„A szabadság elementáris szükséglete az emberi létezésnek” – interjú Tóth Viktor jazz zenésszel
Többszörösen az Év Jazz Zenésze díjjal kitüntetett altszaxofonos, zeneszerző, zenekarvezető, a mai magyar jazz fiatal generációjának kiemelkedő alakja. Tóth Viktornak nemrégiben jelent meg LAMU című lemeze. Következő koncertjén – április 6-án, szombaton – azonban egy másik, izgalmas felállást hallhatunk: a sokoldalú, kiváló gitáros-zeneszerzővel, Gyárfás Istvánnal játszanak duóban a Fonó színpadán. Az este további fellépője a Horváth Tojás Gábor Trió lesz. A szombati koncert apropóján beszélgettünk Tóth Viktorral, aki nemrég tért vissza indiai útjáról.
– Mit hallhatunk Gyárfás Istvánnal közös triótoktól?
– Gyárfás Istvánnal a két évvel ezelőtt megjelent Arura Trióm Szemed Kincse című lemezéből és azóta született új kompozíciókból szemezgetünk. A lemezanyag és az azóta született kompozíciók is lelki töltetű balladák, mind egy-egy történettel, egy-egy erős képi világgal, sok szabadsággal, melyek a lélek regiszterei felé áramlanak.
– Miért szeretettek együtt játszani?
– Számomra nagyon fontos a zenészpartnerek kiválasztása. Nemcsak a zenei kvalitás az, ami meghatározó a döntésben – bár ez is nagyon fontos – a kompozícióim eljátszásához nagyon magas szintű zenei tudásra van szükség – de a másik tényező a lelki, még fontosabb. Számomra az együtt játszás egy közös tánc, egy együttlét, egy ünnepség. Egy felajánlás. A Zeném egy önmagamat és másokat is megváltoztató, ön – és közgyógyító misszió. Saját nemtudásomat, türelmetlenségemet, hibáimat hivatott orvosolni, és ébresztő szándéka is van. Emlékeztetni szeretném magamat és másokat is, hogy a szabadság egy elementáris szükséglete az emberi létezésnek és talán a boldogság az egyik híd amelyik oda vezet. Rengeteg okunk van a boldogságra. Ezt kell észrevennünk. A minket körülvevő természet szépsége nagy segítségünkre lehet. A zene, amit játszunk, erős kapcsolatban áll a természettel. Harmóniát keresünk vele. Pontosabban: az ott található harmóniával vágyunk harmóniára.
– Sokat utazol, szinte többet vagy Indiában és úton, mint itthon. Mennyire inspirálóak számodra ezek az utak?
– Nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert gyakran megadatik, hogy más kultúrákkal találkozzam. Belül a lelkemben az ortodox ikonosztáz elrendezettségéhez hasonlatosan, egymás mellett sorakoznak az élmények. Ezek nemcsak zeneiek. Egy-egy közülük lehet egy tudó emberrel történő beszélgetés, egy szempár figyelése, akár egy illat, vagy egy szóval ki nem fejezhető hangulat. Hatalmas élmény volt az elmúlt hetekben az indiai hét koncertből álló sorozat is, ahol rengeteg hatás ért: zenei értelemben, lelki, spirituális, kulturális értelemben egyaránt. A zene, amit próbálok játszani, az említett „belső ikonosztázból„ táplálkozik…Valamilyen tudattalan módon. Tulajdonképpen, valamilyen előre nem látható táncba kezdenek az élmények ott és nem kontrollálom őket, csak hagyom, hogy hangszeremen kijöjjenek.
Tóth Viktor legutóbbi Fonós koncertjén Gareth Williamssel készített nyilvános lemezfelvételt. Itt hallgathatnak bele ebbe az estébe:
– Sztárzenészek közreműködnek legújabb, nemrégiben megjelent albumodon, aminek LAMU a címe. Hogyan állt össze ez a lemez és hol kapható?
Ez a csapat szívemhez nagyon közel áll, nagyon különleges hangú zenészek játszanak a lemezen. Mindegyikük mestere a hangszerének és hihetetlen lelki gazdagságot birtokolnak. Szerintem nagyon jól működik a zene, azért, mert nincs egyéni elvárásunk: közös célunk, hogy olyan zenét hozzunk létre, ami érvényes. Megismételhetetlen legyen és friss – azt játsszuk, amit az adott pillanatban játszanunk kell. A kompozíció önmaga egy felszállópálya: a pillanat energiájára van bízva merre tart utunk. A lemez egyébként a tothviktor.hu-n és a Mesterporra lemez boltban kapható.
– Jazz zenészként tartanak számon, de valójában számos műfajban otthonosan mozogsz, előszeretettel teszel zenei, fizikai és lelki utazásokat és felvállaltan saját stílust alakítottál ki. A Nemzetközi Jazz Naphoz közeledvén, ha csak 1-2 frappáns mondatban lehetne válaszolni, mit jelent számodra a jazz?
– A jazz számomra a szabadságot, az élet ünneplését, a pozitív vibrációt és a harmóniát jelképezi. Harmóniát a játszók között, a múlt, a jelen és jövő között, tehát a tradíció táncol a pillanattal és minden pillanatban próbálja önmagát megújítani. A jövőbe mutat. Harmónia a színpadon állók és a közönség között. A jazz az elfogadásról, a másik tiszteletéről, a szépségről, az örömről, a jelen pillanat szabadságról szól számomra, így, mélyebb értelemben az egész emberiséget is összekötheti: ugyanis mindenki ugyan ezekre a fényes dolgokra vágyik.
