Látszat és valóság: vesztésre áll az abortuszlobbi

·2019.02.08

Míg a világ a friss New York-i, extraliberális abortusztörvényt ünnepli vagy kárhoztatja – világnézettől függően –, elsikkad, hogy lényegi újdonság nincs: Amerikában bizony eddig is el lehetett vetetni életképes korú magzatokat. Sőt kevesen tudják, de a magyar szabályozás is akármeddig engedi a terhességmegszakítást. Mi a valóság? Miért pirruszi győzelem csupán, amit az amerikai abortuszlobbi aratott? A lényeg ezúttal is a részletekben rejlik. Nagykép.

Gyerekgyilkosok ezek? Beköszöntött az újbarbarizmus kora? Vége a keresztény értékrendre épülő Amerikának? Habár az első napok mémcunamija (aranyos újszülöttek fotója, rajta a felirat: „tegnap New York-ban még legálisan megölhették volna”) mára alábbhagyott, lényegileg nem csitulnak a viták, nem nyugszanak a kedélyek azóta, hogy január végén New York államban új abortusztörvényt fogadtak el. Olyat mégpedig, amely egészen a születés pillanatáig lehetővé teszi a terhességmegszakítást. Minthogy az állam büntető törvénykönyvéből ezzel egyidejűleg töröltek minden abortusszal kapcsolatos paragrafust, ráadásul annak elvégzéséhez immár orvosra sincs szükség, valóban az elképzelhető legliberálisabb szabályozás született meg. Avagy másik nézőpontból: az elképzelhető legembertelenebb.

Amerikát hagyományosan megosztja a kérdés, szavazatok millióinak útját határozza meg, hogy ki abortuszpárti, ki a női önrendelkezés szószólója (pro choice) és ki életpárti (pro life): előbbiek a demokraták táborát erősítik, utóbbiak a republikánusokét. Előbbiek diadalként ünnepelték a január végi döntést, utóbbiak pedig, élükön az elnökkel, szörnyülködtek. Donald Trump keddi helyzetértékelő (State of the Union) beszédében sem hagyta szó nélkül a témát. „New York-i törvényhozók ünnepelték a szabályozás azon passzusát, amely megengedi, hogy kitépjenek egy csecsemőt az anyja méhéből, csupán pillanatokkal annak születése előtt. Aztán, ott van Virginia kormányzójának esete: ő meg arról beszélt, hogy születés után is megölné a csecsemőt.”

Donald Trump sem hagyta szó nélkül a témát a State of Unionban. Fotó: AFP/Doug Mills

A New York-i demokrata vezetés rögtön tagadta az elnöki vádakat, s közölték: ők csupán a legfelsőbb bíróság „Roe kontra Wade”-döntését foglalták államuk joganyagába. A New York-i demokrata vezetés viszont nem mondott igazat. Az új szabályozásnak persze van köze a híres döntéshez – nem véletlen, hogy éppen annak évfordulóján, 46 évvel a kihirdetése után fogadták el a saját abortusztörvényüket. 1973 januárjának 22. napján döntött úgy az amerikai legfelsőbb bíróság, hogy minden államban lehetőséget kell adni a terhességmegszakításra – a magzat életképességének pillanatáig.

Ennek a rendelkezésnek a visszavonása viszont sok-sok évtized után most került elérhető közelségbe – s ettől ijedtek meg a demokraták országszerte.

A Trump által kinevezett életpárti legfelsőbb bírák ugyanis – főleg egy, a közeljövőben várható újabb kinevezés után – meg is változtathatják a rendelkezést. Demokrata abortuszpárti képviselők egy sor államban (New Yorkon kívül Rhode Island, Virginia, Vermont, Új-Mexikó, Arizona, Massachusetts) nyújtottak be és részben fogadtak is el helyi törvényjavaslatokat, hogy ha ez megtörténne, akkor is „megvédjék” az abortuszhoz való jogot – azonban korántsem csak a magzat önálló életképességéig.

