„Átvertek minket” – Baán László az NKA-botrányról és lemondásának okairól
Hogyan kerülhetett tízmilliárdos összeg a nemzeti kultúrbüdzséből fideszes celebekhez a kampányban úgy, hogy a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA) felügyelő bizottság, köztük Baán László is állítja, nem tudott ezekről a döntésekről? Hogy került az aláírása a dokumentumokra? Odahamisították talán? A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, aki a hét közepén mondott le az NKA-s bizottsági tagságáról, exkluzív interjúban válaszol és magyarázza el a helyzetet.
– Ön által is felügyelt nemzeti kultúrbüdzséből fideszeseknek titokban kiszórt milliárdok a kampányban… Nagyon nem néz ki jól.
– Nemhogy nem néz ki jól. Ez nem jó.
– A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) friss botránya miatt az alelnök Bús Balázs mondott le először. Aztán ön a bizottsági tagságáról. Elismeri tehát, hogy bűnös?
– Ne dobálózzunk mázsás kövekkel. Lemondani számos okból lehet. Én azért tettem meg, mert olyan, a Bizottság elől addig elhallgatott tények derültek ki, amelyek kapcsán a lemondásommal azok vállalhatatlanságát kívántam jelezni.
– Azért ahhoz, hogy a botrányban érintett Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiuma (KKPIK) létrejöjjön, aztán nagy pénzt kapjon, kellett az ön aláírása is. Ott van még az éves beszámolón is. Valaki odahamisította tán?
– Hogy létrejöjjön egy olyan ideiglenes kollégium, amely egy erre elkülönített összegből értékes és kiemelkedő, komplex kulturális programokat támogat, az régóta létező gyakorlat az NKA életében, szóval a kollégium létrehozása önmagában semmiféle rendkívüli dolgot nem jelentett. Annál inkább az összetétele és döntései: ezekről az NKA Bizottsága azonban csak most április 23-án kapott egy tökéletesen megtévesztő jelentést, amit ugyan elfogadtunk, de miután kiderült, hogy ennek édeskevés köze volt a valósághoz, ezért kezdeményezésemre a Bizottság azt azonnali hatállyal visszavonta.
– Szóval átverték?
– Igen, az egész Bizottságot.
– Hogy nem vette észre?
– Fontos tudni, hogy a konkrét támogatási döntéseket nem a Bizottság, hanem az úgynevezett szakmai kollégiumok hozzák az NKA-ban. Míg az állandó kollégiumok tagjainak kétharmada delegáltakból tevődik össze, addig az ideiglenes kollégiumokat teljes egészében a miniszter állíthatja össze. Az állandó kollégiumok mellett máskor is alakultak már ideiglenes kollégiumok kiemelt események finanszírozására – ebben önmagában tehát nem láttunk semmi rendkívülit.
– Valamivel csak indokolták, hogy létrehozzák ezt az ideiglenest és meg kellene szavazniuk önöknek is.
– Nem emlékszem különlegesebb magyarázatra az előterjesztésben, de a kiemelt ügyek eseti támogatása önmagában nem szokatlan az NKA gyakorlatában. Ahogy végül tényleg kerültek bele ilyenek események is: a Kurtág 100, a Fesztiválzenekar New York–i koncertje, vagy mondjuk a Hagyományok Háza támogatása – ezek teljesen rendben lévő tételek. Ha kizárólag ilyenekre ment volna ez a keret, most nem volna ügy.
– Csak éppen Huth Gergely kocsmája, fideszes egyletek és celebek kaptak belőle. Ráadásul jóval többet, mint amennyit az állandó NKA–kollégiumok osztottak ki valódi kulturális pályázatokon.
– S még csak nem is a legsúlyosabbakat idézte… Igen,
az ilyen típusú tételek tartalmukban és nemegyszer léptékükben teljesen vállalhatatlanok.
A lemondásom a bizottsági tagságról épp ezek miatt történt. Ezekről a döntésekről mi a Bizottságban épp annyi tájékoztatást kaptunk ez év április 23–áig, mint a nyilvánosság, azaz semmit.
