„Mintha öngyilkosságra szántam volna magam” – Polt és Handó miatt távozott a korrupciós ügyeket tárgyaló bíró

·2019.02.05

Keviczki István karácsony előtt félszáz Isten háta mögötti erdélyi településre vitt ajándékcsomagot önkéntestársaival az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány nevében. Nem tipikus kép, amikor egy büntetőbíró a hóban, talicskán tolja a csomagokat autóval megközelíthetetlen falvakban… Igaz, Keviczki karácsonyra már nem volt bíró: december 15-én drámai üzenetben jelentette be lemondását a Fővárosi Törvényszéken betöltött posztjáról. Ami azt is jelenti, hogy most már beszélhet, és lemondása óta az első interjút a Válasznak adta. Állítja: gazdasági ügyekben azok kerülnek a vádlottak padjára, akik nem élveznek politikai védettséget, a bírósági kinevezések módja törvénysértő, az azok ellen felszólalókat lehazaárulózzák és új törvényekkel jelentéktelenítik el a bírósági rendszert.

„Kedves Kollégák, kedves Barátaim!

Közel 20 év után eljött a búcsú pillanata. Amikor ’99 nyarán fogalmazóként megkezdtem bírósági pályafutásomat, még azt gondoltam, röpke pár évtized után Tőletek (Veletek) megyek majd nyugdíjba, de még egy éve is ebben reménykedtem. Mára minden megváltozott, képlékennyé vált, relativizálódott, és azok az erkölcsi, morális értékek, melyekről a csendes többség még mindig azt gondolja, elválaszthatatlan jellemzői a bírói létnek, már alig látszódnak, alig hallatszódnak a harsány, törtető, technokrata kisebbség dübörgésétől.

A bírói hivatáshoz elengedhetetlen, külső és belső befolyástól mentes környezet már a múlté, hivatásunk gyorsuló ütemben zuhan és válik majd immanens részévé a mai magyar valóságnak. Én azt már nem akartam megvárni, hogy velem együtt zuhanjon a mélybe, hát távoztam, de lélekben, tettekben eztán is Veletek maradok, számíthattok rám, hiszen – titulus nélkül is – egy kicsit mindig bíró maradok.”

(Keviczki István bíró lemondását indokló Facebook-bejegyzése)

×××

– Kiégett? Megcsömörlött? Elege lett a bírói munkából?

– Egyáltalán nem. Imádtam ezt a szakmát, élethivatásomnak tekintettem. A lemondásom fájdalmas döntés volt, egy kicsit úgy éreztem, mintha öngyilkosságra szántam volna magam.

– Az egyetem után majdnem hat év telik el, mire valaki a bírói pulpitusra ülhet, és még nyolc évbe telt, amíg a Fővárosi Törvényszék bírájává vált. Nem akármit dobott el magától.

– Nem. Hat évig gondolkodtam rajta, mert számomra ez volt a bírói pálya csúcsa. Amikor hívtak a Fővárosi Ítélőtáblára, nagy tisztelettel visszautasítottam, úgy éreztem, én már eljutottam abba a pozícióba, ahova mindig is szerettem volna. Elsőfokú bíróként képzeltem a karrieremet.

– Miért?

– Szeretek emberekkel foglalkozni, és az elsőfokú tárgyaláson hallgatják meg a vádlottakat, tanúkat, szakértőket. Pörgős, élő, nem iratalapú, mint a másodfok.

– „Szeretek emberekkel foglalkozni”? De akikkel ön találkozik, azok jó része bűnöző!

– Nekik is van emberi oldaluk, ami számomra nagyon fontos. Felfogásom szerint a bírónak, a védőnek és az ügyésznek azért kell közösen dolgoznia, hogy aki a vádlottak padján ül, soha többé ne kerüljön oda.

– Nem azért, hogy ha bűnös, akkor megbűnhődjön?

– Természetesen a tettarányos büntetés is velejárója ennek, de nem csinálhatok ellenséget a vádlottból. El kell jutnia odáig, hogy a büntetésen túl kirajzolódjon számára egy jövőkép.

– Mire megyünk egy olyan büntetéssel, aminek a letöltése után a tettes bosszút akar állni a társadalmon?

– Pontosan, és ehhez megengedhetetlen egy ellenséges vagy akár csak közönyös bírói hozzáállás.