Az orvostudomány a vetéléshatárt a terhesség 24. hetére teszi: ez után a magzatnak esélye van a túlélésre akkor is, ha idő előtt jön a világra. Ezek a javaslatok és jogszabályok viszont még ezután is biztosítják a terhességmegszakítás lehetőségét. Hiába védekeznek New Yorkban például azzal, hogy a harmadik trimeszteres abortuszra új törvényük szerint is „csak” akkor van lehetőség, ha a babáról kiderül, hogy nem lenne életképes születése után, vagy ha az anya egészsége forog kockán, a rendelkezések bírálói szerint ezek csupán gumifogalmak, és bármire ráhúzhatók. Ki tudná például 100 százalékosan megmondani egy még meg nem születettről, hogy életképes lesz-e? Főleg pedig: az „egészség” fogalmát egy másik ítéletben (Doe kontra Bolton) már definiálták. Amint a 777 blog is rámutatott , eszerint „orvosi megítélés minden olyan tényező fényében gyakorolható – fizikai, érzelmi, pszichológiai, családi és a nő életkora – amely a beteg jólétének szempontjából fontos. Mindezen tényezők vonatkozhatnak az egészségre”. Márpedig a New York-i törvényben nem csak a terhes nő életveszélyes állapota szerepel egy akár kifejlett, életképes magzat elvetetésének jogos indokaként – az csupán a nő „egészségének” védelme érdekében is elvégezhető.

hirdetés

Igen, a törvény betűje szerint tehát akkor is, ha mondjuk „mentális” egészségére van rossz hatással a terhesség. Donald Trump tehát nem beszélt mellé: a jogi lehetősége valóban megvan, hogy kitépjenek egy életképes gyereket az anyja hasából. Az új törvény ráadásul hatályon kívül helyezett két olyan jogszabályt is, amelyek vetélés előidézésének kísérlete miatt büntetik a várandós nőnek kárt okozókat. Magyarán: ha valaki tavaly hasba rúgott egy várandós nőt New York államban, annak a magzatban okozott kár miatt is felelnie kellett. Most már nem kell.

Ha a magyar olvasót ezen a ponton a rosszullét környékezi attól, mi megy Amerikában, ez főleg annak a következménye lehet, hogy eddig nem követte figyelemmel az amerikai szabályozást és gyakorlatot.

A helyzet ugyanis az, hogy érdemi változásról nem beszélhetünk: az USA területén eddig is végeztek késői abortuszokat már a méhen kívül is életképes korban lévő magzatokon – méghozzá teljesen legálisan.

Amint ebből a táblázatból is látszik, hét államban eddig sem volt semmilyen időbeli megkötése a terhességmegszakításoknak. Hivatalos adatok szerint az összes elvégzett abortusz 1,3 százalékát végzik a terhesség késői szakaszában, ami összesen évi 8300-8500 esetet jelent. 2012-es adatok szerint ezek közül a valóban életképes korban lévő, 24 hetesnél idősebb magzatok kárára elkövetett beavatkozások is voltak: becslések szerint 600 alkalommal. Az okok és az arányok pontosan nem ismertek, de az bizonyos, hogy miközben az abortuszpártiak a magzat életképtelenségét, a nemi erőszakot és a terhesség késői felismerését tartják indoknak az esetek túlnyomó többségében, azt ők is elismerik: egyes esetekben előfordulhatott, hogy csupán a nő „mentális egészsége” a harmadik trimeszteres abortusz – azaz életképes, kifejlett magzat elpusztításának – indoka.

Abból viszont, hogy az amerikai valóságban ilyen esetek eddig is előfordulhattak legálisan, két kérdés adódik. Miért kapott most ekkora médiavisszhangot az ehhez felzárkózó New York-i szabályozás? És valóban a „babagyilkos” liberális progressziónak áll a zászló Amerikában?

