Egy évvel a tragédia után – túléli-e megteremtőjét az egyik legszebb magyar sikersztori?

·2022.08.05

Mi a közös egy toszkán szállodában, egy tbiliszi bárban, egy londoni étteremben, egy 14. századi yorki kápolnában és az amerikai énekes, Pharrell Williams miami hoteljében? Az, hogy mindet a Pataki Tiles kézzel készített csempéi díszítik. A hazai viszonylatban használt „Isten háta mögötti” kifejezést újra illene értelmezni a régi csempevetési technikákat felelevenítő magyar családi manufaktúra sikere láttán, hiszen a Szegedtől délre fekvő kis faluban lévő műhely ma már ezer szállal kötődik a világ minden tájához. A helyes kifejezés talán az „Isten tenyerén” lenne a Pataki Tiles történetét elnézve… Ha a családnak nem kellene viselnie egy tragédia súlyos terhét. Riport.

Szűcs Eszter és Pataki Mátyás az Iparművészeti Főiskolán ismerkedtek meg egymással a kilencvenes években. Mindketten művészcsaládba születtek, így természetes volt számukra a közeg, ahogy az anyaghoz nem köthető, rendhagyó szemléletmód is. Matyi eredetileg szobrásznak készült, de az Állami Pénzverdében elsajátította az ezüstműves szakmát, aztán a főiskolán is ebbe az irányba haladt tovább. Míg ő fémművesnek, fémipari formatervezőnek tanult, a ruhatervező szakra járó Eszter inkább bőrbe öntötte a belőle felfakadó kreativitást. Szerelmükből két gyermek született: Gáspár és Lujza, akikkel egy idő után egyre szűkebbnek bizonyult a fővárosi lét. Mivel Mátyás Szegedről, Eszter pedig Hajdúszoboszlóról származott, egyikőjük sem idegenkedett az ötlettől, amit a férfi szülei vetettek fel nem sokkal azután, hogy a Szegedtől délre fekvő Újszentivánra költöztek.

A szülőké mellett megüresedett ház atmoszférája első pillanattól magával ragadta a művész házaspárt, így először csak próbaidőre, majd véglegesen is odatelepült a család. Egy közeli pajtában indult később a családi manufaktúra, a Pataki Tiles története is.

– Matyi sok kincset megmentett a lomtalanításokkor, régi ablakkereteket, fém- és fa tárgyakat, amiket aztán beépített az életünkbe – mondja Eszter, amikor megakad a szemem a műhelyben egy míves, kovácsoltvas ablakon. Három és fél órás utazás után értünk el ide, hogy közelről lássuk, kézbe vegyük az itt születő csempéket, amelyeknek csillogó, fényes máza ösztönösen érintésre készteti az embert.

Pataki Mátyás és Szűcs Eszter (forrás: Pataki Tiles)

Nem csak mi szeltük át Magyarországot ezért az élményért. A Pataki Mátyás nevével fémjelzett, kézzel készített csempék messze földön híresek már: Európa-szerte hotelek, éttermek, villák, műemlék épületek viselik magukon a magyar mester keze nyomát. Pataki-csempébe öltözött a londoni BBC székház és a hágai magyar nagykövetség mellett például Jamie Oliver budapesti étterme is, Positanóban egy barokk villa pazar fogadóterét és ebédlőjét borítják Pataki Mátyás mozaikcsempéi, de az ő munkáiban gyönyörködhet az is, aki az angliai Yorkban található 14. századi All Saints’ Church Lady Chapel kápolnájának padlóburkolatára lép. A rekonstrukciónál az angol műemlékvédelmi bizottság több restaurátor cég pályázata közül választotta ki a Pataki Tiles csempéit: ezeket találták a leginkább korhűnek.

Eredetileg mindketten más anyagokkal foglalkoztak, Mátyás forgóköves monolit ékszerkollekciója az Iparművészeti Múzeum kortárs gyűjteményét gyarapítja, de találunk az ország közterein és közösségi tereiben a nevéhez köthető cégéreket, egyedi csillárokat, belsőépítészeti megoldásokat is. Most mégis egy csempekészítő műhelyben ülünk. Hogyan jutottak el idáig? – kérdezzük Esztert, aki egyedül ül le a bemutatótérben felállított kanapéra.

