Most jön az oltás neheze: egyre több kínaival egyre több kétkedőt

·2021.04.26

Villámgyorsan érheti el Magyarország az oltások terén a következő mérföldkövet, amikor már több lesz az oltóanyag, mint az oltásra regisztrált. Sok ország irigyelné ezt a gondot, az oltások terén előttünk álló államok azonban tudják, milyen az, amikor nyájimmunitás eléréséhez közelítve egyre nagyobb ellenállású közegben kell haladni, és oltásszkeptikusokat kell meggyőzniük a védekezés fontosságáról. Hazánk mindent egy lapra tett fel, magas fertőzésszámnál nyit az oltások számának gyors növelésére alapozva. De lesz elég regisztráló? Tényleg átolthatjuk a lakosság 75-80 százalékát, amikor még a nyolcvanéveseknél sem tudtuk elérni ezt a szintet? Utolérhetjük a most 80 százaléknál tartó Izraelt? Kik lehetnek a legfőbb vakcinabizonytalanok?

– Arra gondoltam, oltassuk be magunkat, ne maradjunk a végére.

A mondat néhány napja zajlott le két nő között kutyasétáltatás közben. Válaszul a másik csak bólintott. Családjuk legnagyobb ámulatára döntöttek így, addig ugyanis semmilyen módon nem tudták rávenni őket, hogy fogadják el az oltást. Hiába jöttek nekik vektorokkal és mRNS-ekkel, halálozási statisztikákkal, a két leghatékonyabb oltás kifejlesztésében kulcsszerepet betöltő magyar kutató, Karikó Katalin történetével. Most viszont döntöttek, postára adták az országos tisztifőorvos által küldött regisztrációs lapot, és néhány napon belül megkapták az oltást. 

A két idős asszony ahhoz a több milliós körhöz tartozik, akik sosem voltak oltásellenesek, divatos angol szóval anti-vaxxerek, csak oltásbizonytalanok vagy vakcinahezitálók. Nem tartoztak a vírust magát, vagy az oltás hatásosságát tagadó aktivistákhoz, sem az ebből élő szűk, de annál hangosabb üzleti körökhöz. Ugyanúgy közelítettek az oltáshoz, mint az élet más dolgaihoz: semmiben nem akarnak élen járni, de kínosan lemaradni sem. Most úgy érezték, hogy bejött a számításuk: a háziorvosuk mindkettőjüknek olyan oltóanyagot ajánlott, amelyről a legjobbakat hallották. 

Magyarország az Európai Unióban a beadott első oltások tekintetében lakosságarányosan továbbra is az első. A világstatisztikákban Izrael áll az élen, majd az Egyesült Arab Emirátusok következik, de hazánk azon a listán is az első tízben található. Jelentősen eltér viszont a magyar módszer az oltások szervezési gyakorlatában a többi európai éllovastól. A legtöbb nyugati állam a legidősebbek korcsoportjainak szisztematikus átoltásával haladt az egyre fiatalabbak felé, mert minél idősebb korban fertőződik meg valaki, annál nagyobb a halálos szövődmények kockázata. Magyarországon Müller Cecília országos tisztifőorvos szintén ennek fontosságáról beszél, valójában az erőltetett tempót úgy tudják tartani, hogy a háziorvosok valamennyi regisztrált között – a legfiatalabbakat is beleértve – „szétszórhatják” a nekik felajánlott oltóanyagot. 

Úgy vagyunk tehát az unió éllovasai, hogy az első beadott adagokat tekintve a 24-60 év közöttiek körében állunk az élen, a nyolcvan felettieknél hétről hétre hátrébb csúszunk. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) április 25-i adatai szerint a 14. helyen tartózkodunk, a volt szocialista országokon kívül csak a franciák és a görögök maradnak le mögöttünk. Nem azért, mintha a regisztráltakat nem oltanánk be viszonylag gyorsan, hanem azért, mert a legidősebbek mintegy harmada még nem kérte a vakcinát. Nehezen halad a meggyőzésük, a magyar járványügy leginkább arra apellál, hogy

a védettek majd minden korosztályban többségbe kerülnek, és a példájuk ragadós lesz a környezetük számára is, így alakulhat ki végül a nyájimmunitás. 