A válasz a második kérdésre attól függ, hogy a politikai, jogalkotási „sikereket” nézzük, vagy a valóságot. Első esetben megállapítható: az amerikai törvényhozásban hiába próbálkoztak a republikánusok már a Trump-érában azzal, hogy bűncselekménynek minősítsék a 20. hét utáni abortuszokat, a demokraták a javaslatot rendre leszavazták. A fent említett állami törvények is utóbbiak győzelmét mutatják. És akkor miért kapott ekkora figyelmet a New York-i eset? A demokratáknak és az őket minden választáson dollármilliókkal támogató, abortuszklinikákat üzemeltető (évente 300 ezer terhességmegszakítást végző) Planned Parenthood-hálózatnak fel kellett mutatnia valamilyen „sikert” a mai körülmények között, amikor az abortusz elfogadottsága a minden közvélemény-kutatás szerint lényegesen csökken az ifjúság körében.

A Planned Parenthoodnak fel kellett mutatnia valamit. Nekik is felmutattak. Fotó: AFP/Getty Images/Zach Gibson

Ha a számokra tekintünk, szintén az abortuszok számának drasztikus visszaesése látható Amerika-szerte: ezer szülőkorban lévő nőre (15-49) 1990-ben még 23 abortusz „jutott” ötéves átlagban, másfél évtizeddel később viszont „csak” 16. Úgy ráadásul, hogy ez a szám mindig is jóval kisebb volt például az európai átlagnál: 1990-ben kontinensünkön ötven körül volt ez a szám, 2015-re harminc környékére csökkent. A tendencia azóta is folytatódik, az abortuszok száma folyamatosan csökken.

A számok tehát azt mutatják, hogy nem a „hanyatló” Nyugat pusztítja magzatait leginkább: régiónkban például messze több, nagyjából duplája az élve születésekre vetített abortuszok száma, mint Európa nyugati felén.

A tendencia viszont nálunk is kedvező: 2017-ben lépte át Magyarország a „lélektani határt”, ekkor „esett be” évi 30 ezer alá a terhességmegszakítások száma. A csökkenés aránya hatalmas: 1995-ben még 77 ezer terhességmegszakítást végeztek hazánkban. Az abszolút csúcsot a hatvanas évek jelentette: 1968-ban és 1969-ben is kétszázezer (!) fölött volt az elvetetett magzatok száma. (Magyarországon nem nőjogi mozgalmárok tevékenysége, hanem a szovjet hadsereg százezreket érintő 1945-ös bűncselekmény-sorozata, nők tömeges megerőszakolása vezetett az abortusz legalizálásához, amint az Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlan című könyvéből is kiderül.)

A valóságban a helyzet tehát folyamatosan javul Amerikában, Európa-szerte és Magyarországon is, ahol a közkeletű elképzelés szerint csupán a 12. hétig engedélyezi az abortuszt. Ez azonban nem így van. A New York-i szabályokon hüledező magyar közönség köreiben keveseknek tűnt fel, de bizony a vonatkozó 1992-es magyar törvény kísértetiesen hasonló kitételeket is tartalmaz.

A 12. hétig gyakorlatilag indok sem szükséges az abortuszhoz Magyarországon: a nő „súlyos válsághelyzete” elég hozzá.

S hogy mi a súlyos válsághelyzet? A törvény szerint az, ami „testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz”. Márpedig hogy mi okoz „lelki megrendülést”, meglehetősen tág és szubjektív kategória. A történetnek azonban messze nincs még vége itt. Megszakítható a terhesség a 18. hétig is, ha az állapotos nő cselekvőképtelen, illetve ha az egészségügyi intézmény vagy valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12. hetes időtartamot. De még ezzel sincs vége: a 20. hétig – a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén pedig még a 24. hétig is – megszakítható, ha a magzat genetikailag beteg, azaz „ártalmának valószínűsége az 50 százalékot eléri”.

