Mit keres „Polt embere” Gyurcsánynál? – múltjával és jelenével szembesítettük Ihász Sándort
A mai ellenzék sokáig a „fideszes ügyészség” egyik arcaként könyvelte el Ihász Sándort. Ám a volt fővárosi főügyész, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség későbbi vezetője – akinek karrierjét bő két éve a Gyárfás-ügy törte ketté – nemrég a Demokratikus Koalíció igazságügyi szakértőjeként reaktiválta magát. Nagyinterjúnkban most azt mondja, „semmi okot nem szolgáltattam arra, hogy lefideszesezzenek, és most sem, hogy – a DK-s munkám miatt – lekomcsizzanak”.
hirdetés
• Ihász Sándor nevét 2003-ban, a Fővárosi Főügyészség kiemelt ügyek osztályának vezetőjeként ismerhette meg a szélesebb közvélemény. Akkoriban a baloldal a Fidesz ügyészeként beszélt róla, mivel feltérképezte a K&H brókercégét „megcsapoló” Kulcsár Attila kapcsolatrendszerét, értsd: a regnáló MSZP–SZDSZ-kormány holdudvarát.
• Munkájával maradéktalanul elégedett volt Polt Péter akkori (és mai) legfőbb ügyész, ezért 2004-ben őt nevezte ki a megüresedett fővárosi főügyészi posztra. Hivatalból hozzá tartoztak a kormányra készülő (majd hatalomra került) Fidesz által szorgalmazott elszámoltatási ügyek. 2012-ben Ihászt fővárosi fellebbviteli főügyésszé léptették elő, de 2017 végén indoklás nélkül menesztették.
• A kirúgás okára fél évvel később, 2018 tavaszán derült fény, a Központi Nyomozó Főügyészség ugyanis bűnpártolás miatt gyanúsítottként hallgatta ki. A gyanú szerint a volt főügyész 2017 októberében átvette a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatos beszélgetések leiratát Gyárfás Tamástól, akit később az emberölés felbujtójaként azonosítottak. A nyomozó főügyészség szerint Ihász Sándornak fel kellett volna ismernie, hogy e dokumentumok olyan új bizonyítékok, amelyek hozzájárulhatnak Gyárfás büntetőjogi felelősségre vonásához. Az Ihász ellen idén benyújtott vádirat végül nem bűnpártolásról, „csak” hivatali visszaélésről szól.
• Nemrég érkezett a hír, hogy Gyurcsány Ferenc pártja leigazolta a volt főügyészt, és igazságügyi szakértőként számít a munkájára.
×××
– Három éve történt: az ön által vezetett Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség újratárgyaltatta volna a Gyurcsány-éra egyik emblematikus, „sokmilliárdos kárt okozó” ügyét, a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet eladását. Mert nonszensznek tartotta a felmentő ítéletet, el akarta számoltatni a felelősöket. Idén pedig Ihász Sándor a DK-nál landol szakértőként. Álmodom?
– Úgy látom, ébren van és figyel, tegyünk is tisztába néhány dolgot. A hierarchikus szervezetben működő ügyész egyetlen eljárásban sem a saját szakmai véleményét közvetíti. Mindig a szervezet, az intézmény álláspontját kell képviselnie, akkor is, ha személyesen nagyon mást gondol egy-egy ügyről. A felettes ügyész utasítása mindenben köti az alárendeltet.
– Az ön felettese, munkáltatója Polt Péter volt. Gondolom, róla beszél, csak nem mondja ki a nevét.
– Nem a személy számít, hanem a rendszer, amely leginkább a katonasághoz hasonlít. A lényeg tehát, hogy a felettes ügyész szakmai értelemben bármire utasítást adhat, mindent felülírhat – teljesen törvényesen. Bő 25 évet dolgoztam ebben a szervezetben, és a szolgálati időm nagyobb részében nem kellett elvtelen kompromisszumot kötnöm. Ügyészségre bejáró joghallgatóként, kezdő ügyészként, gyakorló főügyészként azt tapasztaltam – mondjuk 2005-ig, ha nagyvonalú vagyok, 2010-ig –, hogy az önálló vélemény, a kreativitás értéknek számít, és összetett döntések születtek „több szem többet lát” alapon. Tehát a személyes álláspontom többnyire találkozott az intézményi véleménnyel. Mivel ebbe a hivatásba minden tudásomat, hitemet beletettem, a végletekig próbáltam lojális lenni a szervezethez. Aztán elindult egy folyamat, amikor ez már egyre nehezebben ment.
– Mert politikai megrendeléseket kapott? Például az említett moszkvai ügyet úgy írta alá, hogy nem osztotta a vádhatóság álláspontját?