– Egy napon Matyi barátja, aki a műemlékvédelemben dolgozott, hozott Angliából egy régi, 14. századbeli, intarziás csempét. Azt kérdezte tőle, vajon tudna-e ugyanilyet készíteni

– meséli Eszter. Mátyás kísérletezni kezdett, nem hagyta nyugodni a feladat, míg meg nem oldotta. A felesége elém teszi az eredetit és a férje által elkészített csempét. Senki nem mondaná meg, hogy nem a 14. században készítette ugyanaz a mesteri kéz. A korukról csak a hátoldaluk árulkodik, a régin ugyanis Mátyás kézírásával ott áll: „Eredeti! Ne add el! Ne vedd meg!”

– Egy-egy vásáron előfordult, hogy ezt is kiválogatták a mieinkkel együtt – mondja nevetve Eszter, és végigsimít az ismerős betűkön. Mátyás, akinek nem volt ismeretlen az agyag, hiszen a középiskolai években szobrásznak tanult, a kísérletezés közben beleszeretett ebbe a munkába. 

– A csempekészítés ősi technikájának nincs fellelhető szakirodalma itthon, így idő volt, mire rájöttünk, milyen adalékok kellenek ahhoz, hogy az intarziás, festett mintát ne dobja ki magából a körülötte lévő agyag. Mivel ez a csempe a ráfordított idő arányában nagyon drága, ehhez készítettünk sima, minta nélküli csempéket és egy kisebb változatot is. Az összes többi kollekció ebből indult el – mondja Eszter. Amikor a cég beindulásáról és a konkurenciáról kérdezem, csak megvonja a vállát.

Pataki Tiles csempék Jamie Oliver budapesti éttermében (forrás: Pataki Tiles)

– Nem tudom, ki készít hasonló, régi technológiával csempéket ma itthon. Sosem végeztünk piackutatást, nem volt külön emberünk a marketingre, nekünk pedig nem volt időnk ezzel foglalkozni. Mivel egy idő után állandóan csöngött a telefonja, Matyi nem tudott haladni a fejlesztéssel, egy nap egyszerűen a kezembe nyomta, így vettem át fokozatosan az intézni valókat. Én egyeztettem a megrendelőkkel, szerszámkészítőkkel, szállítókkal, intéztem a sok háttérmunkát, hogy ő közben haladhasson a termékfejlesztéssel. Persze Eszter kreativitása sem vész kárba, még ha néha fölé is tornyosulnak az intézni valók: a színes csempék közt elvétve varázslatos, nagy tálakat találunk, tele organikus mintákkal, növényi lenyomatokkal, a bevonva az ismerős mázakkal. Ezek az ő keze munkái.

A cég természetes módon építkezett, egyik megrendelés hozta a másikat. Mátyás munkái eladták magukat a világ minden táján. Nem hiába, a bemutatótér, amelyben ülünk, az ötletek tobzódásáról árulkodik. A különféle méretű, formájú és mintájú csempék tékozló színgazdagságban sorjáznak a falak mentén felállított polcokon, az asztalokon és a földön is. Egyik az egymásba illesztett formák ötletességével hódít, a másik fémes felületének modernségével, de olyan is akad, amely éppen kézműves egyenetlenségeivel vonzza magához a tekintetet. Az egész térből árad a határokat nem ismerő alkotói kreativitás.

– Amikor Matyi egyedi burkolatra kapott megbízást, előfordult, hogy hónapokon át kísérletezett egy-egy termékkel, míg elkészült a tökéletes példány. Positanóban, a tengerparton áll egy villa, amelynek az ebédlőjét és a fogadóterét a helyi arab-mór építészeti hatásokhoz illeszkedve több mint hatezer darabos mozaikkal borította be. Az arabok kalapáccsal darabolják ezeket a csempéket, Matyi viszont stancoló szerszámot készített hozzá, aminek köszönhetően úgy lehetett törni, mint a csokoládét.

hirdetés

A sorra elért sikerek ellenére a cég mindig küzdött anyagi nehézségekkel. Ennek csak egyik oka a kézműves alapokon nyugvó technológia költséges volta, a másik, jelentősebb ok az, hogy mivel az egyedi megrendelésekre készített új termékek mögött még nem áll több éves gyártási tapasztalat, a kész, tökéletesen összeállított munka előállításáig tartó folyamat közben annyi selejt képződik, hogy végül nincs rajta haszon. 

