Politizálj, különben mások fognak helyetted! – Ésik Sándor a Diétás Magyar Múzsa-könyvről [HetiVálasz 96]

·2021.10.28

Október közepén jelent meg Ésik Sándor első könyve, a Sanyikám, én nem politizálok. A szerzőt ügyvédként kevesen ismerik, a Diétás Magyar Múzsa főszerkesztőjeként viszont a Facebook-médium 25 ezer követője mindenképp. Miért írt olyasmikről könyvet, amikről beismeri, hogy nem a szakértője? Mi tulajdonképpen a Diétás Magyar Múzsa, és van-e valami, amit nem tud kritizálni az elmúlt 11 évből? HetiVálasz podcastunkban Ésiket Stumpf András és Vörös Szabolcs kérdezi.

Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-onTuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Néhány idézet a műsorból:

A könyvben rengeteg témát érint – 50 oldalon belül az alkotmánybíróság szerepét és a Trianon-problémát –, viszont többször kér elnézést, hogy egy-egy kérdést nem ismer mélységében. Hogy érezze így az olvasó, hogy hiteles képet kap?

„Ha valamiről elkezdek írni, amiről nem nagyon olvasni, akkor 5 percen belül megérkezik az az ember, aki ebből írta a doktoriját – kifejti, tök jó –, csak az az ember viszonylag ritkán fordul úgy a nyilvánossághoz, hogy »na, akkor kezdjük az alapoktól«. Nekem nem szakértelmem, hanem olvasottságom van, ami két nagyon különböző dolog. Viszonylag gyorsan és könnyen írok, ezért van az, hogy 50 oldalon belül írok az alkotmánybíróságról, Trianonról, szociológiáról. Ezekről mind sokat olvastam, de jelenlegi tudásommal egyikkel kapcsolatban sem élném túl az első vizsgaidőszakot az egyetemen.”

A könyv borítója

A könyvnek már az alcíme is politizálásra szólítja fel az olvasót, a szövegben viszont ennek nyoma sincs. Megteheti, hogy nem áll be nyíltan valamelyik jelölt mögé?

„Szerintem az nem politizálás. Vannak olyanok Magyarországon, amelyik politizálás alatt azt érti, hogy egy bizonyos, a logójában kék hátterű pártot nyomja. Nem titok, Márki-Zay Péterre szavaztam az előválasztáson. Nyilván lehet és előbb-utóbb kell is állást foglalni – bár a Múzsa álláspontja, hogy kire kell jövőre szavazni, nem különösebben titkos –, de nem gondolom, hogy az lenne a dolgunk, hogy elkezdjük Márki-Zay Péter hőstetteit a »Lenin elvtárs visszagurította a labdát, pedig főbe is lövethette volna« stílusban sorra venni. Abban hiszek, amit egy – ma már újságnak nem különösebben nevezhető – lap a címe alá írt: »A dolgot őt magát nézzük.« Drukkolunk, hogy legyen változás, de nem a drukkolásról írunk. A focit is lehet úgy elemezni, hogy kinél hány másodpercet volt a labda meg hány jót passzolt, meg lehet azt is írni, hogy »Hajrá Fradi!« Mindkettő valid műfaj – mi az előbbit csináljuk.”

Ha lesz is kormányváltás meg elszámoltatás, miért ne a legszigorúbb büntetést kapják a bűnösök a legszigorúbb helyen?

„Mindenütt jellemző a plebsre, hogy nehéz vassal és csöpögő plafonnal, patkányokkal és nyikorgó vasajtókkal kell hergelni. Ezeket az embereket azért bevinném a Gyorskocsiba. Csak egy napra, hogy utána szagolják meg a ruhájukon azt a masszív börtönszagot, amit minden büntetős ügyvéd ismer. Nagyon sokan azt gondolják, hogy a hosszú és szigorú büntetések csökkentik a bűnözést. Csakhogy a nép igazságérzetének kielégítése a büntetés-végrehajtás tíz legfontosabb funkciója közül a tizenegyedik. Ennek a szervezetnek az lenne a dolga, hogy büntesse meg, aki ezt megérdemli, különítse el, akivel nincs mit kezdeni, de az összes ez után következő feladata azzal kapcsolatos, hogy korrigálja azt a hibát a társadalom szövetében, ami oda vezetett, hogy valaki bűncselekményt követ el.”


Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar

Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Részletek >>>

Kategória: Podcast