„Egyél és szeretkezz jókat” – Levelek Háfiznak (19.)

Rendszeres szerzőnk, az író, haditudósító Jászberényi Sándor Egyiptomból írja leveleit Magyarországra tízéves kisfiának. A 19. levélben azt mondja el Háfiznak, hogy aki romlandót imád, bele fog bolondulni végül.

Egyél és szeretkezz jókat, Háfiz.

Utóbbi persze egy darabig még nem aktuális, de a lényeg, hogy neked adták, hát élvezd a testedet. Sokan élik le úgy az életüket, hogy sem szeretkezni, sem enni nem tanulnak meg rendesen. A mennyiség korában élünk, ennek az útvesztőjében könnyen el lehet tévedni. Én is eltévedtem számtalanszor.

Az ételben és a testi szerelemben az a közös, hogy mindkettő után jobban érzed magad. A kérdés az, hogy mennyivel. Ha félrészegen, hajnalban megzabálsz tíz sóskiflit az utcán, elmúlik az éhséged és jön az elégedettség, de nem lesz semmi jelentősége a dolognak. Emlékezni sem fogsz rá.

Ugyanez igaz lesz azokra is, akikkel hasonló állapotban összekavarodsz. Kielégítenek, de nem jelentenek semmit.

Nagyon kevés dolgot bánok igazán az életemben, de az értelmetlen zabálásaimat és még értelmetlenebb szexuális aktusaimat nagyon. Mindkettőben rengetegszer volt részem, és ott kezdődik a gyalázatom, hogy egyikre sem emlékszem igazán.

Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha valaki időben elmondja, hogy sem amikor eszem, sem amikor szeretkezem, ne magamra figyeljek, hanem arra, ami előttem van. Mennyivel többet jelentett volna minden.

*

Azt hiszem ez volt a legerősebb kötődésem a testtel, és a mai napig komoly energiákat kell fordítanom arra, hogy ne térjek vissza hozzá katasztrófák idején. Ennek persze komoly következményei voltak: egész életemben birkóztam a túlsúllyal. A kamaszkorom és az üvöltő szexualitásom hozott változást. Nagyon hamar megtanultam, hogy senki sem szereti a kövér embereket. Palástként borít be a lesajnáló mosolygás, de az igazi tragédia, hogy szexuálisan sem vagy vonzó senkinek.

Nagyon korán rájöttem, hogy a szorongásaimat tudom csillapítani az evéssel. Hogy bármi rossz történik, az evés mindig jó érzéssel fog eltölteni. Ennek jegyében végigzabáltam egész gyerek- és kamaszkoromat.

Ettől szorongsz, ami az ételhez vezet, amit azért eszel, hogy valamilyen feloldozást kapj a szorongásra. Tovább hízol.

Életemben nem szenvedtem annyit, nem voltam olyan elvonásban, mint amikor meg kellett tanulnom rendesen enni, és igazán élvezni azt, amit eszem. Nem nagyon volt más választásom: szerettem volna, ha belém tudna szeretni valaki. Olyan egyszerűen és könnyen, mint a szépekbe. Hogy én is, és más is tudja szeretni a testemet.

Húszéves koromig kellett várnom, fiam, amíg egy nő szemében végre megláthattam a zsigeri testi vágyat, amikor hozzám ért. Már szépre kínoztam magam azzal, hogy nem ettem.

Ezért függ össze az evés és a szeretkezés a fejemben.

Éveken keresztül kínoztam magam és szeretkeztem bárkivel, aki megtisztelt a testével, mire rájöttem, hogy a szex is ugyanaz a jutalmazás, mint az evés, ha nem töltöm fel tartalommal.

*

Enni a Közel-Keleten tanultam meg. Nem mintha törekedtem volna rá. Mire kiköltöztem Kairóba, már úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha nem eszem, mert akkor nem leszek kövér. Az arabok azonban nem így gondolták. A Közel-Keleten minden étkezés közösségi dolog. Súlyos oka van annak, ha valaki egyedül eszik. Kizárt volt, hogy ne üljek le és egyek az utcámban lakó munkásokkal, a háziúrral, hogy ne vegyek részt a rituáléban. Az arabok pedig vették a fáradtságot, hogy megmutassák, mit, miért kell ennem. Elmagyarázták, hogy mi mért jó vagy miért különleges. Egy idő után pedig én is érezni kezdtem. Nem a jutalmazásért, hanem az ízek izgalmáért kezdtem el enni.

