Tank és helikopter az új stadion? Nem, de a titkolózás vészjósló

·2020.09.09

Eddig nem látott pénzeső szakadt a Magyar Honvédségre, nem függetlenül attól, hogy a politikai vezetés belátta: elkerülhetetlen a fegyveres erők átfogó modernizálása. A NATO-kötelezettségek miatt a honvédelmi beszerzések nem olyanok, mint egy útépítési tender, de azért, ahol lehet, itt is megjelennek a kormánykörök. A lapunknak nyilatkozó korábbi vezérkari főnök szerint azonban nem ez a legnagyobb aggály.

„Azok közé tartozom, akik fontosnak tartják a NATO-t, de nem gondolom, hogy Magyarország biztonságát a NATO-ra lehetne alapozni, képesnek kell lennünk a támadások saját erőből való elhárítására is.” (Orbán Viktor, 2019. február 14.)

Bár például a 2017-es tusnádfürdői beszédben már világos jelei vannak, egész pontosan lehetetlen visszafejteni, mikor vált kiemelt területté vált a Magyar Honvédség ügye a magyar miniszterelnök számára. Ami tény, hogy azzá vált. Nem kell ugyanakkor kormányfőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: a hidegháború lezárása nem „a történelem vége”, hanem egy bő két évtizedes átmeneti állapot kezdete volt. Ennek legkésőbb 2014-ben, a Krím törvénytelen orosz annexiójával lett vége. Azzal tehát, hogy az ENSZ BT egyik állandó tagja a saját maga által adott nemzetközi garanciákat is felrúgva, az 1945 utáni Európában példátlan módon katonai erővel hasított ki területet egy szomszédos országból – amely történetesen Magyarország szomszédja is. S még ha Ukrajna nem is a NATO tagja, Krím a szövetség számára is súlyos lecke volt, mert világossá tette: hiába a sokszor hangoztatott, kollektív védelmet garantáló 5. cikkely, ha a „felmentő seregek” érkezéséig a NATO bármelyik, hasonlóan megtámadott keleti országa még arra is képtelen, hogy néhány nap időt nyerjen, akkor NATO-csapatoknak már nem nagyon lesz mit megvédeniük.

Ez a felismerés és a Honvédség kiábrándító állapota is vezetett ahhoz, hogy a kormány 2016 decemberében bejelentette, majd 2017 júniusában jóváhagyta a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programot (Z2026), amelyet – ambícióit tekintve – a szakirodalom is méltán nevez az elmúlt harminc év legátfogóbb védelmi fejlesztési programjának. Ennek leglátványosabb s a közvéleményt leginkább foglalkoztató eleme az eszközbeszerzés, hiszen az évről évre megemelt védelmi költségvetés – amellyel a tervek szerint hazánk 2024-re éri el a NATO által elvárt GDP-arányos 2 százalékot – nagyjából 30 százalékát fordítják fejlesztésre.

A költségvetés számaiból egyébként jól kivehető, hogy a kormány milyen rövid idő alatt mennyivel feljebb tolta a katonaság ügyét a preferencialistán:

amíg a Honvédségre 2012-ben mindössze 233 milliárd forintot fordítottak (a GDP 0,82 százalékát), addig ez az összeg idén már 616 milliárd, jövőre pedig 778 milliárd forint lesz (ez már a GDP 1,66 százaléka, de ha a koronavírus még jobban visszaveti a gazdaságot, akkor ennél is magasabb lehet ez az arány, nem látni ugyanis annak jelét, hogy a kormány a védelmi kiadást faragná az elkerülhetetlen válságkezelés részeként). Ebből pedig nem akármikre futja. Nézzük a legfontosabb tételeket!


