Silverana Noémi: Erősen túlszexualizált ez az interjú!
A 2020. évi XXX. törvény 33. §-ával rendelte el a Fidesz-kormány, hogy a hivatalos iratokban mindenkinek a születési nemét kell feltüntetni, s a Tisza-kormány sem állította vissza a korábbi állapotot, amikor Magyarországon is lehetőség volt a névcserére. Jogvédők most kampányt indítottak a jogszabály eltörléséért, 33 transzszexuális érintett történeteit osztva meg a nyilvánossággal. A Válasz Online inkább olyasvalaki segítségével járja körül a kérdést, aki már férfi külsővel is észrevétette magát: húsz éve a Demokrata újságírójaként, aztán a Habsburgok spanyol ágát kutató történészként, az elmúlt időszakban pedig az Ingában futó Totem Show producereként és műsorvezetőjeként, Puzsér Róbert munkatársaként. Milyen úgy új, nőies testben élni, ha az embernek nemcsak hogy felesége volt, de gyerekei is vannak? El kell-e fogadni bemondásra, ha valaki egyszer csak azt mondja, ő mostantól nő? És ha az illető azt mondja, ő bizony nembináris kecske? Mi az a halott név és pornós-e az új? Interjú.
– Ön nő?
– Igen, és transznemű nő vagyok, tehát nem gondolom magam minden téren egyenrangúnak a biológiai nőkkel. Tudatában vagyok annak, hogy nem nőnek születtem, nincs méhem, nem menstruálok, nem tudok gyereket szülni. A vállalt és megélt identitásom viszont száz százalékban nő, és ez az, ami igazán számít, mert az emberek is így látnak engem és így is kezelnek a mindennapokban.
– Ez a „transznő” nem olyan, mint a „népi demokrácia”? Ahol is az előtag azt jelenti, hogy az utótag nem igaz?
– Egyelőre valóban biológiai adottság, hogy nem tudok teljesen olyanná válni, mint aki nőnek született, ez azonban idővel, az orvostudomány további fejlődésével változhat.
– Egyszer csak majd képesek lesznek kromoszómát cserélni? Elég hihetetlenül hangzik.
– Már az is hihetetlen, amire ma képesek, szóval ne zárjuk ki, hogy eljön az idő, amikor ezt is meg tudják majd oldani. Vagy mondjuk a méhbeültetést, s onnantól a transznők is képesek lehetnek gyereket szülni. Ez ma még messze van, de a bináris rendszer kezd elmosódni, hiszen az orvostudomány fejlődésével átjárhatóvá váltak ezek a kategóriák. És még egyszer hangsúlyozom: a mindennapokban nőként tekintenek rám, és ennek megfelelően viszonyulnak hozzám.
– Pedig máig láthatók a Szélsőközép YouTube-csatornáján videók beszélgetésekről csupán néhány évvel ezelőttről, amelyeket még férfi külsővel és névvel vezet.
– Az a halott nevem. Nem szeretném, ha le lenne írva ebben a cikkben.
– Hogyhogy?
– Az már nem az én nevem és egy lezárt életszakasz része. Nem szeretném, ha az új ismeretségeim, új kapcsolataim tudnák rólam. Személyes adat, amelyet védelem illet meg. Ha Horváth Béláról változtatta volna a nevét Stumpf Andrásra 15 éve, de mégis folyamatosan Bélának szólítanák nap mint nap, nem örülne neki, ugye?
– Ha interjút adnék valakinek az életemről és rákérdezne, miért változtattam meg a Horváth Bélát, nem tiltakoznék, ha egyszer száz ma is olvasható cikket írtam alá korábban azon a néven – ahogy ön azon a néven szerepelt a videóiban.