Magyarország ezzel a módszerrel eddig könnyű terepen haladt: minden generációból leoltja az oltáshívőket, és közben folyamatosan nő az oltásra regisztráltak száma. Ezekben a napokban azonban olyan mennyiségben zúdul be az országba az oltóanyag – főként a kínai és az orosz gyártónak köszönhetően –, hogy már a héten négymillió oltott lehet Magyarországon. Tehát a 4,4 millió regisztráltból rövidesen csak 400 ezer marad oltatlan, gyorsabban áradhatnak a vakcinák, mint apadhatnak. A négymillió regisztráltat április 13-án érte el az ország, azóta néhány százezerrel ugrott meg a jelentkezők száma, miközben egymilliót is meghaladhatja a beérkezett adagoké. 

Tartalék azonban még mindig van. Decemberben még csak 15 százalék volt a magukat biztosan oltatni akarók aránya a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérése szerint, április közepére ez 62 százalékra nőtt a 18-74 év közötti megkérdezettek körében. Az érték még mindig alacsony, nem elég a nyájimmunitás eléréséhez, de az emelkedés töretlen, talán azért, mert a lakosság is érezheti, hogy az oltási kampány a világ legnagyobb és legdemokratikusabb kísérlete. Minden fejlett ország minden egyes polgárának ingyenesen és pusztán az egészségügyi kockázat alapján megszabott sorrendben biztosítja a legújabb, leginnovatívabb vakcinákat.

Mindezt talán azzal lehet legjobban érzékeltetni: ha egyszer sikerrel jár majd Karikó Katalinék terve és a daganatgyógyászatban is rutineljárássá válik a Pfizer és a Moderna oltásánál használt mRNS-technológia alkalmazása, vajon mennyi idő telik majd el, amíg minden rászoruló magyar rákbeteg hozzájuthat? Most pedig azon kell tépelődni, hogyan lehetne minél többeket rábeszélni az egészségügyi hightechre azok közül, akik földes utcában és vezetékes gáz (néha villany) nélkül élik az életüket. 

Az Európa-bajnok britek ugyanazt érzékelik, amit a világbajnok Izrael és mi is – a magas oltási hajlandóság nem egyenletesen terül szét a lakosságon, emiatt könnyen elképzelhető, hogy úgy lesz meg az országos nyájimmunitás 75-90 százalékos szintje, hogy közben az ország jelentős területei védtelenek maradnak. Ha egyáltalán meglesz ez a szint.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (b) Csi Ta-jü kínai nagykövet társaságában fogadja a Magyarországra eddig érkezett legnagyobb, hatszázezer adagnyi Sinopharm-vakcinaszállítmányt a Liszt Ferenc-repülőtéren 2021. április 24-én. Fotó: MTI/KKM/Borsos Mátyás

Nálunk a legfeljebb nyolc osztályt végzetteknek 39 százaléka oltatná magát, miközben a diplomásoknak 89 százaléka. A 29 évnél fiatalabbak szintén 39 százaléka elkötelezett, míg a 65-74 éveseknek 89 százaléka. A briteknél az átlagos elutasítottság (6 százalék) duplája tapasztalható a 16-29 évesek körében és több mint háromszorosa (22 százalék) a feketék között. A trend azonban itt is, ott is kedvező, folyamatosan csökken az ellenállás. Ám így is halálesetek ezreit okozhatja a vakcinák elutasítása. Az utóbbi hetekben a szigetországban „hajtóvadászatot” kellett indítani az országba bejutó mutáns vírusok miatt, amelyek Afrikából beutazók közvetítésével érkeztek zömmel pont olyan londoni területekre, ahol nagy számban élnek oltásszkeptikusok. A mutánsvadászat forgatókönyve úgy zajlik, hogy felkérik azokat, akik az érintett területen laknak, dolgoznak vagy csak átutaztak az elmúlt hetekben, hogy tünetmentesen is teszteltessék magukat. Nem nehéz megjósolni, hogy a helyi járványkitörések elsősorban az etnikai kisebbségek által lakott településrészeken várhatóak, a britek és a németek emiatt aggódva tartják fenn a helyi lezárások rendszerét.

