Fidesz, Tisza, ügynökügyek – Prőhle Gergely a Válasz Podcastban
Hazabeszéd címmel jelentette meg 2005 óta írt publicisztikáit Prőhle Gergely – az egykori diplomata, aki jelenleg a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója, elmondja: újra lehet tárgyalni az általa vezetett intézmény kuratóriumát és a közpénzjuttatásokat is, de szerinte kidobni az egészet hiba volna. Az új kormány külpolitikájára tekintve Prőhle egyébként bizakodó. A Fidesz jövőjével kapcsolatban már jóval kevésbé. Szóba kerül még a konzervatív és liberális békülés szükségessége, valamit az ügynökügyek, amelyek újranyitása bár tiszteletre méltó, de katarzist ekkora csúszással már aligha hoz. Akik kérdeznek: Ablonczy Bálint és Stumpf András.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a beszélgetésből:
A Fidesz és Prőhle Gergely közös története véget ért?
Ez valószínűleg nem áll messze a valóságtól. Az ember ezt persze rezignációval veszi tudomásul. Hogy emberi kapcsolatokat le kell húzni a klozeton. Az első komoly kudarc épp a Heti Válasz megszüntetése volt. Friss kötetem címadó írása a Hazabeszéd, az volt az utolsó cikk, amelyet a Heti Válasznak írtam. Az kijelöli azokat a sarokpontokat, amelyek mentén a polgári politizálás megvalósítható. Szociális piacgazdaság, kereszténység, érvek mentén eljutni az igazsághoz… Ez kapott hatalmas pofont a Heti Válasz megszüntetésekor. Aztán én kaptam egy nagy pofont, amikor a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről elküldtek. Éreztem, hogy ez nem működik. A Fidesz engem jobbról előzött le – amit sosem gondoltam volna. Igyekeztem visszaterelgetni a pártot, például a Válasz Online hasábjain is, az Európai Néppártba – a látható hatékonysággal.
Húsz éve világi vezetője az evangélikusoknak. Ők miért nem fordultak a Fidesszel, ahogy a többi keresztény felekezet? Még akkor is kiálltak Prőhle Gergely mellett, amikor a Fidesz az egyház éléről is le akarta szedni.
Az evangélikus választó láthatóan nem kurzusválasztó. Ezt bizonyította be 2006-ban, amikor először megválasztott. Akkor szocialista kormány volt, mégis megkaptam a bizalmat. Aztán a PIM-es balhénál is. Akkor elég ramaty állapotban voltam, és nagyon fontos volt, hogy a közösségem kiállt mellettem.
A Fidesznek vége?
Nehezen tudom megmondani, hogy a Fideszből mi lehet. Vannak tehetséges és személyükben nem korrupt figurák, akiknek még hitele is lehetne. Nem sikerült viszont megszabadulni azoktól, akiknek nem kellene, hogy legyen.
Hunnia és Pannónia összebékítéséről sokat írt, beszélt. Az Örömóda és a Székely himnusz nem megfelelő alap a jövőhöz?
De. Ez jó kiindulópont. A Hunniába való elhúzás, amely még az istentisztelet után is fehér lovat áldoz, okozta, hogy a fiatalok elvesztették a kapcsolódást ehhez a világhoz. Sajnálkozhatunk a világ romlásán, de aki azt hiszi, hogy a kicsi Magyarországról ezt majd plakátkampányokkal megváltoztatja, az drámai módon téved. A bűnös Nyugatot nem lehet Moszkva megjelenítésével ellensúlyozni. Amikor Putyin a jó keresztény, holott még a pátriárka is KGB-s… A „Vissza Európába-projekt” éppen ezért nagyon fontos, szurkolok is Orbán Anitának. Azoknak a polgári konzervatívoknak, akik attól tartanak, hogy a liberális, urbánus tábor fújja majd a passzátszelet ebben a kormányban, meg kell próbálniuk ezzel a táborral kiegyezni.
A Tiszában ez megtörtént. Robbanásveszélyes?
Nem feltétlenül robban, de tudatában kell lennie mindkét oldalnak, hogy a másik nélkül nem megy. A piarista diák miniszterelnök érte el, hogy az urbánus liberálisok is közelebb kerültek a hatalomhoz. Az egyházias választóknak is be kell látniuk: kompromisszumokat kell kötni ahhoz, hogy ez a kormányzás működjön. Fontos az is, hogy az egyházak definiálják a viszonyukat ahhoz, hogy a társadalom többsége nem egyházi kötődésű. Az, hogy felekezeti iskolák vannak, hogy Európát keresztény kultúraként definiáljuk, semmit nem jelent számukra. Mit tudunk adni, amivel a missziós parancsot is teljesíteni tudjuk? Erre választ kell találni.
Borzalmas lenne, ha a saját tagjaik összeadott forintjaiból felelnének meg a missziós parancsnak, nem az állam pénzéből?
Abszolút nem lenne borzalmas. Nem hal kell az egyházaknak, hanem háló.
Pride, azonos neműek házassága? Ezek azok a témák, amelyekben kompromisszumot kell kötnie a konzervatívoknak a liberálisokkal?
Az előző kormányzat szóhasználatát és a propagandát már megszületésekor is nagyon elítéltem. Az én akkor tizenéves Misi fiam például a nemzeti konzultációból tudta meg, hogy létezik nemátalakító műtét. Az azonos nemű párok jogai közben alapvetően rendben voltak, Magyarország Orbán Viktor alatt is sokáig a liberálisabb végén helyezkedett el a kérdésnek nemzetközi összevetésben. Miért kellett ezt túltolni? Miért kellett eltolni olyan irányba, hogy ideológiai gumicsont legyen belőle? Amely a fiatalokat ráadásul mérsékelten szólította meg, ha pedig megszólította, akkor kontraproduktív módon.
Az evangélikus egyház 21 éve tárja fel saját ügynökügyeit. Ezek állami kinyitása hozhat katarzist?
Remélem, hasznosulni tud a nálunk felhalmozódott tapasztalat, mert ha csak ráöntjük az intimpistáskodókra a listákat, az komoly veszély. Minden tiszteletem persze magáé a kezdeményezésé, de tartok tőle, hogy a katarzishoz már késő.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