Légierő

1. Helikopterek

Nem a Z2026 része, de a Magyar Légierő szállítóhelikopterei a 2010-es évekre gyalázatos állapotba kerültek, bevethető állapotban – például árvízi védekezésnél – 2-3 szovjet gyártmányú Mi-17-esünk volt. Az akkoriban padlón lévő költségvetésből – új gépek beszerzése helyett – mindössze 4 darab szállítóhelikopter nagyjavítására futotta, amit az orosz állami helikoptergyártó nyert el. NATO-országtól legalábbis szokatlan húzás volt, ráadásul a Krím annexiója utáni szankciók miatt a helikoptereket felújítani nem tudták, csak nagyjavítani, vagyis nem történt más, mint a 30-40 éves technika üzemidejének meghosszabbítása. Ugyanez történt a Mi-24-es harci helikopterekkel: a rendszerből hivatalosan ki nem vont, de 2013 óta nem repült gépekből 12 darab esett át a Mi-17-eshez hasonló ráncfelvarráson.

Mi-17-es a Parlament felett 2020. augusztus 20-án. Fotó: Vörös Szabolcs

Már a Z2026 részeként Magyarország 2018-ban húsz darab Airbus H145M könnyű, többcélú katonai helikoptert rendelt a francia–német gyártótól. Ezekből kilenc már megérkezett Szolnokra, 2021 végéig pedig az összes az országban lesz. Rendeltünk továbbá tizenhat darab közepes H225M Airbus-szállítóhelikoptert, ezeket 2023 és 2025 között kapjuk meg.

2. Szállítógépek

2018 elején érkezett a kecskeméti légibázisra két Airbus A319-es, utasszállítóból légierő-szürkére festett gép, amiket a Honvédség főként csapatszállítási célokra, a kormány pedig delegációk utaztatására használhat. Főként az utóbbi feladatot teljesíti az ugyancsak 2018-ban beszerzett, s félreérthető kommunikációval hadrendbe állított két darab Dassault Falcon 7x. Mivel a Légierő 46 év után, 2020 júniusában – a repülési idő lejárta miatt – az utolsó szovjet An-26-ost is kivonta a hadrendből, Magyarországnak jelenleg nincs klasszikus (rámpás) katonai szállítógépe, leszámítva azt az 50 órányi kapacitást, amit a magyar felségjellel Pápán állomásoztatott, 12 ország által fenntartott Stratégiai Légiszállítási Képesség (SAC) három darab Boeing C-17-es gépével repülhetünk. A kieső szállítási képesség pótlását legalább három darab közepes teherszállító repülőgéppel szándékozzák megoldani (igaz, Benkő Tibor honvédelmi miniszter már nyolc gépről is beszélt). Kézenfekvő lenne az amerikai C-130 Hercules légi utántöltésre is alkalmas modern változatának vagy az eddig favorizált Airbus A400M modelljének vásárlása, csakhogy iparági forrásaink szerint a tervezőasztaloknál egyre komolyabban felvetődik a brazil Embraer KC-390-ese is. Utóbbi viszonylag friss példány a piacon – 2015-ben repült először –, egyelőre Portugália az egyetlen NATO-ország, amelyik rendszerbe állította, érdekessége viszont, hogy

a gép több részegységét is az a nagymúltú cseh Aero Vodochody cég gyártja, amelyet nemrég többségi tulajdonosként vett nevére a leginkább Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó hitelezőjeként ismertté vált Tombor András.

A cég gyakorlórepülő-gyártásban is utazik – legismertebb termékük az egész Varsói Szerződés területén rendszeresített Albatros –, s noha 2017-18-ban a légierő már kapott négy darab, szintén cseh Zlín kiképzőgépet, Benkő Tibor további beszerzésekre is utalt már.

3. Vadászrepülők

A kecskeméti Puma repülőszázad tizennégy darab Gripenjének 2026-ban jár le a lízingszerződése, addig tehát el kell dönteni, hogy maradványáron megvásároljuk-e őket vagy új gépeket szerzünk be – utóbbi többszázmilliárdos tétel lenne. Tavaly márciusban írt arról a kormánylap Magyar Nemzet, hogy a kormány új gépek beszerzésében gondolkodik, biztosat azonban egyelőre nem tudni.

