Tud a kormány, ha akar: ezért igazán kínos Vidnyánszky Színmű-foglalása

·2020.09.08

Botránymentesen levezényelni egy patinás művészeti egyetem modellváltását, és még kormányközeli figurát is tenni a kuratórium élére? Lehetséges. Nem Vidnyánszky Attiláról van szó: neki nemzetközi szinten is jól láthatóan nem megy az a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ami a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a jelen valósága. Cikkünkben feltárjuk a hatékony átalakítás titkát, de megmutatjuk azt is: ennek hiányát és Vidnyánszky hozzáállását jobboldalhoz sorolt művészek is bírálják.

„Én kiállok Vidnyánszky Attila mellett. Mondj nemet az SZDSZ-es gyűlölködésre. Ennyi.” A művelt Facebook-olvasó már az üzenet végéből pontosan tudja, hogy csakis Deutsch Tamásé lehet a magvas gondolat. És valóban: a fideszes európai parlamenti képviselő szokásos egyszerűségével foglalta össze a Színház- és Filmművészeti Egyetemért (SZFE) folyó háború okát. Már azt, ahogy azt a kormánypárt, s a tragikus főszereplő, Vidnyánszky Attila láttatni igyekszik. Nem bonyolult egyébként. Valamiféle nemzetközi hadsereg, liberális bagázs politikai harcot vív, kirekeszt és gyűlölködik, ráadásul felhasználja mindehhez a színművészetis hallgatókat, akik mit sem sejtenek a háttérhatalom ármánykodásáról. A kis balgák mégis a háttérhatalom malmára hajtják a vizet, amikor már több mint egy hete tartják „a várat”. A Vas utcai egyetemet, amint mára köztudott, elfoglalták a hallgatók, múlt héten már csak az tehette be oda a lábát, akinek megengedték. Vidnyánszkynak nem fogják, a lemondását követelik, múlt pénteken ráadásul tüntetésben, vasárnap a Parlamentig érő élőláncban is megnyilvánult az „SZDSZ-es gyűlölködők” ereje.

Mielőtt szétszálaznánk, hogy az egyetem átszervezése és Vidnyánszky kinevezése a tulajdonosi jogokat gyakorló alapítvány kuratóriumának élére, majd első intézkedései hogyan vezettek a jelenlegi helyzethez, nem árt leszögezni:

a fenti narratívát a kormánypártban sem hiszik el.

A közvélemény ugyan szívesebben figyel arra, hogy Cate Blanchettől Salman Rushdie-n át Helen Mirrenig milyen nemzetközi hírességek állnak ki a Színmű függetlenségéért, magyar szempontból azonban mégiscsak fontosabb, hogy a Fideszhez hagyományosan közelebb sorolt művészek sora is felemelte a hangját a Vidnyánszky-módszer ellen. Olyanok is, akik a kormány által köztestületté tett Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjai, ráadásul a Vidnyánszky vezette Nemzeti Színház színművészei is egyben. A Kossuth-díjas Blaskó Péter például lapunkban hívta fel főnöke figyelmét arra, hogy konszenzus nélkül nem lehet átalakítani az egyetemet, a szintén MMA-tag Bánsági Ildikó számára az SZFE ügye utolsó csepp volt a pohárban – emiatt ő fel is mondott a Nemzetiben.

Cserhalmi György éles nyilatkozatban tette helyre az MMA színházművészeti tagozatában vele együtt helyet foglaló Vidnyánszkyt, de a bölcsességet hiányolta Trokán Péter is, aki szintén színész lányaira hivatkozva oszlatta el a kormány sajtójában bőszen sulykolt képet: libsi ideológiai kiképzőhely az egyetem. Udvaros Dorottya is nyilatkozatban védte meg a színművészetin felmondott Ascher Tamást, Székely Gábort és Zsámbéki Gábort, egyértelművé téve: soha semmilyen hátrány nem érte azért, mert a Nemzeti Színház művésze. Márpedig Vidnyánszky ezt állította egy augusztusi interjúban: „Nagyon komoly nemzetközi háttérhatalom és hálózat szervezkedik, egy liberális kör. A szakma tele van történetekkel, hogyan lehetetlenítettek el embereket. Básti Juli, Udvaros Dorottya vagy Blaskó Péter maga mesélte nekem, hogy egyből rosszabb színésznek minősítették őket az általam vezetett Nemzeti tagjaként.”