– Már nem bíró, miért beszél mégis úgy, mintha az volna?

– Egy kicsit mindig bíró maradok.

– Azt mondja, hat éve fogalmazódott meg önben a gondolat, hogy beadja a lemondását. Vagyis a jeleket ennél is korábban észlelte már.

– Nem lehetett nem észrevenni. 2012-ben – utóbb alkotmánysértőnek bizonyuló módon – kényszernyugdíjazást rendeltek el a bírói karon belül, és jött egy semmisségi törvény, amellyel földbe döngölték a bírákat.

– A 2006. őszi zavargások nyomán ártatlanul összefogdosott fiatalok kálváriájáról mi is riportsorozatot írtunk annak idején, mert aggódtunk a jogállamiság állapotáért. Miért érezte bántónak az ezt helyretevő semmisségi törvényt?

– Mert válogatás nélkül semmisítették meg az ítéleteket. Elfogadható lett volna, ha a bíróságok újratárgyalják ezeket az ügyeket, hiszen kiderült, hogy gyakran mondvacsinált indokkal, hamis rendőri jelentésre alapozva és olyanok ellen indítottak büntetőeljárást, akik semmilyen büntetőjogba ütköző cselekményt nem követtek el. Igen, ez egy létező probléma volt, de nem jól kezelték, mert szervezetileg bélyegezték meg a bíróságot.

– Személyesen is érintette önt? Hozott 2006-os ítéletet?

– Nem, semmilyen szinten nem voltam érintett.

– A Facebook-oldalán megjelentetett „lemondólevelében” súlyos kijelentéseket tesz, azt írja, minden megváltozott, képlékennyé vált, relativizálódott. De mégis hogyan?

– Személyemben nem ért semmilyen atrocitás, semmilyen befolyásolási kísérlet, ami közvetlenül negatívan érinthette volna a munkámat.

– Nem mondták meg, hogyan kell ítélkeznie?

– Nem.

– Ha nem szóltak bele a döntéseibe, akkor miért mondott le?

– Gazdasági ügyekben ítélkezem, és a Polt Péter-féle ügyészség politikai alapon főként ezen a területen szelektál, hogy miből lesz büntetőeljárás és miből nem.

Egy kicsit mindig bíró maradok

– Konkrétumot kérünk.

– Vegyük példaként az Elios ellen bűncselekmény hiányában novemberben megszüntetett nyomozást. Ez tipikus példa arra, hogy az ember elolvassa az unió csalás elleni hivatalának, az OLAF-nak a jelentését, és azt gondolja, ebből nagyon komoly büntetőeljárás lesz.

– Büntetőeljárás vagy elmarasztaló ítélet?

– Előre látható volt, hogy egyetlen kollégám elé sem kerül ez az ügy, hogy ők mondhassák ki, történt-e bűncselekmény. Ha pedig nincs vádemelés, nincs ítélet. Vég nélkül lehetne sorolni a példákat arra, hogy tényfeltáró újságírók próbálják ellátni azt a tevékenységet, ami a nyomozók feladata lenne, és ha a cikkeik alapján bűncselekmény gyanúja vetődik fel, az ügyészség azt mondja: nem járnak el sajtóértesülések alapján.

– Egyikünk sem most először éli meg ezt a saját pályáján.

– Valóban volt ilyen korábban is.

– És akkor mégsem mondott le.

– Igaz, nem Polt Péter legfőbb ügyészsége az első a világtörténelemben, amely valamilyen szinten blokkolja az igazságszolgáltatás működését. Nem gondolom, hogy 2010 előtt tökéletesen működött volna a rendszer, ez távolról sincs így. Az előző kormány alatti korrupciós ügyek is akkor keltették fel a nyomozó hatóság érdeklődését, amikor napnál világosabb volt, hogy 2010-ben hatalomváltás lesz, és az elszámoltatás így is, úgy is elkerülhetetlen. Csakhogy az utóbbi időszakban ez a tendencia felerősödött, és ez már hitelességi probléma. Méghozzá az én szemszögemből.

– Az önéből? Hogy az ügyészség vádat emel-e valaki ellen? Mi köze ehhez?

– Jellemzően a gazdasági bűncselekmények azok, amelyek elvéreznek az ügyészségen.

