Öt ok, ami miatt a Fidesz elveszítette a magyar vidéket
A választás estéjének legmeghökkentőbb pillanata volt, amikor Magyarország térképe a Tisza többségét jelölő kék tengerré változott, amiben csak néhány narancssziget úszkál. Most hétvégén a külföldön élők és a nagyvárosokba átköltöző fiatalok szavazataival ezek nagy része is elsüllyedt, három egyéni mandátum és egy listás is átfordult. Pedig a Fidesz rendszeresen a vidék pártjaként hivatkozott magára, és évek óta alternatív fővárost igyekezett kiépíteni Debrecenben. Április 12-én mégis sokkal nagyobb arányban veszített az országban, mint 2024-ben Budapesten az önkormányzati választásokon. A 106 egyéni körzetből a Fidesz csak tízet tudott megnyerni, azt is jobbára a periférián. Részint azért, mert ez már nem az a vidék, amit korábban meghódított. Öt pontba szedtük Magyarország átváltozásának okait.
Amikor feltesszük a kérdést, hogy miért veszítette el a vidéket a Fidesz, adódik egy bárki számára látható magyarázat: Magyar Péter folyamatos országjárása, vidéki jelenléte az elmúlt két évben, valamint a Tisza szigetek megjelenése és aktivitása országszerte. E nyilvánvalóan igaz magyarázatok mellett azonban több olyan strukturális ok is áll a háttérben, amelyekre érdemes vetnünk egy pillantást. Részben ezek tették ugyanis lehetővé a Tisza ilyen erős áradását.
1. A változás pártot keres. A vidéki polgárság ébredése
A 2024-es önkormányzati választások idején vidéken még nem indult a Tisza Párt, mégsem állíthatjuk, hogy az akkor történteknek semmi köze a mostani kétharmadhoz. Akkor fordult elő ugyanis először, hogy Fidesz a főváros és a megyeszékhelyek nagy része mellett a hagyományosan narancsos bázisnak számító középvárosokban, nagyobb járási központokban is kikapott.
A Válasz Online a jelenséget akkor az egészségügyön keresztül, Az utolsó keszthelyi baba mítosza – kórházak miatt veszített városokat a Fidesz című elemzésében mutatta be.
A magyar egészségügyben hagyományosan a sebészettel, belgyógyászattal és szülészettel rendelkező intézményeket nevezzük kórháznak. 2024 végén azonban tizenkét olyan intézményt azonosítottunk, amely 2012 óta már nem felel meg ennek a klasszikus kritériumnak. Titokban leépítették, és ugyan ma is működik ott valami, de már nem valódi kórház. Egy sodródó ágazatot látunk, amelyben először esett 40 ezer alá a kórházi ágyak száma, annak következtében, hogy több mint háromezer kórházi ágy működtetését csendben szüneteltették.
A valóság és a politikai kommunikáció itt is élesen elvált egymástól: hivatalosan nem változott semmi annak köszönhetően, hogy 2022-ben a fideszes többség módosította a kórház szakmai definícióját. Azóta
lényegében bármi kórháznak nevezhető, ami valaha akként működött.
A leépítés egyes helyeken tudatos volt, másutt az intézmények az alulfinanszírozottság és a rossz szakmai irányítás miatt maguktól kezdtek sorvadni. A fővárosban is hasonló folyamatok zajlanak, de vidéken – ahol egy-egy település identitását is meghatározhatja, hogy saját kórháza van – ez könnyebben érzékelhető.
A felismerés pedig több helyen a helyi elit közéleti ébredéséhez vezetett.
Az aktív korú lakosság leginkább a szülészetek létén vagy nem létén keresztül kapcsolódik a kórházakhoz. Ez volt az oka annak, hogy a szülészetek bezárásával létrejövő kórháztorzók aktivizálták a helyi közvéleményt. Lapunk is a pénteken mentőbe pakolt és a megyei kórházba szállított gyermekágyas nők és újszülöttek sorsán keresztül mutatta be, hogyan bukta el a Fidesz Nagy István agrárminiszter városát, Mosonmagyaróvárt az önkormányzati választásokon. 2024-ben csak a polgármesteri címet veszítették el, majd most az országgyűlési mandátumot is. Noha azóta a szülészet működését helyreállították, van üzenetértéke van annak, hogy Porpáczy Krisztina, az éppen a kórházügy kapcsán a közéletbe bekapcsolódó máriakálnoki háziorvos tudta legyőzni a befolyásos agrárminisztert.