– A név annak az alapvető kifejezése, hogy kit ismerünk el a másikban. Ha valaki tudja, hogyan hívnak, te mégis hiába kéred, hogy ezt a nevet használja, az azt üzenheti: „Én döntöm el, ki vagy, és nem érdekel, te hogyan határozod meg magad.” A korábbi név felidézhet fájdalmas élményeket, és mások előtt használva akaratod ellenére felfedheti a transzneműségedet. Ez különösen kellemetlen lehet olyan közegben, ahol száz százalékban nőként ismernek és kezelnek, és te nem szeretnéd a személyes történetedet megosztani. Ehhez mindenkinek joga van.
– A keresztnevét még csak-csak értjük, hiszen az férfinév volt. A családnevét viszont miért kell ilyen…
– …pornós névre változtatni?
– Pontosan ezt akartuk kérdezni! Szó szerint.
– Sejtettem. Mondták már mások is. Pedig a Silverana egyáltalán nem pornós. Egy örökzöld havasi eukaliptusz neve, ezüstöskék színben, kerekded levelekkel, amit én gyönyörűnek látok. Emellett pedig utal rám. Rengetegszer voltam országos és megyei versenyeken második helyezett, azaz ezüstérmes. Így például a filozófia OKTV-n. Az Ana név is nagyon tetszett mindig. Ráadásul a spanyoloknál, amely kultúrához, nyelvhez nagyon erősen kötődöm és a tranzíciómat is Spanyolországban kezdtem, tehát náluk a Silvana gyakori női keresztnév, a Silvera meg családnév. A Noémi és a Noya, a választott és használt keresztneveim pedig bibliai, héber nevek, mert keresztény vagyok.
– Rendben, akkor nem pornós a Silverana. De miért nem felel meg az eredeti családneve? A múltat végképp eltörölni?
– Egyáltalán nem. Azért van, mert hivatalosan nem használhatom a saját családnevemet a keresztnevemmel, a Noémivel. A Silverana tiltakozás ez ellen a helyzet ellen.
Addig nem vagyok hajlandó az apámtól örökölt vezetéknevemet használni, ameddig nem adják vissza a 2020-ban elvett jogainkat.
A 27 EU-tagállamból két országban nem lehetséges a jogi nem- és névváltás: Bulgáriában és itthon. 2020 előtt Magyarországon volt rá lehetőség, aztán a Fidesz Semjén Zsolt előterjesztésére megszüntette azzal a sokat emlegetett 33-as paragrafussal. Ha nem törölték volna el a névváltoztatás lehetőségét, természetesen már rég új nevem lenne hivatalosan is.
– A Silverana tehát csak átmeneti név?
– Ha minden jól megy, igen. Ha lehetőség nyílna újra a hivatalos nem- és névváltásra, nem használhatnám, hiszen ilyen magyar vezetéknév amúgy nincs. Persze művésznévként és fellépőnévként megtartanám. De attól fogva, hogy ez a jogfosztás megszűnik, az irataimban az eredeti családnevemet fogom használni és Monostori Noémi leszek.
– Egyébként úgy érzi, hogy mindig is nő volt?
– Folyamat volt ez. Van az a tévképzet, hogy a transznemű emberek már az óvodában tüllruhákban önmegvalósítanak, de ez egyáltalán nem jellemző. A legtöbben kamaszkorukban érzik, hogy más a helyzet. Ám sokszor teljesen irreális megélni az identitásunkat. Például annak idején nem létezett hormonterápia. El is nyomtam magamban ezeket a vágyakat, hiszen utópisztikusnak, megvalósíthatatlannak tűnt, hogy a nőiségem valaha megélhető lesz.
– És megélhető tényleg? Készen van az átváltozással?
– Száz százalékban megélhető és sokkal kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá tesz. A tranzícióm orvosi részéről nem szeretnék beszélni.
– Titok?
– Igen. Van a hormonterápia és van egy műtétekből álló orvosi része a dolognak. Hamarosan én is lezárom.
– Nem szórakozásból kérdezünk ilyeneket, csupán azért, mert az egyik legnagyobb kérdés a transzvitákban, hogy el kell-e fogadni valakit nőnek, akinek pénisze van. Csak úgy, bemondásra.
