„Dehogy homofób a Fidesz!” – Osváth Zsolt szerint melegradar nincs, meleglobbi annál inkább

·2021.11.16

A pedofíliát akár halálbüntetéssel is sújtaná, a meleglobbi gyerekeket szexualizáló ága ellen pedig erősen kikel Osváth Zsolt. Az állami gondozásban felnőtt, majd a Való Világ szereplőjévé lett „meleg srác” youtuberként ma már százezrekhez jut el, s elszakadva a bulvártémáktól az ellenzéki miniszterelnök-jelölteket is végiginterjúvolta az előválasztás alatt. Mi több: szónoka lett az október 23-i összellenzéki dzsemborinak. Osváth-tal a Válasz Online újságíróiskolájának hallgatói beszélgettek a Válasz Műhely interjúkurzusának keretében. A hallgatók beérkezett írásaiból az alább olvasható változatot interjútanáruk, Stumpf András szerkesztette. Nyomor, hit, bűnök, transzügyek, melegradar, politika, kereskedelmi tévézés, Matyi atya, Rákay Philip, Budaházy Edda és Friderikusz Sándor – minden és mindenki előkerült a rendhagyó beszélgetésben, aki csak érdekes lehetett Osváth szempontjából.

Fideszes homofóbia rossz homofóbia, ellenzéki homofóbia jó homofóbia?

– Tessék?

– Jakab Péter is ott állt ön mellett az ellenzéki összefogás színpadán október 23-án, márpedig a Jobbik ugyanúgy megszavazta a „homofóbtörvényt”, mint a kormánypártok.

– A Jobbikban, sőt, még a Fideszben sincs szó homofóbiáról. A törvény politikai, taktikai húzás. Keresni kellett egy kört, amely nélkülözhető. Ez lett az LMBTQ-közösség. Erkölcsileg semmiképp sem elfogadható ez a húzás, senkitől sem, a Jobbiktól sem, de nekik a szavazóbázis miatt megérte, főleg vidéken. Igen, a törvény nagyon érzékenyen érintett, és igen, a Jobbik is megszavazta. De az ellenzéki összefogásban a Jobbik csak egy a hatból. Van ellensúly. Emellett azt is mondták, visszavonják majd, ha ez újra napirendre kerülhetne az ellenzéki győzelem után.

Dobrev Klárával is egy színpadon állt, holott 2006-ban még könnygázt szívott a Gyurcsány elleni tüntetésen. Minden mindegy, csak kormányváltás legyen?

– A kettőnek nincs túl sok köze egymáshoz. Ha én utálnám Dobrev Klárát, vagy Jakab Pétert, az sem érdekelne senkit a közös cél szempontjából. Ez nem arról szól, hogy Osváth Zsolt mit akar. Másrészt nem Gyurcsánynak, nem Klárának, hanem az ellenzéki összefogásnak adtam az arcom. Azért, mert alapvetően egyetértek az ellenzéki összefogás eszméivel. Nem arról volt szó, hogy gyere, kapsz másfélmilliót, mondd a szövegedet, mosolyogj szépen.

Mennyi volt az a szereplés 23-án, ha nem másfélmillió?

– Háromszázötven plusz áfa megy általam kiválasztott helyekre, nagyobb része egyébként egy templomnak. Nem akarok nagyképű lenni, de anyagilag már jól vagyok, odaadhatom azoknak, akik rászorulnak.

Ha Dobrev Klára nyerte volna az előválasztást, ott állt volna akkor is háromszázötvenért?

– Talán egy kicsit többért. Gazdag párt a DK. De persze. A cél a kormányváltás, aminek Klári nagyon fontos szereplője. Aki ezzel nem tud azonosulni, szavazzon a Fideszre, és éljen még négy évet ebben.

Az étteremében egyébként nőtt az asztalfoglalások száma az utóbbi időben? Megéri a politikabiznisz?

– Ó, hát hogyne! Február óta sokmillió forinttól estem el, több nagy partner is visszadobott a politika miatt. A politika nem hirdetőbarát. Az étteremben meg sok egycsillagos értékelés van, a szerepvállalásom miatt, plusz kamu foglalások Szemkilövető és Hazaáruló néven. Persze van egy önjáró marketing is, ezt nem tagadom, de a politika összességében nem kifizetődő anyagilag. Csakhogy engem nem érdekel a pénz. Pénzem már van. Gyerekem nincs. Gyereket pedig nem lehet vásárolni. Ezért politizálok.

