Ruff Bálint miniszter: „Ennek az eufóriának hegyeket kell megmozgatnia”
Ruff Bálint lesz a Magyar-kormány Miniszterelnökséget vezető minisztere. Az egykori tanácsadó, majd médiaszemélyiség ebből az alkalomból első interjúját lapunknak adta. Munkáját az ügynökakták megnyitásával kezdi, utána pedig a vagyonvisszaszerzési hivatalt hozza létre. Elszámolás és a múlt feltárása nélkül szerinte nem lehet továbblépni. Normális, hergelés nélküli országot akar, mértéktartó hatalomgyakorlást ígér. Politikusként nem indít új műsort, inkább a hatékony kormányzás motorjának készül.
– Szóval miniszter lesz.
– Fontosak nekem a szimbólumok, és szeretem lezárni a dolgokat. Amikor a nyilvánosság elé álltam, akkor az első interjúmat önnek adtam. Ez 2021 januárjában történt, akkor megnyitottam egy korszakot, amit most egy szintén önnek adott interjúval szeretnék lezárni.
A választások után történt hosszas egyeztetések után elfogadtam Magyar Péter felkérését, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter legyek.
– A médiából a politika csúcsára lép. Így tervezte?
– Egy normális, működő rendszerben tanácsadóként sosem álltam volna ki a nyilvánosság elé, de akkor úgy gondoltam, hogy különleges eszközökre van szükség. Ebből lett aztán műsor a Szabad Európán (Konstruktív Bizalmatlanság), önnel a 444-en (Országzászló) és végül hosszabb ideig a Vétó a Partizánon. Úgy éreztem, hogy tanácsadóként már nem tudtam úgy hatni a közéletre, hogy a dolgok előre menjenek. El akartam mondani, hogy az országnak milyen irányba kellene indulnia, hogy sikeres legyen. Elsőként rögzíteni kellett, hogy rendszerként határozzuk meg az Orbán-korszakot, illetve ki kellett jelölni, hogy mit jelent szemben állni e rendszerrel. Eredetileg úgy terveztem, amikor véget ér a Vétó, akkor lezárom a nyilvánosság előtti életemet. 2025 augusztusában be is jelentettem, hogy a választások utáni első csütörtökön véget ér majd a Vétó. És a számtalan megkeresés miatt egy nagyobb tanácsadói céget alapítok.
– Mit mondott Magyar Péter, mi lesz miniszterként a feladata?
– Az új miniszterelnök azzal keresett meg, hogy „Bálint, amit eddig mondtál a politikai bátorságról, felelősségről, cselekvésről és arról, hogy milyen országot szeretnél, az jól hangzik. Itt az ideje, hogy a valóságban is megmutasd, hogyan valósítjuk meg.” Hozzátette, hogy egyszer fordul elő az ember és az ország életében, amikor egy rendszerváltást kell végigvinni. A kormányzati munkában be kell teljesíteni a felhatalmazást, amit a Tisza Párt kapott. Azt gondolta, hogy a közéleti szerepléseim során elmondott elveim és a tapasztalataim alkalmassá tesznek arra, hogy megszervezzem azt a Miniszterelnökséget, amely ennek a munkának a kiszolgálására vállalkozik.
A feladat a rendszerváltás véghezvitele. Azért fogok dolgozni, hogy az ígéretekből valóság legyen.
– Dolgozott a kampány alatt a Tiszának?
– A párttal semmiféle formális kapcsolatom nem volt. Ezt többször is elmondtam a nyilvánosság előtt. Ahogy azt is, hogy politikai tanácsadó vagyok, és ebben a minőségemben rengeteg emberrel beszélgetek, politikusokkal, újságírókkal, háttéremberekkel is. Aki megkérdezte a véleményemet, annak mindig elmondtam, és ez zárt ajtók mögött is száz százalékban ugyanaz volt, mint amit nyilvánosan is hallhattak tőlem.
– Magyar Péter is megkérdezte a véleményét?
– Többször is, igen.