– Nem, azzal én sem értek egyet, hogy csak úgy, bemondásra el kelljen fogadni.
A legtöbb transznemű nő számára egyébként teljesen természetes, hogy nemmegerősítő műtétet hajt végre, tehát megszabadul ettől a bizonyos szervtől.
– Tehát ha én mostantól nembináris kecskeként identifikálom magam, akkor azt ön nem fogadja el és nem harcol azért, hogy a személyimbe is beírhassam ezt?
– Vicces, de lássuk be, nem túl életszerű, hogy valaki nembináris kecskeként identifikálja magát. Az emberek boldogulni szeretnének a társadalomban, munkát találni, kapcsolatokat kialakítani… Nembináris kecskeként ez nehézkes lenne. Attól meg nem kell tartani, hogy ilyesmiket be kellene írni a személyi igazolványba, hiszen egy pszichiátriai beszélgetésen elég gyorsan kiderül, hogy az ember viccel a kecskeséggel, vagy ha nem, akkor jó eséllyel bolond szegény. A valóság talajára visszatérve: vannak országok, ahol a műtéthez kötik a másik neműként való elfogadást, itthon pedig korábban, ameddig lehetőség volt hivatalosan is megváltoztatni a nemet, három szakember szakvéleményére volt szükség: klinikai szakpszichológuséra, pszichiáterére és még egy endokrinológus vagy más szakorvosé is kellett mellé, aki ténylegesen hormonkészítményt írhat fel.
– Három szakvélemény elég is volt, már lehetett is kérni a másik nemre kiállított anyakönyvi kivonatot és személyit?
– Igen.
– Elég liberális.
– Arról azért szó sem volt, hogy valaki kijelenti, hogy ő mostantól nő, nem pedig férfi, és azt máris el kell fogadni hivatalosan.
– A briteknél létezett ez a bemondós változat: akad is bűnöző, aki hirtelen nőnek vallotta magát, hogy a női börtönbe szállítsák, aztán ott nőket erőszakolt…
– Volt ilyen, de egyrészt egy-két esetben csupán, másrészt azóta ott is szigorították a szabályokat. Nyilván mindig akadnak olyanok, akik visszaélnek a lehetőségekkel, de ez minimális mértékben fordul elő. Azt is szokták mondani, hogy mennyien megbánják a tranzíciójukat, holott a valóságban egy-két százalék csupán. Többen bánják meg a térd- vagy a csípőprotézisüket. Sok transznemű ember álláspontjával szemben nekem az a határozott véleményem, hogy
egyáltalán nem érdekünk, hogy az orvosi tranzíciónk előtt vagy annak korai szakaszában hivatalosan is megváltoztassuk a nevünket – még akkor sem, ha erre a jogszabályok lehetőséget adnának.
Ha bölcsen döntünk, megvárjuk az időpontot, amikor már olyan előrehaladott a tranzíciónk, hogy nem okozunk a társadalomban, a közösségünkben semmilyen konfliktust.
– A feministák, ha kiakadnak azon, hogy haladó körökben nem nevezhetik magukat nőnek, csak mondjuk menstruátornak, mert a pénisszel rendelkező nőként identifikálókat is nőnek kell tekinteni… Ők transzfóbok?
– Szerintem nem transzfóbok. Ebben, mint mondtam, én is konzervatív vagyok. Nem fogadom el bemondásra, hogy valaki identitást váltott, és természetesen nevezhetik magukat egyszerűen nőnek a biológiai nők, avagy cisznők, ezzel semmi baj nincs. Csakhogy nagyon eltúlzott az is, amikor veszélyekről beszélnek. Bolondok persze minden társadalmi szegmensben vannak, a transznemű emberek között is. Csalók is vannak mindenhol. De aki eldönti, hogy nemet vált, az hatalmas döntést hoz, amely kihat az egész életére, társadalmi kapcsolataira, teljes életvitelére. Felelőtlen és önsorsrontó, és ami a legfontosabb, valójában természetesen nem is transznemű, aki bevállalja ezt anélkül, hogy tényleg végig akarná csinálni. Teljesen életszerűtlen és bulváros, hogy a női öltözőkben, vécékben majd pénisszel rendelkező transznemű nők támadnak a biológiai nőkre és erőszakolják meg őket.