– Nem kellett volna ezeknek a támogatási döntéseknek nyilvánosságra kerülniük a törvény szerint?
– Dehogynem, az NKA pályázatkezelő adminisztratív szervezetének, az NKTK–nak kellett volna ezt megtennie, bizonyos időszak elteltével.
– Ha jól tudjuk, öt nap van rá.
– Nem tudom, pontosan mennyi, de az biztos, hogy már réges–rég letelt a határidő. Ezeknek a döntéseknek már rég ki kellett volna kerülniük a honlapra. És akkor abban a pillanatban meg is nyomhatta volna bárki a vészcsengőt, hogy ezt azért ne. Nyilván nem véletlenül nem kerültek nyilvánosságra ezek az adatok. Ezt valahol valaki eldöntötte.
– Kicsoda?
– Azt nem tudom, de végtelenül csodálkoznék, ha a támogatáskezelő bármely hivatalnoka ezt saját hatáskörben meg merte volna tenni.
– Miért nem kérdeztek rá?
– A honlapra évente több ezer támogatási döntés kerül fel. Biztos vagyok benne, hogy egyik bizottsági tag sem nézegeti át ezeket a közleményeket á-tól zé-ig. Mivel a tagokhoz a Bizottság ügyrendje szerint konkrét, állandó kollégiumok is tartoznak – hozzám a vizuális művészetek kollégiuma tartozott mostanáig –, alapvetően mindenkinek a saját területét kell naprakészen átlátnia, arról kap külön részletes tájékoztatást. Egyébiránt meg abból indulunk ki, hogy a Bizottság szabályszerűen megkapja a kellő és megalapozott tájékoztatást a döntéseihez. A kollégiumok döntéseit együttesen a Bizottság az éves beszámolónál látja – évközben pedig elvileg bárki megtekintheti őket, hiszen fönt kell lenniük a honlapon. Ennek az ominózus ideiglenes kollégiumnak viszont nem látta senki a döntéseit, hiszen azok nem kerültek fel a honlapra. Magyarán azzal, hogy az egyébként normális célú, kiemelt ideiglenes támogatási keretet nem szokványos és nem elfogadható célokra költötték, mi is csak most, április 23–án szembesültünk.
– Ha ki akarták hagyni önöket, miért nem a miniszteri keretét osztotta Hankó Balázs?
– Nyilván azért, mert nem volt tízhétmilliárdos miniszteri kerete, csak három. Az NKA pénze az ötöslottó bevételeiből folyik be és tartalékolni kell belőle minden évben. Ezek az NKA–s maradványösszegek kerültek be az ideiglenes kollégium döntési hatáskörébe. Azt tehát, hogy lesz egy ideiglenes kollégium kiemelt kulturális programokra ezekből a pénzekből, tudtuk. Azt titkolták el előlünk és mindenki elől, hogy ebből az összegből milyen támogatási döntések születtek. S látva a döntéseket, ennek az oka nem valami adminisztratív hiba volt.
– A miniszter ezzel törvényt sértett?
– A miniszter jóváhagyta ennek az ideiglenes kollégiumnak a döntéseit, ez tény. Hogy ez a folyamat, vagy maguk a döntések jogszerűek voltak-e, nem az én tisztem megítélni. Formailag a döntések szabályosak is lehetnek akár, hiszen ha valaki kellőképpen tágan értelmezi, akkor a kultúrába szinte bármi belefér, akár kocsmai rendezvények is, bár kétségkívül nem egyszerű ezeket „kiemelkedő összművészeti vagy komplex kulturális programoknak” tekinteni. Félreértés ne essék: egyik konkrét döntést sem óhajtom megvédeni. Védje meg az, aki ezeket a döntéseket hozta és jóváhagyta. Számos esetben azonban nem is feltétlen a támogatott programok jellege, hanem az adott támogatások mértéke volt indokolhatatlan, ez azonban önmagában nem törvénysértés.
– Hankó Balázs tehát legfeljebb azt mondhatja, hogy ezek bizony jó kulturális döntések voltak, azt nem, hogy nem tudott róluk.
