Felkelt, és győzött a normális Magyarország
Harminchat éven belül a harmadik rendszerváltásának fut neki Magyarország. Gyorsan váltottunk diktatúráról demokráciára, aztán leplezetten, fokozatosan, de hátat fordítottunk neki. A vasárnapi választás talán az utolsó pillanatban adta meg az esélyt, hogy nekiveselkedjünk még egyszer, hogy normálisan éljünk.
Soha, egyetlen párt sem kapott annyi szavazatot még magyarországi választáson, mint vasárnap a Tisza. Igaz, csak negyvenezerrel haladta meg a Fidesz négy évvel ezelőtti eredményét, de megszerzett mandátumainak száma is több, mint amennyi 2022-ben a Fidesznek volt – és ha beérkeznek a külföldön leadott voksok, akkor a győzelme még nagyobb lehet. Minden korábbi választásnál magasabb részvétel mellett. Ennél világosabb eredménye tehát nem volt még magyar választásnak.
1990 után ismét egy rendszerváltás lehetősége a tét. A Tisza azt ígérte, hogy ha felhatalmazást kap, akkor beteljesíti 1990 ígéretét, és Magyarországon újra megkísérli bevezetni a demokráciát. A jelző nélküli demokráciát. Nem népit, nem illiberálisat, nem irányítottat. Arra szavazott az emberek óriási többsége, hogy meg akarja próbálni.
Magyar Péter győzelmi beszédében nem ígért semmi különöset ahhoz képest, ami 1990 ígérete volt.
Nem véletlen, hogy Antall Józsefet idézte szó szerint. A jog uralmát, törvény előtti egyenlőséget, méltányosságot, nyugati orientációt ígért.
Szabó Bence százados úgy kezdte az elmúlt hetekben a megszólalásait, hogy „egy ideális világban nem ülnék/nem állnék itt”. Magyar Péter ezt az ideális világot ígérte a kampányban, és a választók nagy többsége ezt várja tőle. Történelmi esélyt kapott az ország, hogy lehetősége legyen a polgári fejlődés kiteljesítésére. A hasonló kísérleteket eddig háborúk, idegen hatalmak vagy a vezetők árulása akadályozták. Az elszánt kísérletezés mégis reménykeltő. Magyarország lakóinak nagy többsége kifejezte, hogy muszáj újra megpróbálni.
Máskülönben sosem leszünk jobbak
A normális világ keretei önmagukban nem hoznak jólétet, és nem garantálják a csalások, visszaélések nélküli világot. De a demokratikus keretek nélkülözhetetlenek ezek visszaszorításához. A demokrácia nem a jó döntéseket garantálja, hanem a korrekció lehetőségét, képességét. A demokrácia biztosítja, hogy a csalókat, önkényeskedőket felelősségre lehet vonni. Illetve igazságérzetet ad, mert biztosak lehetünk benne, hogy az dönthet helyettünk, akit a többség megbízott, és ha a többség elégedetlen, akkor lecserélheti másra. Ennyit ígért lényegében az 1990-es rendszerváltás, és egyéb materiális javak mellett ezt lopta el fokozatosan, apránként, és szerencsére még nem is teljesen a Fidesz. Azért nem teljesen, mert le lehetett győzni békésen.
Legyőzéséhez egyszerre kellett óriási elégedetlenség és erőfeszítés is. Az elégedetlenséghez biztos hozzájárult, amit Orbán Viktor a kampány végén rendre igazságtalanságnak nevezett, vagyis azok a külső körülmények, amelyek nem kedveztek a magyar gazdaságnak. De ez csak részigazság. Magyarország 2020-ban, a járvány idején kezdődő látványos lecsúszása
nem tartott volna mostanáig, és nem lett volna ilyen mértékű sem, ha a közérdeket a sajátjukénál előrébb tartó emberek kormányozták volna.
Az elégedetlenség Orbánéknak szólt, és nem a világ összes bújának és bajának.
Nem volt egyszerű
Az erőfeszítés pedig, amit a tiszások véghezvittek, példátlan a magyar politika történetében. Pénz, infrastruktúra nélkül, titkosszolgálati támadások alatt építettek fel egy olyan szervezetet, aminek 106 jelöltje egyenként 15 ezer emberrel találkozott három hónap alatt, ahogy azt vasárnap este a kampányfőnökük elmondta. Több embert győztek meg hitelességükről, mint valaha politikai szervezet tudott Magyarországon. Nem tudjuk még, hogy képesek lesznek-e jól kormányozni, vagy egyáltalán együtt maradni, de az egyértelmű, hogy elszántak és hatékonyak.
Nem adta a Fidesz könnyen magát, és
már rég túl voltunk azon, hogy normális demokráciához méltó választások legyenek Magyarországon.
Feszítő a tudat, hogy talán 2014-ben vagy 2018-ban sem lett volna kétharmados Fidesz-többség, ha már akkor is lettek volna őrszemek és megfigyelők az ország minden zegzugában, hiszen mindkét alkalommal egyetlen képviselői mandátumon múlt Orbán Viktor teljhatalma. És mostanra azt is tudjuk, hogy rendszerszerűen vettek és zsaroltak ki szavazatokat. Lehet, hogy csak néhány százalékpontnyit, de valószínű, hogy eleget ahhoz, hogy legyen mandátum, ami ezen múlott.