A kormánypárt hasonló okból veszítette el a Tiborcz-övezeti Keszthelyet is. 2022-ben a fideszes Manninger Jenő egyedüli jelöltként nyert időközi polgármester-választást. 2024-ben viszont ott volt a megszűnő szülészet ügye, és a Fidesz kikapott. Most a Manninger előtti fideszes polgármestert, a közben államtitkárrá előlépő Nagy Bálintot indította Orbán Viktor, de a Balaton-partiak őt is búcsúztatták.
A Fidesz 2024-ben elbukta Kövér László házelnök városa, Pápa polgármesteri címét, 2026-ban a Tisza elvitte a mandátumot is. Orosháza ugyanígy járt, kórházába a mostani választások előtt ömlött a pénz, vagy legalábbis annak ígérete. Az alföldi városból mégis a Tisza küldhet képviselőt a parlamentbe.
Pedig 2024-ben ezeken a helyeken zömmel nem ellenzéki pártok, hanem a város polgársága által alapított egyesületek, szövetségek, polgári klubok verték meg a Fideszt. Vagyis olyan – akkor még párt nélküli – civilek, akik a városuk kulturális és helyi társadalmi életét meghatározó rétegéből kerültek ki. 2026-ra már pártot is találtak maguknak.
Bár az egészségügy központi motívum volt, a kórház ügye sok esetben azért vált közösségszervező erővé, mert a helyiek ezen keresztül szembesültek autonómiájuk korlátozásával.
A Fidesz-kormány alapvető hibát követett el azzal, hogy olyan segítő energiákat fojtott el, amelyeken keresztül az emberek megélhetik a közösséghez tartozást.
Például engedélyhez kötötte a kétmillió forint feletti adományok elfogadását az állami kórházak számára, és ezzel megnehezítette, hogy a helyiek segítséget nyújtsanak, gyűjtéseket szervezzenek beteg gyerekek helyi gyógyítására vagy a nehéz sorsú intézményeik számára. Minden ilyen lépés szembesítette őket azzal a ténnyel, hogy a kormány szemében ezek nem az ő kórházaik, egy pápai lakosnak semmivel sincs több köze a pápai kórházhoz vagy az ottani iskolákhoz, mint egy tiszaburainak. A helyiek képtelenek ezt elfogadni.
A kormány elvette a kis kórházak gazdasági önállóságát, és a legtöbb esetben a megyei intézmények alá rendelte őket. Innentől hiába vállalta egy önkormányzat, hogy például egy négynapos ünnepen segít nyitva tartani a szülészetet vagy a gyerekorvosi ügyeletet, a pénz biztosítása nem volt elég, engedély is kellett hozzá. Ha egy közösség úgy érezte, számára fontos, hogy polgárai helyben jussanak segítséghez, de a központ nemet mondott, akkor nem tehetett semmit. Az önkormányzat részéről éves támogatási keretet is nehéz volt megszavazni a kórház számára, mert semmilyen garancia nem volt arra, hogy az adományból nem a megyei intézmény gyógyszerszámláját fizetik ki.
A 2024-ben megválasztott városvezetők a választások előtt most a saját kommunikációs csatornáikon, televíziókon, helyi lapokban, Facebook-oldalakon a Tisza aspiránsának támogatására szólították fel a városukat.
Az önkormányzati választás csak a kezdet volt, akkor a kisebb járási központok közül csak néhány fordult el a Fidesztől. A mostani választáson viszont a 174 járási központ közül kevesebb mint húszban maradt többsége Orbán Viktor pártjának. Kőszegtől Füzesabonyig több mint 150 járási központban tarolt a Tisza.
A Fidesz által megnyert városok közül jó néhány olyan kicsi (mint Baktalórántháza, Csenger, Biharkeresztes vagy Kemecse), hogy csak két-háromezer érvényes voksot lehetett ott összeszámolni.
A Kovách Imre és Szabó Andrea szociológusok kutatásaiban lokálisan integráltnak nevezett, a helyi véleményvezér szerepét betöltő értelmiségi-vállalkozói-polgári réteg fokozatos átállásának tanúi voltunk. Ez a társaság nem a korábban is politikailag aktív csoportból került ki, tehát zömmel nem a dohányboltokkal, uniós támogatásokkal, zsíros állásokkal díjazott Fidesz-elithez tartozott, hanem a helyi bálok, kulturális események, hagyományok ápolásában szerepet vállaló civil közegből.
Ez volt az egyik oka annak, hogy a Tisza kisvárosi szintig bevette Magyarországot, pedig a Fidesz-elit nagy része változatlanul kitartott a pártja mellett. A Tisza mégis szinte mindenütt győzni tudott, ahol ez a lokálisan integrált réteg – nevezzük őket helyi polgároknak – egyáltalán létezik.
