Valakik elképesztően sok pénzt loptak el a gázpiacról, de bottal sem ütik a nyomukat
2023 januárja és 2024 szeptembere között mintegy 67 milliárd forinttal rövidítették meg a magyar államot, a földgáz áfáját elcsalva. A nyomozás sok apró részletet már felderített, de a lényegi nagy összefüggések teljes homályban maradtak. Ez pedig arra utal, hogy az elkövetők élcsapata politikai védelmet élvezhet.
Ez az írás napjaink egyik legnagyobb csalássorozatának részleteit mutatja be. 2023-ban és 2024-ben nagyságrendileg 67 milliárd forint áfát mulasztottak el befizetni a hazai földgáz-kereskedelem egyes vállalkozásai. Ha húszezresekben tartanánk ennyi pénzt, és hosszában egymás mellé helyeznénk a földre a bankjegyeket, akkor 516 kilométeren át sétálhatnánk mellettük. Legalább egy éve nyomoznak az ügyben, de vádat még senki ellen sem emeltek. „Gázmaffia” néven már írt a magyar sajtó a bűntényről, de annak léptékét és működési rendszerét most elsőként tárjuk a nyilvánosság elé. Fontos és új állításunk, hogy a történet nem fiktív gázkereskedelemről szól. A csalásokhoz kapcsolódó gázkereskedelem információink szerint valóságos volt, és a gázkereskedés után fizetendő áfát tüntették el egyéb áruk fiktív forgalmával.
A magyar gázpiacot jól ismerő üzletemberekkel, szakértőkkel és jogászokkal beszéltünk, illetve hatósági dokumentumokba is betekintettünk, hogy az alábbiakban be tudjuk mutatni, mi történhetett. Mivel vádemelés még nincs, nem nevezünk meg konkrét cégeket és neveket, de a történet vázát hosszas kutatás után összeraktuk.
Szokatlan ajánlatok, nagyon fura kereskedőktől
2023. január 1. és 2024. szeptember 15. között legalább négy magyarországi energiakereskedő társaság különleges lehetőséghez jutott. Addig ismeretlen, jórészt frissen alapított cégek a piaci árnál olcsóbb gázt kínáltak nekik megvásárlásra. Összesen nyolc gázt eladó cégről tudunk, ezek közül hetet közvetlenül azelőtt alapítottak, hogy megkínálták szokatlanul olcsó gázukkal a magyar piacon régebb óta ismert, tekintélyes energiakereskedőket.
A magyar piacra újonnan rászabadult, olcsó gázt kínáló vállalkozások egyenként kétmillió forint eljárási díjért kiváltották ugyan a gázkereskedelmi engedélyüket az energiahivatalnál, de csak korlátozott kereskedelmet folytathattak, azaz a végső fogyasztókhoz nem férhettek hozzá, csupán két kereskedő közötti közvetítőként működhettek. Tulajdonosaikat senki sem ismerte az egyébként alig néhány száz főt számláló magyar gáziparban, ahol konferenciákról, korábbi közös munkahelyekről és egymással kötött korábbi üzletekből lényegében mindenki ismer mindenkit.
Ezek az új gázkereskedők aztán egyre több gázzal kereskedtek.
Részben külföldről hoztak be gázt, részben pedig (más kereskedők segítségével) külföldi eladóktól a gáztőzsdén vásárolták felkínált árujukat. Információink szerint gyanús üzelmeik 21 hónapja alatt közel 250 milliárd forint értékben adtak el földgázt komoly kereskedőknek.
A történet egyik legérdekesebb vonatkozása, hogy ezek a frissen létrehozott kereskedők a gázt drágábban vették meg külföldi cégektől, mint amennyiért eladták Magyarországon. Emiatt voltak képesek a piaci árnál olcsóbban árulni a gázukat, és emiatt szép haszonra tehettek szert a tőlük vásárlók.
Tízezerszám adtak-vettek sohasem volt okosórákat
Úgy voltak képesek olcsóbban adni a portékájukat, mint amennyiért vették, hogy elcsalták az áfát. Amikor a gázt osztrák, bolgár, cseh kereskedőktől megvásárolták, akkor azután nem kellett áfát fizetniük. Amikor Magyarországon eladták, akkor már volt áfa a gáz árán, amit a vevők kifizettek nekik, és amit ezeknek a cégeknek be kellett volna fizetniük az államkasszába. Csakhogy nem fizették be. Ezt úgy oldották meg, hogy elképesztő kereskedésbe kezdtek, de nem a valóságban, hanem csak papíron, egészen pontosan elektronikus számlák kiállításával.
Naperőművekhez szükséges invertereket, okosórákat, merevlemezeket, mobiltelefonokat és más elektronikai eszközöket vásároltak e műveletek szerint, elképesztő mennyiségben, jórészt külföldön bejegyzett cégektől. Utána ezeket a termékeket több mint egy tucatnyi, jórészt már hazai alapítású cégek között adták-vették, majd papíron a végén eladták, megint csak külföldre.
