Koronavírus-mentes kiruccanás az osztrák faluba, ahol magyar királyok vigyázzák a templom békéjét

·2020.03.12

A valóságos utazások, határátlépések bizonytalan ideig veszélyesek a koronavírus miatt, az olvasás és gyönyörű képek nézegetése azonban szerencsére nem fertőz. A Vas megyei építész, Szűcs Endre segítségével e hasábokon juthatnak hát el most teljesen biztonságosan az ausztriai Máriafalva magyar szempontból különleges és minden szempontból gyönyörű templomához. Az írás eredetileg az Országépítőben, a Makovecz Imre örökségét magáénak valló Kós Károly Egyesülés kiadványában jelent meg, szerkesztett változatát a Válasz Online a két lap együttműködésének keretében tárja most az olvasók elé – örömmel segítve szélesebb közönséghez az értékes és izgalmas építészeti tartalmakat.

Csepreg katolikus község az osztrák határtól kőhajításnyira. A középkori hagyományokkal büszkélkedő templom vasár- és ünnepnapokon mindig tele volt. A férfiak a déli, a nők az északi oldalon. Mi, gyerekek ugyanilyen rendben álltunk vagy térdeltünk az oltár előtt. Ha néha már nem figyeltem a pap bácsi szavaira, sokszor eszembe jutott a kis mesetemplom a határ másik oldalán. Az öregek mesélték, hogy ez a rész is Magyarországé volt egykor, sok várral, kastéllyal és templommal. Mise után hazafelé sétálva nosztalgiával emlékeztek arra, hogy a közeli falvakban is sok magyar élt, hogy a templomokban magyarul is miséztek. Gyakran átmentek Mariazellbe, hol biciklivel, hol gyalog. A kis templomról is tudtak, ahol állítólag magyar királyok és vezérek díszítik „Isten házát” kívül-belül, és színes üvegablakok mosolyognak be a hívőkre. Olyan szép, mint a nagy katedrálisok, de kicsiben. Vajon igaz-e? Ha igen: de jó lenne ott térdepelni! – gondoltam gyerekként.

Gyermekkori ábrándozásaim valósággá váltak. Építész lettem. A csodálatos budai vár Dísz terén lévő barokk ház első emeletére kerültem, a freskókkal díszített mennyezetek alá. Első feladatomként egy Ferenc körúti ház lépcsőházának a háborúban megsérült üvegablakait kellett helyreállítanom. Munkám megkezdésekor átpillantottam az udvarból a szomszédba. Ott egy acélszerkezetű liftházat is hasonlóan gyönyörű szecessziós üvegablakok díszítettek. Ekkor született első szakmai szerelmem. Belevetettem magam a díszüvegek kutatásába. Róth Miksa munkássága izgatott, de nagyon. Felkísértem (hála Istennek) ma is élő leányát, Amálkát. Összebarátkoztunk. Megengedte, hogy a megmaradt terveket, rajzokat, és az üvegbe álmodott ablakokat tanulmányozzam. Hálából, ha hívott, mindig megjavítottam a cserepeket a padláson viharok után.

Itt ismerkedtem meg egy gyönyörű Mária a Kisjézussal előképpel. Megtudtam, hogy a jelenlegi Ausztria egyik kis falujának született. Majd később visszatérünk Róth Miksára, de kiránduljunk most át Burgenlandba, és keressük meg a titokzatos templomot!

A községet a legkorábbi források Menhárt néven említik (1388−1392). Luxemburgi Zsigmond magyar király Borostyánkő várát Kanizsai János esztergomi érseknek és királyi kancellárnak, valamint fivéreinek adta zálogba. 1392-ben aztán a Kanizsai családnak ajándékozta a király. A község neve az évszázadok során többször változott. 1494-ben Marchinarstorff-nak hívták. 1674-ben a Maristarf, majd Mariestorff, aztán a Mariasdorf (magyarul Máriafalva) nevet kapta. Így hívják ma is.