2. Önmagukon túlnyúló városok
Minden mérvadó közvélemény-kutatás azt hangsúlyozta, hogy a Fidesz legerősebb bázisa a falu. Ám arról a választások előtt kevés szó esett, hogy a magyar falvak jelentős részében ma már lényegében városi népesség lakik. Nemcsak azért, mert semmi közük a mezőgazdasághoz, jó eséllyel egyetlen szál sárgarépa sem termett az elmúlt tíz évben a kertjükben, és tyúkot is ugyanúgy az állatkertben vagy skanzenekben látnak, mint a budaiak.
A magyar kistelepüléseket két alapvető csoportra oszthatjuk: a város meghosszabbításaként működőkre (szakmai kifejezéssel agglomerációkra, agglomeráló térségekre és településegyüttesekre), illetve a klasszikus falvakra. A különbséget az jelenti, hogy az első csoportba tartozók jelentős része a városban szerzi a jövedelmét, pontosan ugyanolyan munkakörökben, mint az ott élők, esetleg iskolába is oda járatja a gyerekeit, az otthona viszont falun van, ahova naponta ingázik. Általában növekvő lakosságszámú vagy legalábbis sok beköltözővel rendelkező településen él, ahol alacsony a munkanélküliség, magas a foglalkoztatottság és jelentős a legalább középfokú végzettségűek vagy a diplomások aránya.
A folyamat jelentőségét Tóth Géza, a Központi Statisztikai Hivatal és a Miskolci Egyetem munkatársának tanulmánya érzékelteti. 2014 és 2024 között a győri agglomeráció tíz településsel bővült, a pécsi és a székesfehérvári nyolccal, a kaposvári héttel lett nagyobb. A budapesti agglomeráció így már 115 egységből áll, a győri 78-ból, a zalaegerszegi 76-ból, a szombathelyi 63-ból.
Összesen 25 városnak van saját településegyüttese, és az országban 751 sorolható a városias jegyekkel rendelkező kategóriába.
Ha például Győr-Moson-Sopron megye választási térképére nézünk, akkor azt látjuk, hogy a győri körzethez ugyan számos kistelepülés tartozik, de valójában azok az agglomeráció részei, az ott élők jó része az olcsóbb ingatlanárak és a természetközeli környezet miatt költözött vidékre.
A kistelepüléseket elővárosként, kertvárosi övezetként használók számára a falvakat klasszikusan sújtó szolgáltatáshiány elveszítette jelentőségét, hiszen mindenhova kocsival járnak, legfeljebb 5-10 kilométerrel messzebbre. Ugyanannál a multinál vásárolnak be hétvégére, ugyanazokból a webshopokból rendelnek árut és ugyanaz a futárszolgálat szállítja ki számukra, mint a városiakét.
A falun tömegével megjelenő városias gondolkodásmód a választási preferenciákat is átalakította. A politikai változások rendszerint a városokból indulnak, de csak akkor tudnak átütően sikeresek lenni, ha vidéken is éreztetik hatásukat. A városias falusiaknak is szerepük volt abban, hogy a változás a vidék nagy részét is áthatotta. Fontos választóvonalnak látszik tehát a 2026-os választásokon, mely település klasszikus, hagyományos falu, ami gyakran azt is jelenti, hogy elöregedő, gyorsan fogyatkozó lakosságú és melyiket jellemezhetjük agglomerációs, növekvő lélekszámú, fiatalabb átlagéletkorú térségként. Az előzőek zömmel a Fideszre szavaztak, utóbbiak a Tisza Pártra.
Beszéltünk már Győr helyzetéről, ám a mindössze egy választókerülettel arrébb levő és a Fidesz által megnyert csornai körzet teljesen más világ. Egyrészt zömmel klasszikus falvakból áll, mert maga a város nem rendelkezik saját agglomerációval. Másrészt Csorna azon kevés a járási központ közé tartozik, ahol a Fidesz magában a városban is meg tudta verni a Tiszát – ha nagyon szorosan is, 47-46 százalékos arányban.
Ez annyira nem jellemző, hogy még a szabolcsi körzetek települési térképe is leginkább sajthoz hasonló: a fideszes masszában a járási székhelyek lyukasnak látszanak – azokat ugyanis elvitte Magyar Péter pártja. A Fidesz által megnyert mandátum voksai Szabolcsban viszont úgy adódnak össze, ahogy Orbán Viktor az óellenzéki időkben nyerni tudott: a járási központokban ellenzéki többség volt, az összességében több szavazóval rendelkező falvakban viszont nyert a Fidesz, és ezzel elvitte a mandátumot is.