– Tóth Péter, a Tisza kampányfőnöke viszont visszatér a civil életbe. Az sem titok, hogy önök jó barátok. Ő megy, ön érkezik egy csúcspozícióba Magyar Péter mellett. Megegyeztek, hogy az egyikőjük mindig ott lesz?
– Nem erről van szó. Péterrel barátok vagyunk, de ennél fontosabb, hogy évek óta egyetértünk abban, hogy az Orbán-rendszert egy jó kampánnyal, jó politikusokkal, a hazájukért tenni akaró emberekkel meg lehet verni egy választáson.
– Nem példátlan manapság, hogy képernyőről érkeznek a politikába emberek, elég csak a Trump-kormány tagjaira gondolni.
– Vagy magára Donald Trumpra.
– Igen. Azért is lehet önből miniszter, mert Magyar Péter kormánya erősen támaszkodik majd a médiára, és mondjuk a Vétó helyett hamarosan indul önnel a Törvényerejű Rendelet vagy más hasonló műsor?
– A médiaszereplésem egy különleges helyzetre adott különleges válasz volt. A hazaszeretet vezérelt, mert láttam, hogy Magyarország rossz irányba megy. 2010 novembere, az alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálása óta tudom, hogy az Orbán-rendszer rosszat tesz az országnak. Bármilyen szerepben is voltam, az volt a célom, hogy választáson rendszert váltsunk. Egy mély depresszióban, erkölcsi és gazdasági válságban lévő országot próbáltam 2023 nyár elején a Vétó indításával felrázni. Ezt tartottam akkor az egyetlen helyes útnak. De miniszterként már nem kizárólag a szereplés a dolgom. Most a rendszerváltást, egy működő és emberséges ország építését kell segítenem. A nyilvánosság előtt már sokmindent elmondtam, amit a kormányzásról, felelősségről, az elrontott lehetőségekről gondolok. Mostantól arra koncentrálok, hogy olyan rendszert hozzunk létre, amiben mindenki megtalálja a helyét, aki tenni szeretne Magyarországért.
– Amikor hasonló felelősségi körrel egy kormányváltás után színre léptek új politikusok, például Kajdi József, Kiss Elemér vagy éppen Navracsics Tibor, akkor tudni lehetett róluk, hogy hónapokig készültek a feladatra, és részletes terveik voltak a kormányzati struktúrára. Dolgozott ilyen terveken otthon?
– A választást követően kaptam a felkérést, hogy gondolkozzak a feladaton, azóta napi 24 órában ezt teszem. De elég régóta foglalkozom politikával, és jól ismerem a kormányzás kihívásait. Szerintem mindenkinek nehéz felfogni, hogy mi történt április 12-én. Nagyon hosszú ideig az Orbán-rendszer politikai struktúrájában voltunk kénytelenek élni. De ez véget ért, olyan világosan, amit a legszebb álmaimban sem láttam. Az egész ország nagyon hangosan kimondta, hogy elég, és ebből az óriási felhatalmazásból egy teljesen új politikai helyzet következik. Most még mindenki keresi a választ, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. De fontos kapaszkodó, hogy van egy részletes programja a Tiszának, van számos vállalása. Ezek összességében arról szólnak, hogy az 1990-es rendszerváltás hibáiból tanulva, a 2010 utáni félresiklatásból okulva és az ország mostani helyzetét ismerve, egy működő, emberséges, normális országot teremtsen. Nekem az a feladatom, hogy ennek elérése felé tereljem, illetve e törekvésében segítsem a kormányzati munkát.
– Akkor még nincs makettje a kormányzat működéséről?
– A tervezgetést megelőzi, hogy a felhatalmazást az ember felmérje, és elbírja a súlyt, amit 3,4 millió ember akarata jelent. Egy ilyen felhatalmazásnak bénító hatása is lehet. De felszabadító hatása is van, mert cselekvésre késztet, hogy menni kell előre. Ott a bizalom és a lehetőség. A Tiszának kész tervei vannak a kormányzásra, most ezen tervek finomhangolása történik, hogy a lehető leggyorsabban és szervezetten kezdődhessen a kormányzás. Tudom, hogy mi az elvárás, és hogy miképp lehet szinte egyből jobban csinálni, mint az Orbán-rendszer. Sajnos elég alacsonyra tették a lécet.
