Az író műveiben is rendszeresen felbukkanó egykori családi otthon a 20. századi Magyarország amolyan véletlen sűrítménye: egymásra rétegződik benne minden korszak, mint a híres Ottlik-palimpszesztben, amelynek másolata ott látható az emlékszobává vált dolgozószoba falán. A Hetedik Műterem által jegyzett felújítás finom kézzel nyúlt a házhoz, hogy ezek a rétegek mind olvashatók maradjanak. Látszólag alig változott valami, miközben a megtisztítás által mégis új minőség keletkezett.

A fővárosi közgyűlés ma minden bizonnyal utat enged egy újabb, 12-15 emeletes tornyokból álló lakótelepnek, ezúttal Óbudán. A sokak által szeretett Harisnyagyár fölé tornyosuló Waterfront City II. nevű monstrum egészen olyan, mintha kiemelt projekt lenne, tiltakoztak is ellene a civilek, de nem az: itt nem volt NER-es hátszél, a végeredmény mégsem nagyon különbözik attól, mintha lett volna. Legfeljebb az ellentételezés lesz valamivel nagyvonalúbb. Úgy látszik, akkor sincs megfelelő eszköztára az önkormányzatoknak az emberléptékű városfejlesztés kikényszerítésére, ha az állam – legalább néhány esetben – nem fosztja meg őket a jogaiktól.

Nem igaz, hogy semmi nem történt a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelme érdekében az elmúlt évtizedben. A 2013-as nagy árvíz idején legveszélyesebbnek számító szakaszokon új vagy újjáépített gátak emelkednek. De a legfontosabb szakasz még hiányzik: a Nánási úton és a Királyok útján építendő védmű. Nem szabad újranyitni az évtizedes vitát a parton vezetett mobilgátról, mert az itteni gátra kész tervek és engedély, sőt már uniós forrás is van. Tartós és biztonságos megoldást csak ez jelent. Mutatjuk, miért.