Augusztus előtt is visszatérhet a (majdnem) normális élet. De csak ezzel a módszerrel

·2020.04.06

Olyan világra kell készülni, ahol a vírus addig marad velünk, ameddig nincs bevethető védőoltás – figyelmeztet a világ egyik legjobb járványügyi szakembere. Hogy elkerüljék a gazdaságok összeomlását, az olasz Veneto tartomány és Németország is gyorsít: sosem látott méretű teszteléssel kezd vírusirtásba. Nemcsak a vírusgazdákat keresik, de azokat is, akik áteshettek a fertőzésen, mert éppen rájuk alapozva indulhatna újra az élet. A módszer éppen ellentétes azzal, amit Magyarország csinál: a kevés tesztről éppen az április 6-i jelentés árulkodik, mely szerint hazánkban csak 11 új esetet regisztráltak, miközben a halálozási ráta viszonylag magas. Meddig tart a veszélyhelyzet? Mit jelent az, hogy az életünk már sosem lesz olyan, mint a pandémia előtt volt? A Válasz Online a magyar sajtóban először ismerteti Andrea Crisanti olasz virológus kulcsfontosságú nyilatkozatát a járványterjedés lerövidíthetőségéről.

„Téved, aki azt hiszi, úgy élhet majd, mint korábban” – ezzel sokkolta Pier Luigi Lopalco, a Pisai Egyetem járványügyi szakembere a közvéleményt a Globalist című lapban megjelent írásában. „A vírus nem tűnik el, amíg nincs ellene oltás, de ehhez évekre is szükség lehet. Nagyon óvatosnak kell lennünk” – mondja a közegészségügyi szakértő, aki szerint a tény, hogy ez a szörnyeteg egyik napról a másikra lépett be az életükbe, azt a hamis illúziót keltheti az emberekben, hogy ugyanilyen lendülettel távozik is majd, és mi egy csapásra visszatérhetünk korábbi életünkhöz. Éppoly gyorsan, ahogy belekeveredtünk ebbe a válságba. Csakhogy az oltóanyagtól legjobb esetben is fél évnyire vagyunk. Miközben máris tömegek veszítették el a megélhetésüket. 

Egyre nagyobb figyelem övezi tehát azokat az epidemiológusokat, akik képesek a zárlat lerövidítésével járó választ adni a vírus okozta kihívásokra. Az egyik választ a Válasz Online korábban már bemutatta: a svéd elképzelés a nyájimmunitás kialakulására épít, vagyis egy nagy emberáldozattal járó, gyors lefolyású járványra. Andrea Crisanti, Olaszország talán legnagyobb figyelemmel övezett virológusa más utat ajánl: „Ha megvárjuk a járvány teljes megszűnését, vagyis azt, hogy ne legyen több eset, akkor – ha minden jól megy – legalább négy hónapot kell várnunk. Egyértelmű, hogy az olaszok nem engedhetik meg ezt maguknak. Tehát meg kell határozni az elfogadható kockázat mértékét és azt, hogyan lehet a kockázatot csökkenteni.” Vagyis: hogyan térhetünk vissza a – majdnem – normál életünkbe augusztusnál korábban.

Andrea Crisanti, az Imperial College London korábbi és a padovai egyetem jelenlegi 66 esztendős virológus professzora nem szobatudós, hanem nagyon is gyakorlati szakember. Ráadásul rendkívül innovatív: tudományos hírnevét az Olaszország egyik legsűrűbben lakott területén újra támadó malária elleni harccal alapozta meg úgy, hogy a szúnyogok által terjesztett betegség ellen szúnyogokkal támadt. Az eljárás lényege, hogy laboratóriumi körülmények között szúnyogokat szaporítanak, majd szabadon engedik őket. A genetikailag módosított vérszívók csak hím utódokat hoznak létre, a szúnyogpopulációban felboruló nemi arány pedig hatásosan csökkenti a következő rovargeneráció létszámát – és a megbetegedések arányát. 