– Tehát nem a konkrét ígéretek, szakpolitikai vállalások teljesítése lesz a fő feladata, hanem a végrehajtáshoz szükséges bürokrácia összehangolása, noszogatása.
– Ez nem olyan Miniszterelnökség lesz, amit az Orbán-rendszerben megszoktunk, nem egy halálcsillagként működő, egyre hízó szervezet. És nem is ágazati minisztérium lesz, hanem összehangolja a többi minisztérium működését, betartatja és sürgeti a vállalások teljesítését. És megállás nélkül tanulnia kell, vagyis össze kell szednie az információkat, amelyek a jó kormányzáshoz szükségesek. A minisztériumban lesz a kormányzati stratégia központja, valamint szakpolitikai referatúra segíti a hatékony döntéshozatalt. Ez a minisztérium lesz a rendszerváltás motorja.
– Ha nagyon leegyszerűsítem a világot, akkor két szélsőséges szerepfelfogás között vannak az államok. Az egyik szélsőség szerint az állam a társadalom mérnöke, mindent irányít, mindenben az első kezdeményező, erre példa a Kínai Népköztársaság. Az ezzel ellentétes felfogás szerint az állam nem több, mint egy nagy ügyfélszolgálat, ami segíti elintézni a tőle független, saját akaratuk után menő emberek ügyeit. Sokáig az angolszász államok szerveződtek leginkább így. A Tisza-kormány hol áll majd a két oldal között?
– Felkért miniszterjelölt vagyok most, aki bizottsági meghallgatás és eskütétel előtt áll. Ezek után minden magyar embernek a minisztere leszek. Nem csak azoké, akik a Tiszára szavaztak. Ez radikális változás lesz az eddigiekhez képest.
A folyamatos megosztásra, hergelésre, őrületre mondtak nemet a magyarok április 12-én.
Nem is tudnék, és nem is akarok olyan minisztériumot vezetni, amelynek bármi köze van az indulatok felkorbácsolásához. Nagyon komoly szolgálatként fogom fel a feladatot. Nem tudtam rá nemet mondani, mert arra a kérésre, hogy a haza hív, én nem tudok nemet mondani
– Ez az ön szerepe lesz. De mi lesz a szerepe az államnak?
– A magyar államnak a magyar állampolgárokért kell újra dolgoznia, hogy végre megint mindenki otthon érezhesse magát. A magyar államnak vissza kell szereznie az emberek bizalmát. Bízhassanak abban, hogy az állam nem ellenük dolgozik, és illegálisan vagy politikai célból nem hallgatja le őket. Bízhassanak abban, hogy ha egy környezetvédelmi hatóság mér valamit, akkor valóságos adatokat közöl. Hogy az adójukat arra költi, amire befizetik. Hogy csak azokat vizsgálja, akiket kell, és csak a törvényi kereteknek megfelelő mértékben. Biztosak lehessenek abban, hogy az állam nem elnyomni, kihasználni vagy kirabolni akarja őket, hanem minden magyar embert véd, szolgál és segít. Ezek nagy szavak, de bárhová néz ebben az országban, ez a bizalom nincs meg, vagy nem elég erős. Magyar Péter számtalanszor elmondta, hogy „csak” a normális életet kell megszervezni: amiben a vonatok járnak; aki az egészségügyhöz fordul, azt érzi, hogy figyelnek rá; mindenki a lehető legjobb oktatást kapja. Ahol az állam végre jól működik. Egyszerű mondani, nehéz lesz megcsinálni. Azért kapja a fizetését mindenki, aki a magyar államnak dolgozik, hogy a magyar állampolgárokért tegyen. Ha ezt a munkát lehet majd hazaszeretetből, elhivatottan, minden törvényt betartva végezni, akkor annak előbb-utóbb lesz eredménye. Radikálisan meg kell állítani azt a normaszegést, ami az állami felfogást jellemezte az elmúlt évtizedekben.
– A saját államtitkárainak kiválasztásában mennyire kap szabad kezet?
