„A lemondásom nem menekülés” – Both Miklós is távozik az NKA-botrány miatt
A Válasz Online-nak adott alább olvasható interjúban jelenti be a Hagyományok Házát vezető Both Miklós, hogy Baán László után ő is lemond a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságában betöltött pozíciójáról. Az ok ugyanaz: Both sem kíván szakmai legitimációt adni olyan működéshez, amelyben a döntéshozatal, a közzététel és az ellenőrzés alapvető feltételei sérültek. (Mint április 23-án kiderült: az NKA egyik kollégiumából milliárdos tételben lapátoltak ki fideszes celebeknek a kampányban.) S hogy a minisztériumban valóban visszaéltek a bizottság tagjainak szakmai hitelével és bizalmával, azt nem csak Baán László vagy most Both Miklós szava támasztja alá: az interjúnk illusztrációiként csatolt dokumentumok is erre mutatnak.
– Ön a miniszter kinevezettje volt a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Bizottságában, miközben lapátolták ki onnan a milliárdokat fideszes celebeknek. Elég rossz az optikája.
– A kialakult helyzetben a Bizottság bizalmával és szakmai hitelével visszaéltek. Fontos ezért pontosan elválasztani két dolgot: a Bizottság 2024-es szakmai megújítását és azt a később feltárt eljárási gyakorlatot, amely a Bizottság számára sem volt átlátható.
– Szálazzuk szét!
– Amikor 2024 tavaszán a Bizottság megújult, az a kulturális finanszírozás átfogó átalakításának része volt. Az akkori koncepció az volt, hogy a kiemelt kulturális intézmények vezetői ne elszigetelt pályázati döntéseket, hanem teljes szakmai részterületeket gondozzanak. A Hagyományok Háza vezetőjeként ennek keretében kaptam meg a népművészeti terület – közelebbről a Népművészet Kollégium és a Halmos Béla Program Kollégium – felügyeletét. Ezt szakmailag indokoltnak tartottam, mert a népművészeti forrásrendszer széttagolt volt és nehezen áttekinthető. A feladatomnak azt tekintettem, hogy az NKA-n belüli és azon kívüli döntések között stratégiai rendet, szakmai koherenciát és nagyobb átláthatóságot teremtsek.
– De sikerült?
– A mostani ügyben számomra az a legsúlyosabb, hogy miközben a Bizottság szakmai alapon működött, utólag olyan döntési és közzétételi hiányosságok váltak láthatóvá, amelyek miatt a Bizottság nem rendelkezett a felelős mérlegeléshez szükséges teljes információs háttérrel. Ez az, amivel nem tudok közösséget vállalni.
– Szóval lemond?
– Igen, lemondok a bizottsági tagságról.
– Az első lemondó Bús Balázs volt. Ő a fő felelős vagy a miniszter?
– A felelősség nagyságának szétosztása nem az én dolgom. Bús Balázs alelnökként, az elnök helyetteseként szervezte a Bizottság munkáját, és a bizottsági feladatfelosztás szerint tényszerűen ő felügyelte a szóban forgó, botrányt kirobbantó Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiumát (KKPIKI). A személyes közreműködéséről és belső mozgásteréről azonban információ hiányában nem tudok nyilatkozni. Az NKA működésében az alelnök szerepe valóban nem pusztán formális: ő vezeti az üléseket, előkészíti és keretezi a döntéshozatalt, valamint a bizottsági és kollégiumi információáramlásban is meghatározó szerepe van. Ebből következően egy ilyen súlyú ügyben az alelnöki szerepkör felelősségi határait tisztázni kell. Másfelől a Bizottság szempontjából nem is ez a személyes kérdés a legfontosabb, hanem az, hogy a testület elé kerülő iratok és az azokhoz kapcsolódó közzétételi gyakorlat nem biztosította a folyamat valódi súlyának átlátható megítélését. Egy ekkora horderejű ügyben nem elegendő, hogy egy dokumentum formálisan létezik vagy aláírásokkal ellátott; a döntéshozóknak világosan látniuk kell a döntés pénzügyi, intézményi és szakmai következményeit is. A teljes iratanyag és a belső folyamatok ismeretében lehet pontosan megállapítani, kinek milyen információja, mozgástere és felelőssége volt.