– Újra mondom: nem az egyes történetek fontosak, hanem maga a modell. Voltak, vannak úgynevezett kiemelt, közérdeklődésre számot tartó ügyek. Ezekben a témákban a rendőröknek és az ügyészeknek az összes nyomozati cselekményről hetente jelentést kellett írni a Legfőbb Ügyészség vezetői számára. Tehát az adott eljárás konkrét állásáról a legfőbb ügyészig bezárólag mindenki folyamatosan tájékoztatást kapott. Sőt: a nyomozás felügyelete során az érdemi szakmai döntések is a Legfőbb Ügyészség vezetőivel egyeztetve, a jóváhagyásukkal, az általuk előírt változtatásokkal születtek meg. Fentről egyértelmű utasításokat kaptunk – például, hogy kit hallgassunk ki –, néha még a gyanúsítás szövegét is megfogalmazták helyettünk. Ismétlem, ez nem törvénytelen, de persze a magam szakmai véleménye azért megvolt erről az egész metódusról. 2012-ig húztam…
– Azt ne mondja, hogy büntetésből lett fővárosi főügyészből fellebbviteli főügyész 2012-ben! Ez nem parkolópálya!
– Maradjunk abban, hogy érdemeim elismerése mellett magasabb protokolláris beosztásba helyeztek, ám valójában a fővárosi főügyész sokkal operatívabb szereplője az igazságszolgáltatásnak, mint a fellebbviteli főügyész. Nem büntetésként éltem meg a váltást, hanem hatalmas csalódásként.
– Az értő közvélemény hosszú éveken át három ügyész nevével találkozhatott rendszeresen a nyilvánosságban: Polt Péterével, a Központi Nyomozó Főügyészséget (KNYF) vezető Keresztes Imréével, illetve Ihász Sándoréval. A mai ellenzéki pártok szemében önök voltak „a fideszes ügyészség” arcai. Sokan szentül meg voltak győződve, hogy például a Kulcsár-botrány idején ön és a társai etették a jobbos sajtót a bróker – baloldaliakra nézve terhelő – vallomásaival.
– Csak szemnyitogatás gyanánt mondom: az ilyen büntetőeljárásokban sok a terhelt, sok az ügyvéd. Náluk is rengeteg nyomozati anyag van, és adott esetben érdekükben állhat házalni bizonyos dokumentumokkal. Egyébként most épp a jobbos sajtó vádol azzal, hogy anno szándékosan nem tisztáztam „Gyurcsányi” szerepét a brókerügyben. Az efféle szövegek a szerzőiket minősítik;
ha valakiről mindent meg az ellenkezőjét is el lehet mondani, akkor alighanem nincs rajta fogás.
Szintén csak mellékesen jelezném: a volt helyettesem, akivel együtt dolgoztunk a Kulcsár-témán, ma a kiemelt, korrupciós és szervezett bűnözés elleni ügyek főosztályát vezeti a Legfőbb Ügyészségen. Ilyen erővel rá is igaz, hogy falazott Gyurcsánynak.
– Ha nem tévedünk, Szoboszlai-Szász Richárdról beszél, aki a mostani Gyárfás-ügyben az ön ellen folyó eljárást is felügyelte.
– Nem tévednek.
– Áttételesen azt állítja tehát, hogy régebben igaztalanul aggatták a „fideszes” címkét az ügyészi szervezetre.
– Nézze, öt kormány alatt dolgoztam vezető ügyészi pozícióban. Semmi okot nem szolgáltattam arra, hogy lefideszesezzenek, és most sem, hogy – a DK-s munkám miatt – lekomcsizzanak. Utálom ezeket a címkéket. Ameddig operatív szerepben dolgozhattam, tehát 2012-ig, egyféle szakmai-erkölcsi értékrend és szemlélet mentén végeztem a feladatomat. Aztán leváltottak, és fellebbviteli főügyészként már állandósultak a konfliktusaim a feletteseimmel.
– Az is igaz, hogy az ön ellen indult konkrét nyomozást a már említett Keresztes Imre vezette? Hogy ő törte önre az ajtót 2017 végén, illetve ő írta alá a vádiratot is?
– Így történt. És annak idején Keresztes is a helyettesem volt a Fővárosi Főügyészségen.
– Kiborult? Valami kis emberit tegyünk már bele a történetbe!
– Lényegében baráti, bizalmi viszonyban voltam az említett emberekkel. Olyannyira, hogy Keresztes Imrével rendre egy szobában laktunk a balatonlellei főügyészi képzéseken, Szoboszlai-Szász Richárddal pedig 2002-től tíz éven át napi szinten együtt dolgoztunk. Ám
a mostani helyzet súlyosabb annál, hogy fontos legyen, kiborultam-e a Gyárfás-ügy miatt. Lelkileg és emberileg persze nagyon megviselt a dolog.