Crisanti a mostani járványnál is megmutatta, milyen az, amikor nem a vírus diktálja a tempót. Először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Velencétől 50, Padovától 20 kilométerre levő Vò városka mind a háromezer lakosát bevonta egy élő laboratóriumi kísérletbe. A kisváros lakója volt Veneto tartományban a vírus első halálos áldozata, Crisanti pedig felajánlotta, hogy megtisztítja a várost a kórokozótól, ha szót fogadnak neki. Megtartotta a szavát.

Az összes lakót, a tünetmenteseket is tesztelte az új koronavírusra, és minden fertőzöttet elkülönített. Ezt kilenc nap múltán megismételte. A professzor elérte, hogy március 13-a óta senki sem fertőződött meg a városkában.

Neki pedig Európában először lettek hiteles vizsgálati eredményei a tünetmentes és a tünettel rendelkező fertőzöttekről – így a saját terveit már nem a bizonytalan kínai adatokra kellett alapoznia. 

A professzor – az intenzív osztályok megerősítésén túl – első pillanattól a tesztelésben és a szigorú elkülönítésben látja a vírus elleni küzdelem két legfontosabb fegyverét. Venetóban azonnal utazási korlátozásokat vezettek be, bezáratták az iskolákat és az üzletek nagy részét, véget vetettek a nyilvános vallási ceremóniáknak és a sporteseményeknek. A gazdag – Velencét és Veronát magában tudó – tartomány adott tudósai tanácsaira, pedig azok szembe mentek a WHO útmutatásával. Tömegesen szűrtek olyan embereket, akiknek semmilyen panaszuk nem volt. Crisantinak döntő szerepe volt abban, hogy noha a fertőzés Lombardia és Veneto tartományokban igazoltan ugyanazon a napon, február 21-én jelent meg, Veneto összehasonlíthatatlanul jobban áll. Mostanra Lombardiában négyszer annyi fertőzöttet és tizennégyszer annyi halottat regisztráltak, mint a Velence székhelyű régióban.

hirdetés

Amikor tehát Crisanti azt mondja, hogy négy hónapig kellene a járvány jelenlegi olasz szakaszában bezárkózva maradnunk, akkor hiteles személy mondja, és azt is kifejti, hogyan lehet ezt az időszakot lerövidíteni. Mert le kell: négy hónap járványügyi veszélyhelyzet magyar szemmel is katasztrofális következményekkel járna. 

Magyarország ma nagyjából ott tart a megbetegedések számában, ahol Itália február utolsó hetében. Most értük el a hétszáz igazolt fertőzöttet, emiatt nálunk még négy hónapnál is hosszabb lehet a bénultság időszaka.

Persze, ha figyelembe vesszük, hogy a professzor szerint az új vírus mindenütt 1,5 százalékos halálozással jár, akkor a betegség vélhetően jóval korábban volt jelen tömegesen nálunk, mint ahogy járványügyi szerveink az első igazolt esetekre rábukkantak. A különböző országok eltérő halálozási rátája Crisanti szerint – az egészségügy összeomlásáig – mindössze azt jelzi, hogy eltérő mennyiségű tesztet végeznek, és a fertőzések eltérő aránya marad rejtve. Szerinte ahol az intenzív osztályok bírják a terhelést, ott – azonos átlagéletkor esetén – mindenhol a víruspozitívak másfél százaléka hal meg. Ha ennél magasabb az arány – Venetóban 5,6 százalék, – az csak azt jelzi, hogy a járványügyi szakemberek nem találják meg a fertőzötteket, akik kontrollálatlanul fertőzhetnek tovább. Ha igaza van, akkor Magyarországon eddig legalább 2100 ember fertőződhetett meg. (Ellenérvként hangoztathatnánk a nagyon alacsony német adatot, ám mára a német halálozási arány is 1,4 százalékra emelkedett.)

Crisaldi szerint az aktív védekezést úgy kell megszervezni, hogy a kockázatot kell elemezni, mégpedig két szempontból: fel kell mérni a valószínűségét és az intenzitását is. „Ha egy hónap múlva minden zárlatot feloldunk, akkor a kockázat mindkét eleme nagy lesz, a hatás pedig szörnyű, mert újrakezdődik minden” – jelentette ki az Il Tempo című olasz lapnak adott, kulcsfontosságú interjújában

A veszély nagysága nem csökkenthető, a vírus fertőzőképessége és a súlyos esetek aránya sem változtatható meg, amíg nincs oltás és gyógyszer a betegség ellen, ezért a veszély előfordulásának valószínűségével kell törődni. Erre a tudós három módszert ajánl. 