Értesüléseink szerint a folytatás már nem volt ilyen sértett és harcias – színészkörökben hamar híre kelt, hogy Vidnyánszky a következő társulati ülésen a kollégák előtt követte meg Udvarost. Utóbbi volt aztán, aki vasárnap elindította az SZFE-élőláncot, s bár ő nem MMA-tag ugyan, a másik két említett az. Az SZFE kuratóriumában helyet foglaló Rátóti Zoltán pedig hétfőn nem kapta meg a kellő számú szavazatot MMA-alelnökké választásához.

A Válasz Online úgy tudja, Rátóti még kemény beszédet is tartott a zavargók ellen, most mégsem jött össze a kinevezés (az elnökségbe bekerült azért).

Nem kérdés: az MMA-ban vannak jó néhányan, akiknek az agyatlan kultúrharc nincs ínyére. Akár a legfelsőbb szinteken is akadnak ilyenek. A szervezet vezetése tavaly például keresztbe feküdt a Nemzeti Kulturális Alap beszántását előirányzó kormányzati tervnek. (Az MMA majdnem kívül került a kormányzati kegyen, kis híján nélkülük hozták létre az év elejétől működő Nemzeti Kulturális Tanácsot, végül azonban nem csupán helyet, hanem egyenesen elnöki posztot kapott a tegnap újraválasztott MMA-elnök, Vashegyi György.)

A gaz liberálisok kontra hős nemzetiek értelmezés tehát legfeljebb a Pesti Srácok törzsolvasóinál lehet hihető narratíva a Színművészetivel kapcsolatban. Még egy példa: keresztény értelmiségiek sora is levélben állt ki az SZFE doktori iskoláját vezető Karsai György mellett – és Vidnyánszky őt illető kijelentései ellen. A főkurátor-főigazgató (emellett tucatnyi pozíció tulajdonosa) szerint ugyanis „Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok.” A kirekesztő színművészetisekre panaszkodó, folyton a párbeszédet hiányoló Vidnyánszkyt a Válasz Online felkérte, hogy akár vágatlan hangfelvételen, podcastadásunkban, akár írott vitában, de üljön le Karsaival, hogy nyilvánosan beszéljék át a nemzeti, keresztény színház mibenlétét és a jelenlegi botrány kiváltó okait. Az SZFE-professzor rögtön igent is mondott megkeresésünkre, Vidnyánszky többnapos gondolkodás után azonban nemet – így ezt a vitát a legnagyobb sajnálatunkra nem tudjuk olvasóink/hallgatóink elé tárni.

Amit viszont igen, az sem kevés.

Résztvevők a chartával a Parlamentnél a Színház- és Filmművészeti Egyetem és az Országház között szervezett élőláncon 2020. szeptember 6-án. Fotó: MTI/Mónus Márton