– Természetesen tudott róluk, de ezt ő sem vitatja. A miniszter nevezte ki a kollégiumi tagokat, akiknek a nevét sem szeretném idecitálni, hiszen két beosztott minisztériumi hivatalnokról van szó, akik teljesen nyilvánvalóan nem autonóm döntéseket hoztak.
– És egy kiszolgált fideszes polgármesterről kollégiumi elnökként.
– Igen, de ez a lényegen nem változtat. Nem tudom, hogyan zajlott belül ez a folyamat, de kizárt, hogy ténylegesen ők döntöttek volna ezekről a pénzekről. Ám még ha ők is döntöttek volna, az NKA aktuális szabályzata oly’ mértékben centralizálja a döntési folyamatokat, hogy végül is a miniszter hagyja jóvá az NKA valamennyi döntését, a kollégiumokét és a Bizottságét is. Ez gyakorlatilag teljes döntési szabadságot, ezzel együtt azonban teljeskörű felelősséget is telepít a miniszterhez. Ez régebben nem így volt szabályozva, s nem hiszem, hogy a jövőben így maradna.
– Bús Balázs nélkül megszülethettek volna ezek a döntések?
– Jogi értelemben igen, de a valós eljárásrendet nem ismerem.
– A botránykollégium hivatalosan alá tartozott.
– Igen, ezért erről a folyamatról valamilyen információval kellett, hogy rendelkezzen. Nem tudom, mennyivel, erről nem beszéltem vele.
– Mivel alá tartozott, talán joggal gondoljuk, hogy feladata volt átlátni.
– Én csak annyit tudok mondani, hogy nekem a hozzám tartozó kollégiumról volt kellő információm, az övéről ő tud nyilatkozni. Egy biztos, a Bizottság az összképet az éves kollégiumi beszámolókból látja, amit a 2025. évre vonatkozóan a múlt héten, 23–án kaptunk meg.
– És abban sem volt benne a tízmilliárdos összeg, Tóth Gabi meg Pataky Attila milliói, plusz a választókerületi kampánypénz fideszes szervezeteknek?
– Ugyan, dehogy. Két programcsoport volt kiemelten nevesítve benne, a Jókai-emlékév és a Márai-program.
– De önök korábban megszavaztak tízmilliárdot ennek az ideiglenes kollégiumnak. Nem tűnt fel, hogy arról nem adtak számot? Hogy szavazhatták meg így a beszámolót?
– Ami ebben a beszámolóban benne volt, az elfogadható volt. Az egyik bizottsági tagban sem merült fel, hogy olyasmi előfordulhat, mint ahogy eddig ismereteim szerint soha nem is fordult elő, hogy egy kollégiumi beszámoló köszönőviszonyban nincs a valósággal. A beszámoló elfogadása után nem sokkal került aztán nyilvánosságra, hogy mekkora összegek voltak itt és mire mentek. Ennek ismeretében a Bizottság azonnali hatállyal vissza is vonta a kollégiumi beszámoló elfogadását.
– A vizsgálat még tart. Hogyhogy mégis lemondott? Kezdeményezte, de az eredmény nem érdekli?
– Az világos már most is, hogy
itt egy sor olyan döntés született, amely összeférhetetlen az NKA alapelveivel.
A lemondás annak kifejezése volt részemről, hogy nem értek egyet azzal, ami történt. Nem kell ahhoz tagnak lennem, hogy majd láthassam, ténylegesen mi történt ebben a kollégiumban, mert ennek a vizsgálatnak az eredményeiről tájékoztatni kell a legszélesebb nyilvánosságot. Mindenkinek látnia kell, hogy milyen arányban mentek a támogatások vállalható és milyen arányban vállalhatatlan célokra, s persze lesz, ahol nem lehet majd ilyen egyértelmű cezúrát húzni. Ez a vizsgálat viszont nélkülem is le fog zajlani, nekem abban nincs feladatom.