Nagyon nehéz úgy bíráskodni, hogy benne van a levegőben: a velem szemben ülő vádlott tudja, nem élvez politikai védettséget, ezért emeltek vádat ellene, miközben azzal is tisztában van, hogy mások, hasonló ügyekben soha nem kerülnek oda. Hogyan legyen így hiteles egy bíró?

Elég-e, ha az adott ügyben maximálisan felkészül és mindent beleadva, korrekten igyekszik a hiteles igazságszolgáltatás képét mutatni?

– Hasonló dilemmával sok ember néz szembe, és az a válaszuk, hogy építenek egy kis oázist maguknak. Egy bírónál nem járható ez az út? Becsukja a terem ajtaját, magára marad a törvénnyel, a váddal és a védelemmel, és kész.

– Nem. Ha egy adott ügyben maximális korrektséggel, szakmai hozzáértéssel járok el, az nem biztosíték arra, hogy a bírói becsület ne szenvedjen csorbát, és összességében is teljesítsük alkotmányos kötelességünket. A büntető igazságszolgáltatást egészében kell nézni, nem tudom függetleníteni magamat attól, ami hiátusként jelenik meg a bíróságon. A vádiratok hiányában.

hirdetés

– A legfőbb ügyész jelentése szerint még nőtt is az országban a korrupciós ügyek száma.

– Ezek a kimutatások nem különböztetik meg az ötezer forintért félrenéző parkolóőrt a nagy korrupciós bűnesetektől. Nézzen körül, hány nagy ügyben lát vádemelést?

– Ez egy tiszta ország.

– Legalábbis ez a benyomása alakul ki, ha megnézi a Fővárosi Törvényszéken, hány adóhatósági és minisztériumi vezető ellen indult eljárás. Az utóbbi egy évben más okból is sokat romlott a helyzet. Három olyan nagy törvény is hatályba lépett, amely véleményem szerint végső soron arra szolgál, hogy csökkentse a bíróságok súlyát. A büntetőügyekben az ügyész köt egyezséget a vádlottal még a nyomozati szakaszban, a bírónak ilyen esetekben annyi dolga marad, hogy rábólintson erre, de egyébként is, a korábbinál sokkal erősebb lett az ügyész szerepe.

– Legalább rövidülnek a rétestésztaként nyúló perek.

– Önmagában ez akár örömteli is lehetne, de menjünk tovább: a polgári ügyek jelentős része el sem jut el a bíróságokig, mert rendkívüli módon megnehezültek tavaly óta a perindítás feltételei, és ezáltal drasztikusan csökkent a befogadott polgári keresetek száma. Végül az új közigazgatási bírósági rendszer bevezetésével az állam számára fontos ügyek a Patyi András vezette új bírósághoz kerülnek majd.

– Arra utal, hogy Patyi András jelenlegi kúriai bírót tartja a sajtó a legesélyesebbnek a 2020-tól felálló közigazgatási bíróságok élére.

– Aki látta azt a videót Orbán Viktor miniszterelnök Facebook-oldalán, amelyben bírságbajnoknak nevezte és nyilvánosan megalázta Patyi Andrást, még a választási bizottság elnökeként, ő pedig bocsánatot kért a miniszterelnöktől, pontosan tudja, mire számíthatunk tőle a Közigazgatási Felsőbíróság élén. Így néz ki egy független főbíró?

Van tehát egy makacskodó hatalmi ág, az önálló igazságszolgáltatás, amin a politika eddig nem tudott komoly sebeket ejteni. Most úgy gondolják, ha nem képesek befolyásolni, megpróbálják a perifériára tolni,

azzal, hogy a büntetőügyek még erősebb ügyészi befolyás alá kerülnek, a polgári perek száma csökken, az állammal kapcsolatos ügyek pedig külön bíróság elé kerülnek.

– Makacskodó hatalmi ág, amin nem ejtettek komoly sebeket? Az nem seb, hogy a Handó Tünde bírósági hivatali elnököt (OBH) ellenőrizni hivatott Országos Bírói Tanács (OBT) tagjai sorozatban mondanak le, a maradékot pedig az összes törvényszéki elnök nyílt levélben szólítja fel távozásra?