Magyarországon az oltásellenesség etnikai jellegét nem vizsgálják, így csak helyi beszámolókból tudjuk, hogy a cigányság köreiből sokan nem kérik a védőoltást. Az (ál)hírek egy része ugyanolyan, mint a többségi társadalomban: sós vízzel, alkohollal gargalizálva a vírus elpusztítható. (Persze nem.) Más részük a közösség kiszolgáltatottságát, félelmeit használja ki, például azzal riogatva, hogy a roma gyerekek számára kötelezővé tennék az oltást, vagy a kormány „fizetett agitátorokat” küldött a cigányok közé, hogy regisztráljanak az egyébként elutasított vakcinákra. Valójában Magyarországon mindenki szabadon dönt arról is, elfogad-e egy neki felajánlott oltást. Noha a közmédiában reggeltől estig a kínai oltóanyagot népszerűsítik, amikor a kabinet egy-egy foglalkozási csoport átoltásáról döntött, eddig mindig a legkevésbé elutasított Pfizer gyártmányát kapták az érintettek, nem a megosztóbb vakcinákat. 

Mindez emlékeztet arra, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elhatározta, kiirtja a földről a járványos gyermekbénulást, mert elfogadhatatlan, hogy évtizedekkel a hatásos vakcina feltalálása után még mindig tömegével fordulnak elő megbetegedések. A leggazdagabb országok, köztük az Egyesült Államok is támogatta a programot, így került Nigériába Heidi Larson, aki ma az oltásellenesség egyik legnagyobb szakértője a világon. Az antropológus azt tapasztalta: az anyák sorozatban utasítják el a lehetőséget, hogy a gyermekük védelmet szerezzen a bénulást okozó vírus ellen. Rossz szülők lettek volna? Nem, a vakcinára nemet mondók éppen a gyermekükkel legtöbbet foglalkozók közül kerültek ki. Szerette volna megérteni, mi vezeti őket, hosszú időt töltött azzal, hogy elnyerje a bizalmukat. Így derült ki számára, hogy a családok attól tartottak: az amerikaiak meg akarják gyilkolni a népüket, az egész akció a muszlimok elleni támadás, és ők – közvetetten – a saját gyermekeik gyilkosai lesznek, ha beadatják nekik a cseppeket. Heidi Larson észrevette, hogy a segélyszervezetek tagjai dühöt éreztek a visszautasított segítség miatt, és minél türelmetlenebbül magyarázták a családoknak, mekkora tévedésben vannak, annál merevebb lett az elutasítás. A professzor akkor jött rá, hogy

az oltásellenesek ellen érzett harag és a tudományos bizonyítékok ismételgetése csak erősíti az ellenállást.

A valódi ok a bizalmatlanság, ezt kell megszüntetni, mert az oltásellenesség erősebben kapcsolódik a bizalom hiányához, mint magukhoz a vakcinákhoz, a vírusokhoz, a mellékhatásokhoz vagy az új technológiáktól való félelemhez. Külföldi erők, más vallások, más etnikai csoportok, világcégek, a saját kormányuk – később kiderült, hogy minden oltásellenes közösség mással szemben volt bizonytalan. Fel kell tárni az okokat, a meggyőzést pedig nem elsősorban oltási szakértőkre, hanem a bizalmatlanok csoportjának egy hiteles tagjára kell bízni.  

