Kapaszkodjanak: az új Jobbik-elnök szerint nem feltétlenül kell szavazati jog a határon túliaknak!

·2020.03.02

„Amikor járom az országot, senki nem jön oda hozzám, hogy egy csipetnyi konzervativizmus még azért kellene, Jakab úr” – indokolja a Jobbik nemrég megválasztott elnöke a Válasz Online-nak, miért nem akarja kirakni az ablakba pártja nemzetpolitikai és emlékezetpolitikai vonásait. Jakab Péterrel végigbeszéltük, hogyan jutott a „kiválasztott népezős” borsodi képviselőségtől néhány év alatt az ideológiamentes középpárt-elnök szerepébe, s válaszolt arra is, látja-e magát összellenzéki miniszterelnök-jelöltként két év múlva. Megtudtuk továbbá, az összellenzéki gondolat mentén visszavesz-e a Jobbik az antimigráns megközelítésből – arra viszont kitérő választ adott a Jobbik-elnök, kell-e tanítani Nyirő Józsefet. Jakab legmeglepőbb kijelentése viszont mindenképpen ez: míg a határon túli magyarok autonómiájáért mindenképpen harcolni kell, a nekik ma járó szavazati jog elvétele már „legitim vita tárgya lehet”.

Szóval már sikerült is levenni a Nagy-Magyarországot a falról.

– Olyan itt nem volt.

Tisztán emlékszünk rá. Fotónk is van róla.

– Az még Vona Gáboré lehetett akkor, én már biztosan nem találtam itt, tehát semmilyen következtetést nem érdemes levonni a hiányából.

Pótolja majd egy másikkal?

– Nem hiszem.

Azért ebből már lehet.

– Nem foglalkozom azzal, mi van a falon, meg milyen váza van az irodámban.

Azért ez is üzenet. Budapesti elnökük, Bencsik János többek között erre hivatkozva hagyta ott a Jobbikot a minap. Mert a nemzetpolitikát és az emlékezetpolitikát mostantól hanyagolni kell.

– Nem mondtam ilyet. Jánoson kívül nincs is senki, aki így emlékezne arra a frakcióülésre.

Akkor mit mondott?

– Azt mondtam, amit a kongresszuson is: nemzeti, keresztény, konzervatív, jobboldali párt vagyunk, ez nekünk fontos, mert ez az identitásunk, de nem ezt akarom kitenni a kirakatba, hanem az emberek problémáit. Nem vagyok hajlandó lemondani azokról, akik nem jobboldaliak. Béremelésre, működő egészségügyre mindenkinek szüksége van, ideológiáktól függetlenül. Ha ezt hitelesen képviselem, a baloldali érzelmű szavazó is meg fog találni. Ahogy Miskolcon is. Ott voltam képviselő, amikor megkeresett egy bácsi, hogy gondja van a bérlakással. Megoldottuk. Addig a baloldalra szavazott mindig, attól fogva a Jobbikra. Ettől én még nem lettem baloldali.

Nem? A melóst a DK és az MSZP is képviselheti. Mi akkor a különbség önök között?

– Az említett ügyek és emberek képviselete nem baloldaliság, hanem nemzeti minimum. Mindenkit a nemzet részének tekintünk, azokat is, akikről az Orbán-rendszer lemondott, mert az illető beteg, szegény, vagy épp otthon ápolja a hozzátartozóját…

Az ideológia lehet fontos – nekem. A választónak nem az. Amikor járom az országot, senki nem jön oda hozzám, hogy „egy csipetnyi konzervativizmus még azért kellene, Jakab úr”.

A bérük, meg hogy nem kapnak időpontot az orvoshoz, az igen, az érdekli az embereket.

Bencsik nem Fidesz-bérenc, nem Mi Hazánk-os, még az összefogást is letárgyalta a balos pártokkal az önkormányzatin. Mit rontott el ön, hogy mégis elhagyta a pártot?

– Arra képes volt, hogy az összellenzéki együttműködést végigtárgyalja Budapesten, markáns ideológiai különbségek tehát nincsenek köztünk. Lehet, hogy valami régi, becsontosodott rendszerhez ragaszkodott volna. Én meg szeretek változtatni. Szeretem, ha új emberek kerülnek ez első vonalba, ha frissülünk, ha új energiákat tudunk becsatornázni.