– Történt már ilyen.
– Ahogy történt olyan is, hogy agresszív, bűnöző biológiai nő bántott, vagy akár gyilkolt meg biológiai nőt. Cisznők, ciszférfiak között is vannak gyilkosok, tömeggyilkosok is. Ettől még nem tiltjuk be a közös tereket. Ezeket a vitákat már 10-20 éve lefolytatták. Ha hiszik, ha nem,
transznemű nőként én is pont azért megyek be a zuhanyzóba, amiért önök. Zuhanyozni. Tetszik vagy sem, meg kell barátkozni azzal, hogy léteznek transznemű emberek.
Minthogy orvosilag megoldható, arra vágyni, hogy bárcsak ne lennénk…. Az a hajó már elment. Olyan ez, mint amikor az ezer évig katolikus, egy egyházhoz tartozó Európában megjelent a reformáció. Katolikus nézőpontból: az eretnekek. Egy új identitás. Tetszik vagy sem, visszacsinálni nem lehet, soha nem lesz már egységes a vallás. A nemek sem lesznek már átjárhatatlanok.
– Gyerekeknek is engedné a nemváltást?
– Ha valaki a pubertás után kezdi meg a tranzíciót, nehezebb dolga lehet, mert addigra már kialakultak olyan testi adottságai – például a csontozat egyes jellegzetességei –, amelyeken később nehéz változtatni. Viszont pont ez az a kor, a pubertás, amikor az önismeret és az identitás még formálódhat, ezért azt is mérlegelni kell, hogy az illető később másként érezhet, és megbánhat bizonyos döntéseket.
– Hiába jön rá, hogy csak depis kamasz volt, vagy divatból csinálta, soha nem lehet már gyereke például.
– Ezek nagyon nehéz kérdések, igen. De ezért vannak a szakemberek, akik nagy valószínűséggel meg tudják ítélni, hogy transzneműség áll-e fenn.
– Ha a saját kiskorú fia állna elő azzal, hogy ő is lány akar lenni, mit szólna?
– Szülőként nyilván félteném, azt akarnám, hogy jó döntést hozzon, de ha a szakemberek is támogatnák ebben, akkor természetesen féltve őt, de örömmel támogatnám.
– A szülőt és a pszichológust tehát ön szerint sem szabad kihagyni ebből?
– Egyértelműen nem szabad kihagyni. Az ettől még nehéz kérdés, hol legyen a korhatár, amikortól egyáltalán el lehet kezdeni a folyamatot. A gyerekeken végzett műtétekkel mindenesetre én sem tudok egyetérteni.
– Ön, ha lett volna lehetősége rá, belevágott volna mondjuk 14 évesen?
– Így utólag nehéz megmondani, de valószínűleg igen. Mindenesetre nekem belegondolni is fantasztikus.
– Nem jobb így, hogy vannak gyerekei, akiket ön nemzett? Úgy nem lehetnének sosem.
– Örökbe is lehet fogadni.
– Könnyen beszél úgy, hogy vannak saját gyerekei.
– Akkor sem érzem ezt erős érvnek. Ha találkozik egymással két ember, akik szeretik egymást és hűségen alapuló párkapcsolatban akarnak élni életük végéig, megoldják a gyerekvállalást. Meg szinte bármit. Vannak olyan párok, nem is kevesen, ahol a transznemű nő együtt marad a feleségével. Mert a közöttük létező kötődés és szeretetkapcsolat mindennél erősebb. Túlélheti a kapcsolat, ahogy ennél nagyobb traumákat is: hogy mondjuk az egyik fél megbetegszik, vagy súlyos függősége lesz, netán megcsalja a másikat. Attól egyébként, hogy valaki transznemű nő, a nemi orientációja még sokféle lehet.