– Említette, hogy a botránykollégiumban minisztériumi alkalmazottak, a minisztertől függő tagok voltak. Nem ilyen volt épp ön is, meg a többi bizottsági tag? A Szépművészeti is függ a minisztertől…
– Azért nem ugyanaz a kettő.
– Az új kormány alatt esetleg már ön sem adná oda Habony Árpádnak a Szépművészeti festményeit?
– Csak emlékeztetőül: az eset, amire céloz, több mint tíz éve történt, amikor egy Habony Árpádhoz köthető cég is kapott néhány hónapra, havi bérleti díj ellenében, kölcsönbe képeket a múzeumtól, amelyek már hónapokkal az ügy kirobbanása előtt épségben visszakerültek a múzeumba – vagyis semmilyen kár nem érte a múzeumot, sőt, valamilyen pénzügyi haszna lett is belőle. Mindazonáltal ez egy rossz döntés volt, és egyben erős lecke, amiből tanultam: azóta kizárólag közhivataloknak és közintézményeknek kölcsönzünk műveket.
– Most tehát nincs kint festményük fideszes fontosembereknél?
– Csak azoknál, akik közfunkciót látnak el, s kizárólag a hivatalukban. Ezeket a műveket a mindenkori „fontosemberek” fogják megörökölni, a parlamenttől a minisztériumokon át a bíróságokig, de ez helyénvaló, hiszen a kölcsönzött művek ezen közintézmények helyiségeinek a méltóságát emelik – igaz, ezekért bérleti díjat nem kap a múzeum.
– Kívülről viszont amiatt a sztori miatt is akár tűnhet úgy, hogy a fideszesített NKA–bizottság jóváhagyta a Fidesz érdekében a pénzköltést, most viszont senki nem akarja vállalni a felelősséget.
– A fentebb felsorolt tények egyértelműek: a Bizottság a most napvilágra került és méltán kritizált döntéseket nem ismerte, azok közül egyetlen egyet sem hagyott jóvá. S noha nyilvánvaló, hogy illojalitással nem volt vádolható ez a testület, de hogy szakmailag mégiscsak van súlyunk és nem dísznek ültünk ott, ez az eset is bizonyítja.
– Hogyan?
– Valaki úgy döntött, hogy még előlünk is el kellett titkolni ezt a pénzköltést. Ebből látszik, hogy arra számítottak: ha ezt megtudjuk, ez ellen bizony fel fogunk szólalni. Megtettük volna. Ilyenekre egyszerűen nem költünk NKA-pénz, s főként nem ennyit. Ráadásul rengeteg hely lett volna, ahol ezek a támogatások jól hasznosulhattak volna. Persze nem magaskultúrára kell gondolni kizárólag: olyasmi mindig van a rendszerben, hogy megy némi támogatás helyi zsákbanfutó- vagy slambucsütőversenyre. Nincs ezekkel semmi gond, közösségépítő események, megvan a helyük. Most azonban nem az történt, hogy bekerült néhány ilyen tétel is. Tartalmában és nagyságrendjében ez a sokmilliárdos költés számtalan más értékes programtól vette el a pénzt. Ez nyilvánvaló.
– Az is, hogy választókerületi szinteken döntöttek ezeknek a pénzeknek jelentős részéről, politikai alapon, egy kampányban.
– Bár a tényleges döntési folyamat egyelőre nem ismert, ennek lehet egy ilyen olvasata. Hozzáteszem, abban nincs semmi rendkívüli, amikor egy kormány a rendelkezésére álló forrásokból koncentrálja és felturbósítja a kampányidőszakban történő jó híreket, eseményeket, szalagátvágásokat – mindig, minden kormány ezt teszi. Mindig az a kérdés, hogy egy-egy területen ez mi módon történik.
– Például: nem pályáztatták a pénzeket, senki nem is tudhatott róluk, csak akiknek szóltak róluk. Érdekes módon ők meg is kapták ezeket.
– Az egész eljárásrend, a döntések eltitkolása, számos esetben a tartalmi kérdések és a támogatások aránytalanul eltúlzott mértéke – ez így együtt az NKA esetében kirívó és vállalhatatlan.
