Megakasztottuk a szabálytalan vendégmunkás-betelepítést: mégsem lesznek lakókonténerek Pusztaszabolcson?
Végre egy sikerrel kecsegtető tényfeltárás! Két aktív önkormányzati képviselő, közel 350 helyi lakos aláírása és a Válasz Online kellett ahhoz, hogy a Velencei-tótól egy nagyobb kőhajításra lévő Pusztaszabolcson (valószínűleg) ne telepítsenek illegális konténerlakásokat vendégmunkások számára. Azért álltunk bele a témába, mert a jogszabályellenes modell minden magyarországi városnak és falunak mintául szolgálhatott volna a belső és külső migráció kezelése szempontjából. Az idénymunkások „vándoroltatása” persze nem bűn, hanem kényszer – ám közben a befogadó közösségek egységére, biztonságérzetére is illik ügyet vetni. Márpedig az ő szívükhöz biztosan nem az építési, településképvédelmi rendeletek semmibevételével kialakított belterületi konténertelepekkel lehet közelebb kerülni. Két hetünkbe telt, hogy a pusztaszabolcsi fideszes polgármesterből „kicsikarjunk” valami álláspontféleséget, de megérte! Pláne, hogy közben még azt is megtapasztaltuk, hogyan működik helyben a nyilvánosság: miután elküldtük kérdéseinket a városvezetőnek, ő a válaszait a kormánypárti médiaholdinghoz tartozó Fejér Megyei Hírlap újságírójának is továbbította. Majd annak rendje és módja szerint megíródott – mintegy megelőző csapásként – a történet baráti hangolású változata abban a médiumban. Itt pedig jön a teljes sztori – a végén (talán) hepienddel.
Vannak, akik szerint következmények nélküli országban élünk. Olyanban, ahol a pártlogika mindent legyőz; azaz hiába „pattognak” például független önkormányzati képviselők egy-egy témában, úgysincs igazi szavuk semmiben. Olyanban, ahol a sajtó legfeljebb ugathat, közben viszont a karavánok zökkenőmentesen haladnak.
A valóság ezzel szemben az, hogy a jognak néha igenis érvényt lehet szerezni! Mivel egy lap életében meglehetősen ritka, hogy egy oknyomozó munka már a cikk megjelentetése előtt pozitívnak látszó eredménybe torkollik, az alábbiakban pontokba szedve dokumentáljuk a történetet. Biztatásul azok számára, akik a régi Orbán Viktorral együtt vallják: „Ha nem állsz ki semmiért, elesel mindentől.”
1. Bő két hete megcsörrent a telefonunk, a vonal túlsó végén egy pusztaszabolcsi hang búgott. Azt mondta, újabban nagyon furcsa dolgok történnek a városban. Van köztük szórakoztató is, például ezrek „imádták” azt a Facebookon is terjedő felvételt, amely megörökíti, hogy Csányi Kálmán polgármester (zöld nyakkendőben) kacsatáncot jár egy korban hozzá illő férfivel a Harmónia Nyugdíjas Egyesület batyus bálján. Beszélgetőpartnerünk szerint bár többen furcsállták a politikus lazaságát, „azért ez a dolog legalább végtelenül emberi volt”.