– Ön például leszbikus transznő?
– Nem. Ez az interjú viszont erősen túlszexualizált.
– Ha egyszer a transzszexualitásról szól, sajnos kénytelen az lenni. Logikusan pedig ha önnél ez nem csak egy felnőttkori kattanás, akkor férfi testbe született leszbikus nőnek kellett lennie korábban, hiszen nőkhöz vonzódott, felesége volt…
– Mint mondtam, 14-15 éves koromban esély sem volt arra, hogy megéljem a női identitást, úgyhogy betagozódtam a társadalomba. Voltak kapcsolataim nőkkel is és férfiakkal is, de a családalapítás lehetősége egy nővel való kapcsolattal, házassággal volt adott, ezért ezt az utat választottam.
– Szóval akkor előző identitásában biszexuális volt.
– Igen. Ez viszont megváltozott a hormonterápia hatására. Töredékére csökkentette a libidómat például. Csodálatos, felszabadító élmény.
– Mi abban a jó?
– Az, hogy végre nem hormonálisan, ösztönösen kapcsolódom emberekhez, hanem lelki és érzelmi módon. Felszabadulásként élem meg. A terápia óta egyáltalán nem vonzanak a nők. Átlagos heteroszexuális nő vagyok.
– Azt már említette, hogy keresztény. Templomba is jár?
– Igen, de finoman szólva nehéz olyan közösségekhez kapcsolódni, ahol sokan azt gondolják, hogy a gyerekeimnek súlyos kárt okozok csupán azzal, aki vagyok, vagy hogy a halálom után örökké tartó pokolbeli szenvedés vár rám és végleges elszakíttatás a szeretteimtől, mindez Isten igazságos ítélete következtében.
– Azért tényleg nem lehet könnyű a gyerekeinek.
– Egy peremben a bíróság pszichológiai szakvéleményt készíttetett rólam és utána is járt a ma már bőségesen rendelkezésre álló szakirodalomnak, hogy a transzneműség csökkenti-e a szülői alkalmasságot. Nos, nem csökkenti.
– Kakaót nyilván ugyanúgy képes keverni a reggelihez, mint korábban, de mégiscsak sokk lehet, hogy apa egyszer csak nővé változik.
– A kutatások azt mutatják, hogy a transznemű szülő gyermekeinek pszichés fejlődése nem tér el az általános mintázatoktól és nem jellemző rájuk fokozott érzelmi vagy viselkedési problémaszint. Egy dolog okozhat nekik kárt: ha a szülőt társadalmi kirekesztés és megbélyegzés éri.
– Hagyjuk a statisztikákat! A saját gyerekei tényleg könnyen vették a nemváltást?
– Nagyon fontos, hogy a gyerekeim büszkék legyenek rám, ezért is igyekszem klasszikusan nőies külsőt ölteni – hogy őket is minél kevesebb hátrány érje miattam. Az engem főleg református fundamentalis körökben érő stigmatizáció miatt – mindketten református iskolába járnak – közösségi terekben érzékelek néha távolságtartást részükről. Olyankor néha mintha szégyellnének, hiszen látják, hogy felnőtt emberek nem fogadnak el vagy keresztülnéznek rajtam. Érzékelik, hogy ezek a felnőttek lekezelnek és ez hat rájuk is. Amikor viszont otthon vagyok velük, teljesen természetes és normális az életünk. Játszunk, ahogy eddig is, és bár már kezdenek kiskamaszodni, azért még mindig sokszor csillogó szemmel mesélik az élményeiket. Mivel megszűnt számomra a tesztoszteronalapú világ, még jobban is tudok hozzájuk kapcsolódni, mint korábban.
– Belekalkulálta őket a döntésébe az átváltozása előtt?