Alkalmanként volt, hogy több mint 60 ezer Huawei okosórát, máskor több tízezer Nintendo játékkonzolt vagy éppen okostelefont adtak-vettek, sokszor néhány napon belül többször is túladva az árukészleten.
Amely árukészlet a valóságban sohasem létezett, csak számlák készültek az eladásokról.
A bonyolult és fiktív kereskedelmi láncolatnak az volt az értelme, hogy a gázeladás nyomán keletkezett áfa-fizetési kötelezettségüket szinte teljesen lenullázzák. Annyi visszaigénylést keletkeztettek papíron, hogy végül közel nullára jöttek ki. Vagyis ki tudták mutatni, hogy nem maradt befizetési kötelezettségük.
Ehhez az is kellett, hogy ezeket a kereskedő partnercégeket gyorsan váltogassák, és néhány sokmilliárdos fiktív üzlet után eltüntessék. A láncolatban lévő külföldi és belföldi vállalkozások amilyen gyorsan alakultak, olyan gyorsan el is tűntek, felszámolás vagy végelszámolás nélkül.
E cégeknél, és az olcsó gázt kínáló vállalkozásoknál is sok esetben mélyszegénységben élő emberek voltak papíron a tulajdonosok, akik alkalmanként 50 ezer forint készpénzért adták a nevüket és adataikat a cégek megalapításához, hogy aztán az adónyomozók érkezéséig ne is halljanak többet a cégekről – amelyek sokszor naponta több milliárd forintért adtak és vettek gázt vagy elektronikus eszközöket.
A piramis legalja látható csak
Sok jel alapján arra lehet következtetni, hogy ezek az elektronikai eszközökkel végzett, teljesen fiktív ügyletek tűntek fel a NAV-nak, és sok egymástól független szálon jutottak el vizsgálataik során a gázkereskedő cégekhez. Ezeket a körbeszámlázásokat az inverterekkel és egyéb kütyükkel elég alaposan fel is tárták mostanra a nyomozók, bár senkit sem tudtak elkapni vagy vád alá helyezni a szervezők közül. Megtalálhatatlan külföldiek és megtévesztett közmunkások, utcaseprők, takarítók vezették a cégeket,
de hogy kik mozgatták a szálakat, az továbbra is teljes rejtély.
Még kevésbé világos a nyomozás mostani állása szerint, hogy az egészhez mi közük volt az úgymond tekintélyes gázkereskedőknek, akik szintén remekül kerestek az üzleten, amikor piaci ár alatt vettek gázt. Ezt azért lenne fontos érteni, mert egyáltalán nem magától értetődő, hogy ha egy bűnözői kör elektronikus eszközök fiktív kereskedésével pénzt akar csinálni magának, akkor minek hozzá beszállni az egyébként elég alaposan szabályozott gázüzletbe, ahová nemzetközi szereplőként egyáltalán nem egyszerű bekerülni.
Az úgymond tekintélyes, a gázt tőlük megvásárló társaságok azt állítják, hogy nekik fogalmuk sem volt róla, hogy az olcsón kínált gáz mögött egy bűnös cégláncolat áll. „Ez olyan, mintha vennél egy használt autót, teljesen normális papírokkal, minden szükséges engedéllyel bíró kereskedésben, aztán egyszer csak kiderül, hogy az autó lopott volt” – szól egy példájuk, magyarázatként. Elvben ez lehetséges is, bár azért nem abszurd feltenni a kérdést, hogy valóban teljes jóhiszeműséggel jártak-e el. Már csak azért is, mert egyelőre nincs arra logikus magyarázat, hogy miért kellett a rendszer működtetéséhez olcsóbban eladni nekik a gázt, mint amennyiért az áfacsalásban résztvevő közvetítő cégek külföldi forgalmazótól vásárolták.
Egy, az üzletekre rálátó szakember ezt így indokolta meg: „Piaci áron tudok venni bárkitől és a tőzsdéről is, de az új fiúktól, múlt nélküli és ismeretlen kereskedőktől csak akkor veszek gázt, ha árengedményt kapok.” Vagyis máskülönben a gyanús, új kereskedők nem tudtak volna beszállni az üzletbe, így viszont olyan olcsók voltak, hogy nem lehetett ellenállni az ajánlataiknak. Az ő feltételezése szerint azért kötötték össze a bűnözők gázkereskedelemmel az áfacsalásukat, mert itt egyszerű kevés tranzakcióval nagy tételről számlákat szerezni.
Mások viszont úgy vélik, hogy az olcsó gáz megjelenése a piacon fontosabb cél lehetett, mint maga az áfacsalás. Utóbbi elmélet szerint éppen az olcsó gáz piacra dobása volt a nagy művelet fő célja, és ezt kellett az áfacsalással megoldani.