A magyar vidék átalakult az elmúlt években, és ez annak is köszönhető, hogy felerősödött a belső migráció.
2001 és 2022 között megduplázódott az ingázók aránya, az utóbbi években pedig még dinamikusabb lehetett a növekedés. A legutóbbi népszámlálás idején már mintegy hatmillió ember élt olyan agglomerációs körzetben, amelynek egy város a középpontja. Vagyis a lakcímkártyáján egy falu volt feltüntetve, de jó eséllyel városi identitással rendelkezik. A klasszikus értelemben vett falusi lakosság száma és aránya drámaian csökkent az elmúlt időszakban. A Fidesz még ösztönözte is a városiak kiáramlását az elöregedő lakosságú falvakba, vélhetően nem érzékelve, hogy a helyi társadalmak átalakításával saját politikai érdekei ellen cselekszik.
3. A fejlett Nyugat és a leszakadó Kelet legendájának vége
A választás eredményét rögzítő térképre nézve az látszik, hogy a Fidesz által elnyert tíz egyéni képviselői mandátum furcsán szóródik az országban. Három a legfejlettebbnek tartott Nyugat-Dunántúlon van, négy északon, a maradék pedig az ország középső részén. Úgy néz ki, mintha találomra vetette volna szét valaki ezeket a narancsfoltokat. Mi a közös az osztrák határ melletti fejlettnek tartott, a szlovák és a román határ melletti leszakadó régiókban élők helyzetében?
Több a hasonlóság, mint elsőre gondolnánk. A kutatásokból régóta látszik, hogy
a fejlett Nyugat és a leszakadó Kelet mára meghaladott fogalmakká váltak.
A Dunántúlnak is vannak gazdasági értelemben vett leszakadó és a keleti országrésznek is felemelkedő részei, ezeket a folyamatokat gyakran nagyon erős demográfiai átalakulás, elöregedés, elvándorlás kíséri.
Győri Tímea, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem és Egri Zoltán, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatóinak elemzéséből tudjuk, hogy ma már a fejlettség megítélésében önmagában nem meghatározó, hogy egy-egy település keleten vagy nyugaton helyezkedik-e el. A kutatók a 25 éven aluli lakosság, a munkanélküliség, a közfoglalkoztatottak aránya, az aktív korú népesség és még jó néhány kritérium alapján öt klasztert állítottak fel. Ezek közül kettőben, a kutatók által éllovasnak és feltörekvőknek minősített legjobb gazdasági és demográfiai mutatókkal rendelkező térségekben a Fidesz nem tudott mandátumot nyerni.
A dunántúli narancsvidékek jellemzően aprófalvas településszerkezettel rendelkeznek, a tartós munkanélküliség, különösen a 25 éven aluliak aránya magasabb az országos átlagnál, ahogy a képzetlen munkaerő aránya is. A már említett csornai körzet is ilyen, ahogy a nyugati határ aprófalvas, elöregedő települései is, bár ott a kép valamivel vegyesebb.
Az ennél is rosszabb helyzetű, leszakadóként jellemezett csoporthoz tartozik a Fidesz összes Kelet-Magyarországon elnyert körzete, miközben Orbán pártja egyetlen olyan területet sem tudott elvinni, amit a kutatók éllovasként azonosítottak be. Így az a különös helyzet állt elő, hogy a jobb munkaerőpiaci és demográfiai helyzetű választókörzetek az ellenzékre szavaztak. Még azok is, amelyek az elmúlt években az országos átlagnál kedvezőbb fejlődési pályát írtak le.
Meghatározó az is, milyen arányban élnek nyomorban egy adott körzetben. Korábban lapunk riportban mutatta meg az ország egyik legszegényebb települése, a főként cigányok által lakott, 777 lakosú Tornanádaska helyzetét. A borsodi faluban kiégett egy ház, az érintett családnak egy budai Tisza sziget tagjai próbáltak segítséget nyújtani. A riporton keresztül ismertettük a politikai klientúrarendszerrel kapcsolatos kutatásokat, vagyis azt a versenyt, amely ezeknek a kiszolgáltatott embereknek a szavazataiért a pártok között folyik. A politikai patrónus, gyakran a polgármester, a szívességért (tehát a rá és az őt támogató pártra való szavazásért) közmunkára való felvétellel, temetés esetén krízissegéllyel, közmunkabérből havi részletekben levonható pénzbeli előleg nyújtásával vagy szociális tűzifával fizet. Ennek tudható be, hogy Tornanádáskán a Tisza-hatás nem érvényesült: a választók 89,5 százaléka a Fideszt támogatta. A mandátumot azonban így is Magyar Péter pártja nyerte el a körzetben.