– Első helyen voltak. Egy héttel azelőtt, hogy nyilvánosságra hoztam volna a tranzíciómat, találkoztam az ügyvédemmel és részletesen végigbeszéltem vele, hogy ha válóperre kerül sor, elveszíthetem-e a gyerekeimet emiatt. Aggódtam, hogy a NER Magyarországán olyan bírót kapok, aki eltilt a gyerekeimtől. Az lett volna az egyetlen helyzet, hogy megbántam volna a tranzíciómat. Szerencsére nem így történt, a bíróság nekem adott igazat, közös felügyeletet kaptam. A nemi identitás egyébként eléggé túl van hájpolva manapság.
– Mondja az, aki pénzt, időt és energiát nem sajnál, hogy megváltoztassa?
– Igen, mondom. A nemi csak az egyik és nem is a legfontosabb része az identitásomnak. Legalább olyan fontos, hogy szülő vagyok, meg közgazdász, történész, produkciós igazgató. Ezért teljesen fals úgy beállítani a nemváltást, mintha az valami eget rengető dolog volna. Vannak hasonló horderejű vagy nagyobb változások a legtöbb ember életében. Egyébként például konzervatív is vagyok.
– Na ne!
– Miért ne? Ami a gazdaságpolitikát illeti például, konzervatív vagyok, ahogy egyébként a nemi szerepek szempontjából is. A hagyományos szerepeket fontosnak tartom a saját életemben.
– Jobbos, református közegből jön. Ezért írt a Demokratába is annak idején?
– Tény, hogy
a Magyar Nemzet cikkein, Bayer Zsolt írásain szocializálódtam a 2000-es években,
de a Demokratához azért mentem, mert amikor elvégeztem az egyetemet és elkezdtem a doktorimat, volt ott egy felhívás. Gyakornokot kerestek. Egyébként a Heti Válasz is. Egyértelműen minőségibb lap volt, oda szerettem volna menni. Csak hát önök nem válaszoltak a levelemre… A Demokrata meg igen. Volt ott egy főszerkesztő-helyettes, Jókuthy Zoltán, akinek rengeteget köszönhetek. Sajnos fiatalon meghalt. Négy éven keresztül viszont neki köszönhetően azt írhattam, amit csak akartam, sosem cenzúráztak. Vagy száz cikkem jelent meg – azért tudom, mert édesanyám kivágta, összegyűjtötte az összeset. Riport, interjú, elemzés – mindenre nyílt lehetőségem. Ott lettem vérbeli szakember. Akkoriban egyértelműen fideszes voltam, a 2010-es kormányváltás után fel is ajánlották, hogy menjek a köztévébe, legyek ott megmondóember… Kétszer is hívtak a reggeli főműsorba szakérteni.
– Miért nem ment?
– Akkor kezdődött a multis karrierem, nem fért össze a kettő. Ugyanilyen fontos, hogy én elsősorban alkotó, kreatív embernek tartom magam, nem a híreket kommentelő, elemző véleményformálónak. Arra viszont nagyon büszke voltam, hogy a magam szerény eszközeivel, azokkal a Demokratába írt cikkekkel kicsit én is hozzájárultam ahhoz, hogy 2010-ben vége legyen a szoci világnak.
– Ahhoz meg a Totem Show-val járult hozzá, hogy idén meg az akkor indult NER-nek legyen vége?
– Valami szerepünk talán volt benne: százezres nézettségű adásainkat vagy a rendszerbontó nagykoncertet látva talán nem túlzás ez. Szerintem Magyar Péter elég sokat köszönhet a Szélsőközép Produkciónak, Puzsér Robinak.
– Ő és az ottani kollégák mit szóltak az átalakulásához?