– Miért baj, hogy a volt helyettesei járnak el ön ellen? Ez akár azt is jelenthetné, hogy az ügyészi szervezet a sajátjait sem kíméli, ha felmerül a bűn gyanúja.
– Mert nincsenek meg az objektív feltételei, hogy az eljárás független, pártatlan, elfogulatlan és tárgyszerű legyen. Ráadásul ezt az ügyet két hónap alatt le lehetett volna nyomozni; egycselekményes történetről beszélünk, melyben néhány tanút kellett csak kihallgatni, és nagyjából százoldalas nyomozati anyag keletkezett – ez csekélység. A szabály az, hogy a gyanúsítás és a vádemelés között legfeljebb két év telhet el, esetemben kis híján kitöltötték a teljes időkeretet. Ám a rendelkezésükre álló 23 hónapból 16-ban nem történt semmilyen nyomozási cselekmény. Egy tárgyszerű, korrekt és jogállami eljárásban ez vérlázító, elfogadhatatlan! Aztán a vádirat elejére még az anyám nevét sem sikerült helyesen odatenni – pedig, ugye, a volt helyettesem írta alá, de szakmailag az ezek között leírt szövegrészek is pont ennyire megalapozottak…
– Az exkollégák szándékosan húzták volna az időt?
– Majd’ két évig nem volt érdemi munkám. Ügyvédként nyilván bármikor tudnék praktizálni, de az ellenem folyó eljárás miatt ez lehetetlen, tiltja az ügyvédi törvény. Pincér lehettem volna, de ha az ember 25 évet beleöl egy hivatásba, nehezen vált ekkorát. Valamiért tehát az is fontos nekik, hogy egzisztenciálisan megroppantsanak. Bár eleinte bűnpártolással gyanúsítottak, ma már csak hivatali visszaélés a vád, lévén nem volt bűn, amit pártolhattam volna. Aztán ha bűncselekmény hiányában jogerősen felmentenek, az ügyészség álláspontja akkor sem változik: azt mondják majd, jogállam van, elfogadják a bíróság – szerintük szakszerűtlen – döntését, de nem értenek egyet vele. Ennyi ma a következménye annak, ha valakit évekig tartó meghurcoltatással alaptalanul megvádolva végül felment a bíróság. A lelki, egzisztenciális, pszichés, szakmai, emberi megaláztatásáért nincs semmilyen érdemi elégtétel.
– Ezért mondott hát igent Gyurcsány Ferencnek.
– Azért mondtam igent, mert kihívást jelentő szakmai munkára kért fel.
A hivatásomat meg szeretem, és szívesen veszek részt egy új ügyészségi-igazságszolgáltatási struktúra kialakításában.
– Mégiscsak a saját sérelmeiből vezeti le, hogy meg kell újítani az igazságszolgáltatást.
– Most vagyok abban a helyzetben, hogy nyíltan beszélhetek. Ez nem személyes ügy, kizárólag a szakmai elvek megvalósításáról szól. Nem a volt kollégáimat, az utasítások alapján eljáró, a feladatát teljesítő beosztott ügyészeket támadom, hanem a szervezeti hibákat.
– Ha nincs a Gyárfás-ügy, ön ma is a rendszer része lenne, nem?
– Aligha. Sok egykori kollégám elhagyta az elmúlt években a szervezetet hasonló okok miatt, van köztük tábornoki rangú volt főügyész is.
– De nyilván ön is csendben, közös megegyezéssel távozott volna, esetleg nem fogadta volna el a felajánlott új pozíciót. Ahogy a fideszes Simonka Györgyöt „körberajzoló” ügyészek.
– Nem tudom, mi lett volna, ha… Ahogy azt sem tudom, miért mondtak búcsút a szervezetnek a Simonka-eljárás ügyészei. Azt a kérdést persze fel lehet tenni, eddig hányszor fordult elő, hogy három, egy témán dolgozó ügyész közel azonos időben távozik a szervezettől. Én nem tudok más ilyen esetről.
– Maradjunk az ön ügyénél. Miért kellene normálisnak tartanunk, hogy a Fenyő-gyilkosság felbujtójaként azonosított Gyárfás Tamás egy főügyésztől – azaz öntől – kér és kap túlélési tippeket? Ez ugyanúgy az elithez tartozók összekacsintásának tűnik, mint amikor Polt Péter együtt vadászik Csányi Sándorral.