Nem látszik az új energia: a DK mögött vannak. Nem úgy fest, hogy a balosok mennének a Jobbikba.

– Álljunk meg egy szóra! Egy hónappal vagyunk a tisztújítás után. Egy friss kutatás szerint már erősödünk – de tény, hogy mélyről indulunk.

Más szempontból is. Néhány éve még ön is zsidózott, most meg, amikor érdeke azt diktálja, hirtelen ideológiamentes lesz?

– Mindig néppárti voltam.

Kiválasztott népezett is azért. Videó van róla, ahogy azt ecseteli: ezek luxusételt eszegetnek, amit a miskolci átlag nem engedhet meg magának.

– Az nem zsidózás volt. Létező problémát tettem szóvá. Azt ugyanis, hogy ha egy elítélt magát izraelitának vallja, akkor a megyei börtönbe luxusétteremből szállítják neki az ételt, mert a börtönkonyha nem tud kósert főzni. Ha valaki bűnt követ el, amiért elítélik, bezárják, ne kapjon már jobb ellátást, mint amit az átlag miskolci munkavállaló meg tud magának engedni – ennyit mondtam.

Akkoriban tudták miskolci jobbikos kollégái, hogy önnek is vannak zsidó felmenői?

– Nem tartottam lényegi információnak, ezért nem is közöltem velük. Amikor Szegedi Csanádnál gellert kapott a történet, akkor mondtam el Vona Gábornak, hogy nekem is van zsidó felmenőm. Azt mondta, semmi gond, dolgozzak tovább, ahogy eddig.

„Tény, hogy mélyről indulunk.” Fotó: Béli Balázs

Ön, Szegedivel ellentétben már kamaszkora óta tud a származásáról. Félt, hogy ha elmondja, kiközösítik?

– Egyszerűen nem tartottam fontos információnak. Ha nem antiszemita pártban van az ember, miért lenne jelentősége? Lehet, hogy a Mi Hazánkban származási igazolást kell leadni, nem tudom. A Jobbikban ilyen nincs.

Mindjárt oda lyukadunk ki, hogy sosem volt antiszemita párt a Jobbik?

– Voltak benne antiszemita elhajlások.

Elhajlások? Hiszen a mai Mi Hazánk egész tagsága a Jobbikban politizált, elnökségi tagokat adott!

– Ami annyit jelent, a Jobbikban megtűrtük ezeket az elhajlásokat korábban. Most meg már nem. Igyekeztem tettekkel is alátámasztani ezt a változást, Kulcsár Gergely kiközösítésével.

Sok-sok éve köpött a Duna-parti cipőkbe, nem fontos politikus, beáldozható. Dunaújvárosban diadalmaskodó jelöltjük viszont a Betyárseregnek tett hűségesküt, aztán mégis beülhet ön mellé a Parlamentbe.

– Nem tett hűségesküt, magánlevelezést folytatott a Betyársereg vezetőjével – ebben nincs kivetnivaló. Abban van, ha valaki vállalhatatlan dolgot tesz parlamenti képviselőként. Annak kell, hogy legyen következménye. Jobb későn, mint soha. Ez nem arról szól, hogy a Jobbik ebből hogy jön ki. Hogy előnyös-e nekünk. Tartozásunk volt magunk felé és a magyar emberek felé is. Ez az elnökség pedig végre rendezte ezt a tartozást.

Remek, de ki marad a pártban így az elnökségen kívül? Már vidéki szervezetek vezetői is szállingóznak el, jól bevált „cigánybőnözős” hívószavukról is lemondtak, azt már a Fidesz kamatoztatja…

– Mennek oda, ahonnan a Jobbik érkezett. Ezért leszünk mi néppárt, a Fidesz meg rétegpárt.

Mutassuk a közvélemény-kutatási adatokat?

– Nyilván van ennek átfutási ideje, de az országjárásokon látom, hogy képesek vagyunk integrálni az embereket. Fiatal, idős, momentumos – mindenki érdeklődve jött az utcafórumainkra.

A balos pártokkal már akkora az integráció, hogy sajtóst is a Karácsony Gergely-féle Párbeszédből igazoltak?