1. Tömeges tesztelést, ezért Veneto tartományban három hétig napi 20 ezer embert akarnak megvizsgálni a dél-koreaihoz hasonló módszerrel. Vagyis az emberek autóval áthajtanak a tesztelési pontokon. Az egyik helyen megadják az adataikat a pontos elérhetőségükkel együtt, a másikon pedig leveszik tőlük a mintát, majd az eredményt emailben küldik el. Veneto népessége nagyjából a magyar lakosság felének felel meg, és ha sikerül, akkor naponta fognak annyi embert megvizsgálni, ahányat Magyarország a járvány kezdete óta összesen tesztelt. 

A Crisanti-féle módszer felgyorsítja a járvány elleni védekezést, és lerövidíti a durva zárlat időszakát. Mindennek viszont kemény ára van, a lakosság átszűrése mellett az eddigieknél is komolyabb intézkedéseket javasol. Szerinte a családból is ki kell emelni a fertőzötteket, mert a vírus fertőzőképessége az egy háztartáson belül élőknél kiemelkedően magas. A professzor szerint az olasz kórházakat csoportosan keresik fel a családok, mert össze-vissza fertőzik egymást. 

2. A munkába járó embereknek a biztosítani kell a biztonsági felszereléseket. 

3. Tudni kell, kinél jelent már meg a betegség. Azonosítani kell a munkahelyeken, ki esett át a fertőzésen és ki az, aki még nem. Gyökeresen át kell alakítani az egészségügyi adatokhoz való hozzáállásunkat, amíg nincs védőoltás, egy-egy munkavállalóról fontos adat lesz, hogy már megfertőződött-e vagy sem.

Koronavírussal fertőzött beteget kezelnek a bergamói XXIII. János Kórházban 2020. április 3-án. Fotó: AFP/Piero Cruciatti

Venetóban nem csak a lakosság tömeges tesztelése történik, hanem az egészségügyi dolgozóké is. Náluk úgynevezett szerológiai vizsgálatot végeznek, amely azt mutatja meg, átesett-e már az illető a koronavírus-fertőzésen. Mario Plebani, a legnagyobb padovai egészségügyi laboratórium vezetője szerint a fertőzés tizenkettedik és tizenötödik napja között indul meg az ellenanyag termelése; most azt kutatják, milyen súlyosságú tünetek mellett alakul ki immunitás.

És hogy kialakul-e egyáltalán. Kulcskérdés ez, mert sokak reménye szerint az oltás alapját éppen azok az antitestek jelenthetik, amelyeket a beteg szervezete termel a vírus elleni küzdelemhez. És vajon miért akarnák a világ tudósai egymással versengve létrehozni ezeket, ha nem látnának reményt rá, hogy valódi védelmet nyújtanak a vírussal szemben? 

Az olaszok az intenzív, az infektológiai és a sürgősségi osztályok dolgozóival kezdik a szűrést, mert ők vannak a legjobban kitéve a betegségnek. Ha ezt a kört végigtesztelték, akkor kiterjeszthetik a kutatást az idősotthonok alkalmazottjaira is. Adatbázist építenek tehát, mert

ha bizonyíték lesz rá, hogy a korábban már megfertőzöttek ellenállóvá váltak a koronavírussal szemben, akkor ők szabadon mozoghatnak, talán védőoltást sem kell nekik adni.