– Ha a közgazdász barátainkra hallgatunk, akik időnként kielemzik, mit kéne csinálnunk, lehet, hogy már az első öt év után bezártunk volna – mondja mosolyogva Eszter, majd hozzáteszi, néha próbálnak pályázaton keresztül támogatást szerezni az előrelépéshez, de általában olyan nehéz megfelelni az előírt feltételeknek, hogy olyan is előfordult már, hogy bár a pályázatot megnyerték, végül kihátráltak belőle, mert nem látták három évre előre, tudják-e biztosítani béremeléseket, amelyeket kikötöttek számukra. Arról, mi vitte őket mégis előre, csak mosolyogva tud beszélni.

– Az az élmény, amikor kinyitjuk a kemencét és ott van az a rengeteg csodálatos szín… Szerintem maga az alkotás öröme hajtott. Ebben a munkában nagyon sok szépség van.

A Pataki-féle csempéket mára egyre több viszonteladó forgalmazza Európa-szerte. Svédországban és Ausztriában kettő, Németországban öt helyen lehet fellelni ezeket a hagyományos, kézi technikával készített, egyedi lapokat, de már Londonban is van forgalmazójuk, csak épp Budapesten nincs.

Eszter szerint a Pataki Tiles sikerének titka, hogy gyorsan tud reagálni az egyedi igényekre. Ha a külföldi dizájner cég kis fémlapon elküldi a kívánt színt, addig laborálnak a fiúk, míg ki nem matekozzák ugyanazt az árnyalatot.

– Pont tegnap volt nálunk egy németországi viszonteladónk, akinek Frankfurtban és Kölnben is van üzlete, ő úgy fogalmazott, a mi csempéink erőssége, hogy olyan ragyogó türkizkékekkel, türkiz zöldekkel dolgozunk, amilyeneket se a spanyol, se a portugál, se az olasz kézműves csempegyártóknál nem talál. Az első szín, amit készítettünk, a türkiz volt, talán nem véletlen, hogy ebből is van a legtöbb árnyalatunk.

Vannak olyan külföldi étteremláncot építő cégek, amelyekkel folyamatosan együtt dolgozik a Pataki Tiles. Ezek minden egyes új dizájnnal kapcsolatban megkeresik a manufaktúrát. Igaz, a külföldi piacon a régi csempekészítő hagyományokkal bíró olasz, portugál és spanyol versenytársakkal kell megbirkózni, de úgy tűnik, nem ez a legnagyobb kihívás a Pataki Tiles életében.

– Nem könnyű út a miénk, hiszen egy-egy ilyen dizájner céget leszámítva itt a megrendelők nem térnek vissza évről évre, a csempe nem hétköznapi fogyasztási cikk – magyarázza Eszter, aki e pillanatban nem látja kristálytisztán a cég jövőjét. – Csak az világos, hogy mindig van egy helyzet, amiből úgy tűnik, kilábalunk, de utána kapunk egy még nagyobb problémahalmazt, amin megint csak át kell verekedni magunkat. Bennem sokszor csak nagy kérdőjelek vannak – teszi hozzá elcsendesedve.

És valóban, a sors nem kímélte meg a nagy próbatételektől a családot. Két éve az üzem egyik legfontosabb része porig égett, elpusztítva több készülőben lévő és egy négy raklapra összecsomagolt, épp Szlovéniába indítandó kész munkát. A negyvenmilliós kárt okozó tűzvészben nyolc nagy teljesítményű égetőkemencéből négy tönkrement.

– Matyi pozitív személyisége minden nehézségen átsegített minket, tűzön-vízen át, ő egy nagyon erős ember volt – mondja Eszter. Múlt időben. A férje nem véletlenül nem ül most mellette ezen a kanapén, hogy vele együtt idézze fel a családi manufaktúra történetének fordulatait. Tavaly májusban Mátyás megfertőződött koronavírussal. A családfő, a műhely motorja 52 évesen halt meg, betölthetetlen űrt hagyva maga után. Eszter még most is nehezen szólal meg, amikor erről kell beszélnie.