– Hogyhogy?

Szapanyos Anettel egyeztettük ezt az interjút – emlékeink szerint ő öt éve még a Párbeszéd Zöld Frontjának elnökségi tagja volt.

– Lehet, nem tudom. Azt tudom, hogy Anett jobbikos. Az ellenzéki táboron belül pedig, igen, óriási az átjárás. Nekünk persze nem elsősorban az ellenzéki szavazókat kell átcsábítanunk. Az a kormányváltáshoz nem lenne elég. Márpedig én kormányváltást akarok. Nekünk a bizonytalanokat és a csalódott fideszeseket is meg kell tudnunk szólítani. Amire jobbak az esélyeink, mint a DK-nak.

Akkor még egyszer: nagy ideológiamentes melósképviseletében miben is különbözik ön Gyurcsány Ferenctől?

– Ha egy milliárdos szólal fel a melós érdekében, az talán kevésbé hiteles, mint ha én, az egyszerű borsodi gyerek teszem. Nem költöztem a Rózsadombra, most is Miskolcon élek.

Amikor romákat tanított ott, masírozva ment be órát tartani?

– Nyilván nem. A masírozás amúgy sem megoldás volt, csak felkiáltójel. Történelemtanárként ott viszont megértettem a probléma mélységét.

Miből?

– Egy gyerek megkérdezte, mennyit keresek és mennyit tanultam érte. Mondtam, hogy százezer forintot, és öt évet. A srác kitett százezer forintot az asztalra. Azzal, hogy ez a mai keresete. Uzsora. Írni-olvasni nem tudott. 18 évesen. A válaszaim sem nagyon motiválták arra, hogy tanuljon. Az ő szemében aki tanul: balek. Bűnözésből cserébe ragyogóan meg lehet élni. Azt kell tehát üzennünk, hogy a bűnözőknek jaj, aki tanul, azt viszont nagyon megfizetjük. Ez az állam dolga.

Dolga kifizetni az államnak a gyöngyöspatai cigány gyerekeknek jogerősen megítélt pénzt? Vagy jobb, ha képzéseket finanszíroz belőle – az legalább nem landolhat egykori tanítványa, az uzsorás zsebében.

– Az emberek igazságérzetével az ítélet szembe megy – mondja Orbán Viktor. Igaza van. Azért mondja, mert tudja. Hiszen megmérette. Tényleg joggal gondolhatják sokan, hogy ha valakit hátrány ért az oktatásban, már miért ne kompenzálhatnák a hátrányát tanulási lehetőséggel?

Tehát egyetért a miniszterelnökkel?

– Nem. Ha van egy jogerős bírósági végzés, azt kutya kötelességük végrehajtani. Ez innentől nem az igazságérzetről szól, hanem arról, hogy jogállamban élünk vagy sem.

Jogerős döntés van a börtönkártérítésekről is, azok kifizetésének felfüggesztését mégis megszavazta a Jobbik múlt héten. Mégsem fontos a jogállam?

– De, fontos, csakhogy épp mi voltunk azok négy éve, akik hangosan tiltakoztunk, amikor a Fidesz meghozta a törvényt, amely alapján a börtönbiznisz beindulhatott. A Jobbik ellenezte egyedül. Hogy tehettük volna meg, hogy most, amikor végre változtatnak azon, ami ellen akkor olyan hangosan tiltakoztunk, mégsem támogatjuk a rossz szabály eltörlését?

Mondjuk úgy, hogy tartózkodnak.

– Ebben a konkrét ügyben a probléma az, hogy a börtönök túlzsúfoltak. A kormánynak márpedig minden eszköz a rendelkezésére áll, hogy ezen változtasson. Ha több börtönt kell építeni, építsenek több börtönt. Az megoldaná a kártérítési perek problémáját is.

Kompenzálni akarták netán, hogy a zsidó származású Jobbik-elnök nem sokkal korábban a Guardianben védte Soros Györgyöt? Álomszerűen sztereotipikus, szinte le sem kell csapnia a Fidesznek.

– A Fidesz legfeljebb a saját szélsőjobboldali táborának tudna üzenni ezzel. Mindenki más röhög már rajtuk. Ha a tanár tüntet a gyerekekért, akkor Soros, ha a melós a rabszolgatörvény ellen, az is Soros, ha bíróságon nyernek a gyöngyöspataiak, az is Soros. Nevetséges.