Gripen-landolás a kecskeméti légibázison. Fotó: Vörös Szabolcs

Szárazföldi erők

A NATO-nak a területvédelmet előtérbe helyező doktrínája miatt Magyarország elhatározta, hogy 2028-ig hadrendbe állít egy nehézdandárt. A Honvédségnek a következő években beszerzendő páncélosait, tüzérségi eszközeit és lánctalpas gyalogsági harcjárműveit tehát ennek rendelik alá.

1. Páncélosok

2018 decemberében jelentették be, hogy Magyarország a német Krauss-Maffei Wegmann (KMW) gyár Leopard 2-es harckocsijaiból vásárol: 12 darabot használtan, kiképzési célokra lízingel az A4-es típusváltozatból (a kedden megérkezett két darabbal együtt ezekből már hatot fogadott a tatai lövészdandár), míg az A7+-ból 44 darab érkezik a következő években, leváltva az orosz T-72-eseket. Ugyancsak a jövőbeni nehézdandár használná a 2007-ben kivont BMP-1-esek helyére beszerzendő 24 darab Panzerhaubitze 2000-es önjáró löveget. Ide kapcsolódik az az augusztusi bejelentés is, hogy a KMW egyik alvállalkozójaként ismert német Rheinmetall cég – immár fővállalkozóként – német–magyar koprodukcióban Magyarországon gyártaná a Lynx (hiúz) gyalogsági harcjárművet. A megállapodás a teljes magyar haderőfejlesztés egyik legkomolyabb tétele.

Az európai irányt némiképp megborítja, hogy kerekes gyalogsági harcjárművekből a kormány Törökországból tervezi fedezni az igényeket, a pontos típusokat és mennyiséget azonban egyelőre homály fedi.

Annyi bizonyos, hogy a tavalyi honvédelmi bemutatón már magyar jelvénnyel jelent meg az Ejder Yalçın páncélozott harcjármű, amelyek vásárlását a HM júniusban erősítette meg. A HVG tavaly októberben írt arról, hogy a török beszerzést az állami útépítőtendereken hasító Szíjj László által felerészben tulajdonolt HT Division Zrt.-n keresztül intézik.

2. Légvédelem

Ugyancsak augusztusi bejelentés, hogy Magyarország 1 milliárd dolláros keretösszegben vesz légvédelmi rakétarendszer-komponenseket az Egyesült Államoktól. Az ambiciózus tervek részleteit a nemzetközi szaksajtó hámozta ki, s ebből kiderül, hogy 60 darab AMRAAM (Gripenekre is felfüggeszthető) közép-hatótávolságú rakétáról van szó, 230 millió dollárért, míg a deal fennmaradó része magát az amerikai–norvég NASAMS föld–levegő rakéta rendszer többi komponensét takarhatja, noha ezzel kapcsolatban homályos a hivatalos kommunikáció. Egy biztos: a budapesti amerikai nagykövetségnek a bejelentés utáni kommünikéje nem említi a NASAMS-t. Ha – nem tudni, mikor – hadrendbe áll, a Honvédség nyugdíjazhatja az elavult szovjet 2K12 Kub rakétarendszert.

3. Egyéb fegyverek

Nagyban zajlik a pisztolyok, gépkarabélyok és géppisztolyok gyártása – cseh licenc alapján – a HM Arzenál kiskunfélegyházi gyárában. Az itt készülő fegyverekből nemcsak a Honvédség, hanem a többi fegyveres testület is részesül majd, az ambiciózusabb tervek pedig exportról is szólnak. Generációváltás történt páncéltörőknél is: az orosz RPG-k helyett a svéd Carl Gustav M4-est rendszeresítik.

Cserére váró Dragunov mesterlövészpuska egy magyar katona kezében a Hawk Strike 2020 hadgyakorlaton a Veszprém megyei Újdörögdön 2020. március 5-én. Fotó: Vörös Szabolcs

A lista meggyőző, azonban a beszerzéseket sajátosan magyar szisztémában bonyolítja a kormány. A feladatkört ugyanis kiszervezték a HM-ből, és a miniszterelnök alá rendelt kormánybiztos, Maróth Gáspár kapta meg. Az egyébként orvos végzettségű Maróthot – az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot elnöklő Maróth Miklós fiát – idén júliusban nevezték ki újra a posztra, amely széles jogköröket biztosít számára:

  • koordinálja a védelmi ipari és hadfelszerelési fejlesztésekkel kapcsolatos feladatokat
  • koordinál és együttműködik a védelmi ipari fejlesztésben érintett ágazatokkal
  • meghatározza és indítványozza a hadfelszerelés fejlesztésének irányait.