A csökkenés itthon is hatalmas. Fotó (illusztráció): BSIP

S ha azt hinnénk, hogy ez a végső határ: tévednénk. A magyar jogszabály szerint is akármeddig, tehát elvben akár a születés pillanatáig is megszakítható a terhesség „az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén”.

Első pillantásra kísérteties a hasonlóság az amerikaiak sokat bírált szabályozásával, ám mielőtt megjelennének lelki szemeink előtt a halál haszonlesői, akik a „nő életét veszélyeztető egészségi ok” gumifogalma mögé bújva Magyarországon is kifejlett magzatokat pusztítanak el, jobb, ha tudjuk: erre ma nincs mód legálisan. A törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet ugyanis szabályozza a terhességmegszakítások módját: itthon ilyen késői abortuszokat csak klinikai központokban lehet végezni, s konzílium szükséges a döntéshez, amelyben különböző szakterületek orvosai vesznek részt. A Válasz által megkérdezett nőgyógyászok elmondása szerint késői esetekben a terhesség-megszakítás nem a magzat elpusztítását és eltávolítását jelenti a hazai gyakorlatban, hanem császármetszést, majd az újszülött biztonságba helyezését.

Mielőtt tehát egy törvényi passzust kijátszható és veszélyes gumifogalomnak neveznénk, érdemes figyelembe venni a szabályozás egészét, valamint a gyakorlatot.

A politika viszonya az abortuszhoz persze itthon is ambivalens: míg a kormánypártok úton-útfélen hivatkoznak kereszténységükre, ami a 21. században a témára vonatkozóan nem jelenthet mást, mint hogy az életet a fogantatástól számítják, mégis liberális szabályozás van érvényben. A Fidesz által alkotott Alaptörvénybe ugyan bekerült a „magzati élet” védelme, ez azonban nem változtatott a szabályozáson, s valójában csak a képviselők kognitív disszonanciáját elfedni hivatott szépségtapasz, esetleg kommunikációs imázstrükk volt. Olyan ráadásul, amely alkotmányos aggályokat is felvet. Ahogy a Regnum Portál nevű oldalon Szabó Szilárd levezette: egy alkotmányban garantált és nevesített védelmet érdekütközés esetén is csak olyasvalami olthatna ki, ami szintén nevesítve van az alkotmányban – a nő „súlyos válsághelyzete”,„testi vagy lelki megrendülése” viszont nem élvez alkotmányos védelmet. Az Alkotmánybíróság asztalán azonban jelenleg nem szerepel az ügy.

Az mindenesetre biztos, hogy további könnyítések a kormánypártok részéről nem várhatók. De vajon begyűrűznek-e a baloldali és/vagy liberális ellenzékre az amerikai „progresszívek” szélsőségesen, kizárólag és mindig csak a nő szempontját figyelembe vevő szólamai? A Válasz tapasztalatai szerint nincs ilyen veszély. Az érdekszempont is hiányzik ehhez: itthon nem létezik profitéhes magánabortusz-hálózat, amely aztán képviselők kampányaihoz járulna hozzá. Mindenesetre az általunk megszólított ellenzéki képviselők-politikusok egyike sem könnyítene tovább a hazai abortusz-szabályokon – egyszerű meggyőződése szerint sem.

Abortuszellenes demonstráció Budapesten. Fotó: AFP/Kisbenedek Attila

1. Változtatna-e a magyar szabályozáson? Ha igen, szigorítaná vagy enyhítené azt?

Szél Bernadett (független):

A magyar szabályozást alapvetően megfelelőnek tartom, hozzátéve, hogy a prevencióhoz több segítséget kellene adni: ingyenes óvszer, támogatott fogamzásgátló tabletta, plusz hatékonyabb szexuális felvilágosítás, már iskolás korban.

Kunhalmi Ágnes (MSZP):

Nem változtatnék a meglévő szabályozáson, a szocialista kormányok sem nyúltak hozzá a vonatkozó törvényhez. A jelenlegi szabályozás elfogadható kompromisszum két érdek, a női önrendelkezés és a magzati élet védelmének ütközésekor.