Mondja annak a pártnak az elnöke, amely elsőként követelte, hogy tiltsák ki a Soros-szervezeteket az országból.

– Mondom, mi megérkeztünk középre, a Fidesz meg a szélsőjobbra. Lehet, hogy gyors volt a néppártosodás, s ezért is nem torkollhatott két éve kormányváltásba, de ezzel az új elnökséggel a folyamat mára lezárult.

Hogy a választókat mennyi idő alatt tudjuk integrálni, az kiderül – a munka mindenesetre elindult, s más pártok is hajlandók már együttműködni velünk. Tíz évvel ezelőtt erre senki sem lett volna hajlandó.

Karácsony Gergely kilenc éve vetette fel a technikai koalíció lehetőségét önökkel.

– Igaz. Nem jött össze.

Lassan tanultak.

– Mindenki fejlődik. Mi is. A 2018-as választást azért vesztettük el, hogy megtanuljunk nyerni 2019 őszén.

Még mindig nem értjük viszont, hogy ha nincs cigányozás, zsidózás, gárda sincs, meg Árpád-sáv se, akkor tartalmilag mi különbözteti meg önöket a többi ellenzéki párttól.

– Az, hogy mi büszke magyarok vagyunk. A nemzeti öntudatot, a hagyományainkat fontosnak tartjuk, Trianont fontosnak tartjuk.

Ezek szerint a DK és a Momentum nem büszke magyar?

– Mindenki maga dönti el. Nem a DK vagy a Momentum elnöke vagyok, hanem a Jobbiké.

Mi meg azt kérdeztük, miben különbözik a többi ellenzékitől. Ön emelte ki ezt a büszke magyart.

– Érzésem szerint a Momentum politikusai inkább világpolgárként tekintenek magukra, liberális világnézeti alapokon állnak, mi meg nemzeti alapokon.

Hátha konkrétumokkal közelebb jutunk! Kedvenc könyve?

– Hú. Mesekönyveket olvasok mostanában a kisfiamnak.

Ebből sem tudtunk meg sokat világnézetileg. Kedvenc zenekar?

– Mostanában mongol metált hallgatok. The HU. Óriási. Amikor megtudtam, hogy Kósa Lajos is felfedezte magának őket, úgy éreztem, tessék, ezt is lenyúlja a Fidesz. Aztán rájöttem, hogy ebből nem lehet baj. Hallgathat jót ő is. Amúgy Hobo, Deák Bill, a régi blues-rock vonal.

Magozott Cseresznye? Egészséges Fejbőr?

– Soha. Ezeket tíz éve sem bírtam meghallgatni. Kulturális katasztrófa.

És a Nélküled?

– Attól könnybe lábadt a szemem, amikor először meghallottam. Szeretem.

Látja magát miniszterelnök-jelöltként?

– Egyelőre nem.

Nem erre fut ki a melósmegszólító ideológiamentesség?

– Kérdés, hogy a DK szavazói gyomorgörcs nélkül rám tudnák-e adni a szavazatukat. Nem biztos. Ez visszafele is igaz.

Egy régi Jobbik-szavazó, akinek a politikai identitása jelentős részben Gyurcsány Ferenc kormányzásának elutasításából forrt ki, nehezen venné rá magát, hogy Dobrev Klárára szavazzon.

Nem kell a választókat ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. A mi dolgunk, a pártoké, hogy megtaláljuk azt a civil jelöltet, akire mindenki tud szavazni gyomorgörcs nélkül.

Pártirodákban egyezkedve? Az ősszel sikeres előválasztás már smafu a magát demokratikusnak nevező oldal számára?