– Ahhoz például ön is hozzájárult, hogy ez az ideiglenes kollégium megalakuljon, ugye?
– Igen, a Bizottság 2024 novemberében elvi javaslatot tett egy ideiglenes kollégium létrehozására. Ez azonban nem azonos azzal a későbbi konstrukcióval, amelynek összetétele és jelentősen megnövelt forráskerete csak később vált világossá. Akkor szakmailag indokoltnak látszott egy olyan célzott kollégium felállítása, amely kiemelt állami kulturális programokat és emlékéveket – például a Jókai- vagy Márai-évfordulóhoz kapcsolódó programokat – képes kezelni. Az ilyen nagyobb léptékű, összművészeti programsorozatokhoz a korábbi NKA-gyakorlatban is kapcsolódtak ideiglenes testületek, hiszen a korábbi években is működtek hasonló költségvetésű ideiglenes testületek.
– Például?
– Gondoljunk csak a 2021-es Magyar Géniusz Program Ideiglenes Kollégiumára, amely 2,7 milliárd forint felett diszponált, vagy a 2022-es Petőfi 200 Ideiglenes Kollégiumra, amelynek kerete szintén meghaladta a 2 milliárd forintot. Tehát ez az 1,5 milliárdos induló keret a korábbi precedensekhez illeszkedő volt. A vonatkozó szabályozás szerint az ideiglenes kollégium létrehozása, feladatkörének pontosítása és tagjainak kinevezése mind miniszteri hatáskör, a miniszter dönt ezek kapcsán. A mi elvi hozzájárulásunk egy szakmai feladatot ellátó testület létrehozására vonatkozott, nem egy zárt, minisztériumi szereplőkből álló, utólag jelentősen felduzzasztott forrás felett rendelkező döntési mechanizmus.
– A dokumentumok szerint ahhoz is hozzájárult, hogy 12 milliárd folyjon be az ideiglenes kollégiumba. Hogy történt ez pontosan?
– A vitatott konstrukcióban a Bizottság számára utólag láthatóvá vált összeg nagyságrendileg 12 milliárd forint körül mozog, amelynek része a 2024-es 1,5 milliárdos induló keret és a 2025-ben beemelt 10 milliárdos tétel is. A 10 milliárdos kiegészítés nem rendes ülésen, nem önálló stratégiai vitában, hanem egy nyári írásbeli szavazás több pontból álló csomagjának utolsó elemeként jelent meg. Ez véleményem szerint önmagában is súlyos eljárási probléma, de három körülményt különösen fontosnak tartok.
– Csak tessék!
– Először: a tétel megjelenítése nem volt kellően áttekinthető. Ugyanabban a csomagban egy 350 millió forintos átcsoportosítás világos táblázatos formában szerepelt, míg a 10 milliárdos tétel folyószövegben,
„10 000,0 millió forint” formátumban jelent meg.
– Vessző, és még egy nulla? Az mit jelent?
– Akárhogy is, ez a forma mindenesetre alkalmas volt arra, hogy a tétel valódi nagyságrendje kevésbé legyen érzékelhető. Másodszor: egy ekkora keretösszeg stratégiai jelentőségű kérdés. Álláspontom szerint ilyen súlyú döntés nem kerülhetett volna át érdemi személyes vita, előzetes tematizálás és kellő figyelemfelhívás nélkül egy írásbeli szavazási eljárásba. A Bizottságnak erről testületi vitában kellett volna döntési helyzetbe kerülnie. Harmadszor: az ügy kirobbanása után kezdtem el vizsgálni, hogy a közzététel körül is olyan anomáliák láthatók, amelyeket tisztázni kell.
– Ez mit jelent magyarul?
– A kötelező bizottsági határozatok publikálása a hivatali rend szerint szigorú, időrendi folyószámrendszer alapján történik (például 44/2025., majd a következő 45/2025. stb). A hivatalos archívumot megvizsgálva azonban jól látható, hogy míg a csomag többi pontja megkapta a szabályos sorszámát, addig pont a legfontosabb, a 10 milliárd forintról szóló határozat egy teljesen egyedi, a sorba nem illeszkedő „I/2025.” jelzettel jelent meg.
– És ez mit jelent?