„Keresni kellett egy kört, amely nélkülözhető. Ez lett az LMBTQ-közösség” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Hogyne lehetne vásárolni! Állítólag már ajánlottak is önnek gyereket „megvételre”.

– Igen, de az valószínűleg valamelyik kormányzati szennycsatorna gárdája lehetett. Nagyon fura ajánlat volt. Egy hónapon belül ráadásul kettő, aztán semmi. Csak hát ezek a fiúk most másznak fel arra a fára, amit én ültettem. Állami gondozott voltam, suhanc, az utcán éltem. Az egész életem a túlélésről szólt. Ezek próbálnak palira venni? Engem? Az éttermemben is az a szabály, hogy aki engem meglop, az megérdemli. Amíg vendéglátós voltam, elvettem én is az üzletből, ami kellett.

Ha megint szüksége lesz rá, megint lop? Közben példát akar mutatni, jóról, rosszról, helyesről, helytelenről beszél a nézőinek?

– Olyan dolgokról van szó, hogy a munkahelyeken, ahol nem voltam megfizetve, vagy elvették a jattomat, kaját loptam, kávét loptam, vagy amikor melegbárban dolgoztam, vittem be saját piát és azt árultam. Apróságok. Szerintem amíg kajára lop valaki, addig nem az a hibás, aki ellopja.

Biztosan bosszantó, amikor Ópályiban kizsebelnek, de ott nincs ablak, beázik a tető…

… a társadalom tehet a beázásról, ezért Béla tűrje el, ha kizsebelik?

– Nem azt mondom, hogy akinek nincs, az lopjon. Azt mondom, hogy én volt, hogy loptam. Nem annyit, hogy megéljek belőle, csak hogy legyen mit ennem, legyen hol aludnom. Nem vagyok rá büszke, de nem tagadom. És akármilyen rossz környezetből jövök is, azért itt nőttem fel, Budapesten. Az állami gondozásban kérhettem karácsonyra könyvet. Ópályiban nem kérhetnek. Az előéletem miatt tudom, milyen ez, és most a jótékonykodás részemről egyfajta vezeklés.

Miért pont Ópályi?

– Azért hozom mindig ezt a példát, mert amikor az RTL-nél dolgoztam, és halmozottan hátrányos embereket kerestünk egy anyaghoz, ez volt talán a legmegdöbbentőbb kis falu. Olyan háznál voltunk, ahol a gyerekszoba mellett állt a jancsikályha, a kéményt pedig úgy vezették ki, hogy kiverték a plafont. A hó beesett a tetőn, megolvadt a kályhán. Megrázó volt. Adtam nekik egy tízezrest. Fogalmam sem volt, mire költik, de láttam, hogy ott egy gyerek és nem tudtam, mit fognak enni. Hűtő sem volt. Hozzá kell tenni, hogy mindannyiunknál boldogabbnak látszottak. Nem fogták fel, mekkora bajban vannak.

Herbálozz, és minden jó lesz?

– Ott inkább csak a ragasztó volt. Persze, ha nincs mit enned, próbálj elmenni dolgozni, de vannak élethelyzetek, ahol nincs mit tenni. Nekem is volt időszakom, amikor az utcán éltem, és csak Matyi atyától kaptam enni.

Matyi atya?

– Százhalombattán dolgozott, és minden este tízre hozott nekem a battai vasútállomásról egy hamburgert. Azzal, hogy Zsoltika, holnap is ilyenkorra tudok hozni. Naponta egyszer ettem. Máig hálás vagyok neki. Ő vezeti egyébként a templomot, akiknek az ellenzéki szereplésből származó pénzt adtam. Amikor Matyi atya hamburgereire szorultam, akkora már kidobtak az intézetből – az igazgató azt mondta, hogy ezt a förtelmet ne hozzam be ide.

Már hogy a homoszexualitást.

– Igen. Egy darabig még nem kaptam munkát sem. Aztán mikor igen, még egy ideig nem volt fizetés. Ezért is kényszerültem rá a lopásra. De nem mondom senkinek, hogy lopjon és nem is hiszek a kifogásokban. Nem mentem el én sem kurvának, pedig akkor mehettem volna. Néztem ki úgy. Szép sovány voltam, hatvanhét kiló… Sose leszek már annyi.

Matyi atya miatt lett hívő keresztény?