A társadalom egyik részét tudományos bizonyítékokkal lehet meggyőzni az oltás hatásosságáról és biztonságosságáról, vagy arról, melyik oltás a hatásosabb és biztonságosabb, a másik felét viszont a bizalom megerősítésével. Az oltásellenesek körében nem a kínai oltás ellenanyagtermelő képességének jelentőségéről vagy annak hiányáról kell bonyolult tudományos diskurzust folytatni, mert a szemükben ennek nincs jelentősége. Más csoportokban sem csak a hatásossággal kapcsolatban élnek kételyek: sok százezer kínai vakcinának kell gazdát találni, és sok fiatal attól tartva utasítja el az oltóanyagot, hogy mivel a kínaiak nem kértek uniós engedélyt, ezt a vakcinát esetleg nem fogadják majd el a nyugati világban történő utazásokhoz. (Döntés még nincs erről, de ez nem túl valószínű forgatókönyv.)

Sokan kérték az elmúlt hetekben, hogy vizsgálják meg és hozzák nyilvánosságra a kínai oltóanyag magyarországi alkalmazásának hatékonysági adatait. A kormány vasárnap megjelentetett egy táblázatot, amely szerint a második oltáson átesettek közül közel hatezren fertőződtek és 273-an haltak meg. Eszerint a Pfizer teljesít nálunk a legrosszabbul a második oltást megkapó fertőzöttek között a halálozások terén, a Szputnyik V pedig a legjobban, de a Sinopharm is ott van a középmezőnyben. Tudjuk, hogy Magyarországon nagyon sokan halnak meg, és keveset tesztelünk, ezért a járványhelyzet a valóságban sokkal súlyosabb lehet, mint amit a számok mutatnak. Ám a kormány által nyilvánosságra hozott értékek dermesztően magasak, az oltottak között hasonló halálozási adatot sem Izrael, sem az Egyesült Királyság, sem az Egyesült Államok nem tapasztalt, holott tízmilliók kaptak ebből a vakcinából. Nem tudható, a táblázat készítésénél figyelembe vették-e, melyik oltóanyagot milyen korosztálynál használtak (a Pfizert a legidősebbeknél, az AstraZenecát pedig inkább a fiataloknál, mert ők fogadják el). Nem tudni, mennyi volt a nem oltottak fertőzési és halálozási adata ugyanezekben a korcsoportokban ugyanennyi idő alatt. Karikó Katalin viszont ezek nélkül az adatok nélkül is bemutatta, hogy az adatsor erősen torzít, mivel nem veszi figyelembe hogy a Pfizerrel sokkal régebben oltanak, mint a Szputnyikkal vagy a Sinopharmmal (vagy az AstraZenecával), és azt sem, hogy az orosz és a kínai oltást nem adják krónikus betegeknek (akik esetében a halálozási kockázat nyilvánvalóan magasabb).

Mindenesetre félő, hogy ez az adatsor erős muníció lehet az oltáselleneseknek, még akkor is, ha a kormány pusztán az ellenzéknek akart odaszúrni, és a Sinopharm oltóanyagát akarta vonzóbbá tenni a lakosság szemében. A táblázat láttán nehéz elképzelni, hogy elérték ezt a hatást, de a szakadék amúgy sem a Sinopharm- vagy a Pfizer-hívek között húzódik, hanem az oltásra feliratkozók és azt elutasítók között.

Magyarországon az oltásellenes csoportokat eddig még nem sikerült körberajzolni.