Ha szoros lett volna ez a választás, akkor lehetséges, hogy minden korábbinál durvább csalással hajlítja maga felé a végeredményt a Fidesz. Ettől tartott az urnazárás után Magyar Péter, amikor ezt mondta: „Látjuk és halljuk azokat a jeleket, hogy az állampárt mire készül, milyen esetleges provokációra. Az őrület jelei kezdenek elhatalmasodni rajtuk, és mindenféle fegyveres támadásról, középületek elfoglalásáról hallucináltak.” És mintha ezt az erőszakos csalást vezette volna fel a miniszterelnök péntek reggeli videóüzenetében, vagy éppen Lázár János még vasárnap is:
ellenzéki erőszakról, polgárháborús készülődésről hadováltak, ami után rendkívüli intézkedések lettek volna foganatosíthatók.
Az erőszakos csalás lehetősége nem tűnt túlzó aggodalomnak, miután kiderült, hogy a kormány a titkosszolgálat bevonásával próbálta tönkretenni a teljesen legálisan működő ellenzékét, vagy miután terrortámadásról szóló színjátékot adott elő a szerb határnál. Ha nincs ekkora és ennyire elszánt tömeg az ellenzék mögött, akkor a lerontott állami intézményeket minden korábbi mértéket felülmúló csalásra használhatták volna. Így is volt elég csalás, a legszembetűnőbb az állami pénzek öntése volt a Fidesz kampányába, sokadszorra immár. Vagy éppen az ellenzéki oldalon kiállók vegzálása lefokozással, hatósági zaklatással, hazug lejáratásokkal. Ezek a módszerek sem a mostani választással kezdődtek.
De ahogy 1989-ben a lengyel kommunistákat le lehetett győzni, vagy Vladimir Mečiart 1998-ban Szlovákiában, úgy most Magyarországon is kiderült: a gátlástalan, erejével visszaélő hatalom leváltható, ha kellő elszántsággal és elégedetlenséggel találkozik.
A hazugságok már az égig értek
Így még a világ két legnagyobb atomhatalmának a vezetőjét is hiába sorakoztatta fel maga mellett Orbán Viktor, mert kiderült, hogy a magyarok többsége valóban érzékeny a szuverenitására. Ezt jól érezte meg a miniszterelnök, amikor évekkel ezelőtt erre építette politikai kommunikációját, csak éppen az elvtelen hajbókolás a két elnök előtt teljesen ellentétes volt azzal, amit hajtogatott, és így hiteltelenné vált. Ahogy a Fidesz-kormányok szétrohasztották a demokrácia eszközeit,
egyre meredekebb hazugságokkal traktálták a magyarokat, egyre hajmeresztőbb történeteket találtak ki a világ működéséről és helyzetéről.
A 2026-os kampány magyarkanizsai robbanásveszélyes hátizsákjai, az eltérített pénzszállító és sok más badarság idején szinte boldog békeidőnek tűnt, amikor még csak a rezsicsökkentésre fenekedő nemzetközi szervezetekkel, vagy éppen Soros-tervvel riogattak. Pedig már akkor is bőven túlmentek az igazmondás és a jóízlés határán.
Sosem volt példás a magyar demokrácia, és sosem volt nyugat-európai mércével jómódú az ország. A romlás már 2010 előtt is feltűnő volt, de azóta tudatosabb, szervezettebb lett a demokratikus berendezkedés kiüresítése, és ezzel összefüggésben az anyagi fejlődés lehetőségének elrekesztése. Úgy teljesedett be alig néhány év alatt egy rendszerváltás, és állt át Magyarország az önkényuralom híveinek oldalára a világpolitikában, hogy a Fidesz nem erre kért felhatalmazást.
2010-ben a normális demokrácia ígéretével szerzett a párt kétharmados többséget, de tégláról téglára verte szét a demokratikus Magyarország eleve gyenge és roskatag építményét. Mire világossá vált mostanra sokaknak, hogy mi történik, talán az utolsó pillanatban volt az ország, hogy meg tudjon maradni az élhetőbb civilizáció oldalán.
Próbáljuk meg
Rossz állapotban van az ország. Nem olyan rosszban, mint az előző rendszerváltás, 1990 idején volt. De az állam képtelen finanszírozni a kiadásait, miközben a szolgáltatásai aggasztóan gyengék, szervezetlenek és korruptak. Mégis szerencsénk, hogy a mostani rendszerváltó törekvés nem igényel akkora változást, mint az 1990-es.
A keretek már megvannak, csak élettel kell megtölteni azokat.
A közelmúlt titkai között akadhatnak brutálisak, de nem egy idegen hatalom katonai megszállásával működtetett kommunista diktatúrát kell demokráciára cserélni, hanem egy lerontott, illiberálissá torzított demokráciát kéne helyrerakni. Erély és szelídség egyszerre kell hozzá. A következő miniszterelnök a rakparton vasárnap éjjel hajlandónak mutatkozott mindkettőre. Kaptunk, kikapartunk egy esélyt megint. Ha mindenki igyekszik normális maradni, akkor élhetünk is vele. Lehet jobb hely a hazánk.
Nyitókép: Magyar Péter győzelmi beszédére váró tömeg 2026. április 12-én. Fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