– Mivel a kiadott folyószámok közé utólag már nem lehet szabályosan új határozatot beilleszteni, ez a formátum megalapozza azt a súlyos megállapítást, hogy ezt a kulcsfontosságú döntést – a többi ponttal ellentétben – eredetileg nem publikálták, hanem csak utólag, visszamenőlegesen szúrták be a honlapra. Egy ekkora horderejű határozat utólagos beépítése a hivatalos nyilvántartásba komoly és vizsgálandó kérdéseket vet fel.
Ezeket együtt nézve nem egyetlen adminisztratív hibáról beszélünk,
hanem olyan eljárási anomáliák soráról, amelyek együttesen alkalmasak voltak arra, hogy a Bizottság és a szakmai nyilvánosság ne lásson rá időben a folyamat valódi súlyára.
– Nem is tudott ránézni, mire megy a pénz?
– Sem a belső hozzáférési rendszer, sem a nyilvános közzététel nem tette lehetővé, hogy a KKPIK konkrét döntéseit érdemben kövessem. Az NKA működésében egy bizottsági tag elsődlegesen a saját felügyeleti területén dolgozik. Az én esetemben ez a Halmos Béla Programhoz és a Hagyomány- és Ismeretátadás Kollégiumához kapcsolódott. Csak hogy a mértékeket érezzük: az utóbbi kollégium éves szinten több mint 1600 pályázat érdemi elbírálása zajlik. Ezek önmagukban is jelentős munkaterhet jelentenek: nagy számú pályázat, szakmai döntés és egyeztetés tartozik ide. Ennél is fontosabb azonban a belső szabályozás: az NKA Ügyrendje és informatikai architektúrája szigorúan korlátozza az információs jogosultságokat. A bizottság tagjai az elektronikus pályázatkezelő rendszerben kizárólag a saját maguk által felügyelt szakmai kollégiumok anyagaihoz kapnak hozzáférést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy én is csak a saját kollégiumaim egyedi pályázatait és döntéseit követhetem nyomon, a többi testület – így a KKPIK – belső adataihoz és aktáihoz eleve nincs jogosultságom hozzáférni.
– A honlapra meg nem tették ki a döntéseket sem.
– Minden jel erre mutat, holott ilyen helyzetben a kontroll természetes eszköze a jogszabály szerinti nyilvános közzététel lenne. Ha a támogatási döntések időben megjelennek a hivatalos felületen, a szakmai nyilvánosság, a kollégiumi tagok, a bizottsági tagok és az érintett szakmai közeg is jelezhet, kérdezhet, vitathat. Ha ez a közzététel elmarad vagy késik, akkor ez a kontrollmechanizmus megbénul.
– Mennyi idővel a döntés után kell kitenni azt az NKA-honlapra?
– Kollégiumi döntés esetében a jóváhagyástól számított öt napon belül. Amikor a beszámoló tárgyalásakor világossá vált, hogy a folyamat nem volt átlátható, több bizottsági taggal együtt azonnal belső tisztázást, iratbetekintést és a vitatott kifizetések felfüggesztését szorgalmaztam. Ekkor vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a bizalmi alap, amelyre a Bizottság működése épült, helyrehozhatatlanul sérült.
– Azt sem tudta, hogy egy kiszolgált fideszes polgármester és két minisztériumi munkatárs osztja majd szét a pénzt?
A Bizottság kizárólag egy szakmai feladatú ideiglenes kollégium létrehozását javasolta, sem a tagok személyéről, sem a konkrét forráselosztásról nem döntött. Ezt azonban érdemes árnyalni: önmagában egyáltalán nem ördögtől való, ha egy kiemelt, nagy léptékű állami kulturális programokat koordináló kollégiumban – a független, külső szakemberek mellett – minisztériumi munkatársak is helyet kapnak. A minisztériumban dolgozó szakemberek bevonása pályázati kiírások megalkotásába döntési folyamatokba és rendezvénysorozatok menedzselésébe szakmailag teljesen logikus és indokolható lehet. A probléma gyökere tehát nem a hivatali hovatartozás, hanem a folyamat átláthatatlansága. Azzal, hogy a külső szakmai kontrollt mellőzve, egy tisztán minisztériumi munkatársakból álló kollégium döntött a milliárdokról, majd ezeket a döntéseket ugyanaz a minisztériumi hierarchia hagyta jóvá,
egy teljesen zárt döntési láncolat jött létre.