A most megszerzett tudást pedig egy következő, kiszámíthatatlan időpontban jelentkező másik veszedelemmel szemben is használni lehet. 

hirdetés

Pier Luigi Lopalco közegészségügyi szakember – akinek idézésével cikkünket kezdtük – szerint Olaszországban eljött a fontos lélektani pillanat: lassulni kezdett a fertőzés terjedése. „Ám hiba lenne azt gondolni, hogy kint vagyunk az alagútból, és hogy már befordultunk a saroknál, mert lehet, hogy a sarkon túl egy másik alagút és egy másik szakadék van” – fogalmazott Lopalco. „Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ha a járvány görbéje végre lefelé tart, visszatérhetünk korábbi, egy hónappal ezelőtti életvitelünkhöz. Óriási tévedés. Nem így lesz. A megszokott életvitelhez való visszatérés időbe telik” – és sokféle feltétel megteremtésébe. 

Először az egészségügyi intézményeket kell biztonságossá tenni. Jelen pillanatban – látjuk ezt a magyar intézményeken is – a kórházak az egyik legfertőzöttebb helyek. Magyarországon a hétvégén hozták nyilvánosságra, hogy az összes víruspozitív személy 12 százaléka egészségügyi dolgozó. Nem lehet úgy visszatérni a normál életmenethez, hogy maga az egészségügy a vírus melegágya, ezért szűrik végig Venetóban az egészségügyieket. 

Át kell alakítani a diagnosztikát, hogy a legenyhébb tünetek esetén az emberek azonnal gyanakodni kezdjenek és teszteltessék magukat. Egy torokkaparással se menjenek dolgozni, amíg nem derül ki, hogy az egy ártalmatlan megfázás és nem az új koronavírus okozta tünet. Ki kell építeni egy területi megfigyelési rendszert, amely azonnal jelzi, ha valahol halmozódás történik. 

Olyan világra kell felkészülni, ahol a vírus velünk marad, és amíg nem lesz oltás, mindig lesznek betegek is, de a fertőzési szint jóval alacsonyabb lesz. Legalábbis ott, ahol uralni tudják a vírus terjedését, mert tudják, hol jár. 

A spanyolnátha vírusa például évtizedeken át köztünk járt, egészen a közelmúltig, de a tragikus áradatot követően az emberi szervezet alkalmazkodott hozzá, antitesteket fejlesztett ki, és így a vírus szezonálissá szelídült. Az epidemiológusok szerint ez történik majd az új kórokozóval is. A legsérülékenyebbeket majd oltással óvják, a tüdőgyulladásos esetek kezelésére pedig tökéletesítik a gyógymódot. 

A teszteléssel kapcsolatos filozófiaváltásnak nemcsak az az oka, hogy egy fertőzési szint felett már nem lehet beazonosítani, ki kitől kapta el a vírust, tehát túl sok fertőzött adhatja tovább észrevétlenül a betegséget másoknak. Ezen a szinten van már Magyarország is. A váltás másik oka, hogy a gazdaság nehezen bírna több hónapos zárlatot. A harmadik ok pedig az, hogy egyre biztosabbnak látszik: a vírus Európába nem február végén, hanem már januárban megérkezett. Ha ez így van, akkor a lakosság egy része már találkozott a kórokozóval.

×××

Az olasz vizsgálat minikísérlet ahhoz képest, amire a németek készülnek: április végéig heti százezer szerológiai tesztet szeretnének elvégezni, hogy felmérjék országuk átfertőződöttségét. Nem állítják le a jelenlegi, heti 300 ezer laboratóriumi vizsgálatot sem, mert a járvány csak úgy fékezhető meg, ha a vírus jelenlétét is kutatják, így tudják meg, kit kell elkülöníteni.

Az új vizsgálatokkal Európa új szakaszba lépett, a németek ugyanúgy az ellenanyagot keresik, mint az olaszok az egészségügyi dolgozóknál (és a svédek ezer véletlenszerűen kiválasztott alanyon). Tudni akarják, a társadalom mekkora része fertőződött már meg, kik azok, akikre alapozva – abban a pillanatban, ha meglesz a tudományos bizonyosság – oltás nélkül is újraindulhat a gazdasági élet.

Köszönjük Gulyás Andrásnak és Hlacs Emesének a cikk elkészültéhez nyújtott segítségét


Nyitókép: magányos kutyasétáltató a római Colosseum előtt 2020. április 3-án. Fotó: AFP/Filippo Monteforte

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: sztori