„Üzenem a gyerekeknek: ne legyetek hülyék!” – vendégünk Szabó Borbála író [HetiVálasz 38]
Korábban otthagyta az Orbán János Dénes-féle kormánypárti íróakadémiát, akik szerinte nem „magyarabbak” vagy „nemzetibbek”, mint a minap ezért megtámadott Karsai György. Az SZFE ügyében viszont egyik oldalnak sem tud drukkolni. Szabó Borbála írónőt azért hívtuk a HetiVálaszba, a Válasz Online podcastjába, mert megjelent az új könyve, A János vitéz-kód, mely klasszikus besorolás szerint ifjúsági regény, ám valójában sokkal több annál: szatirikus korrajz és irodalmi kritika. A kötet mellett családi tabukról, kultúrharcról és a méltatlan fideszkeresztényezésről is kérdezzük.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból
Új könyvéről, a János vitéz-kódról
„Minden írónak vannak mániái, hogy van egy nagy műve, amit egyszer meg kellene írni. Ezt a regényt 10-15 éve találtam ki, csak más formában. Volt egy magántanítványom, akinek nagyon jó érvei voltak arra, hogy miért tök fölösleges az irodalom. És nekem kellett ellenérveket megfogalmazni. Akkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez a tanítványom bemenne az egyik irodalmi műbe…”
A János vitéz lényegéről, felnőtt fejjel
„Erre választ adni nekem is nehéz volt, mert kétéves koromtól megtanultam, apukám annyit olvasta. Nekem olyan az a mű, mint az anyanyelv. Zeneileg maradt meg, így nehéz volt rájönnöm, hogy ma mit jelent másoknak. Szerintem a lényege az idealizmus. Jancsi kitalálta, hogy neki Iluska lesz a felesége, és teljesen irracionális fordulatok után, még a lány halála után is hozzá akar menni. Ez az idealizmus szemben áll a mai világ nagyon logikus, nagyon kiszámított gondolkodásával.”
A politikai korrektségről (pc), mely új könyvére kicsit sem jellemző
„A mai korunk nagyon pc. Gondoljunk csak a Harry Potter-regények szerzőjének megtámadására, amiért annyit mondott, hogy a nők menstruálnak. […] A politizálás a való világban sokkal nagyobb tabu, mint mondjuk a homoszexualitás. A családon belüli politikai alapú veszekedésekről nem illik beszélni a gyerekekkel sem az iskolában, sem máshol. Ez valódi tabu. Én a könyvemmel azt akarom üzenni: »Gyerekek, gondolhatjátok azt, hogy ezek hülyék!« Ha ti felnőttök, akkor csinálhatjátok máshogy, hogy más legyen a parlamentben meg a közéletben, mint most.”
„Én magam a családommal a katolikus középosztályban élek, ezért közelről látom, hogy ez a közeg sem annyira homogén. Többször láttam már megfogalmazva azt, hogy »fideszkeresztény« – ez nagyon sértő. Betenni engem egy ilyen összetett szóba. Én úgy látom, hogy ebben a közegben sokan sokkal árnyaltabban gondolkodnak. Megkockáztatom: árnyaltabban, mint az ellenzéki oldalon, akik egyre dogmatikusabbak a frusztrációtól meg a dühtől. Ami persze részben érthető.”
Korábbi alma matere, a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult háborús helyzetről
„Nekem nagyon sokat jelentett a Színművészeti. Szerettem oda járni, a doktori programot is szerettem, szuper művészekkel találkozhattam, tanítottam is ott két évet. Ezzel együtt én is többször éreztem, hogy a légkör fojtogató, és megérett az átalakításra – de nehéz megmondani, hogy pontosan miben. Nagyon sokszor frusztrációból jön az, amit Vidnyánszky Attila csinál, és aminek minden kritikám ellenére nem tudok drukkolni. […] Próbáltam megérteni a Nemzeti Színház vezetőjének nyilatkozatait, és elfogadom, hogy tényleg probléma, hogy az SZFE ennyire összefonódott a Katona József Színházzal. És emiatt sok más ajtó bezáródik. Nehéz erre mit mondani. Olyan meccset nézek, ahol egyik csapatnak se tudok drukkolni. Ez pedig rossz, mert én szeretnék drukkolni.”
A kultúrában intézményesült szembenállásról
„Beléptem és egy évig tag voltam az Orbán János Dénes-féle jobboldali íróakadémián (KMTG). Nagyon tanulságos volt. Először majdnem megöltek emiatt a saját barátaim: írók, mindenféle ismerőseim. Peer Krisztián költő poénból be is szólta a saját előadásom előtt, rám kiáltott a színházban, hogy »Te kollaboráns picsa!« […] Aztán kiléptem az OJD-féle íróakadémiából, mert az összejövetelek nagy része arról szólt, hogy a rohadt libernyákokat szidták. Nagyon sok fájdalmat, frusztrációt, tehetségtelenséget láttam – és persze ugyanannyi tehetséget is. Megdöbbentő volt, hogy hogyan játsszák a játékot. Mint a focit: én piros pólóban vagyok, te sárgában – pedig semmi különbség köztük. Ott az íróakadémián semmiben nem voltak nagyobb magyarok, nem voltak nemzetibbek, keresztényebbek, mint mondjuk Karsai tanár úr a színművészetin, akit most emiatt támadnak.”