Egy ilyen belső konstrukció fokozott, kikezdhetetlen transzparenciát követelt volna meg: időben közzétett határozatokat, hozzáférhető szakmai indoklásokat és a Bizottság folyamatos tájékoztatását. Ehelyett a teljes szakmai munka és a forráselosztás rejtve maradt. Ennek a nyilvánosságnak és átláthatóságnak a hiánya az, ami az eljárásrendet számomra elfogadhatatlanná teszi.
– Az NKTK tehát törvényt sértett, amikor nem tette közzé a nyerteseket?
A rendelkezésre álló tények és a közzétételi kötelezettségek összevetése a jogszabályi elvárásokkal súlyos törvényességi és működési aggályokat vet fel.
Az NKA rendszerében a nyilvánosság nem formai kérdés. A támogatási döntések, a kedvezményezettek, az összegek és a támogatási célok megismerhetősége alapvető garancia. Ez teszi lehetővé, hogy a közpénzek felhasználása ellenőrizhető legyen, és hogy a szakmai nyilvánosság időben reagálhasson. A szabályozás több esetben is közzétételi kötelezettséget ír elő: kollégiumi döntések esetében az elnöki jóváhagyást követően, miniszteri keretből nyújtott egyedi támogatások esetében pedig a szerződéskötéseket követő nyilvánosságra hozatali rendben. A lényeg mindkét esetben ugyanaz: ekkora volumenű támogatások nem maradhatnak hosszú időn keresztül a szakmai nyilvánosság látóterén kívül. De hogy ami történt, jogilag pontosan milyen minősítést kap, annak megállapítása az illetékes szervek feladata. Működési és bizalmi szempontból viszont a közzététel elmaradása vagy késedelme önmagában is rendkívül súlyos hiba.
– A Hagyományok Háza is kapott 300 millió forintot ugyanebből az NKA-s csatornából. Kezdhetünk mégis gyanút fogni?
– Ez inkább azt mutatja meg, mennyire nehezen értelmezhető ez a konstrukció. Ez a keret láthatóan nem egy egységes szakmai logika szerint működött, hanem különböző miniszteri kulturális ügyeket kezelt egyetlen csatornában: ezért kerülhettek egymás mellé olyan, természetükben nagyon eltérő tételek, mint a Kurtág 100, Jókai 200, Márai-emlékév, a Hagyományok Háza országos szakmai programjai vagy könnyűzenei dalszerzői támogatások. A Hagyományok Háza valóban kapott 300 millió forintot ezen a csatornán, a felhasználása pedig a mi oldalunkon dokumentált, programcélú és 2026. márciusig tételesen elszámolt. A mi esetünkben egy szakágazati kormányzattal előzetesen több körben leegyeztetett támogatásról volt szó, amely az éves szakmai működéshez szükséges mozgástér részbeni biztosításáról szólt.
– Szóval így pótolták ki, amit nem adott oda a költségvetés?
– A történet előzménye, hogy még Csák János minisztersége alatt született támogatási szándék a Hagyományok Háza szakmai programjainak megerősítésére. A forrás első körben minisztériumi úton, – a letárgyaltakkal ellentétben – beruházási előirányzaton érkezett, miközben nekünk nem beruházásra, hanem programokra, országos feladatellátásra és dologi működési költségekre kellett a forrás. Ezt a pénzt ebben a formában nem tudtuk volna hasznosítani, ezért visszautaltuk.
– És ez került végül az NKA-kalapba.
– Igen, később azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a minisztérium a korábbi támogatási szándékát az NKA rendszerén keresztül tudja teljesíteni. Ez számunkra is rendhagyó megoldás volt, bár önmagában nem példa nélküli, hogy az NKA kiemelt kulturális intézmények konkrét programjait támogatja. Erre a jogszabály lehetőséget is ad.
– Szóval megtámogatta önmagát, legalábbis az ön által vezetett intézményt NKA bizottsági tagként?