– Nem, már előtte az lettem.

Templomba is jár?

– Elég furcsa lenne melegként katolikus misére járni. Anyám megkeresztelt születésemkor, de nem is tudom, hol. Talán evangélikusnak. Felnőttként a Golgota Keresztény Gyülekezetben merítkeztem alá. Azóta minden nap beszélgetek Istennel, hálát adok, megköszönök sok mindent, és másokért is imádkozom. Próbálom úgy vezetni az életemet, hogy amikor majd ott állok előtte, ne legyen sok elszámolni valóm, ne vetődjön föl, hogy nem üdvözülök. Tehát nem vagyok vallásos. Hívő vagyok. Az útmutató nekem is a Biblia. A Biblia szerint pedig a Szentlélek káromlásán kívül minden bűn megbocsátható.

„Az állami gondozásban kérhettem karácsonyra könyvet” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Ha már itt tartunk: tényleg sok a meleg a Fideszben? Igaza van Ungár Péternek?

– Édeseim, persze, a Fideszben sok a meleg, meg mindenhol sok, ebben a teremben is van legalább egy. Nem tudom, mit csinál Ungár Péter a parlamenti mosdóban, csak azt tudom, hogy én még egy fideszes politikussal sem feküdtem le. És én csak arról tudom állítani, hogy meleg, aki magáról azt mondja, vagy akivel lefeküdtem.

Tehát nincsen „melegradar”?

– Nincsen. Nyilván van, akiről ordít, hogy meleg, de azt mindenki látja, nem csak a melegek. Fontos, hogy a coming out csak saját döntésből fakadhat. Neked kell tudnod, hogy mikor szeretnéd, hogyan szeretnéd. Nem lehet coming outoltatni senkit. Ez nem csak politikusokra igaz:

rengeteg tartalomgyártó is van, aki nőket megszégyenítő módon tekeredik a rúdra az Alteregóban péntek este, másnap meg előadja a nagy macsót Instagramon, és lányok kezét kéri meg. Őket sem coming outoltathatjuk, hiába testesítik meg a legvadabb álmainkat.

Márki-Zay Pétert tehát elítéli, amiért Orbán Gáspár vélt melegségére utalgatott?

– Péter korábban megjelent cikkekre hivatkozott.

Nem csak. Épp az ön kanapéján ülve mondta kamerába, hogy ő nem tagadná meg a meleg fiát, „ahogy Orbán Viktor”.

– Igen, igaz. Dilemma is volt, hogy kivágjam ezt a részt az adásból, de ha ezt kivágom, mást is kivághatok. Amikor ribillió lett ebből, Péter sajtósa felhívott és kikérte a tanácsomat a témában. Elmondtam. Nem fogadták meg. Jogukban áll.

A politikusok használják önöket, vagy fordítva?

– Egymást használjuk. A baloldal annyival ügyesebb, hogy olyan influenszerekkel dolgoznak együtt, akiket már ismer a közönség, és nem próbálnak médiaiskolát nyitni, hogy ott képezzék a Bohár Dánieleket…

… Rákay Philip azért ott van.

– Jó, igen, ő régi bútordarab. Vicces egyébként, hogy ő VV Zsoltizik engem. A Z+ Philip… Nem látom mindenesetre, hogy ellenzékieket meg tudna szólítani.

Ön sem tud megszólítani fideszeseket.

– Nem. Csakhogy nekem nem fizet ötvenmilliót a Megafon.

– Önről épp azt mondják, hogy ügyesen felépítette az ellenzék.

– Bár így lenne. Ha minden párt utalna egymilliót havonta, szívesen eltenném – azért fizetnének, amit amúgy is csinálnék! Eddig egyébként azzal támadtak a Való Világ-szereplésem miatt, hogy az RTL épített fel. Most épp Márki-Zay, mert erre a narratívára van szükség. Az igazság az, hogy mire Gyurcsány eljött beszélgetni a kanapémra, addigra több mint száztízezer követőm és huszonakárhány-millió megtekintésem volt. A kanapés műsorokért nem kérek és kapok semmit.

Politikai eligazítást sem kapott az ellenzéki pártoktól a műsorai előtt?

– Dehogy! Van, hogy inkább én adok nekik tanácsot! Minden pártnak felajánlottam korábban, hogy amit tudok a közösségi médiáról, azt szívesen megosztom velük. Autodidakta vagyok, de kutatok, olvasok, van véleményem, jó kommunikációs készségem, tudom, mivel lehet megszólítani az embereket. Aki mélyről jön, megtanul túlélni. És az ellenzék dolga jelenleg a túlélés áprilisig.