Izraelben két vallási csoport ellenzi leginkább a vakcinák felhasználását: az ultraortodox zsidók és a muszlimok. Az ultraortodoxoknál a rabbikat kellett megnyerni az oltás ügyének azzal, hogy a vakcina elfogadása a veszély nélküli közös imához való visszatérésre nyújt esélyt. Az izraeli televíziót is felhasználták az oltások népszerűsítésére, nem kiszorítva onnan a kétkedőket, hanem egész műsorokat kínálva fel nekik. Rendszerint azt a forgatókönyvet követve, hogy valaki a közösségükből a saját szenvedéstörténetét idézte fel, szüleinek, gyermekének vagy a barátainak betegségét vagy elvesztését. A műsorban szabadon elmondhatják az emberek a kételyeiket (túl gyors a vakcina kifejlesztése, nem ismerjük a hosszú távú mellékhatásokat stb.), amelyekre nem csúcstudósok (vagy nem csak azok) válaszoltak, hanem a saját vallási közösségükhöz tartozó orvosok, nővérek. Tőlük sem nagy tudományos magyarázatot várnak, hanem olyan mondatokat, hogy „én azért oltattam be magam”, vagy „én azért örülök annak, hogy az édesapámat, édesanyámat, feleségemet, gyermekeimet beoltották, mert…”. A hitelességet a személyes vallomásokon keresztül könnyebb elérni, mint a rideg tudományos eredményekkel. A muszlimok bizalmatlanságát pedig úgy próbálta a zsidó állam oldani, hogy a palesztin vezetőknek ajándékozott oltóanyagot. 

Másutt is gyakori, hogy az oltást elutasítók valamilyen kisebbséghez tartoznak, és az oltással való szembenállás valódi oka a többségi társadalommal kapcsolatos bizalom hiánya. Sorozatban készülnek ezért olyan videók, ahol sikeres rapperek, modellek, színészek, kozmetikai szerek kipróbálásával nevet szerző influenszerek, tanárok, pedagógiai asszisztensek – melyik közösségnek kik a befolyásos tagjai – mondják el a saját példájukkal hitelesítve, miért állnak ki az oltás mellett. A folyamatot az jellemzi, hogy nem akadémikusok, miniszterek és kórházigazgatók viszik a prímet, hanem háziorvosok vagy az ő segítőik. Nem az a lényeg ugyanis, hogy csukott szemmel is fel tudják rajzolni a brit mutáns tüskefehérjének genetikai térképét. Az oltás terén bizonytalankodók egyszerű és hiteles üzeneteket várnak olyan személyektől, akikhez pozitív érzéseik kötődnek, akiktől az érintettek élményeket, vagy a bajban jó szót, udvariasságot és segítséget kaptak, ezért a mostani, sok bizonytalansággal járó helyzetben is adnak a szavukra. 

Ritka, de nem egyedülálló, hogy nem hátrányos helyzetű, hanem egy megbecsült csoport nehezítse a járvány elleni védekezést. A Vatikán nem szeretett volna ebbe a szerepbe kerülni, nem akarta, hogy katolikusok mozgósítsanak a koronavírus elleni oltások ellen azzal, hogy egy hívő nem fogad el olyan vakcinát, amelynek előállításához sok évtizeddel ezelőtt elvetetett magzatokból származó sejtvonalat használnak. Nem lehettek pápábbak a pápánál, miután a Hittani Kongregáció még karácsony előtt jegyzéket bocsátott ki, amelyben kinyilvánította, hogy a vakcina erkölcsileg elfogadható ebben a rendkívüli helyzetben, és az ilyen oltóanyag alkalmazása nem jelent szándékos együttműködést az abortuszban. A katolikus egyházfő még január közepén beoltatta magát, Ferenc a névnapján több száz szegény embert ajándékozott meg a vakcinával, hogy körükben is népszerűsítse a védekezést. 

Az oltásbizonytalanok közé tartozik a fiatalok egy része is, mert számukra maga a vírus kevéssé veszélyes, mint az idősebbek számára, viszont az oltás mellékhatásai hevesebbek lehetnek. A Magyarországon négymillió oltottól „élesedő” védettségi bizonyítványnak főként ennek a rétegnek a mozgósítása a célja. A vendéglők, kávéházak teraszait szombattól mindenki élvezheti, de étterembe, fürdőkbe, mozikba, színházakba, koncertekre, a sportpályák lelátóira, edzőtermekbe a belépő a plasztik lapocska lehet – ahogy az operába, a hangversenytermekbe, a színházakba, kiállítóterekbe is. 

