A Tisza-kormány tényleg kinyitja az EU-s ezermilliárdokat elzáró ördöglakatot
Ha a leköszönő kormány nem bonyolódott volna értelmetlen vitákba Brüsszelben, akkor az elmúlt öt évben több pénz érkezhetett volna Magyarországra, mint valaha. Nagyon kevés idő maradt lehívni a befagyasztott támogatásokat, de Magyar Péter és Ursula von der Leyen keddi beszélgetése után mindkét fél bizakodó lett. A Tisza szakértői másfél éve dolgoznak a háttérben a pénz hazahozatalának megtervezésén.
Kedden délben két napon belül másodszor beszélt telefonon Magyar Péter az Európai Bizottság elnökével. A vasárnap esti rövid brüsszeli gratuláció után ezúttal pénzről volt szó. Nagyon sok pénzről.
És ez a pénz Magyarországra jön, Magyarországról Ukrajnába viszont nem megy pénz.
A Válasz Online brüsszeli és hazai forrásai egyaránt azt mondták, jól ment az egyeztetés. Olyannyira, hogy már csütörtökön magas szintű brüsszeli delegáció érkezik Budapestre, hogy a Tisza embereivel tárgyaljon. Ugyanaz a csapat érkezik, amelyik az utóbbi években Bóka János EU-ügyi miniszterrel próbált zöldágra vergődni, mindhiába.
A tárgyalásokat két okból kell megkezdeni már a kormányalakítás előtt. Egyrészt van egy óriási halom Magyarországnak járó EU-s pénz, amit még az idén le kell hívni, különben elvész örökre. Ez óriási feladat. A legtöbb ország kormánya már 2021 óta dolgozik a saját kerete lehívásán, és szinte még senki sem ért a végére. A pénzt ugyanis csak bonyolult feltételrendszerek betartásával lehet elhozni. Többen is megpróbálták az idei határidőt meghosszabbítani – például olyan nagy és befolyásos kormányok is, mint az olasz vagy a spanyol –, de a nettó befizetők, élükön a németekkel és a hollandokkal, ezt határozottan visszautasították. Ahogy a Bizottság keddi sajtótájékoztatóján Brüsszelben elhangzott, biztosan nem lesz hosszabbítás, még a magyar kormányváltásra tekintettel sem.
A másik nagy probléma, hogy az Orbán-kormány olyan szintre züllesztette a viszonyát a többi európai kormánnyal és a Bizottsággal, hogy egy
igen bonyolult jogi szövevénnyel fagyasztották be a Magyarországnak járó támogatásokat.
Ennek az ördöglakatnak a feltöréséhez normális esetben sok idő kellene, hiszen törvényeket és végrehajtási rendeleteket kell hozni, igazgatási rendszereket és intézményeket átszervezni.
Érthetetlen, hogy Orbánék veszni hagyták az ország pénzét
Az egészben az a legabszurdabb, hogy a pénz lehívásának a feltételeit az Orbán-kormány 2022-ben hivatalosan egyszer már elfogadta, sőt valamennyire még alkudozott is ezekről. A feltételek korrupció-ellenes intézkedéseket, átláthatóságot, az igazságszolgáltatás és az egyetemek függetlenségét írták elő. 2023 decemberére sikerült az Orbán-kormánynak néhány törvényt elfogadnia, aztán 2024 legelején még néhány kisebb átszervezést eszközölnie, és máris hozzáférhetett 12 milliárd euróhoz abból, ami addig zár alatt volt.
Aztán megfagyott a levegő. Orbán Viktor leállított minden további intézkedést. Úgy döntött, hogy nem alkudozik tovább, hanem majd 2027 decemberében, a következő EU-s költségvetés megvétózásával visszamenőlegesen kizsarol mindent, anélkül, hogy további engedményeket kellene tennie. Addig pedig kihúzza az ország piacról felvett méregdrága hitelekkel, illetve felpörgeti a gazdaságot ázsiai akkumulátorgyárakkal, és inkább a nemzeti költségvetésből segíti ki az EU-s forrásokhoz szoktatott barátait. A kísérletbe majdnem
belerokkant a magyar gazdaság, hiszen az ország eladósodott, a növekedés megrekedt,
a beruházások volumene 2022 és 2025 között közel 25 százalékkal visszaesett. Viszont elmondhatta Hajdú Péternek a Frizbiben, hogy annyira kemény, hogy az EU-s intézményekkel tárgyalva nem a békepipában, hanem a fokosban hisz. Ez a történet azért különösen szomorú, mert a 2020-as évek első felében a szokásos EU-s támogatások másféleszerese járt volna Magyarországnak, vagyis annyi pénz áramolhatott volna kívülről a magyar gazdaságba, mint még soha a kiegyezés óta.