– A leendő miniszterelnökkel megállapodtunk, hogy magam rakom össze a csapatomat. Arra törekszem, hogy az ország legjobb szakembereit tudjam odacsábítani. Nem aszerint fogok válogatni, hogy ki milyen beállítottságú, azt figyelem, hogy ki mit tud tenni az országért.
– Öt-hat évvel ezelőtti nyilatkozatait visszaolvasva kirajzolódik, hogy akkoriban egy markánsan baloldali program mentén képzelte a rendszerváltást, de ehhez képest egy néppárti erő kormányában segíti a megvalósulását. A társadalmi viszonyok hangolásában teljesen egyetért a leendő miniszterelnökkel és a csapatával?
– Három és félmillió ember szavazott a Tisza pártra, és ez egy nagyon heterogén csoport. A Tisza programja kellően összetett ahhoz, hogy egy olyan Magyarország képét vázolja, amiben vannak bal- és jobboldali, zöld, liberális és konzervatív elemek is. Van benne szó korrupció elleni küzdelemről, vagyonadóról, igazságossági csomagról, a középosztály felemeléséről, a legszegényebbeket segítő intézkedésekről, a tiszta verseny támogatásáról, a tűzifa áfájának csökkentéséről, vagy a komfort nélküli lakások felújításáról, a létminimum alatt élő nyugdíjasok segítéséről. Most nem az ideológiai harcnak van ideje, hanem a rendszerváltásnak.
– A heterogén háttér és program nem vezet végtelen vitákhoz, súlyos konfliktusokhoz?
– Meg kell haladnunk azt a gondolkodást, hogy a vita rossz dolog. Egy fészkes fenét az. Az a jó, ha nem egy ember dönti el a kénye-kedve szerint, hogy mi lesz jó a másik tízmilliónak, hanem emberek ütköztetik a véleményüket, és aztán kompromisszumra jutnak. Ez a kormányzás lényege. Sokféle ember él Magyarországon, és senki sem rendelkezik minden témáról teljes tudással. Azt pedig tartom, több év távlatából is, hogy
emberek millióinak az a napi élménye, hogy a magyar állam nem működik, igazságtalan és kivételez.
És kezdeni kell valamit az egyre nagyobb szociális különbségekkel is. Kinőtt egy nyugati színvonalon élő gazdagabb réteg, de nem követte ezt az a középosztályosodás, ami egy normális polgári ország alapját adhatná. Jött viszont egy olyan lecsúszás, ami miatt nagy tömeg él a létminimum közelében. Ennek a szegénységnek a felszámolása minden kormánynak elsődleges célja kell legyen. Milliók élnek méltatlan körülmények között ebben az országban, méltatlan színvonalú egészségügyhöz és oktatáshoz jutnak csak, és méltatlan munkahelyekre terelte őket az Orbán-kormány.
– A Miniszterelnökség fő célja az életszínvonal emelése lesz tehát?
– Az általam vezetett minisztériumnak nem mindezek megoldása lesz a dolga, hanem az, hogy kezdeményezze az ezzel kapcsolatos vállalások végrehajtását, és figyelje az emberek visszajelzéseit. Az Orbán-kormánynak is megvolt a felhatalmazása, hogy polgári Magyarországot teremtsen, de nem akarta ezt megtenni, inkább egy zártkörű részvénytársasággá alakította Orbán Viktor Magyarországot. A Fidesz csak politikai terméknek tartotta a polgári Magyarországot, a leendő Tisza-kormány viszont minden magyart polgárnak tart. Most azt látom, hogy az a 141 ember, akikből a Tisza frakciója áll, pontosan tudja, hogy milyen felhatalmazásnak kell megfelelnie. Ott a szemükben a láng, tudják, hogy ez egy kivételes állapot. Kivételes népünnepély kísérte a győzelmüket. Ennek az eufóriának hegyeket kell megmozgatnia.
– A Tisza programjában nagyon hangsúlyos az önkorlátozás. Szinte minden szakpolitikai területen megjelenik a központ túlhatalmának visszanyesése, több autonómia biztosítása. Közben pedig itt ez a példátlan felhatalmazás, ami példátlan erőt biztosít a kormánynak. Hogyan lehet a hatékonyság kísértésének ellenállni? Akár csupa jóindulatból azt gondolni, hogy még ezt az egy dolgot, meg azt a másikat erőből végig kell vinni, mert másképpen nem megy?