Nagyon fontos lenne, hogy kiderüljön, hogy a művelet melyik része volt a cél, és melyik a szükséges eszköz. A nyomozás irányát alapvetően meghatározhatná, ha tudni lehetne, hogy az elkövetők elsősorban áfacsalással akartak pénzhez jutni; vagy azért találták ki a rendszert, hogy nagy haszonnal tudjanak földgázzal kereskedni.
Így működött a rendszer
Érdemes kitérni arra, hogy ez hogyan volt lehetséges technikailag. Az alábbi példa csak szemléltetés, abban a számok csak az érthetőséget segítik, a mértékek és a pontos árak sem valóságosak.
Példánk szerint a Frissen Alapított Gázkereskedő (FAG) 100 forintért vesz földgázt Ausztriában. Ezt utána 80 forint + áfáért eladja Tekintélyes Gázkereskedőnek (TG), azaz kap érte 101,6 forintot. Ebből 21,6 forintot be kellene fizetnie FAG-nak az államnak, azaz végső soron 21,6 forintot veszítene az üzleten. Csakhogy FAG gyorsan rendel okosórát Ócska Csaló Kft-től (ÓCS) 80 forint + áfáért. FAG visszaigényelhetné az okosórák után az áfát, mert azt az ÓCS-nak kellene befizetnie az államnak. Úgyhogy FAG egymás mellé teszi az általa eladott gáz nyomán keletkező áfafizetési kötelezettségét, és az ÓCS okosórái nyomán keletkező visszaigénylést, és kihozza az ügyletet nullára, azaz nem fizet be és nem igényel vissza semmit. Csakhogy az ÓCS-val kötött üzlet nem volt valós, okosórák igazából nincsenek, és ÓCS vállalkozás eltűnik a színről, mielőtt az adóhivatal eszmélne, és be tudná szedni tőle az adót.
Így az üzlet zárultakor FAG keresett 1,6 forintot a gázon, TG pedig úgy vett 101,6 forintért gázt, hogy a piaci ár 127 forint volt (100 forint + áfa), amit aztán ezen az áron adhatott el a gáztőzsdén. Vagy betárolhatta, és eladhatta, amikor a piaci ár még magasabb lett.
Hangsúlyozzuk, hogy a példa csak szemléltetés, a valóságban nincs információnk arról, hogy a láncolat melyik szereplője hány százalékot kereshetett az ügyleten, de a rendszer tudomásunk szerint szerkezetileg így működhetett.
Homályban a lényeg
A mostani állás szerint az ÓCS-k eltűntek, és a FAG-ok kitalálói, haszonélvezői szintén ismeretlenek. A FAG-ok gázkereskedelmi engedélyeit a hivatal visszavonta, idén már egy sem működik közülük. A TG-k közül kettőnek szintén visszavonták az engedélyét, nem működnek immár, de kettő másik közülük továbbra is fontos szereplő a magyar energiapiacon. (Egyes általunk megismert dokumentumokban egy ötödik TG is előkerült, de annak sosem volt gázkereskedelmi engedélye, úgyhogy nem világos számunkra, hogy mi lehetett a szerepe.) A jelenleg is működő TG-k közül az egyiktől a NAV idén nyáron rövid időre inkasszózott egy igen jelentős összeget ezzel a nyomozással összefüggésben, de a döntést hamar felülvizsgálták, és a cég újra hozzáférhetett a pénzéhez.
Az ügyben vádat még senki ellen sem emeltek, de két gyanúsított január óra előzetes letartóztatásban van.
Az egyikük egy olyan TG tulajdonos-vezetője, amelynek az engedélyét az elsők között vonták vissza. Hogy miért pont ő, illetve miért csak ő az érintett legalább négy TG vezetői közül, azt egyelőre nem sikerült megértenünk, megannyi háttérbeszélgetés és dokumentum átfésülése után sem. Annyi kitűnik, hogy a nyomozás egy korai szakaszában az adóhatóság úgy vélte, hogy ez az egy TG a valóságban nem is vásárolt gázt, az erről készült számlák is fiktívek lehettek. Ám más nyomozati iratok ennek ellentmondanak, és az általunk megkérdezett szakértők többsége is úgy vélekedik, hogy a gázkereskedelem valós volt ebben a történetben, szemben az elektronikai eszközök adás-vételével. Ezt erősíti meg, hogy az összes gáztranzakciót az energiahivatal és az EU-s felügyelet, az ACER nevű ügynökség felé is naponta kell jelenteniük a kereskedőknek, ezeket az üzleteket alaposan és folyamatosan felügyelik.