Az Izraelben alkalmazott módszer (ott zöldkártyának hívják) sikerét számos koncerttel, fiataloknak szóló rendezvényekkel támogatták meg. A civilek pedig úgy segítették a mozgalmat, hogy az oltásért ingyenes pizzát, üdítőt ajánlottak fel az oltópontokon. A világ egyik leggazdagabb országában nyilván nem olcsó gyorséttermi menü vonzza a fiatalokat, hanem a mögötte levő pozitív üzenet, az életmentőknek járó megbecsülés. 

A jövő hétől érkező oltási igazolvány felvet egy fontos dilemmát. Elképzelhetetlen, hogy Magyarországon olyan szabályt hozzanak, amelynek alapján egy cigány embert a bőrszíne miatt ne engedjenek be egy étterembe, de a négymilliomodik oltás után mégis roma tömegek rekedhetnek kint. Legalábbis akkor, ha közösségeikben valóban alacsonyabb az átoltottság aránya, mint azt a Forgács István állítja a Drámai a helyzet: oltást a cigányoknak, cigányok, oltakozzatok! című írásában. Forgács jól ismeri a hazai cigányságot, és hasonló kockázatokkal minden oltási igazolványt bevezető államnak tisztában kell lennie.

Mivel az oltást elutasítók között nagy számban vannak a társadalom hátrányos helyzetű kisebbségei, a védettségi igazolványok közvetetten a kirekesztés eszközei lehetnek. Emiatt is fontos, hogy külön oltási programokat építsenek fel ezeknek az embereknek.

Szerencsére vannak jelei annak, hogy a cigányság is kap segítséget: önkéntesek támogatják őket a regisztrációban, az utóbbi hetekben egyre több roma vezető áll ki az oltási program mellett. A honvédség által működtetett oltóbuszok pedig alkalmasak rá, hogy az oltópontokat házhoz vigyék, és a Janssen-vakcinák segítségével egyetlen oltással megteremthető a védelem. 

Jelentősen növelheti a társadalomban az oltási kedvet, ha a munkahelyekhez kötik a kampányokat, az egészségügyiek, a szociális dolgozók után a pedagógusok, a rendőrök, a katonák, valamint a papok, lelkészek is így jutnak oltáshoz. Egészen más egyénként nemet mondani valamire, mint egy közösségben kisebbségben maradni. Könnyen lehet, hogy a járványügy hasonló akciókat szervez majd a pincérek, a kereskedők, a stratégiai ágazatokban dolgozók körében is. Vagy – mint Amerikában történik – rábízza mindezt a munkahelyekre úgy, hogy adókedvezményt biztosít a cégeknek, hogy felpörgessék az oltási kampányt.

Ferenc pápa a hívőkkel találkozik a hajléktalan és nehéz helyzetben lévő emberek számára létrehozott oltóközpontba tett látogatása során a vatikáni VI. Pál-csarnokban 2021. április 2-án. Fotó: MTI/EPA/Vatikáni média

Ahol nő az átoltottság, egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: engedik-e dolgozni az oltást nem kérő dolgozókat? Mi a helyzet például azokkal az egészségügyi dolgozókkal, akik elutasítják? A felnőtt lakosságának nyolcvan százalékának átoltásánál tartó Izraelben nem dolgozhatnak a közvetlen betegellátásban, olyan munkahelyekre helyezik át őket, ahol nem találkoznak páciensekkel. A Semmelweis Egyetem mást utat követ, ott kétnaponta teszteltetni kell magukat azoknak, akik elutasítják az oltást. Mindezzel elsősorban a szakdolgozókat szeretnék a védekezésre ösztönözni, az orvosok szinte kivétel nélkül beoltatták magukat. 