– Két részre osztanám Handó Tünde működését. 2012-ben iktatta be a parlament a kormánypárt javaslatára a bírósági hivatal élére. Az én értelmezésemben az ő elsődleges feladata a bírói függetlenség védelme, és nem gondolom, hogy regnálásának első kétharmadában ezzel jelentős gond lett volna. Amikor például az önálló közigazgatási bírósági rendszer ötlete először felvetődött, Handó Tünde még határozott ellenvéleményt fogalmazott meg. Azóta beállt a sorba: támogatja.

– Mi változott?

– Ma már jól érzékelhetően nyomás alá helyezik a bírókat, nyílt hatalmi háború folyik, és ez összeegyeztethetetlen a bírósági ethosszal.

Ezek nem „félrenézünk és hümmögünk kettőt, vállat rántunk és megyünk tovább” történések. Megengedhetetlen események, amelyek romba döntik a bíróság hitelességét. Nem vet jó fényt a bírói karra, hogy az elnöknél kiborult a bili, miután a tavaly felálló új bírói tanács nekiállt ellátni a törvénybe foglalt feladatát.

Ma már jól érzékelhetően nyomás alá helyezik a bírókat

– Tessék?

– Vagy elgurult a gyógyszer, nem tudom, hogy fogalmazzak. Nehéz szavakat találni rá, mi következett azután, hogy a tanács jogsértőnek találta a bírósági vezetők kinevezési gyakorlatát és egyes bírói pályázatok elbírálását.

– Azért fogalmaz ilyen erősen, mert itt a saját bírósága is érintett? A közvélemény akkor szembesült a folyamatokkal, amikor Handó Tünde a Fővárosi Törvényszék korábbi elnökének pályázatát is érvénytelenítette, és megbízott vezetőt nevezett ki a legnagyobb hazai törvényszék élére.

– Polgárné Vida Judit megbízásakor azért kerekedett ki a bírák szeme, mert elnökhelyettesként korábban megbukott – egy szerzői jogi botrány miatt –, és távozni kényszerült a törvényszékről.

– Sajátjának érezte Paulo Coelhót.

– Akkor sokakban még az is megkérdőjeleződött, hogy méltó-e a bírói tisztségre, most elnöknek mégis jó lett. Visszatérve az Országos Bírói Tanácsra, annak több tagját személyesen ismerem. Vadász Viktor, Vasvári Csaba és Matusik Tamás is tisztességes, kiemelkedő szakmai tudással rendelkező kollégák, sőt barátaim is, és közelről láttam, amikor ellenük a sajtóban lejárató kampányt kezdtek, hazaárulózták őket, botrányt kreáltak, sorosoztak és brüsszeleztek. Nem tartom normálisnak, hogy a bírák választott képviselőinek ezt kelljen kiállniuk, mert felszólalnak azért, hogy a vezetők kiválasztásának a szakmai felkészültség legyen az alapja és ne az, milyen jó viszonyt ápolnak Handó Tündével. Vagy éppen milyen rosszat.

– Arra utal, hogy a bírói tanács tagjai sorra veszítik el korábbi vezetői pozíciójukat, mivel nem pályáznak újra.

– Felesleges lenne. A bírói hivatás morális válságát jelzi, hogy a Fővárosi Törvényszék büntető kollégiumának vezetői állását három év alatt három megbízott vezető töltötte be, és jelenleg nem pályázik rá senki.

– Holott ez a pálya egyik csúcsa.

– Az én szememben igen.

– A bírósági hivatal elnökének nem csak ez az egy oldala van. A bíróságokra fordított összeg 2011 és 2018 között 79 milliárd forintról 120 milliárdra nőtt, és nagy számban újultak meg a lepukkant bírósági épületek. Ez is Handó Tünde.

– Igaz, de ezt nem tekintem dicsőségnek. Amikor bíráskodni kezdtem, a szobánkban csak egy számítógép volt, délután négyig a jegyző dolgozott rajta, négytől – sokszor este 11-ig – pedig én. Igen, ez ma már nincs, de nem egy harmadik világbeli országban élünk, ez a működés alapja.

– A hivatásuknak óriási a társadalmi tekintélye, de a felelőssége is. Kitől várjuk, hogy egyenes gerinccel járjanak el, ha nem tőlük? Mégis sorban mondtak le a bírói tanács tagjai, még a póttagjai is.

– A tanács póttagjainak választása októberben megint egy olyan esemény volt, amikor elkerekedett szemmel nézett az ember, hova jutottunk.