– A Hagyományok Háza támogatását a Bizottság hivatalos határozatban, az én részvételem nélkül bírálta el és hagyta jóvá, a vonatkozó összeférhetetlenségi szabályoknak megfelelően. A miniszter úr részéről a forrás biztosítása az intézmény felé tett vállalás teljesítését szolgálta; az összeget ennek megfelelően szakmai feladatokhoz rendelten, dokumentált és elszámolható módon fogadtuk és használjuk fel. A kialakult helyzet egyik tanulsága éppen az, hogy ebben a keretben egészen különböző természetű ügyek jelentek meg egymás mellett. Még egy kulturális szakember számára is nehezen értelmezhető a lista, mert nem világos, milyen egységes szakmai logika szerint kerültek egyazon döntési körbe eltérő célú és eltérő intézményi természetű támogatások.
– Azt tudja már, ki vágta át önöket?
– Nem személyes vádként fogalmaznám meg. A Bizottságot azok az előkészítési, végrehajtási és közzétételi mechanizmusok hozták információhiányos helyzetbe, amelyek nem tették időben láthatóvá a döntések valódi nagyságrendjét, összetételét és következményeit. A dokumentumokból ma már egy egymásra épülő folyamat rajzolódik ki: a nyári előterjesztés nem kellően áttekinthető formája, az általam vitatott írásbeli szavazás alkalmazása egy stratégiai jelentőségű kérdésben, a konkrét döntések közzététele körüli anomáliák, majd a későbbi beszámoló hiányos tájékoztatása. Ezek együtt azt eredményezték, hogy a Bizottság nem tudta betölteni azt a kontrollfunkciót, amelyet egy ilyen horderejű ügyben be kellett volna töltenie. Hogy ebben pontosan kinek milyen személyes, vezetői vagy intézményi felelőssége van, azt teljes iratbetekintés és vizsgálat alapján kell megállapítani. Az én állításom ennél szűkebb, de egyértelmű: a Bizottság nem kapta meg időben azokat az információkat, amelyek nélkülözhetetlenek lettek volna a felelős döntéshozatalhoz.
– A többi bizottsági tag tudta, mire megy ki a játék?
– A teljes testület nevében nem nyilatkozhatom. Nem ismerem minden tag pontos informáltságát, és nem tartanám korrektnek általánosító kijelentést tenni ebben az érzékeny ügyben. Azt viszont el tudom mondani, a Bizottság, mint testület a döntések tényleges következményeivel és a konkrét forráselosztási gyakorlattal csak utólag szembesült.
– Önnek tehát nincs is felelőssége a történtekben?
– A saját felelősségem abban áll, hogy jóhiszeműen bíztam abban: a hivatali rendszer biztosítja a jogszabályoknak megfelelő nyilvánosságot és az érdemi kontrollt. A Bizottság tagjai abból indulnak ki, hogy a döntés-előkészítő apparátus nemcsak formailag, hanem tartalmilag is úgy készíti elő az ügyeket, hogy azok felelős mérlegelésre alkalmasak legyenek. Utólag világos, hogy ebben az esetben ez a bizalmi alap sérült. A felelősség azonban nemcsak abban mérhető, hogy valaki mikor ismer fel egy hibát, hanem abban is, hogy mit tesz, amikor a folyamat valódi természete nyilvánvalóvá válik. Amikor számomra világossá vált, hogy a Bizottság nem kapta meg a felelős kontrollhoz szükséges teljes képet, nem a hárítást választottam. Indítványoztam a vitatott kifizetések befagyasztását, teljes iratbetekintést szorgalmaztam, és a kollégáimmal együtt kezdeményeztük a hiányos beszámoló elfogadásának visszavonását. Valamint a legutóbbi napok fejleményei után arra a következtetésre jutottam, hogy az NKA Bizottságában betöltött tagságomat nem tudom tovább vállalni. Ezért itt is egyértelművé teszem: lemondok a bizottsági tagságomról.
– Menekülnek a süllyedő hajóról… Nyilván nem lepi meg, ha sokak így értelmezik majd.
– A lemondásom nem menekülés a felelősség elől, épphogy annak vállalása. Nem kívánok szakmai legitimációt adni olyan működéshez, amelyben a döntéshozatal, a közzététel és az ellenőrzés alapvető feltételei sérültek.
Nyitókép: Both Miklós / Hagyományok Háza
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