A látszat ellenére ugyanis a helyzet az, hogy egyáltalán nem lehetetlen patinás, régóta létező művészeti egyetem modellváltását levezényelni, sőt akár kormányközeli figurát ültetni az újonnan létrehozott kuratórium élére úgy, hogy abból nincsen botrány. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) immár alapítványi fenntartású intézmény, kuratóriumi elnöke pedig augusztus óta Böszörményi-Nagy Gergely. Utóbbi egykori ifjúkonzervatív bloggerből lett először a Navracsics Tibor körül csoportosuló kör (és az akkori közigazgatási minisztérium) meghatározó figurája. Nyolc éve még Békés Mártonnal együtt, G. Fodor Gábor ellenében védte a szabad konzervatív megszólalás jogát az egy a tábor-szemlélettel szemben, aztán ez elmúlt náluk, s Böszörményi mentora kikopásával sem esett ki a rendszerből. Amikor Lázár János főminisztersége alatt mégis kipenderítették a minisztériumi háttérintézmények közül az általa alapított Design Terminal innovációs ügynökséget, másik mentora, az egykori Mol-vezér, később Heti Válasz-tulaj, még később londoni nagykövet Csák János közbenjárásával elérte a miniszterelnöknél, hogy immár magántulajdonban lévő cégként továbbra is kapják az állami támogatást. Böszörményi az MTA kutatóhálózatának kormányzati einstandjakor teljes mellszélességgel állt az azt kierőszakoló Palkovics László mellett, ám kinevezése vélhetően most nem a MOME-t eddig fenntartó innovációs minisztériumnak köszönhető – inkább a jelenlegi főminiszter Gulyás Gergellyel való régi barátság állhat annak hátterében. Egy azonban bizonyos: nem az egyetem javasolta Böszörményit kuratóriumi elnöknek. Az augusztusi modellváltásakor új szervezeti és működési szabályzat (szmsz) született náluk is. Akárcsak a Színművészetin. S bizony, a MOME szmsz-e is jelentősen csorbította a szenátus jogait, s alakított az egyetem szervezetén.

Akkor miért nincs botrány, ahogy a Színműn? Nos, bizonyára segít ebben, hogy

Böszörményi – Vidnyánszkyval ellentétben – nem a nemzetre fenekedő liberális áspiskígyóként festi le az általa felügyelt intézmény tanári karát, ikonikus mestereit, ehelyett szakmailag kifogásolhatatlan nyilatkozatokat tesz – a Válasz Online-nak a háttérben beszélő egyetemi emberek szerint is.

A MOME-főkurátor a tananyagba sem kíván egyelőre belebeszélni, ráadásul kifejezetten párbeszédképesnek mutatkozik: az szmsz-szel kapcsolatban például rögtön levelet írt a szenátus tagjainak, jelezve, hogy az első adandó alkalommal, a nyári szünet után bemutatkozna nekik, meghallgatja az észrevételeiket és nyitott módosításokra is. Nincs jele annak sem, hogy „keresztény, nemzeti” (kormánypárti szóhasználat arra, hogy „fideszes”) irányt akarna az intézményre kényszeríteni: a hétfői ünnepi tanévnyitón például Böszörményi füle hallatára hangsúlyozta Fülöp József rektor az egyetemi autonómia fontosságát. Csupán négy nappal azután ráadásul, hogy a MOME hallgatói néma sorfalat álltak az egyetemükre látogató Áder Jánosnak, „Elegünk van” feliratú táblákkal a kézben – így tiltakozva az SZFE erőszakos átvétele ellen, kiállva az egyetemi autonómia mellett.

A legfontosabb különbségek a két történet között, amelyek a botrányt egyik esetben okozzák, a másikban annak hiányát magyarázzák: a befektetett munka és a modellváltásra szánt idő. A MOME esetében szó sincs felülről kikényszerített helyzetről.

Az egyetem maga ismerte fel, hogy az állam nem jó gazda, hogy sokkal jobban fejlődhetne például, ha nem minisztériumi főosztályvezető-helyettesektől függene évről évre, mennyi pénzzel gazdálkodhat.