– Támogató közeget tapasztaltam az Ingában, de azért éreztem, hogy erős gyomorrúgás volt ez nekik. Nem várom el senkitől, hogy az első pillanattól ujjongjon vagy hogy eltitkolja az elsődleges reakcióit velem kapcsolatban. Teljesen megértem, ha mások számára felkavaró volt közelről látni a tranzíciómat. Csupán azt szeretném, hogy a munkámat annak minősége szerint ítéljék meg és ne a külsőm változása alapján. Ez Robiék esetében adott.
– Mit gondol, Magyar Péter meghálálja majd a segítséget? Eltörlik a 33-as paragrafust és felveheti a női nevét hivatalosan?
– Ezügyben elég szkeptikus vagyok.
– Mert?
– Ruszin-Szendi Romulusz nyári nyilatkozata miatt például.
– Mit mondott?
– Várjanak, megkeresem szó szerint. Itt van! „Vezérkari főnök voltam, amikor jelentkezett egy átműtött ember, direkt nem mondom meg, hogy milyen. Magától elment igazából. Tehát rájött, hogy ez a fajta a kultúra a haderőben… nem tudnak vele igazából mit kezdeni. Tehát ha saját magával nincsen tisztában, akkor elég nehéz fegyvert adni a kezébe szerintem.”
– Mi ezzel a baj?
– Csak az, hogy azt mondja, a transznemű emberek nincsenek tisztában magukkal. Meg hogy átműtött ember. Egyrészt nem biztos, hogy át van műtve, de miért is ne lenne tisztában magával? A nemi identitás ráadásul mégis hogyan függene össze az alkalmassággal?
– Úgy például, hogy a többi katonát összezavarja, nem szeretnék az illető társaságát, gyomorrúgásként élik meg és ez gyengíti a közösséget.
– De Ruszin-Szendi nemcsak erre utalt, hanem a pszichológiai alkalmatlanság és a transzneműség közé is egyenlőségjelet tett. Nem kellett elnézést kérnie emiatt. Úgyhogy joggal vagyok szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Magyar-kormány eltörli-e a Fidesz jogkorlátozó döntését. Azt érzékelem, hogy
a Tisza vezetését intellektuálisan egyszerűen nem érdekli a kérdés: említést sem érdemeltek náluk a transznemű emberek jogai, egyetlen beszédükben sem.
– Kultúrharcos téma, jobb kerülni.
– Nemcsak így lehetne közelíteni hozzá. Úgy is lehetne, hogy a jogi nemváltás megszüntetése egy a NER megannyi jogkorlátozó lépése közül, amelyek helyreállítására a Tisza létrejött. Semjén Zsolt volt az, aki egyoldalúan eltörölte a jogot, hogy azt a nevet és nemet használhassuk, amelyek a valós identitásunkat tükrözik. Semjén olyan népszerű talán, hogy vele nem éri meg ujjat húzni? Inkább fenntartják az általa kezdeményezett, a NER által bevezetett jogfosztást?
– Érinti a hétköznapokban ez a jogfosztás?
– Magyarországon a transznemű emberek az egyetlen társadalmi csoport, amelynek az alapvető emberi, személyiségi és adatvédelmi jogai súlyosan és egyszerre sérülnek. Hogyne érintene. Megyek a postára átvenni az ajánlott levelemet, és nem akarják kiadni. Nem hiszik el, hogy a saját személyimet adtam oda. Reptéren ugyanez. Két embert kell meggyőznöm arról, hogy én én vagyok. Potenciális csaló, bűnöző és imposztor vagyok, bárhova megyek. Elképesztően megalázó helyzetek. Tudom, hogy millió más dolga van a kormánynak, azt is elfogadom, hogy fontosabb dolgok is vannak. Csakhogy ennél könnyebben orvosolható probléma is alig van. El kell törölni a Semjén-szabályt, visszaállítani a 2020 előtti állapotot – mindez nem kerül semmibe. Mi egyetlen dolgot kérünk: engedjenek minket végre nyugalomban és békében élni.
Nyitókép: Silverana Noémi a budapesti Művház kávézóban Januško Klaudia Choose your skin! című kiállításán 2026. szeptember 30-án (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