– Több törvényszéki elnök is a jelöltek között volt, de miután megválasztották őket, mind visszalépett, így egyetlen új tagja sem lett a tanácsnak.

– Miközben ez egy olyan rendszer, amelyben a legteljesebb törvényességgel és moralitással kell eljárni. Örömmel láttam, hogy a Magyar Bírói Egyesület aktivizálta magát, melynek nyomán a bírák több helyen megpróbáltak összbírói értekezleteket összehívni, hogy a bírák felszólalhassanak ez ellen.

– Ahogy ön is.

– Igen, szerettük volna az összes fővárosi bírót összehívni, de csak a bírák 20 százalékának aláírását sikerült összegyűjteni, az értekezlet összehívásához pedig 33 százalék kellett volna. Ez utóbb megerősítette a döntésemet, hogy helyesen cselekszem a saját pályafutásomat illetően.

– Nem értettek egyet. Van ilyen.

– Nem hiszem. Debrecenben hiába gyűltek össze az aláírások, nem hívták össze az értekezletet. Akik nem írtak alá, általában arra hivatkoztak, hogy egyetértenek, de féltik a további pályafutásukat.

Ha a bírák félnek, akkor befolyásolhatók lesznek. Ez nem lehet a jövő útja.

– Mindenhol lehetnek gyáva emberek. Ez nem egy szakma belügye?

– Nem, mert ebben az esetben az állampolgároknak megfélemlített bírókkal kell majd találkozniuk a tárgyalóteremben. Vajon mit tesznek, ha eljön a pillanat, amikor kérnek majd tőlük valamit? Messzire vezethet ez a folyamat, a Facebook-üzenetemben ezt értettem zuhanórepülésen. Képzett jogászok lévén a kollégák nem is érvelhetnek azzal, hogy nem értenek egyet Handó Tünde tanáccsal kapcsolatos jogi álláspontjával.

Miért?

– Handó Tünde vitathatja a tanács működésének jogszerűségét, de biztosan nem ő az a személy, aki mellőzheti, mert épp őt ellenőrzi ez a testület. Ha egy ilyen döntés birtokában lenne, megtehetné, de ilyennel nem rendelkezik. Ezt erősíti meg, hogy a tanács munkájában részt vesz a Kúria elnöke, mert törvényesnek látja azt, és az Igazságügyi Minisztérium delegáltja is – ugyanebből az okból.

– Ha önnek igaza van, akkor erre az a megoldás, hogy elhagyja a pályát?

– Ez egy etikus, de helytelen döntés volt.

– Hogyan lehet egy helytelen döntés etikus?

– Egy kollégám azt mondta, tudod ugye, hogy a hatalom éppen ezt szeretné? Tapsoltak, amikor meglátták a lemondásodat, mert ők pont ezt akarják, hogy az erős bírói öntudattal rendelkező bírák menjenek el, és jöjjenek azok, akiknek a vezetők felé való lojalitás az elsődleges szempont.

Tapsoltak, amikor meglátták a lemondásodat

– Mi erre a válasza?

– Ha a kollégák tudják ugyanazzal a szakmai alázattal, motiváltsággal végezni ezt a hivatást, mint eddig, akkor ne mondjanak le. Nem követendő példa, amit teszek.

– Akkor miért csinálja? Túl érzékeny? Vagy nem túl karakteres?

– Ilyet még sosem mondtak rám.

– Én sem mernék, ha még bíró lenne. Provokálom.

– Nem akartam megvárni, hogy a belső küzdelmem a munkám minőségén is meglátszódjon. Emelt fővel akartam távozni, hogy a maximális szakmai alázat – amit mindenki láthatott, aki nálam az ügyeivel megfordult – ne szenvedjen csorbát. Bíróként nem nyilatkozhattam, de volt büntetőbíróként hitelesen be tudok számolni arról, hogyan látni a törvényszékről a büntető igazságszolgáltatás blokkolását és a teljes bírósági rendszer perifériára szorítását, eljelentéktelenítését. Így próbálom segíteni a volt kollégákat abban, hogy nekik ne kelljen ilyen döntést hozniuk.

– Holnap újabb lélektani határpont következhet. Szerdán tárgyalja meg a bírói tanács azt a dokumentumot, amely alapján dönthetnek arról, hogy a parlamenthez fordulnak, kérve Handó Tünde felmentését. Ebbe beleremeghet a bírói világ.