Még az előző rektor, Kopek Gábor idején elkezdték tehát körvonalazni a váltást – 2013-ban. Két évre rá a szenátus oda-vissza végigtárgyalta már a témát, és döntést is hozott az intézményfejlesztés sarkalatos pontjairól, 2016-ban pedig egyenesen a modellváltás szükségességéről. Évekig tárgyaltak aztán a fenntartó minisztériummal, míg 2019-ben közösen (!) készítették el a szükséges előterjesztést. Idén januárban meg is született a kormányhatározat, de a tárgyalások ekkor sem álltak le, márciustól a részleteket egyeztették. Olyanokat például, amilyen a munkavállalók jogviszonya. Ehhez nagyjából két éve az egyetem életet lehelt szakszervezetébe, az pedig javaslatot dolgozott ki a közalkalmazotti jogviszonyukat az alapítványi formával értelemszerűen elvesztő oktatók kollektív szerződésére. Az elmúlt másfél évben ezt egyeztették a minisztériummal, amely gyakorlatilag minden pontjukat el is fogadta. Így történhetett, hogy szakszervezetis oldalról a cseppet sem Orbán-imádatáról elhíresült MOME-adjunktus, Babarczy Eszter aláírása díszeleg a megállapodáson. Botrány pedig nem volt, nincs. Még úgy sem, hogy az alapítványi formánál teljesen értelmezhetetlen rektor-kancellár kettősséget meg kellett tartani, vagy hogy nem az egyetem elképzelése érvényesült a kuratórium elnökének személyével kapcsolatban. Beletették az időt, az energiát az átállásba, a finanszírozásuk kiszámíthatóbb lett, megpróbálhatják megcélozni, hogy ne csak névadójuk, de maga az egyetem is világhírű legyen.

Annyit azért le kell szögezni: az SZFE, a MOME-val ellentétben valóban nem kezdeményezte a modellváltást az elmúlt években. Holott – s ezt Mucsi Zoltántól Szinetár Miklóson át minden, az intézményt egyébként védelmébe vevő tekintély elmondja – az oktatás bizonyos szegmensei minőségi kivetnivalókat hagynak maguk után. Az SZFE-nek persze jó oka volt arra, hogy ne szorgalmazza a modellváltást.

A színházi szakma a Vidnyánszky által vezetett Magyar Teátrumi Társaság megalapítása (2008) óta nyílt politikai megosztottságot mutat, s a Színművészeti szenátusával sem most kezdődött a tusa: 2015-ben a kormány az egyetem kancellárjává nevezte ki Papp Csillát – amit az SZFE vidnyánszkysta támadásként értékelt. Papp ugyanis a Teátrumi Társaság megálmodójának és titkárának, Szabó Lászlónak a felesége. A kancellári meghallgatás igencsak kellemetlenül alakult, a jelölt is elismerte később, hogy nem szerepelt jól, a szenátus ellenállását pedig akkor még siker koronázta: Orbán Viktor visszavonta Papp kinevezését. A rossz viszony innentől azonban már személyessé is vált: Szabó később többször nyíltan beszélt arról, mennyire nehezen tudta megbocsátani a feleségét ért sérelmeket, amelyeket személyesen Aschernek tulajdonított, mint olyan profi rendezőnek, aki tudatosan pszichoterrort alkalmaz, s még közös gyerekeiket sem átallja szóba hozni. Ascher cáfolta ezt a beállítást, s közölte: a gyerekeket a kancellárjelölt hozta szóba, semmiféle pszichoterrorról nem volt szó, csupán az ügyes kommunikációs szakember Szabó trükkje a kiragadott dicséret kiforgatása. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a politikai-szakmai ellentétek öt éve már személyes, érzelmi töltetet is kaptak.

Mindez csak azért fontos, mert ilyen háttér előtt érthetőbb, miért utasította el az SZFE vezetése az egyébként ésszerű modellváltás ötletét – ellentétben a MOME-vel, amely kifejezetten kezdeményezte azt. Ennyiben tehát nem légből kapott az elzárkózó egyetem képe, amelyet a Vidnyánszky-vonal fest fel, az elmúlt hetekben történtek azonban a saját ügyében 100 százalékig az SZFE (azóta tiltakozásképpen lemondott) szenátusát igazolják. Míg a MOME-n, amint láttuk, hétéves, sok-sok tárgyalással, egyeztetéssel tarkított folyamat zárult le az augusztusi modellváltással, az SZFE esetében először idén februárban jelezte a minisztérium, hogy váltaniuk kell. Az akkori tervek még arról szóltak, hogy a négy művészeti egyetem egy alapítvány fenntartása alá kerül, két hónappal később viszont már jött is a villámcsapás az amúgy sem túl derült égből: külön alapítványba szervezik az Színműt. Haladékot pedig nem adnak. Ahogy választ sem a szenátus levelére, amelyet Palkovics Lászlónak küldtek a részletek után érdeklődve.