– Gyárfás még semmilyen módon nem volt érintettje a Fenyő-ügynek, amikor hozzám, mint húszéves családi barátjához fordult. Jóakaróitól megkapta a Portik Tamással folytatott régi beszélgetéseinek töredékes leiratát – ezzel talán zsarolni akarták –, és nem tudta, mitévő legyen. Nem akart hivatalos feljelentést tenni, mert – szerintem jogosan – nem bízott a rendőrségben, félt a nyilvánosságtól, illetve a zsarolók bosszújától.
Azt javasoltam neki, informálisan vegye fel a kapcsolatot a rendőrséggel, majd találkozott is egy dandártábornokkal, és feltárt neki mindent.
Az volna tehát esetemben a hivatali visszaélés, hogy Gyárfás Tamást egy főrendőrhöz tereltem. Kívánom, hogy mindenkinek ekkora „bűnök” terheljék a lelkiismeretét.
– Ha el is fogadjuk, hogy volt ügyészkollégái méltánytalanul bánnak most önnel, abból nem következik a DK-s szerepvállalás. Pláne, hogy önnél jobban kevesen tudják: a politika által felturbózott nagy elszámoltatási ügyek úgyis kifulladnak a büntetőeljárások végére – legalábbis ez az elmúlt húsz év tapasztalata. Miért akar hát Keller László, Papcsák Ferenc vagy Budai Gyula utódja, a „számonkérőszék” vezetője lenni?
– Senkinek nem leszek az utódja, maradnék inkább, aki vagyok! És semmiben nem vonnék párhuzamot az említett személyekkel, működésüket nem tekintem mintának; megvan az önálló szakmai elképzelésem. Nem is boszorkányüldözésről szólt a DK felkérése, hanem arról, hogy készüljön egy olyan stratégia, amellyel – a jogállam elveit visszaépítve, rengeteg szakmai, személyi, strukturális változással – más ügyészséget és igazságszolgáltatási rendszert lehet építeni. Hogy kormányváltás esetén vissza lehessen állítani az igazságszolgáltatás működésébe vetett közbizalmat.
– A DK közleménye szerint Gyurcsány Ferenc politikai megrendelést adott önnek. Az lesz a feladata, hogy „a kormányváltás után helyreállítsa az igazságszolgáltatás függetlenségét, kivizsgáltassa a Polt Péter által eltussolt bűncselekményeket, és törvényesen felelősségre vonja a bűnösöket”.
– Eddig a DK-közlemény első részéről beszéltem; arról, hogy felkészülünk az igazságszolgáltatás függetlenségének visszaállítására.
– Az eltussolós részhez való viszonya is érdekelne.
– Egyre többször halljuk, hogy a közpénzek felhasználásával, a kiemelt beruházásokkal, az uniós támogatások igénybevételével, illetve a közbeszerzések lebonyolításával kapcsolatban tett feljelentéseket alapos, érdemi, részletes és tárgyszerű felderítés – tehát nyomozásban való elbírálás – nélkül azonnal elutasítják. E cselekményeknek nincsenek konkrét sértettjei, mert azok mi vagyunk, mindannyian. Így a feljelentő – mondjuk egy országgyűlési képviselő, aki szeretné kivizsgáltatni ezeket az ügyeket – a jelenlegi törvény szerint még jogorvoslattal sem élhet. Pedig az állampolgároknak joguk lenne tudni, hogy kik, mire és hogyan költötték el a közpénzt. A büntetőjognak nyilván vannak korlátai: az elévülés és a bizonyíthatóság. Tehát nem mindig lehet bírósággal kimondatni a bűnt. Ám meg kell teremteni a lehetőségét, hogy legalább a politikai, erkölcsi felelősség ne sikkadjon el.
– Nagyon elegánsan fogalmaz, de Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy földönfutóvá tenné a jelenleg kormányzó elitet – Orbán Viktortól Vidnyánszky Attiláig. Önt ehhez hívta segítségül, nem máshoz.
– Ezek szerint nem fogalmaztam elég világosan. Nem politikai, hanem nagyon megtisztelő szakmai felkérést kaptam, a munkám folytatásának lehetőségét – a korábbi tapasztalataim felhasználásával, de persze más keretek között.
Az, hogy az általam tett szakmai javaslatokkal mit kezd majd a politika, már nem az én dolgom.
– Ha ennyire szakmai a feladata, miért kellett nyilvánosságra hozni a szerződtetését? Akár csendben is készülhetne Polt Péter helyére…
– Semmilyen pozíciót nem néztem ki magamnak. Azt meg a DK kommunikációs szakemberei tudják, miért álltak elő a nevemmel. Mindenesetre nem bánom, hogy így történt.
Nyitókép: Vörös Szabolcs