– Budapesten viszonylag könnyű megszervezni egy előválasztást, de Szendrőládon nem tudom, ki lenne, aki lebonyolítja. Ehhez pénz kell, paripa és fegyver. Jó, elég csak a pénz. Abból viszont sok. Nekünk ennyi nincs. Hogy a legkisebb faluban is elmagyarázzuk a Mirgáns 1-en nevelkedett embereknek, mi az előválasztás, hogyan kell érvényesen szavazni… Óriási logisztikai kihívás. A Fidesznek eközben mindene megvan ahhoz, hogy beavatkozzon egy ilyen folyamatba, s a számára könnyebben legyőzhető jelölt irányába hekkelje meg a rendszert, torzítsa a választói akaratot. Tehát igen: sokkal célravezetőbb, ha tárgyalóasztal mellett le tudjuk meccselni, hogy ki az a pártonkívüli, aki kellőképpen integráló és karizmatikus ahhoz, hogy Orbán Viktor esélyes kihívója legyen.

Gyurcsányé a legnagyobb ellenzéki párt, fura lenne, ha a meccsen nem az ő jelöltje győzne. Előválasztáson viszont meg lehet verni a jelöltjét – lásd Kálmán Olga.

– Ne hasonlítsuk Budapestet az országhoz egyrészt, a DK pedig az ellenzéken belül mégiscsak egy kis szelet. Még ha most a legnagyobb kis szelet is. Ha nem tudunk olyan jelöltet találni, aki mindenki számára elfogadható, akkor mégis hogyan akarunk majd közösen kormányozni?

Ha egy országos előválasztást sem tudnak megszervezni, mégis hogyan tudnának kormányozni?

– Jelenleg úgy futunk ki a pályára, hogy a Fidesz eltörte kezünket-lábunkat. Így kell harcba mennünk. Jó lenne, ha az ellenzéki oldalon belül nem harcokkal töltenénk az időnket ilyen körülmények között, hanem konstruktív vitákkal. Október 13-ig csak elszenvedői voltunk a NER-nek mi is, akkor viszont megtörtük a centrális erőteret, aminek a Fidesz azóta sem találja az ellenszerét. Ezért fog a Fidesz elbukni.

Egyetlen közös lista is jöhet, amiről Márki-Zay Péter beszél?

– Ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak. De nem a legjobbnak. Az elmúlt negyedévben félmillió szavazó hagyta ott a kormánypártot, ők most bolyonganak a politikai térben. Lehet, hogy a Fidesz visszacsábítja majd őket, vagy apolitikusak lesznek, de jobb esetben meg tudjuk őket szólítani mi. DK-val közös listára viszont jó eséllyel nem szavaznának. A két lista tehát nem gyengíti, hanem erősíti egymást.

Közös miniszterelnök-jelölt, de azért két lista? Nem érzi meg a szavazó, hogy hülyének nézik? Hiszen ha az ellenzék kerül többségbe, úgyis koalícióban kormányoznak majd Gyurcsánnyal.

– Ezért fontos, hogy a miniszterelnök-jelölt integratív személy legyen.

Pálinkás József?

– Nyilván nem mondok nevet. Azonnal szétlőné a Fidesz.

„Megtörtük a centrális erőteret, aminek a Fidesz azóta sem találja az ellenszerét.” Fotó: Béli Balázs

Az mondjuk tényleg érdekes lenne, hogyan kormányoznának a DK-val. Gyurcsány sosem szerette a kettős állampolgárságot, sem a szavazati jogot. Mit tesz, ha koalícióban vannak vele, és azzal jön elő, hogy el kell venni ezeket?

– Ami nem lehet vita tárgya, az az autonómia. Hogy a határainkon kívül élők a szülőföldjükön őrizhessék meg a magyarságukat. Ezért akár uniós szinten is küzdenünk kell. Bízom benne, hogy ez nem is képezi vita tárgyát Magyarországon. Az, hogy akik nem itt adóznak, hogyan szóljanak bele az itteni politikába, szavazat szintjén, netán szószóló útján – ez legitim vita lehet.

Ön mit képviselne egy ilyen vitában? Ha Gyurcsány Ferenc felveti, hogy vegyék el az állampolgárságot meg a szavazati jogot.

– Az állampolgárságot nyilván nem lehet elvenni, miért is kellene. Pozitív intézmény.

– Arra tehát vevő lenne, hogy megvonják a ma vele járó szavazati jogot?

– Azt mondom, legitim vita tárgya lehet, hogyan szóljanak bele az itteni politikába úgy, hogy az mindenki számára megnyugtató legyen.

Ma tehát nem megnyugtató?