Színműs hallgatók barikádozzák el az egyetem bejáratát 2020. szeptember 1-jén. Fotó: AFP/Kisbenedek Attila

Májusban elindult a sajtókampány is az egyetem ellen. Először Kálomista Gábor teremtette le őket, aztán lejárató cikk jön az Origón, a Pesti Srácokon… Május 26-án Semjén Zsolt már be is nyújtotta az egyetem modellváltását megalapozó törvényjavaslatot – az érintettek pedig csak másnap, a sajtóból értesültek minderről. Kiderült, hogy még annál is erőltetettebb lesz a menet, mint amire számítottak: már szeptembertől megszűnik az állami fenntartásuk. Vonderviszt Lajos kancellár hiába írt levelet ennek aggályosságáról. Júniusban azt is megtudta az egyetem, hogy az alapítvány kuratóriuma magához vonhat gyakorlatilag minden döntést, módosíthatja az szmsz-t is, valamint a rektor személyéről is dönthet. A szenátus együttműködő volt, listát készíttek például a számukra elfogadható kurátorokról, a neveket június második felében elküldték a minisztériumnak. Vidnyánszky Attilának, még ekkor is úgy tudták, a modellváltással összefüggő jogosítványa nincs. Június 24-én Upor László és Novák Eszter rektorhelyettesek találkoztak Palkovics miniszterrel, aki többször is megkérdezte tőlük, félnek-e Vidnyánszkytól, azt viszont cáfolta, hogy utóbbinak szerepe, felhatalmazása lenne az SZFE ügyeiben. Ehhez képest a törvényt július 13-án megszavazták, s a hónap végére pedig kiderült: a teljhatalmú kuratórium elnöke immár, láss csodát: Vidnyánszky Attila. (További tagok Bacsa György, a MOL stratégiai ügyvezető igazgatója, Lajos Tamás operatőr-producer, Világi Oszkár, az ugyancsak a MOL-csoportba tartozó Slovnaft igazgatósági elnök-vezérigazgatója valamint a már említett Rátóti Zoltán. Utóbbi egyébként Vidnyánszky alkalmazottja a Nemzetiben, ami csak azért pikáns, mert épp Vidnyánszky vetette folyton a színművészetis tanárok szemére, hogy klikkesednek.)

A MOME modellváltását előkészítő hét évvel szemben az SZFE-nek tehát hét hónap jutott, úgy ráadásul, hogy egyetlen javaslatukat sem fogadták el, sőt magyarázatot sem adtak a sietségre azon túl, hogy a Corvinus átalakítása modellértékű volt, azt lehet másolni. A jogköröket aztán augusztusban el is vonták a vezetéstől, amely így teljesen az egyetemet évek óta gyalázó Vidnyánszky befolyási övezete lett. Már ami maradt belőle. Oktatók és hallgatók nélkül ugyanis hiába építenek új campust a rozzant épület helyett, az aligha lesz intézménynek nevezhető. S hogy ez így pusztán rombolás? Hogy előbb kell párbeszédet folytatni, aztán dönteni? Nos, amint láttuk, ezt a jobboldalhoz sorolt művészek, akadémikusok, értelmiségiek jelentős része is látja. Ha máshonnan nem, a MOME példájából megtapasztalhatták ugyanis: lehet ezt normálisan, előre egyeztetve is. Még Fidesz-kormány alatt is lehetséges ilyesmi. Csak éppen Vidnyánszky arra nem volt képes. Vagy csak nem akarta azt az utat járni. Esetleg utasításba kapta, hogy ne azon járjon. Hogy a három közül melyik igaz, nem tudhatjuk.

Azt viszont igen, hogy az út, amelyet választott: teljességgel járhatatlan.


Nyitókép: résztvevők a Színház- és Filmművészeti Egyetem Szentkirályi utcai épületénél az SZFE és a Parlament között szervezett élőláncon 2020. szeptember 6-án. Fotó: MTI/Mónus Márton

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: sztori