Ám igazából nem ezért hívott, nyugtatott meg a hívó fél, és még csak azért sem, hogy elpanaszolja: ez a Székesfehérvár–Dunaújváros–Százhalombatta-háromszög közepén lévő, a Velencei-tótól délre eső város mára teljesen kettéosztódott. Alapvetően nem lelki vagy politikai értelemben, hanem fizikailag. „Megy a vasútfejlesztés, de közben meg olyan vonatforgalom van, hogy a sorompók többet vannak vízszintesben, mint fölfelé” – így a panasz. Olvasónk hozzáteszi: nincs autós aluljáró, amelyen át lehetne szökni az óvárosi részből az újvárosiba és vissza, így sokaknak a sorompó mögötti várakozásról szól az élete. Sajnálkozunk kicsit, de informátorunk ezután rögtön rátér a lényegre, és egy lendülettel elhadarja az igazi mondandóját, meg sem lehet akasztani: „Képzelje, van Velence és Pusztaszabolcs között egy óriási gyümölcsös. A Béláé. Ő minden évben Észak-Magyarországról meg Romániából érkező idénymunkásokkal szedeti le a termést. Eddig ezzel nemigen volt bajunk, mert figyelt arra, hogy egy kieső tanyán szállásolja el őket. Most azonban vett egy belterületi telket Pusztaszabolcson, konténerlakásokat tesz le rá, hogy aztán közénk telepítse a munkásait. Egyelőre állítólag csak hét konténerről lenne szó, de ha hetet engedünk, később hetvenet vagy hétszázat is engednünk kell. És ha nálunk ez mehet, nyilván másutt is lehet majd ilyen fémvázas barakokkal kezelni az országon belüli, illetve a Románia, Ukrajna felől induló munkásvándorlást.
Nekünk, átlag állampolgároknak szinte még azt is megszabják, hogy milyen lehet a háztetőnk dőlésszöge, illetve meddig vághatjuk vissza a saját fáinkat, hogy ne sérüljön a településkép. A Béla viszont simán letehet egy konténertelepet, és senkit nem érdekel, mi lesz ennek a társadalmi következménye. Mielőtt megkérdezné, nem a cigányoktól rettegünk; köztünk is élnek elegen, megvagyunk velük, összeszoktunk. Gyűjtik itt már az aláírást a független önkormányzati képviselők a lakókonténerek ellen, azt hallom, a mi romáink az elsők között csatlakoztak a tiltakozáshoz. Én is tőlük tudom, hogy Ózd környéki népeket hoznának ide, akik viszont nagyon más kultúrkörből jönnek. Remélem, elég finoman fogalmaztam. Érdekes ez a téma maguknak?”
2. Mielőtt az utolsó kérdésre választ adtunk volna, még néhány adategyeztetés. Milyen Béláról van szó? „Timár Béláról. Velencén lakik, oda nyilván nem illik vinni a konténereket, csak ide az Isten háta mögé.” Hol van pontosan a pusztaszabolcsi telek, amelyre a konténereket tenné? „Széchenyi István utca 91., nemrég vette meg a telket a felesége nevére.” Hogy hívják Timár Béla gyümölcsös cégét? „Az van kitéve az árusítóhelyén, hogy Velence-Fruct Kft.”
3. A hívó félnek jeleztük, utánamegyünk a dolognak, aztán meglátjuk. A történet mindenképp érdekesnek ígérkezett, hiszen a 2018-as országgyűlési voksoláson a Pusztaszabolcsot és Dunaújvárost is magában foglaló Fejér megyei 4. választókerület volt az egyetlen, ahol a jobbikos jelölt (Pintér Tamás) győzött a Fidesz-aspiránssal (Galambos Dénes) szemben. Igaz, a pusztaszabolcsi öt szavazókörben pont a kormánypárti induló végzett az első helyen.
A fővárosi agyunk azt mondatta velünk, a végtelenített migránsellenes kampányt folytató párt helyi polgármestere biztosan nem fogja engedni, hogy konténerbe telepített vendégmunkásokat „ajándékozzanak” a városának. Aztán kiderült, hogy (majdnem) ez történt.