„Vicces, hogy [Rákay] VV Zsoltizik engem. A Z+ Philip” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

A csatornáján korábban egy sor influenszer volt a vendég, sok volt a tinédzsereknek készülő trash-tartalom. Az újabb videókban meg politikusok ülnek a kanapén. Mások nézik a két típusú műsort, vagy ön sikerrel viszi a politika felé a tizenhat-tizennyolc éveseket?

– Hamar rájöttem, hogy Puzsér után nem jöhet Farkas Timi, Kulcsár Edina után nem jöhet Puzsér, ezért külön szedtem a két irányt: Webkanapén és Egy kanapén. Előbbi vendégei online ismert emberek, ezt valóban a fiatalabb korosztálynak szánom. A legtöbb nézőm egyébként a 25-34 éves korosztályból kerül ki. A nézőim 32 százaléka 18-24 éves, 18 alatt pedig összesen 1 százalék. De a fiatal nézők szeretik a politikát is, mert a számukra érdekesebb, fogyaszthatóbb aspektusokra kérdezek rá. Nálam a közélet és a politika nem egy Partizán bonyolultságú valami, abban Marci a mester. Nem programokra vagyok kíváncsi, hanem az emberre. Mikor kedveskedett utoljára Karácsony Gergely a feleségének? Hogy ismerkedett meg Gyurcsány Ferenc Dobrev Klárával? Hogy bulizik Jakab Péter? Ez az, ami még a politikával szemben érdekteleneket is elérheti. Kinyitok egy ajtót, ami eddig zárva volt.

Nemi eloszlás?

– 62 százalék a nők javára…

Szóval ön a magyar lányok meleg barátja?

– Minden lány szeretne egy meleg barátot, persze. De nem engem. Nem vagyok a menjünk-el-nézzünk-szemhéjpúdert típus. Sok mindenben konzervatív és maszkulin a hozzáállásom. Egyszerűen nem én vagyok a nagykönyvben megírt buzi.

Buzi vagy LMBTQ?

– Tessék?

Már ha a Nádasdy Ádám-féle különbségtételt használjuk. Identitáslovag, cancel culture-promóter, vagy egyszerűen homoszexuális?

– Akkor buzi. Nekem is megvan a véleményem a meleglobbiról, én is látom, hogy sokszor nagyon kontraproduktív, amit az LMBTQ nevében művelnek.

Ezek szerint létezik meleglobbi?

– Persze. A túlzott píszíségben sem hiszek. Azzal, hogy mindenki homofób, mindenki rasszista, nem tudok azonosulni. Nem is vagyok ezért túl népszerű az LMBTQ-közösségekben, egyik magazin sem fog az Év buzija díjra jelölni, ettől nem tartok. Lehet, hogy tartanak a köszönőbeszédemtől. Én egyszerű dolgokat akarok. Például: tekintsenek minket is családnak. Az ezért való küzdelemben részt veszek. De – főleg külföldön – vannak elképesztő dolgok. A píszí túlkapásai, amelyek mellett nem tudok elmenni. Például a gyerekek szexualizálása. Amikor úgy gondolják, hogy egy tizenkét éves gyerek öltözhet bugyiba és melltartóba a színpadon. Fenét öltözhet! Menjen a játszótérre vagy játsszon Play Stationön! És ha ezt mondom, akkor én máris transzfób vagyok. Én, aki egyébként meghatározó transzvesztita alakja voltam a pesti éjszakának, és azt gondolom, hogy tök jó buli – ha felnőtt emberek döntésén alapul. Ha egy tízéves fiú az Instán sminkel, az viszont nincs rendben. Legalább ne az interneten tegye, mert így a sok perverz aztán erre elégíti majd ki magát.

A pedofilokat, ha minden igaz, ki is végezné.

– A halálbüntetést csak a tényleges pedofilok esetében támogatnám. Tudom, hogy ez nem keresztény és nem is liberális, de majd elszámolok a véleményemmel. Aki nem így gondolja, megértem. Én is fázom a halálbüntetés gondolatától, és nem is tudom, hogy elrettentő-e a pedofília esetében, de az biztos, hogy legalább kevesebben lennének.