*

Egészen szórakoztató, hogy a szemita népek mennyire komolyan veszik az evést. Kairóban gyakran verekszenek össze utcai fúl árusok azon, kié a jobb lóbab, amibe a vásárlók is beszállnak. Egyszer együtt ültem egy bárban Budapesten fél tucat izraelivel, akik nagyon egységesen szajkózták az állam politikáját. Miután befejeztük a politizálást, egymás torkának ugorottak abban a kérdésben, hogy hol csinálják a legjobb humuszt Izraelben.

*

Új világ nyílt meg előttem azzal, hogy magam helyett megtanultam arra figyelni, ami előtttem van. A szükségletből az evés méltó kalanddá változott, amihez fel kellett nőnöm. Ettem lóbabot olívaolajjal egy kordénál állva a tömegben, mert azt mondták, a város legjobbját adják ott, miközben elcsillingelt mellettem az alexandriai villamos, de ettem frissen fogott tengeri halat ropogós lepénykenyérrel Áden kikötőjében, amit a halász sütött meg nekem. Kóstoltam bikaherét a beduinok sátrában és szürcsöltem osztrigát a Closerie De Lillasban száraz pezsgőkkel kísérve Hemingway törzshelyén. Megtanultam, hová és miért kell visszajárnom, mit érdemes ennem.

*

Ez a szemléletváltozás pedig kihatott a hálószobámra is. Amint a partnereimre kezdtem el figyelni az aktus helyett, a szeretkezés máris messze túlmutatott a test igényeinek kiszolgálásánál. Szikrázó örömmé és eksztatikus izgalommá változott. Nem éreztem többé alantasnak. Ezt azok is érezték, akik odaadták magukat nekem. Évekig került el a szerelem, bár, miután szétmentünk anyáddal, szeretőim mindig voltak. Hosszú viszonyaim. Három évig úgy jártam haza hónapokra Magyarországra, hogy a szeretőimnél laktam. Tudták, hogy képtelen vagyok a szerelemre, de kárpótolta őket, hogy rájuk figyelek. Legalábbis ezt remélem. Jók voltak azok a szeretkezések és vacsorák. Ha azonban szerelmes is vagy, még jobb. Sosem fogsz jobbat enni és jobbat szeretkezni annál, mint amikor a szerelemeddel teszed.

*

Az vagy, amit megeszel. Erre a mondásra ipar épült, fiam. Bizonyára a jóindulat szülte. A helyes táplálkozásra akarta felhívni a mindig éhező magyar paraszt figyelmét, vagy valami hasonló homályos okból született.

Kötve hiszem, hogy lenne bármilyen igazságtartalma. Nem leszel gyík, ha romlott gyíkhúst eszel Afrikában, legfeljebb napokon keresztül fogsz hányni és fosni az esős évszak pompás felhői alatt. Nem csak a tested vagy, és senki sem csak húsból áll. Ezt sose felejtsd el.

Nincs szomorúbb látvány azoknál, akik a hús bűvöletében élték le az életüket, és megélik, hogy cserben hagyja őket. Egy szép ember legnagyobb tragédiája akkor következik be, amikor már nem szép.

Amikor rájön, hogy az előjogok, melyekkel egész életében élt, a húsnak szóltak, s mivel nincs már birtokában, nem járnak neki többé. Mindenki megéli életében, hogy ő még itt van, de a szépség már nincs vele. Kenhetsz magadra bármilyen kencét, ehetsz amit akarsz, ez a vége. Ha romlandót imádsz, bele fogsz bolondulni végül.

Egyél jól és szeretkezz sokat, Háfiz, de mindig nézz a hús mögé, fiam. Ámen.


Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: levelek