A konténerellenes mozgalom élére nem a Fidesz önkormányzati képviselői álltak, hanem két független: Simonné Zsuffa Erzsébet, akit helyben mindenki Zsuffa Bözsiként emleget, illetve a település egyik legkipróbáltabb politikusa, a valaha MDF-es, az első rendszerváltás utáni ciklusban a Fejér Megyei Közgyűlést is elnöklő Paál Huba. Ellenőriztük az informátorunk által említett konténerhelyszínt: a 2216 négyzetméteres Széchenyi utcai telek 2019 februárja óta valóban Timár Béla nejének nevén van, és már folyik a közművesítés. Utánajártunk továbbá, hogy Timár Béla az agrárvállalkozása mellett egy építőipari érdekeltséget (Fenyő-KHT Lakossági Szolgáltató Kft.) is ellenőrzése alatt tart, amely a Közbeszerzési Hatóság nyilvántartása szerint gyakran nyer kivitelezési munkákat a térségi tendereken. És nem mellékesen:
Timár tagja a szintén kormánypárti irányítású velencei képviselőtestület pénzügyi és városfejlesztési bizottságának, sőt két önkormányzati gazdálkodócégben felügyelőbizottsági taggá is választották.
Ugyanakkor az idénymunkásokat váró óriásgyümölcsösök melletti árusítóhely cégérén szereplő Velence-Fruct Kft. a hivatalos cégnyilvántartás szerint már nem Timár Béláé, hanem – elsőre magunk is megdöbbentünk – közvetve L. Simon László fideszes parlamenti képviselő családjáé. Hát mi történik itt? – tettük fel magunknak a kérdést. Timár Béla csak strómankodik L. Simonnak, a pusztaszabolcsi polgármesteri vezetés pedig meghajol az ő érdekeik előtt? Mint a későbbiekből kiderül, erről ebben a formában nincs szó: ugyan még él a Velence-Fruct márkanév, de internetes oldalukon arról tájékoztatják a nagyérdeműt, hogy „2017 december közepétől Hungarikum Gyümölcs Kft. néven működünk tovább”. Ez a vállalkozás viszont tényleg Timár Béláé.
4. Miután a fenti alapinformációkat begyűjtöttük, megkerestük Csányi Kálmán pusztaszabolcsi polgármestert, az összes helyi önkormányzati képviselőt, valamint Timár Bélát. Természetesen terepszemlét is tartottunk a térségben, de elkerülendő a későbbi jogvitákat, kérdéseinket e-mailben küldtük el az érintetteknek (szándékosan hosszú válaszadási határidővel). Leszögeztük: médiumunk nem bulvár- és propagandalap, ezért cikkünk publikálása előtt minden szereplő véleményét kikérjük, „és a téma érzékenységére tekintettel írásban várjuk válaszát”. A polgármesternek és a képviselőknek küldött levélben egyebek mellett az alábbi témaköröket érintettük:
- A helyi építési szabályok alapján lehet-e lakókonténer-telepet létesíteni Pusztaszabolcson? Ha ön szerint igen, akkor van-e határ: ha 5 konténerlakás mehet, miért ne mehetne 50 vagy akár 100?
- Tudja-e, hogy Timár Béla pontosan hány fő idénymunkás betelepítését tervezi a városába? Tudja-e, hogy honnan érkeznek majd ezek a vendégmunkások?
- Utánajárt-e, hogy a vendégmunkások kinek fognak dolgozni: L.Simon László családjának vagy Timár Bélának?
- Tárgyalt-e az idénymunkások betelepítése ügyében L. Simon Lászlóval, illetve Timár Bélával? Ha igen, mikor, miről, illetve miben állapodtak meg?