Demeter Márta (LMP):

Nem változtatnék. Kiemelten fontosnak tartjuk viszont a fogamzásgátlás és a felvilágosítás szükségességét és szélesebb körű hozzáférésének erősítését, az abortuszok megelőzésére. Legalább ennyire fontos az is, hogy a vágyott gyermekek megszülethessenek, ezért kiemelten támogatjuk a lombikbébi programot és annak megerősítését, valamint, hogy az állami gondozásban élő gyermekek mielőbb szerető családra találhassanak. A kormánynak arra is kiemelt figyelmet kellene fordítania, hogy ne szakítsák el a gyermekeket családjuktól a nehéz anyagi körülmények miatt, ezért a családtámogatási rendszer átalakítására van szükség.

Cseh Katalin (Momentum):

A Momentum Mozgalom alapvetően megfelelőnek tartja a terhességmegszakítások törvényi szabályozását. Mivel a törvényt jelenleg széleskörű társadalmi támogatás övezi, ezért lényegi változtatás eszközölésének jelenleg nem látjuk szükségét. A fő probléma a törvény betartatásával van. Hiába tér ki ugyanis az 1992. évi LXXIX. törvény több helyen is arra, hogy a terhességmegszakítást megelőzően a családvédelmi szolgálatnak kötelessége tiszteletben tartania a páciens érzéseit és méltóságát, ez számos alkalommal problémába ütközik. A törvény azt is kimondja, hogy az államnak kötelessége elősegíteni (rászorultságtól függően) a fogamzásgátló eszközök kedvezményes igénybevételét, Ez a gyakorlatban egyáltalán nem valósul meg, amit súlyos mulasztásnak tartunk. A tudatos családtervezés elősegítése céljából konkrét lépéseket javaslunk: biztosítanánk a TB által támogatott fogamzásgátlást, vény nélkül elérhetővé tennénk a sürgősségi fogamzásgátló tablettát, az alap- és középfokú oktatásban pedig önálló tantárgyként vezetnénk be az egészségnevelést.

2. Mi a véleménye arról a több amerikai államban folytatott gyakorlatról, hogy a születés pillanatáig el lehet végezni az abortuszt?

Szél Bernadett (független):

Nem pontosan ismerem az amerikai gyakorlatot, ha jól tudom, fogyatékosság, illetve az anya életének veszélyeztetéséhez kapcsolódik – mindenesetre a jelenlegi magyar szabályozást látom megfelelőnek, fenntartva az erőteljesebb prevenciós segítséget. Éveken át küzdöttem az anonim várandós-gondozásért és szülésért, ez rengeteg európai országban csökkentette, sőt, nullára vitte a szülést követő csecsemőgyilkosságot. A Fidesz ezt többször leszavazta.

Kunhalmi Ágnes (MSZP):

Az amerikai fejleményekkel nem vagyok egészen tisztában, de ha valóban a születés pillanatáig meg lehet szakítani a terhességet, s csupán a terhes nő egészsége, akár mentális egészsége elég ok lehet erre, az véleményem szerint erős túlzás. A magyar szabályozás az tehát, amely szerintem megfelelően kezeli a problémát.

Demeter Márta (LMP):

Ha így lenne, ezzel természetesen nem értenénk egyet, de értesüléseink szerint nem ez a pontos helyzet az Egyesült Államokban.

Cseh Katalin (Momentum):

A New York államban elfogadott, a magyar sajtóban is vitatott szakmai irányelv, valamint a Magyarországon érvényben lévő szabályozási környezet véleményem szerint érdemi eltérést nem mutat.

 

Borítókép: abortuszpárti tüntetés a chilei Santiagóban. Fotó: AFP/Martin Bernetti

Ha tetszett a cikk, kérjük, támogassa a Válasz Online munkáját, és kövessen minket Facebookon!

Kategória: Nagytotál