– Nem újdonság pedig: a most megbukott kormánypárt a Városi Civil Alappal bánt ugyanígy, választókerületi, politikai alapon. Akkor nem kellett volna megszólalnia önnek kultúrfőemberként?
– Azt gondolja, hogy a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának – s ezt most nyugodtan helyettesítse be bármely állami intézmény vezetőjével – dolga az, hogy folyamatosan kommentálja a napi politikai történéseket? Perceken belül azt mondaná neki nemcsak a kormány, de a saját intézménye is, hogy köszönjük, de tessék más pályát választani. Amit jelen ügyben teszek és mondok, azt az NKA Bizottságának tagjaként, illetve volt tagjaként teszem és mondom.
– Hankó Balázs mondjon le?
– Én csak magamról dönthetek. Nem is szeretném megmondani, hogy másnak mikor kellene, vagy nem kellene lemondania.
– Mondjuk már úgyis csak egy hete van a bársonyszékben. Viszont a botrány után egészen biztos, hogy az új kormány nem hagyhatja így az NKA–t.
– Természetesen.
– Vissza lehet térni a Fidesz előtti NKA-rendszerhez?
– Mi sem egyszerűbb, bármilyen NKA rendszerhez lehet vissza vagy előre menni. Az nyilvánvalóan jó, hogy az ötöslottóhoz van kötve az NKA pénze, de szűnjenek meg a rejtett elvonások, s ez a Pénzügyminisztériumon múlik, vagyis egyszer s mindenkorra szüntessék meg a különböző intézkedéseket ezen lottópénzek egy részének a központi költségvetésben való visszatartásáról.
A miniszteri vétójog kiszedése a kollégiumok döntéséből egyszerű és gyors lépés lehet, akárcsak a Bizottság és a kollégiumok összeállításának tetszés szerinti átalakítása.
Fontos szempont, hogy továbbra se kapjanak NKA-pénzt a kultúrstratégiai intézmények, s lehetőleg állami intézmény se, ezek kapják meg a költségvetésből, amire szükségük van. Az alapelv, hogy ne kelljen versenyezniük a kicsiknek a nagyokkal – sajátos módon, éppen hogy a kiemelt kulturális programok kapcsán lehetne ebben eseti kivételt tenni, de ott is nyilvános pályáztatással. Az állami intézmények kapják meg a költségvetésből, amire szükségük van. Vagy a miniszteri keretből. Már ha az új miniszter ragaszkodik ilyen kerethez. Ha lemondana róla, nem nála előszobáznának pénzért a kulturális élet szereplői, hanem a döntéshozó kollégiumokba delegáló szakmai szervezeteknél. Radikális húzás lenne, ezt eddig még egy miniszter sem lépte meg, lehet, hogy érdemes lenne kipróbálni. Nem biztos, hogy beválik.
– Hankó Balázs azt lépte meg inkább, hogy nullára vitte a támogatását olyan színházaknak, amilyen Pintér Béla társulata. Nem kellene ezt orvosolni?
– Dehogynem. A rendszerkritikus művészetnek is kapnia kell értéke szerinti támogatást, lett légyen bármilyen rendszer is éppen – s ez nem csak a múltra, hanem a jövőre is igaz. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz súlyos választási vereségében az önmagát egyedül helyesnek tekintő valóságértelmezés is szerepet játszott, ugyanis, ha ez a valóságértelmezés egyszerre kezd el távolodni a saját maga által hirdetett alapelvektől és a társadalom többsége által megélt valóságtól, akkor az – mégoly sok erőforrás ellenére sem – nem tud tartósan és kellően széles körben szerethető maradni. S a nem szerethetőségnek előbb-utóbb politikai következménye is lesz. Valamikor évekig tanítottam politikatudományt a Közgázon. Egy Karl Popperhez köthető alapelvet mindig igyekeztem a hallgatók fejébe vésni: egy demokráciában nem az ellenzék nyeri meg a választásokat, hanem a kormány veszti el. Igaza volt. És igaza lesz.
Nyitókép: Baán László a 2026. májusi interjú közben (fotó: Válasz Online / Mudra László)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