4. A kékgallérosok lázadása
Korábban lapunkban Huszár Ákos szociológus kutatására hivatkozva azt állítottuk, hogy a 2010-es választások előtt létrejött egy olyan széles támogatói koalíció a Fidesz mögött, amelynek egyaránt része volt a hazai nagytőke és a munkásosztály. Később ehhez csatlakoztak a munkaerőpiacra visszakapaszkodni képes csoportok is.
Huszár Ákos jelezte, hogy a választás sorsát az döntheti el, a kékgallérosok végül hova húzzák be az ikszet. Kutatási eredmények erről még nincsenek, de a legiparosabb körzetekben aratott nagyarányú Tisza-győzelem után aligha kérdéses, hogy a szakik tömegével veszítették el korábbi pártszimpátiájukat, és vélhetően az is megelőlegezhető, hogy jóval nagyobb arányban is járultak az urnák elé, mint ahogy addig tették.
A 2010-es jelenség a milliárdosoknál is megismétlődhetett, csak éppen fordítva: most a Tisza irányába. A választások előtti napokban ugyanis több Tisza-támogató is kilépett a fényre. Wáberer György nagyvállalkozó a győztes párttal együtt ünnepelte az ellenzék választási győzelmét.
5. A nyugati ifjak hazaszavazása
A Fidesz a felsőoktatás átalakításával elérte, hogy az egyetemi hallgatók 40 százaléka tandíjat fizet. A felsőoktatás autonómiájának csökkentése mellett ez volt az egyik oka annak, hogy a fiatalok tömegével kezdtek kiáramlani azokra a nyugati egyetemekre, ahol uniós polgárként tandíjmentességet élveznek, vagy sikeresen pályázhatnak ösztöndíjra. A diplomaszerzés után a fiatal értelmiségiek nagy arányban külföldön is ragadnak.
Mindezzel párhuzamosan a főként német nyelvterületen dolgozó szakik a gazdasági pangás miatt megint nagyobb arányban vándoroltak ki az országból. Az egyre jelentősebb lélekszámú nyugati magyarok számára a szavazás nem annyit tesz, hogy átsétálnak a közeli általános iskolába leadni a voksaikat: anyagi terhet okoz, szervezést igényel, hogy eljussanak a kevés kijelölt külföldi szavazópontra vagy hazautazzanak. Viszont
most úgy érezték, a voksuk valóban hasznosulhat, ezért tömegével járultak urnákhoz a külképviseleteken, illetve érkeztek Magyarországra a választásokra.
A Budapestre tartó repülőket már hetek óta megtöltötték a zömmel ellenzékre szavazó fiatal nyugatiak, köztük rengeteg vidéki. A járatokon nem egyszer fordult elő, hogy idegenek a Tisza jelszavával, „áradjonnal” köszöntek egymásnak. Négy mandátum fordult meg a külföldi és az országon belüli átjelentkezéseken. Bár ennek végül politikai jelentősége már nem volt, a Tisza enélkül is kétharmados többséget szerzett, azért jelzi ennek a csoportnak az erejét.
+1: Félmillió választópolgár halála négy év alatt
Az elemzések során nem esett szó arról, hogy a Fidesz számára végső soron visszaütött a magyar egészségügy rossz állapota, a működtetésére költött közpénzek alacsony aránya. A várólista hossza, a kórházi fertőzések nagy száma, az elkerülhető halálozások magas aránya pedig éppen a legidősebb, legbetegesebb korosztály számára okozza a legtöbb szenvedést, amelynek tagjai között kiemelkedően sokan vannak a Fidesz hívei.
A kormányzat büszke volt a Covid alatti halálozási adatokra, pedig ezek elborzasztóan magasak voltak. A fekete napok ezzel még nem értek véget, a világjárvány után is tragikusak maradtak a magyar mutatók. Egy 9,5 milliós lélekszámú országban döbbenetesen magas szám, hogy 2022 óta félmillió magyar állampolgár halt meg. Nem túlzás azt állítani, hogy generációváltás történt a választópolgárok között – amelynek szintén hatása lehetett az április 12-i eredményre.
Nyitókép: Orbán Viktor beszédet mond országjárásának hatvani állomásán 2026. április 11-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