5. Lényegében ugyanezt a kérdéssort küldtük Timár Bélának – csak nyilván az ő pozíciójára hangolva. A vállalkozó korrekt és kifejtő választ adott relatíve sok információval, így az ő reakcióit ismertetjük először. Elöljáróban azt írta: „A gyümölcsöseink nagyjából 800.000 négyzetmétert fednek le. A gyümölcstermelés – különösen a főszezonban – igencsak humánerőforrás-igényes tevékenység. A munkaerőt a környékről teljes mértékben már nem tudjuk biztosítani, de a helyiek mindig is elsőbbséget élveztek.” Timár szerint a pusztaszabolcsi rendeletek engedik ideiglenes konténerek elhelyezését, „s ugyan a helyi szabályok szerint ennek bejelentési kötelezettsége sincsen, mégis terveink szerint ezt is meg fogjuk tenni”. Azt is egyértelművé tette, hogy hét komfortos konténerrel és 28 idénymunkással számol, de a lakóegységeket nem kötnék le fixen, így a tavaszi-nyári idény után mindet elszállítaná. A céges háttérről pedig úgy fogalmazott: „A Velence-Fruct Kft.-t régóta terveztem eladni, mert nem magyaros a neve, és ez zavart. A céget nem L. Simon László és nem is a felesége vette meg (így igaz, volt még egy átmeneti tulajdonos is – A szerk.). A Hungarikum Gyümölcs Kft. 50 százalékban valóban az én tulajdonom, az idénymunkások ebben fognak dolgozni. L. Simon Lászlónak és más cégnek vagy magánszemélynek az ügyhöz semmilyen köze nincsen. Erősítsen meg, hogy a Hungarikum Gyümölcs Kft. sokkal jobb név!” Timár Béla hozzátette továbbá, hogy terveiről a pusztaszabolcsi polgármesterrel is egyeztetett, és biztosította őt, hogy minden írott és íratlan szabályt be fog tartani.
6. Timár arról is írt lapunknak, hogy az idénymunkásai a korábbi években is Pusztaszabolcson rendezkedtek be két helyi szálláshelyen. Az egyikben pillanatnyilag is laknak metszéssel foglalkozó szakemberek, „a másik hely higiéniáját a munkavállalóink tették szóvá, ezért kellett megoldási alternatívát keresnünk”. A vállalkozó véleményével ezt „a másik helyet”, a városon kívül eső Domak-tanyát is megkerestük. A ház ura őszinte megdöbbenésének adott hangot a higiéniai kifogások hallatán. „Ha azt tekintjük higiéniai problémának, hogy az adott családok nem voltak tisztában az angolvécé működési elvével, ezért újra be kellett üzemelnünk az udvari pottyantós budit, akkor Bélának igaza van” – így Domak György.
7. A polgármester első válaszában lényegében Timár Béla nyomvonalán haladt. Mint írta, a pusztaszabolcsi helyi rendeletek nem szabályozzák a lakókonténertelep-létesítést; „a magyar jogállamiság alapelve szerint amit nem tiltanak, azt lehetséges” – összegzett Csányi Kálmán. Ha pedig magasabb jogszabályok szerint lakóingatlannak minősülnek ezek a konténerek, az elhelyezésük „nem az én véleményem alapján dől el, mert én nem hatósági személy szerepét töltöm be, aki engedélyez ilyet”. A polgármester Timár tájékoztatására hivatkozva azt írta továbbá, hogy a szóban forgó vendégmunkások „észak-magyarországi és erdélyi, azaz uniós állampolgárok”. A Domak-tanya tulajdonosától érdeklődtünk, tavaly kik laktak nála. Válaszul hosszú, kézzel írt névsorokat mutatott, melyen döntően román nevek szerepeltek. „Lehet, hogy erdélyiek voltak, de a többségük a románon kívül más nyelven nem beszélt” – tette hozzá.
8. Csányi Kálmán több finom „késszúrást” is elhelyezett a nekünk írt levelében. A kedvencünk így szól: „Ha személyesen eljött volna, nem 60 percre foglalt volna el, hanem 20 perc alatt megbeszélhettünk volna mindent.” (Természetesen voltunk Pusztaszabolcson, de a kérdéseket szándékosan írásban tettük fel – A szerk.) A polgármester legfurcsább gesztusa azonban az volt, hogy reakcióit (a kérdéseinkkel együtt) továbbította a kormánypárti médiaholdingba tartozó Fejér Megyei Hírlap újságírójának. Ezután a sajtómunkás kedvesen megköszönte a tájékoztatást, és a nekünk is csatolt válaszában biztosította Csányit, hogy „az átküldött infók a saját korábbi tereptapasztalatommal együtt már informatív egésszé álltak össze”.