– Amikor járom az országot, látom, milyen megosztó ez a kérdés. Van, aki szerint természetes, hogy minden állampolgárnak jár a szavazás joga, de legalább ennyien vannak, akik azt mondják: aki soha nem adózott ide, az ne szóljon bele abba, hogyan és kik osztják újra az adóból befolyó pénzeket. Azért vagyunk politikusok, hogy lefolytassuk a szükséges vitákat és olyan eredményre jussunk, amely mindenki számára elfogadható.

Múlt héten volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Volt valami megemlékezésük, vagy nem kell az emlékezetpolitika, hadd örüljön a DK…

– Helyi szinten voltak megemlékezéseink. A parlamentben meg remek alkalom volt, hogy szembesítsük a Fideszt azzal, mennyire nem akar szembenézni a saját múltjával.

A Fidesz?

– Abból a rendszerből nőttek ki, az ügynökaktákat meg máig takargatják.

Azért a nyolcvanasokban még gumibotozták őket, önök meg az állampártból kinőtt MSZP-vel meg az abból kinőtt DK-val fognak össze épp.

– Azért csak a KISZ-ből nőtt ki a Fidesz is.

Nem volt más ifjúsági politikai szervezet, az első nem hivatalosat ők alapították – és nem kértek rá engedélyt. Egy diktatúrában.

– Jó, akkor csak annyit kérünk, hogy tegyék ki az asztalra, milyen ügynökeik vannak, kik a fogott emberek. Lássunk tisztán. Ki zsarolható ügynökmúlttal? Ki jelentett? Ki az, aki a mostani demokráciában ugyanúgy diktatúrát épít, már csak megszokásból is?

Ezek szerint Schmidt Máriával ért egyet: Szabó Istvánnak nem kell életműdíj.

– Finoman szólva is visszásnak tartottam volna, ha átveszi. Épp azokra tekintettel, akikről jelentett.

A művészi teljesítmény és életút nem válhat el?

– Hogy válhatna? A művészet az emberből fakad. Benne van a politikai meggyőződés, a magánélet, a filozófia, minden.

Ilyen szélsőliberális megközelítést azért nem vártunk Jobbik-elnöktől.

– Ez szélsőliberális?

Abszolút. Ugyanaz az álláspont, amely szerint Nyirő Józsefet azért nem szabad tanítani, mert nyilas volt.

– Nem tudom, hol lenne a határvonal. Egy pontig ember, aztán író? Vagy hazudik a műben? Szerepet játszik?

Akkor tehát ne tanítsunk Nyirőt?

– Veszélyesek ezek a kérdések, mert a 20. századba visznek vissza, s addig sem a jelennel meg a jövővel foglalkozunk.

Ügyes próbálkozás a kérdés megkerülésére, de: ne tanítsunk Nyirőt?

– Tényleg nem ez most a fő kérdés. Nem az a gond, hogy mit olvasnak a magyar gyerekek, hanem hogy nem is tudnak olvasni. Hogy rengetegen funkcionális analfabéták. Tőmondatokat értenek meg legfeljebb. Stop Soros! Ezt. Van, aki már csak azt, hogy Stop! – és oda kell fotózni a nagy tömeget mögé.

Erdoğan épp Európába engedi szírek tömegeit. Van az ellenzéki összefogás olyan fontos, hogy már a migránsellenességet is sutba dobja a Jobbik, vagy a politikai babért azért megpróbálják learatni, ha jön a tömeg?

– A migránspolitikában sem képviselünk mást, csak az ország érdekét. Mi javasoltuk a kerítés megépítését, amit Orbán Viktor megfogadott és megépítette. Mi harcoltunk azért, hogy megszüntesse a letelepedési kötvények rendszerét, amit végül megtett. Most, hogy Erdoğan szélnek ereszti a menekülteket, jó lenne, ha a miniszterelnök végre megfogadná azt a javaslatunkat is, hogy állítsuk vissza a határőrséget. A hatérvédelem közös nemzeti minimum kell, hogy legyen, függetlenül attól, hogy ki milyen pártállású. Nem migránsokra van szükségünk, hanem azokra a magyarokra, akiket az Orbán-rendszer elüldözött innen.


Nyitókép: Béli Balázs

Ez az interjú nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Interjú