Az izraeli egyetemek nem fogadják vissza a jelenléti oktatásba az oltatlan hallgatókat. A közoktatásban pedig az a kérdés: rábízhatom-e a gyereket valakire, aki térítésmentesen hozzájutna a védelemhez, mégsem engedi oltani magát? Egy izraeli munkaügyi bíróság nem jogerősen arra jutott, hogy eltiltható az a pedagógiai asszisztens, aki nem kérte a vakcinát. Magyarország remélhetően más utat követ majd, és nem a büntetéssel, hanem a dolgozók érdekeltségének növelésével mozgósít. Cégek és önkormányzatok sora ösztönzi külföldön és itthon a munkavállalóit jutalommal, vagy szabadnappal. 

A szerbek az adminisztrációs köröket vágták át, regisztrálni sem kell, bárkit beoltanak, aki oltásra jelentkezik. Még a külföldieket is és térítésmentesen. Mi értelme van ennek? Növeli az oltási kedvet, népszerűsíti a védekezésnek ezt a formáját.  

A bizonytalanok számára új módszerekre van szükség. Magyarországnak a vakcináció terén van mire építenie, jelentős siker például a főként nőgyógyászati daganatos megbetegedést okozó vírus, a HPV elleni oltás bevezetése előbb a kislányok, majd a fiúk számára. Az önkéntes oltás állami támogatását lényegében az önkormányzatok harcolták ki azzal, hogy egymás után biztosították ingyenesen saját polgáraiknak a vakcinát, végül már 300 település és kerület döntött így. Az állam 2014-től vette át a kezdeményezést. 

Most azonban minden eddiginél nagyobb kihívás előtt állunk.

A koronavírus elleni oltás akkor igazán hatékony, ha a lakosság 75-90 százalékát sikerül immunizálni.

A kormány mindent egy lapra tett fel, és a nyitást kizárólag a beadott vakcinák számához kötötte, holott az elmúlt napokban is kétszáz feletti ember halt meg naponta. A nyájimmunitás eléréséről azonban kevés szó esik, a kormány célként a regisztráltak beoltását tűzte ki. Pedig ha az átoltottság 50-60 százalékos szintén áll meg, az a tudomány álláspontja szerint nem véd meg minket a későbbi járványoktól.

Most még csak ott tartunk, hogy az ampullák nem állhatnak százezer számra a raktárban, mert nem jó üzenet, ha az oltási kampány kifullad, lelassul, érdektelenné válik. Ezért is tűznek ki könnyen teljesíthető célokat, néhány napon belül elérhető új sikerélményeket. Az országos tisztifőorvos hiába intett óvatosságra, egyéni felelősségre, emlékeztetett a napi két-háromezer igazolt fertőzöttre és a brit mutánsra: a terasznyitást a miniszterelnök vezényelte, és pont úgy zajlott, ahogy eltervezte. Maszk nélkül összezsúfolódó fiatalok ezrei ünnepeltek országszerte. Várhatóan az újabb mérföldkövek elérését is hasonló karneváli hangulat kíséri majd. Magyarországnak – Izraelhez hasonlóan – nemcsak elegendő oltóanyaga van ehhez, de jelentős tartaléka is a potenciális regisztrálók körében. Ha elapad az itthoni utánpótlás, akkor a kormány megnyitja a regisztráció lehetőségét a világban élő magyarok számára is.


Nyitókép: Szabó Gábor nyugállományú orvos ezredes (k) beolt egy nőt Pfizer-BioNTech vakcinával, balról Magyarné Lefor Éva hadnagy a Magyar Honvédség oltóbusza mellett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Taktabájon 2021. április 22-én. Fotó: MTI/Vajda János

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

hirdetés

Kategória: sztori