És persze baráti jellegű cikk is született a hírlapban a konténerlakásokról, amelyben a szerző szomorúan jegyzőkönyvezi: az „egyre több fórumon zajló, egyre élesebb vita hozzászólóit hallgatva rendre érzékelhető a települési aggodalmak politikai kiaknázásának szándéka”.
9. A „politikai kiaknázás” vádjával alighanem a helyben ellenzékiként kezelt függetleneket, a már említett Zsuffa Bözsit és Paál Hubát akarta illetni a megyei újság – ugyanis aláírásgyűjtőíveikkel ők „szántották fel” a Széchenyi utca környékét. És a pusztaszabolcsi képviselők közül kizárólag ők ketten érezték szükségét, hogy válaszoljanak lapunk konténerügyi kérdéseire. A két politikus részletes jogi szakvéleményt küldött, melyből egyértelművé válik: a pusztaszabolcsi helyi építési szabályzat úgy rendelkezik, hogy egy telken legfeljebb két lakás helyezhető el, illetve „az épületek kialakításánál a hagyományos formaelemek betartandók; a tető kialakításnál a sátortetős házak nyeregtetős kialakítása lehetséges.
A tetőgerinc karakteres kialakítási vonala utcára merőleges, csak magastetős épületek építhetők”. A város településképvédelmi rendelete pedig úgy szól, hogy a Széchenyi utcai „családi házas lakóövezetben az új lakóépületek telepítésénél a meglevő beépítéshez és építészeti kialakításhoz kell illeszkedni (…), lapostetős lakóépület nem építhető.” Ezekbe a paragrafusokba nyilvánvalóan nem fér bele egy konténertelep, sőt a Zsuffa–Paál kettős szerint nincs igaza Csányinak és Timárnak, ha azt állítja, ilyen ügyeket hatósági kontroll nélkül el lehet intézni. Hiszen nem ideiglenes fészerekről, hanem közműrákötéses lakóépítményekről van szó, vagyis a vállalkozónak bejelentési kötelezettsége van a Dunaújvárosi Járási Hivatal építéshatósági irodájánál, amely mindenképp kikéri a pusztaszabolcsi polgármester véleményét. Zsuffa Bözsi azt közölte lapunkkal: ha ezt a jogszabályi környezetet Csányi Kálmán nem veszi figyelembe, a feljelentéstől sem riad vissza, és mindezt már közölte vele, amikor átadta a Széchenyi utca vonzáskörzetében gyűjtött közel 350 aláírást.
10. Mindezek ismeretében újabb levelet küldtünk a polgármesternek – részletesen bemutatva a független képviselők jogi álláspontját. Csányi Kálmán a második válaszában kinyitotta a lehetőséget a konténertelep elutasítására. Mint írta, most „azt kell eldönteni, hogy a tervezett lakókonténerek ideiglenes felhasználási épületnek minősülnek, amelyre a képviselők által hivatkozott építési hatósági szabályok nem vonatkoznak, vagy pedig a lakókonténerek építménynek minősülnek”. Utóbbi esetben „a polgármester főépítészi vélemény után kialakítja valószínűleg elutasító véleményét”. Mindez az előzmények fényében nemigen jelenthet mást, mint, hogy Csányi elkezdte a rugalmas elszakadást korábbi álláspontjától, mely szerint lehet konténerlakásokat telepíteni Pusztaszabolcs belterületére. Egy biztos: Timár Bélának hosszabb távon megoldódik a humánerőforrás-problémája, hiszen szűkebb pátriájában, Velencén a minap úgy döntött a képviselőtestület: állami pályázati pénzből munkásszállót építenek. A nagyvállalkozó pedig „annak rendje és módja szerint” felügyelőbizottsági tag lett az önkormányzati projektcégben (Velence Szálló Kft.).
Borítókép (illusztráció): dpa/Bernd von Jutrczenka