„Egyik magazin sem fog az Év buzija díjra jelölni” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Személyes élmény van emögött?

– Nem, soha nem molesztáltak. Egyszerűen annyira imádom a gyerekeket, hogy elfogadhatatlannak tartom, hogy valaki úgy gondoljon rájuk. Nálam ebben nincs bocsánat. Hamarabb beszélek egy gyilkossal, vagy bárkivel…

… politikussal…

– Például!

Orbánt hívta már?

– Igen, de választ sem kapok. Egyedül Müller Cecília sajtósa jelzett vissza. Pedig én leülök bárkivel, a Pesti Srácoknál is beszélgettem, legalábbis próbáltam beszélgetni Budaházy Eddával, Novák Előddel.

Budaházy Eddához Rivotril vagy Xanax?

– Hogy mitől tudtam olyan nyugodt maradni?

Bingó.

– Egyik sem kellett. Jó móka látni, amikor majd’ felrobban együltő helyében, én meg csak annyit mondok neki: arra gondoltam, mikor belépett ide, hogy milyen szép a haja, kedves Edda. Fortyogott. az orvos férje meg párbajra hívott. Orvos, de nem fogott velem kezet, merthogy szerinte férfiseggekben turkáltam vele… nyilván minden interjú előtt jól összekenem magam… De mindegy, én ezeket imádom. Sejtettem, hogy mennyien fogják látni, és mennyire lejáratja majd magát Edda. Utána sokan oda is jöttek hozzám bocsánatot kérni, és hogy elmondják: nem ilyen a jobboldal. Tudom, hogy nem ilyen. Többen azt is mondták: ha velük bármi történne, inkább nekem adnák a gyereküket, mint Eddának. Oké, hogy én ebben a képletben is rossz vagyok, de mégiscsak a kisebbik rossz! Jólesett. Tehát

én elmegyek mindenhova, a kormányoldaliak viszont nem jönnek a kanapémra sajnos. Nem baj – ha ellenzékbe kerülnek, majd jönnek.

Valójában csak szeretne egy Orbán-interjút, ezért kell a kormányváltás!

– Ez a mesterterv, hogyne! Mit mondjak: kis áldozat, könnyű meló – ezt tartottam a legjobb ötletnek.

Ha az örökbefogadás mégsem sikerül, tényleg elhagyja az országot, ahogy korábban ígérte, vagy elégedett influenszerként éli majd az életét?

– Ha jövőre ezt a kormányt újra megválasztják, valószínűleg elköltözünk. De nem akarok elmenni. Ide születtem, itt a két nővérem, a legjobb barátom, és a párom egész családja. Itt van az éttermem és a vállalkozásaim. Menjen el a Fidesz! Ezzel együtt, ha nem tudunk gyereket vállalni, igen, akkor majd vállalunk külföldön. Azt pedig nagyon remélem, hogy soha nem leszek influenszer.

Hiszen már most is az.

– Nem tudom… Itthon azt nevezzük influenszernek, aki kétszázötvenezerért kirakja a csöcsét. Én háromszázötvenezerért rakom ki!

A Márki-Zay Péter melletti kiállása az előválasztás második fordulójában valószínűleg több tízezer őrá leadott szavazatban mérhető.

– Ez igaz, de Márki-Zay Péter mögött mi, youtuberek, többen összezártunk, nem csak én tettem nyilvánossá, hogy őt támogatom. Bár a párom épp Dobrev Klárának drukkolt.

Ajaj.

– Jó, azért annyira nem durva konflikt.

Ha fideszes lenne?

– Akkor legfeljebb a szexig jutottunk volna, együttélésig aligha.

Azt tehát megállapíthatjuk, hogy véleményvezér?

– Ha akarják.

Azaz akinek nincs ideje és kedve véleményt alkotni, az használja az önét. Nem olyan ez kicsit, mint amikor a nagy dohány- vagy alkoholcégek egyszerű megoldást kínálnak a termékükkel, kihasználva az emberi gyengeséget?

– A cigivel és az alkohollal ellentétben rám függni nem életveszélyes. Rengeteg videóban elmondom, hogy ez az én véleményem. Ha valaki olyan lusta, hogy kizárólag az én véleményemet használja, meg is érdemli.

„Én leülök bárkivel” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Az ön műsora is 35 millióból készül félévente?

– Ha Spielberg rendezné, lehetne annyi. Vagy ha Kálomista Gábor. Meg ugye Friderikusz Sándor, akire a kérdésük nyilvánvalóan irányul.