A templom építésének pontos dátumát nem ismerjük, de leginkább Kanizsai Jánost feltételezzük az építőnek. A számos tulajdonos után Batthyány Ádám vásárolta meg. Rómer Flóris, magyar művészettörténész az 1860-as években járt itt. Az 1490-es dátumot, ezzel együtt a késő gótikus, első „periódust” tartotta valószínűnek, az 1666-os barokkosítást pedig „deformitásnak” tekintette. A 19. század második felének művészettörténeti szemlélete a gótikus stílust az 1882-től elkezdődő „visszaállításnak” tekinti. A részletes, sokszor egymásnak ellentmondó kutatásokat is taglalhatnánk, de ez írásunk terjedelmét szétfeszítené, elemezzük inkább tüzetesebben az egyik legszebb és legkedvesebb (sokak számára ismeretlen) kis neogót templomocskát!

A 19. század második felére templomunk állapota – megmaradt részletszépségei ellenére − egyre rosszabb lett, így a kultuszminiszter, Trefort Ágoston elhatározta felújítását. A feladatot a magyarországi historizmus legjelentősebb személyisége, Steindl Imre kapta. Nagymesterünk a középkor óta befejezetlen templomot neogót szellemben tervezte, és a barokk hozzáépítésektől „megszabadította”.

A szentély alacsony barokk dongaboltozatát kibontotta, helyette csillagboltozatot építtetett. A restaurálás során a tornyokra kissé ívelt, a hajó fölé emelkedő piramissüveg került. A déli bejárat szélfogóját elbontották, a kapuboltozatot gótikus elemekkel díszítették. A legmerészebb változtatás a nyugati homlokzaton történt. Ennek kapcsán született egy erkély, felette a Mária-szobor a baldachinnal. Mindezek gótikus motívumokat újraálmodó kőfaragások. A csúcsíves kapu a timpanonnal egy kinyílt rózsa és a két címeres pajzs, jobboldalt oroszlánnal, baloldalt egyszarvúval.

A templombelső neogót berendezést kapott. A főoltár, a szószék mellvédje és a keresztelőmedence 1885-től 86-ig Pécsett készült a Zsolnai gyárban, színes majolikából. A főoltáron a középső toronyban a Szűzanya látható a kisgyermek Jézussal. (Előképét láthatjuk a Róth-múzeumban.) A két kisebb toronyban a jobb oldalon Árpád-házi Szent Erzsébet, a bal oldalon Assisi Szent Ferenc. Valamennyi szobor kerámiából készült.

A szószék domborművei Péter és Pál apostolokat és a négy evangélistát ábrázolják. A gazdagon díszített hangfogót Bártfán faragták. A nyolcszögletes, csavart lábazaton álló keresztelőkút kovácsoltvas, gyönyörű fedele Budapesten készült.

Ha már Budapestre értünk, megpróbálok kissé bővebben beszélni szakmai szerepemről, a „megfestett fényről”: a színes üvegablakokról. Az első magyar üvegfestő műhelyt a cseh származású Eduard Kratzmann (Kratzmann Ede) alapította 1878-ban, de történetünk szempontjából Róth Miksa fontos, aki apja, Róth Zsigmond műhelyében már tizenkét évesen dolgozott. 1883-ban külföldre utazott, bejárta Európa középkori templomait. Lenyűgözte a 13. századi festett üvegablakok csodálatos szín- és formavilága. Tanulmányozta a középkori technikát, és megérezte, hogy az üvegfestészet megérett az újjászületésre. 1885-től saját műteremmel dolgozott. 1897-től indult meg pályájának csúcsa felé. Tudomást szerzett az amerikai Luis C. Tiffany középkori ihletésű üvegeiről, amelyek „opalizáltan áttetszők, és rajtuk márványszerűen összefolyatottak a ragyogó színek…” – írta róluk Róth Miksa.

Róth csodálatos munkái szétfeszítik egy cikk kereteit, azokról Fűri Judit és Gonzales Gábor üvegesművészekkel, Dörgő Miklós, Obreczán György, Földényi György építészekkel együtt írtunk A megfestett fény címmel megjelent kötetben.

Ide most elég annyi, hogy ha valaki a mai Ausztria területén álló Máriafalván jár, jó, ha tudja: Róth Miksa önálló irodájának első sikeres műve a barátja, Steindl Imre által tervezett Mária mennybevitele templom.

×××

Köszönetet mondok Sisa József barátomnak Steindl Imre könyvéért és Gizella Vörösnek (Mariasdorf) a Máriafalva, Mária mennybevétele tiszteletére című történeti írásáért. A fotómellékleteket Sáros László barátomnak és akadémikustársamnak köszönöm.


Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: sztori