– Tudok erről, és jogilag indokoltnak tartom. Handó Tünde az őt ellenőrző testületet gyakorlatilag kiiktatta a rendszerből, pedig ezt nem tehette volna meg. Emiatt törvénytelen bírósági kinevezések történnek, vagy a szolgálati bíróságok tagjait sem tudja a tanács kinevezni, mert Handó Tünde nem terjeszt eléjük anyagokat.

– Csakhogy a parlament nem jogi döntést hoz, hanem politikait. Handó Tünde elmozdításához kétharmados többség kellene.

– Egy tökéletes jogállamban – ilyen a Földön nincs, persze – a tanács egy ilyen indítványa órási bukás lenne a hivatal elnökének. Nálunk nem fogják leváltani, ebben egészen biztos vagyok.

– A bírák többsége egyébként támogatja a bírói tanács küzdelmét?

– Úgy tapasztaltam, sokan azt gondolják, öncélú háború, a tanács tagjai mondjanak le, legyen béke végre, mindegy, kinek van igaza, mert rossz fényt vet a szervezetre és rossz hatással lehet a bírói életpályamodellre.

– Vagyis a pénzre.

– Igen, arra, hogy európai szintre emeljék a bírák fizetését.

Pedig a bíráknak aktivizálniuk kellene magukat, és ha teljes egyetértés lenne közöttük, akkor máshogy is végződhetne ez a háború, mint ahogy most látszik.

– Hogyan folytatja a pályáját?

– Egyelőre megpróbálkozom az ügyvédkedéssel.

– Mert hisz abban, hogy a törvénykezés független? Hogy a volt kollégái mernek nemet mondani, ha egy ítéletükbe akarnának beleszólni?

– Igen, a konkrét bírói döntések 99,99 százaléka befolyásmentes ma is. A politika is rájött arra, hogy meghaladja a képességét az egyes ügyekbe való beavatkozás. Ezért is hozzák létre az új közigazgatási bírósági formát, ezért esélyes ennek vezetésére Patyi András; eddig „csak” nem hajtottak végre bizonyos állami szereplők jogerős bírósági ítéleteket, mert azok nem voltak kedvezőek számukra, most megpróbálnak gondoskodni arról, hogy „jó” ítéletek szülessenek. Egyébként pedig legyünk tisztában azzal, hogy a bíróság körüli állandó balhét a hatalom nem szereti, és Handó Tünde gyenge pontja, hogy nem tudta elérni, legyen csend itt is.

×××

Frissítés kedden 14:10-kor.  A Legfőbb Ügyészség Kommunikációs és Sajtóosztálya közleményt adott ki interjúnk után. „A mai napon az egyik internetes médiumban interjú jelent meg Keviczki István volt bíróval. Az interjúban a volt bíró – tényekkel alá nem támasztva – több negatív megjegyzést tett az ügyészi szervezetre és annak vezetőjére. Keviczki Istvánnak volt bíróként illene tudnia, hogy komoly állítását komoly érvekkel kell alátámasztania. Azt nyilatkozta, hogy az ügyészség politikai okokból válogat az ügyek között. Ezen képtelen állítás alátámasztására ugyanakkor nem hangzott el érv. Ez a valótlan kijelentés súlyosan sérti az egész magyar ügyészi szervezetet. Meglehetősen furcsa, hogy Keviczki István volt bíróként nem azokról az ügyekről nyilvánított véleményt, amelyekben ítélkezett és amelyeket így ismert, hanem olyan ügyekről, amelyekben nem vett részt, így konkrét tényekről, bizonyítékokról nincs tudomása” – szól a közlemény, melynek teljes szövege itt olvasható.

Reagált a Fővárosi Törvényszék is. Sajtóosztályuk közleményében az áll, visszautasítják, hogy morális válság jellemezné a bíróságot, a bíráknak pedig „megvannak a törvényes lehetőségei arra, hogy kritikai észrevételeiket, javaslataikat megfogalmazzák a bírósági vezetés felé”. A teljes kommüniké itt olvasható.

 

Fotók: Vörös Szabolcs

Ha tetszett az interjú, kérjük, támogassa a Válasz Online munkáját, és kövessen minket Facebookon!

Kategória: Interjú