– Nyilvánvalóan.

– 35 millió forint nagy pénz. A technikai felszerelés biztosan nem került ennyibe. Az éttermem a nulláról 15 millió forintba került. Ezek szerint Friderikusz két éttermet is tudott volna nyitni a podcastjára költött pénzből. Kár, hogy nem azt tette. Jobb lett volna a kiflitolvajozásnál. Nonszensz, amit mondott, hogy elővette a nézőket, amiért nem finanszírozzák a hobbiját. Senki nem kérte Friderikusz Sándort, hogy indítson videópodcastot. Arra sem, hogy ingyenes felületre tegye. Csak hát ugye, ha előfizetésesen indította volna el, kisebb lenne a nézettség – az meg Sándornak nagyon fontos.

Önnek tán nem?

– Dehogynem. Rossz érzés, ha valamit csak hatvanezren néznek meg, holott kétszázezren is szoktak kattintani egy-egy adásomra. De eszembe nem jutna leteremteni a nézőt ezért.

A kereskedelmi tévébe visszamenne még? Ott azért vannak még nagy nézettségek.

– Vissza.

Nem fél, hogy úgy jár, mint Dancsó Péter az Álarcos énekesben? Hogy elveszti a relevanciáját?

– Én a képernyőn kezdtem. Ha visszamegyek, nem fogják a nézők úgy érezni, hogy elárultam őket. Dancsónál az volt a baj, hogy többször is süllyedő hajónak nevezte a kereskedelmi tévézést, aztán három forint húszért beült abba a bizonyos székbe, és penetránsan teljesített. Róla, aki nyolc percig folyamatosan nagyon vicces tud lenni, kiderült, hogy hosszabb távon nem is olyan vicces. Nyilván nem volt könnyű dolga persze:

a tévés közeg összezár. Engem is hívtak ugyanebbe a műsorba, de amikor Pumped Gabó, Győzike és Schobert Norbi várt rám, úgy éreztem, hogy szerintem ez nem nekem való.

Nem vállalta vagy nem kellett mégsem a csatornának?

– Velük semmiképp. Ezzel elveszítettem volna a relevanciám.

Értékesebb a producereknek Pumped Gabó, mint Osváth Zsolt?

– Hát, végül lett Nagy Ervin, Szandi, meg Szabó Zsófi. De a castingon azért kaptam az ívet rendesen. Megtudhattam, hogy mennyire nem számítok. Másodpercenként kellett meghallgatnom Szabó Zsófitól, hogy „nagy lehetőség ez neked, hogy itt lehetsz velünk”. Aztán meguntam, eldurrant az agyam.

Mit mondott?

– Sok mindent. Aztán az ötödik castingra mintha elfogadták volna, hogy ott ülök.

A kereskedelmi tévézés tehát süllyedő hajó?

– Nem. A tévé mint olyan véget ér, de a kereskedelmi televízió át fog menni az online térbe, és elpusztít minket, youtubereket. A profizmusra, Hollywoodra, szerkesztett, világított, hangosított, rendezett műsorokra mindig szükség lesz. Ettől függetlenül a Youtube nyitott egy másik oldalt, ahol látjuk az embereket manír és smink nélkül. Intő jel, hogy már Istenes Bence is inkább a Youtube-ra megy, ott jobban kiteljesedhet személyed és autonómiád. Nem szól rád a gyártás, hogy a hirdetőnek ez nem fér bele.

Nem tartja rombolónak harminc év kereskedelmi tévézését és szórakoztatóipari rendszerét?

– De. És nem csak a TV2 felé van kritikám. A Való Világot is nagyon károsnak tartom. Úgy is, hogy VV-szereplő voltam. Sokak számára megszépíti az idő a múltat, azt mondják, a régi VV-ben nem voltak durva dolgok. Dehogynem. Húsz éve azt néztük, hogy egy dagadt, szakállas férfi élő adásban dönget fizetett prostituáltat. Jutalomként. De talán a píszínek és az emberjogi mozgalmaknak a sok visszásság és túlkapás mellett megvan az az előnye, hogy a kereskedelmi tévézés is kénytelen lesz finomodni. Ha azt látják, hogy nincsen kereslet a Való Világra, nem fogják csinálni. De igény egyelőre sajnos van.


Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Részletek >>>

Kategória: Interjú