– Orbán Viktornak és a rendszerének a vesztét részben a kontraszelekció okozta, mert olyan államot épített, ami semmiben sem korlátozta a miniszterelnököt. Minden pozíció, ahol ellensúlyt kellett volna tartani, olyan embernek jutott, aki inkább segítő lett. A kontroll nélküli hatalom okozta azt a hübriszt, ami miatt az Orbán-rendszer és működtetői elvesztették a kapcsolatukat a világgal és a magyar társadalommal. Bezárkóztak a Várba és Hatvanpusztára, minden fékről és ellensúlyról úgy tartották, hogy az valami humbug, liberális jóemberkedés, mellébeszélés. Ennek a csúcsa volt a rendeleti kormányzás, amivel már a látszatra sem adtak.
Lehet, hogy ez az államszervezés 16 évet megélt, és sokmilliárdot hozott a vezetőinek, de az ország szempontjából kudarcot hozott.
A 2010-ben átvett ország számos mutatója és a nemzetközi megítélése egy borzasztó kormányzás után is jobb volt, mint ez után a 16 év hatékonysági fétis után. És nem utolsósorban annyi külső forrás érkezte után, ami a magyar történelemben eddig példátlan ütemű fejlődést kellett volna hozzon. Összefoglalva tehát, én nagyon hiszek az intézményi korlátokban, és abban, hogy az emberi gyengeséget, gőgöt, a fékek és ellensúlyok érdemi erővel ellenpontozhatják. Ezért is volt fontos, hogy Magyar Péter saját maga kezdeményezte, hogy egy ember legfeljebb két cikluson át lehessen miniszterelnök. Sokáig dolgoztam tanácsadóként vezetők mellett, és láttam, hogy a hatalom hogyan torzítja az ember személyiségét, hogyan hiszi el valaki, hogy neki minden jár. Hatalma vége felé, Orbán Viktor már egyes szám első személyben kezdett a magyar államról beszélni. Nagyon hiszek abban, hogy az önkorlátozás személyes szinten és a hatékonyság szempontjából is fontos.
– Az említett személyesebb szálon továbbmenve: hogyan lehet felkészülni arra, hogy napokon belül mindenki akarni fog magától valamit? Egy sima kormányváltásnál is számosabbak lesznek a jelentkezők, hiszen lesz, aki attól fél majd, hogy az érdekei sérülnek, elveszt valamit; másokat pedig az ambíció hajt majd, és húsz éve dédelgetett terveivel jön elő. Készül erre? Mizantróp falat kell építenie maga köré?
– Elég egyértelműen elmondtam az elmúlt három évben, hogy mit gondolok a politikusi létről, a felelősségről és szolgálatról. Ennek szellemében próbálok majd működni. Nekem elsődleges, hogy a mesterséges megosztást, amit a Gyurcsány–Orbán-páros erőltetett ránk, minden erővel meghaladjuk. Ennek első lépése, hogy olyan országért szeretnék dolgozni, ahol van politikai vita, de azt senki sem kérdőjelezi meg, hogy valaki a nemzet tagja-e. A második, hogy ha valakinek más a véleménye, mint az enyém, az hallgattassék meg. A harmadik, hogy a miniszteri esküm után minden párt szavazójára, és a nem szavazókra is ugyanúgy kell figyelnem, sőt ez a kötelességem. Vallom, hogy a Fideszre szavazó honfitársainkkal semmi baj nincs, csak mást gondolnak bizonyos kérdésekről, de a leendő miniszterelnök által háromezer janicsárnak nevezett emberrel igenis van baj. Az az első lépés, hogy az örökül kapott múltat feltárjuk, megismerjük, és ha vannak felelősök, bűnelkövetők, törvényszegők, akkor az ügyüket a független igazságszolgáltatás vizsgálja ki, és a bíróság, ha úgy dönt, akkor ítélje is el. Enélkül nem lehet elindulni, nem lehet új lapot nyitni.