– Még nem dolgoztam ezt fel… hiszen csak most történt… – mondja, küzdve a szavakkal. A legnehezebb pillanatokon a barátok segítették át, akik mindig hívták, amikor merülni kezdett. Arról, hogy milyen személyiség volt Mátyás, sokat elárul, hogy a halála után a barátai védegyletet hoztak létre, amelyen keresztül ismerősök és ismeretlenek hosszú időn át anyagi és gyakorlati támogatást nyújtottak a családnak. Elkelt a segítség, hiszen két gyermek maradt az özvegyre, nem beszélve a virágzó vállalkozásról, amelynek továbbvitele nem csak a család anyagi biztonságának szempontjából fontos: Mátyás szellemi hagyatékáról van szó. Eszter számára nem az volt kérdés, tovább viszi-e a férje által alapított manufaktúrát, csak az: hogyan?

– Most Matyi munkáját is én csinálom, én egyeztetek az alapanyag-gyártókkal, amihez még egyáltalán nem értek, de szerencsére az alvállalkozók segítenek nekem. Bejáratott beszerzési forrásaink vannak, és mindenhol találok olyan embereket, akik Matyit nagyon-nagyon szerették. Nekik fontos a munkánk és szívesen segítenek, tehát tudom, kihez fordulhatok a kérdéseimmel.

A műhelyben most három ember dolgozik, Eszter pedig az irodában tartja a frontot. Bár elhatározta, hogy nem fog új formákat, mintákat előállítani, a termék hozza magával az új kérdéseket és megoldásokat. A tény, hogy a műhely Újszentivánon működik, sokféle nehézséggel befolyásolja a működést. Készül a webshop, de legjobb lenne Budapesten nyitni egy bemutatótermet, ami viszont csak akkor lenne fenntartható, ha valaki úgy képviselné ott a brandet, ahogy Eszter itt.

– Sokszor nyolckarú Sívának érzem magam. Ebben az időszakban nem volt idő arra, hogy egy termékfejlesztést végigcsináljunk, ráadásul mindig van egy újabb hír, ami nehezíti az életünket. Az áram és a gáz árának emelkedése, de a kata megszüntetése is érint bennünket.

A mázakat Németországból veszem, ahol az árak a benzin árával arányosan iszonyatos ütemben emelkednek. Most azon gondolkozom, ha lehet, inkább megtartjuk ezt a kis esszencia műhelyt, amellyel egyedi igényeket tudunk kielégíteni, ahelyett, hogy növekednénk. Az nem feltétlenül bevételnövekedést, sokkal inkább több problémát hozna nekünk – magyarázza Eszter, aki egy éve egyedül neveli a gyerekeit. A tizenhat éves Gáspár építész szakra készül, otthonosan mozog a műhelyben, amiben kell, besegít, mázazni is tud, de édesanyja egyelőre nem firtatja, ki akarja-e venni a részét hosszú távon a családi manufaktúra munkájából.

– Elég nagy teherrel kell most megbirkóznia – mondja Eszter, majd arról beszél, a tizennégy éves Lujzi kézügyessége is hamar megmutatkozott, csak az a kérdés, milyen téren használja majd. 

– Nálunk szinte mindenki művész: apósom festő, az én testvérem New Yorkban élő fotóművész, Matyi öccse pedig egyedi bútorokat készít fából. Persze örülnék, ha a gyerekeink magukénak éreznék az apjuk hagyatékát, és hosszú távon együtt dolgoznánk azon, hogy mindez fennmaradjon, de nem szeretném, ha kötelezettség vagy teher lenne számukra – teszi hozzá.

Elmenőben még benézünk a műhely leégett, most raktárként használt részébe is. Lapozgatunk a szebbnél szebb csempék között és megakad a szemünk egy falra tűzött papíron, amelyen egy Aquinói Szent Tamás idézet áll: „Aki kézzel dolgozik, az kézműves, aki kézzel és ésszel, az mester, aki kézzel, ésszel és szívvel, az művész.” Íme, az örökség, egyetlen összetett mondatba sűrítve. Mégis lehet, hogy egy egész élet lesz megbirkózni vele.


Nyitókép: a Pataki Tiles csapata Pataki Mátyással (k) és Szűcs Eszterrel (j2) (forrás: Pataki Tiles)

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: sztori