A hírek szerint a miniszterelnök bizalmát élvező Maróth megkerülhetetlen figura lett minden, a külvilág számára látványos honvédelmi döntésnél. A logika nem ab ovo kritizálandó, de azért felvet kérdéseket, ezért a Válasz Online megkereste Szenes Zoltán korábbi (2003-2005) vezérkari főnököt. „Meggyengült a minisztérium, a katonai vezetésnek többfelé kell lobbiznia olyan döntések miatt, amiket korábban – persze politikai alapon, de mégiscsak – házon belül hoztak meg, és a HM terjesztett elő. Maróth Gáspár fegyverkezési igazgató is, ami nem NATO-kompatibilis megoldás, ez korábban a védelemgazdasági helyettes államtitkár feladata volt – ezt a posztot meg is szüntették.

A fejlesztésekkel és beszerzésekkel kapcsolatos gravitációs pont tehát kikerült a HM-ből, közvetlenül a kormányzati szférába, a felelősség viszont náluk maradt: ha nem tudják a tervek szerint végrehajtani a feladatokat, a parancsnok lesz a felelős”

– sorolja az aggályokat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen oktató Szenes, aki ugyan nem vonja kétségbe a védelmi fejlesztési kormánybiztost körülvevő katonák szakértelmét és a centralizáció bizonyos előnyeit, de a rendszer átláthatatlansága még sok problémát okozhat. Például azért, mert a sokmilliárdos beszerzéseket tendereztetés nélkül végzik, ami ugyan meggyorsíthatja a folyamatokat, ám az állampolgároknak – akiket végső soron meg kéne győzni arról, hogy ami történik: hasznos – semmilyen tudomásuk nincs arról, hogy mire mennyit költünk, mit miért vásárolunk. Ráadásul ezek több évtizedes elköteleződést feltételező szerződések, így az sem ártana, ha ebben konszenzus volna a politikai oldalak között. Csakhogy ma egy parlamenti képviselő pont annyit tud ezekről, mint bárki, aki ezeknek a sajtóban utánajár.

Szenes Zoltán. Fotó: Vörös Szabolcs

Az egyetemi tanár szerint az, hogy az európai hadiiparra támaszkodunk a modernizálásban, örvendetes, de például a török beszerzéseket csak politikai okokkal lehet magyarázni: „Ha valaki ismeri a kormányfő nyilatkozatait, akkor tudhatja, mik számára a tájékozódási pontok: Berlin, Moszkva, Ankara. Ez segíthet a beszerzési kép összeállításában a lehetséges török bevásárlással kapcsolatban is. Csakhogy  a NATO-tagállamokra nem jellemző az a gondolkodás, hogy tudatosan eltérő haditechnikai eszközrendszert hoznak létre. Itt ugyanis rendszereket vásárolunk: nemcsak a »vasat«, hanem lőszert, logisztikát, kiképzést.”

A kulcskérdés azonban – nemcsak Szenes Zoltán, hanem más forrásaink szerint is – az, hogy a hirtelen jött pénzeső végül hogyan fog hasznosulni magánál a Honvédségnél. Képes lesz-e a magyar katonai vezetés az egyébként elég szűkös időkeret alatt végrehajtani a politika és a NATO elvárásait. Ezt 2020-ban nehéz megmondani, a kormányzati titkolózás pedig tovább rontja az esélyeket. Pedig hosszú idő után végre védelmi téren is lenne helye az eredménykommunikációnak.


Nyitókép: az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár katonája a Hawk Strike 2020 hadgyakorlaton a Veszprém megyei Újdörögdön 2020. március 5-én. Fotó: Vörös Szabolcs

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Nagytotál