– Ez még nem feltétlenül válasz a személyes készülődésre.
– Innen folytatom. Az én generációm a 89-es rendszerváltáskor még nagyon fiatal volt, de beégett az emlékezetembe, hogy a várakozásokhoz képest valami más történt. Az egész felnőtt életem egy részét azzal töltöttem, hogy tanulmányoztam, mit rontottak el. Minden nap foglalkozom ezzel, talán egy kicsit túl sokat is.
A minisztérium az első naptól azon lesz, hogy a lehető leghamarabb nyilvánosságra hozzuk az ügynökaktákat, a lehető legkevesebb nemzetbiztonsági érdekre hivatkozó kitakarással.
Ez az első pont, ami a még nem létező irodám falára van írva. Mert ez a probléma a mai napig velünk él. 89-ben nem lehetett rendesen feltárni sem a Kádár-rendszer, sem az előző rendszerek bűneit, visszamenőleg a Horthy-rendszerig. Mindent a szőnyeg alá söpörtek. Ez történészi feladat, de abban tudok majd segíteni, hogy ennek a keretét az új kormány biztosítsa, vagyis adjon lehetőséget a politikai nyomás nélküli kutatásra.
– Világos, de…
– Tudom, messziről kezdtem, de el fogok jutni a kérdés személyes részének megválaszolásáig. Az igazi motivációt az a kérdés adja, hogyan fogunk jobban élni Magyarországon. A politikai gondolkodást leszűkítette a mindennapos TikTokozás, amiben az Orbán-rendszer végén a kormányzás kimerült. Persze, felgyorsult a világ, de ettől még komoly probléma, ha nem tudjuk, hogy mit szeretnénk a közös hazánkkal kezdeni évtizedes távlatokban. Úgyhogy nagyon sok ember munkájára lesz szükség, hogy tudjunk érdemben válaszolni az igazán fontos kérdésekre. És ami lényeg, ne a hazugságot akarjuk majd legmodernebb technológiával árulni, hanem a kormányzati teljesítményt mutassuk be.
– Értem, de mi a személyes terv a holnapután kopogtatók kezelésére?
– Nem én leszek az az ember, akihez fordulni kell. Sem lobbizás végett, sem azért, hogy intézzem el ezt vagy azt. Aki ismer, az tudja rólam, hogy milyen vagyok. Nem is ez lesz a dolgom. Az én dolgom az lesz, hogy azt a rendszert megteremtsem a miniszterelnök körül, ami lehetőséget ad számára, hogy élhessen a felhatalmazással, amit kapott. Hogy motorja legyen a minisztérium annak az óriási jogalkotási folyamatnak, ami a rendszerváltáshoz kell, együtt a többi minisztériummal.
– Például milyen törvények kellenek induláskor? Van, amiről már gondolkodik?
– Feladatul kaptam, hogy a lehető leghamarabb fel kell állítani a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatalt. Ez a második pont azon a bizonyos listámon. A hivatalnak a lehető legszélesebb jogosítványokkal kell rendelkeznie. Én a miniszteri kinevezésemtől kezdve egyetlen politikai szereplővel sem fogok személyeskedni, nem támadok vagy pocskondiázok senkit sem. A büntetések megítélése egy másik hatalmi ág dolga.
Nekem azzal van dolgom, hogy az igazságszolgáltatás elérje azt a bandát, ami az országot legalább húszezer milliárd forinttól megfosztotta.
Mert abban biztos vagyok, hogy az 1985-től kezdődő spontán privatizáció ügyeinek elkenése hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom jelentős része az 1989-es rendszerváltást gazdasági traumaként, és nem felszabadulásként élte meg. És a rendszerváltás hibáit nem követhetjük el újra. Úgy is mondhatnám, hogy nem leszünk többet következmények nélküli ország. Ahhoz, hogy új lapot nyithassunk, hogy valami jót csinálhassunk, ahhoz először a visszaéléseket kell feltárni és helyre tenni. Hogy utána elkezdhessük a mínusz akárhányadik szintről felépíteni az országot, amiben szép lassan mindenki érezheti, hogy mit jelent a szabadság. Lehet, hogy négy év múlva nem szavaznak ennyien a Tiszára, de ez most mindegy, ez a politika síkja, a rendszerváltás dimenziója e fölött van. Most ebben érdemes gondolkodni. Nem egy iPaden készült és Pozsgay Imrével reklámozott alkotmányt kell hozni, ami annyira gránitszilárdságú, hogy tizensokszor módosítgatják utána. Hanem olyan berendezkedést kell átgondolniuk az ehhez értő embereknek, ami aztán évtizedekre megfelelő lesz, és minden magyar magáénak érzi.