A másik előzetesben lévő személy egy olyan vállalkozó, aki a FAG-ok megbízására jogi-adminisztratív szolgáltatást vállalt, amely hozzásegítette e cégeket az induláshoz, de arról nem derült ki semmi, hogy a konstrukció kitalálásában, illetve a hatalmas áfacsalásban lehetett-e bármilyen szerepe. Ahogy annak sincs semmi nyoma, hogy a szolgáltatásáért kapott díjon felül jutott volna hozzá pénz. A szolgáltatása amúgy sikeres volt, az általa intézett beadványokat gond nélkül elfogadta az illetékes hivatal. Úgy tudjuk, hogy mindkét előzetesben lévő személy ártatlannak mondja magát.
Egyelőre nincs módunk e két személy (vagy akár más, az ügyletekben érintett személyek) szerepét pontosan megállapítani. Ám olyan észrevételeket tehetünk, amelyek arra utalnak, hogy a nyomozás elakadt.
A legfontosabb, hogy semmi jele, hogy akárcsak a közelében járnának a nyomozó hatóságok annak, hogy ezt a szerteágazó, nemzetközi struktúrát ki találta ki, hol volt a központja, és mi lett az üzelmeken szerzett rengeteg pénzzel.
Az egyes csaló cégeket (példánkban ÓCS) és fiktív számlák sorát befogadó gázkereskedőket (példánkban FAG) alaposan feltérképezték ugyan, de arról, hogy ki fogta össze a rendszert, semmit sem állapítottak meg. Ahogy a viszonyuk a tekintélyes kereskedőkkel (TG) sem világos.
Márpedig nemcsak a csalás mérete utal arra, hogy itt komoly figurák lehetnek a háttérben, hanem az is,
hogy jelentős tőke és szakértelem kellett a rendszer felépítéséhez.
Tőke nemcsak a rengeteg cég (FAG-ok és ÓCS-k) megalapításához kellett, hanem ahhoz is, hogy külföldről vagy a magyar gáztőzsdéről a FAG-ok gázt tudjanak venni, sokmilliárd forintért, már induláskor. Mivel ezek a FAG-ok nem voltak tőkeerős cégek, ezért tudomásunk szerint minden megvett köbméter gázért előre fizettek, banki átutalással. Ahogy a magyarországi vevőikkel is el kellett hitetni, hogy lehet velük üzletelni. Ismerniük kellett a gázpiac működését, számos külföldi és hazai céget kellett létrehozniuk, azoknak bankszámlát nyitni, legalább rövid időre működtetni. Rengeteg ember, vagy legalább rengetegnek látszó ember munkáját összehangolni. És nem utolsósorban: a nyereséget nyom nélkül el kellett tüntetni.
Mivel a gázkereskedelem rendkívüli módon szabályozott terület (úgy nemzeti, mint EU-s szinten), ráadásul a rezsicsökkentés politikája miatt egyébként is különleges kormányzati figyelem alatt áll, ezért az iparágban
sokak meggyőződése, hogy politikai hátszél nélkül az egész rendszer nem működhetett volna.
Elképzelhetetlen, hogy legkésőbb a gáztőzsdén tapasztalt megélénkülő forgalom ne keltett volna feltűnést. A házkutatások, a gázkereskedelmi engedélyek visszavonása, azaz a látványos eljárások viszont csak 2025 elején indultak.
A kormány addigra már tudhatott valamit, hiszen 2024 novemberében a parlament a kormány javaslatára módosította az áfatörvényt, és a földgáz esetében bevezették a fordított áfafizetés kötelezettségét. Azaz a rendszer most már nem is működhetne, mert a mostani állás szerint a TG cégeknek közvetlenül az államnak kell fizetniük az áfát, amikor belföldi kereskedőktől vásárolnak. Az új szabály egyébként nem végleges, csupán 2026. év végéig hatályos.
A sok ismeretlen tényező és a rengeteg pénz miatt egészen vad elméleteket hallottunk, komoly szakértőktől is. Olyannal is találkoztunk, aki azt feltételezi, hogy a rezsicsökkentést segítette a művelet, mert az országba érkezett olcsó gáz hozzájárult az árak kordában tartásához. Mások kormányközeli üzletemberek szerepére utalgattak, akik haszonélvezői lehettek az óriási csalásnak. Hallottunk olyan véleményt is, amely szerint orosz szálat kellene keresni, mert az ottani oligarchákra és titkosszolgálatokra jellemző, hogy gyanús cégekkel végeznek gyanús gázüzleteket.
Abban viszont a legtöbben egyetértettek, hogy az egész konstrukció mögött nagyon befolyásos szereplők álltak, akik egyelőre nem kerültek a nyomozó hatóságok látókörébe. Visszatérő vélemény, hogy soha nem is kerülnek már.
Nyitókép: földgázkút a Békés megyei Nyékpusztán 2023. február 12-én (fotó: MTI/Lehoczky Péter)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