– Hány embert ismer személyesen az új kormány tagjai közül?
– Most van lehetőségem megismerni őket mind személyesen.
– Ha jól értettem, akkor a társadalmi kapcsolatok ápolása az ön által vezetett Miniszterelnökséghez tartozik majd. Magyar Péter pedig Radnai Márkot bízta meg a feladat koordinálásával. Ezek szerint Radnai főnöke lesz?
– A végleges kormányzati struktúrán jelenleg is dolgozunk. És még valami a társadalmi kapcsolatokról: három gyerekem van, és az bántott egyik legjobban az Orbán-korszakban, hogy lelki terrorban tartották legalább tíz éve az embereket. A propaganda riogatott migránsokkal, háborúval, woke-kal. De ez megszűnik. Ilyen hirdetések nem lesznek. Sőt jogszabályt fogunk hozni, hogy ne is lehessenek. Az utcáinkon megjelent vizuális riogatás, az online és offline szennyezés megszűnik. Többet ilyen nem lesz.
– A választási törvényhez érdemes hozzányúlni ön szerint?
– Ez tipikusan olyan kérdés, amiben nem nekem kell döntenem. De nekem kell megteremtenem a lehetőségét, hogy az ország legfelkészültebb választási szakértői egy olyan anyagot tegyenek le a parlament elé, ami alapján bölcs döntést lehet hozni, minden párttal együtt átbeszélve az összes részletet. Persze, van véleményem a választási törvényről, de az csak egy vélemény.
– Az átadás-átvétel miatt, ha jól sejtem, akkor Gulyás Gergellyel kell találkoznia. Vannak ügyek, amiket csak személyesen tudnak ez alkalomból megbeszélni, vagy ez csak formalitás lesz?
– Nekem várhatóan Gulyás Gergelytől és Rogán Antaltól kell majd átvennem az ügyeket, ebbe nyilvánvalóan beletartozik a személyes egyeztetés. Ugyanakkor a formális találkozásnál sokkal fontosabb, hogy maga az átadás-átvétel tökéletesen elő legyen készítve. A kollégáink már dolgoznak azon, hogy az átadás-átvétel minden jogszabályt betartva és mindenre kiterjedően megtörténjen. Ez egy olyan jogi és politikai helyzet, aminek minden lépését nagyon pontosan kell végrehajtani. Ezen sok múlik. De az is biztos, hogy az olyan területeket, amelyek nem hozzám fognak tartozni, és ilyen lesz például a nemzetbiztonság, azzal a miniszter kollégámmal fogom átvenni, aki ennek a területnek a gazdája lesz.
– Úgy hallottuk, az EU-államtitkárság viszont a Miniszterelnökséghez kerül majd. Miért?
– A leendő miniszterelnök úgy gondolja, hogy ez olyan súlyú kérdésekkel foglalkozó államtitkárság, amit közvetlen irányítása alatt akar tartani. Főleg az uniós pénzek hazahozatala és az unióval való viszony rendezése miatt. A pénzek hazahozatala volt a kampányában az egyik fő vállalása, és ennek a legsürgetőbb feladatai a következő hónapokra maradnak, és szeretné ha minél közelebbi rálátása lenne erre a munkára. Mert ez most a legfontosabb feladat.
– Mivel lenne elégedett négy év múlva?
– Ha ugyanilyen őszintén, tiszta szívvel tudnék minden magyar szemébe nézni, úgy érezve, hogy megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Nyitókép: Ruff Bálint 2026. április 21-én készült portréja (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