Azért járt volna a szokásos keret másfélszerese, mert a járvány okozta gondok kezelésére az EU felállított egy rendkívüli alapot, az RRF-et (magyarul: Helyreállítási Alap), de ehhez az Orbán-kormány egyáltalán nem fért hozzá, és nem is tett érdemi kísérletet sem arra, hogy teljesítse a feltételeit. A keretből bő 10 milliárd euró járna Magyarországnak, ebből 6,5 milliárd vissza nem térítendő támogatás, a többi pedig jóval olcsóbb hitel, mint amekkora kamatokat a magyar állam mostanában fizet. Ez az az alap, amit idén le kell hívni, mert aztán a program végleg kifut.
A Bizottságnak és az új magyar kormánynak is át kell lépnie a saját árnyékát
A legsürgetőbb feladata a Tisza-kormánynak, hogy ehhez a pénzhez hozzáférjen. A következő néhány hónapban ehhez le kell adni egy tervet az Európai Bizottságnak, hogy mire menne el a rengeteg pénz. Teljesíteni kell az összes jogállamisági feltételt, amelyek elmaradása ezt a keretet meg a szokásos kohéziós támogatások harmadát is blokkolja. És még azt is be kell mutatni, hogy az elköltött pénz egy része eredményesen hasznosult.
Azért van egyáltalán esély a pénz jelentős részének a lehívására, mert egy szakértői csoport már másfél éve dolgozik a megoldáson a Tisza mellett.
A tagjai között olyan pénzügyesek, jogászok és diplomaták is vannak, akik korábban magyar vagy bizottsági oldalon már foglalkoztak ilyesmivel. A választásig elvégezték annak a munkának a dandárját, amire Európai Uniós Ügyek Minisztériuma négy év alatt képtelen volt.
Azonosítani kellett, hogy mik a konkrét jogállamisági feltételek, és azoknak hogyan lehet megfelelni. Itt a magyar kormány néhány dolgot már elintézett ugyan 2024-ig, de közel sem mindent, és amit megcsinált, az sok esetben csak félmegoldás lett. Egy példa: az összes állami költést fel kellene tölteni egy egységes, nyilvános, kereshető online felületre. A felületet létrehozták, csak éppen nem kötelezték adatközlésre a közérdekű alapítványokat, az MNB alapítványait és az állami vállalatokat sem. Akik pedig közölnek adatokat, azok pdf-eket töltenek fel kéthavonta, amelyekben keresni nem lehet, gépi segítséggel olvashatatlanok. Ha valaki egy konkrét szerződést keres, azt talán megtalálhatja, de statisztikát vagy elemzést csak évekig tartó kézi jegyzeteléssel lehetne készíteni belőlük. Úgyhogy a Bizottság nem fogadta el a megoldást, a magyar kormány pedig panaszkodott, hogy ott van, miért nem örülnek neki.
Nyilvánvaló, hogy ezt a munkát kora őszig, amíg az RRF pénzhez hozzá kellene jutni, már nem lehet bepótolni. Arra viszont van remény, hogy ha bemutatja a Tisza-kormány, hogyan néz majd ki az új változat, és hatályos jogszabállyal kötelezi a használatára az összes érintettet, akkor a Bizottság elfogadhatja majd így is. Rengeteg hasonló probléma van, ahol
Brüsszeltől rugalmasságra, az új kormánytól pedig gyors cselekvésre lenne szükség.
A keddi Magyar–Leyen beszélgetés egyik eredménye, hogy erről a hozzáállásról biztosították egymást.
A pénz lehívásához nemcsak meg kellene mondani, hogy mire megy majd, hanem azt is, hogy miért lesz az jó, és miért illeszkedik azokhoz a célokhoz, amelyeket a Bizottság és a Tanács még 2020-ban előírt. Itt két fontos trükköt terveznek alkalmazni.
Egyrészt az Orbán-kormány már kiosztott 2000 milliárd forintot RRF-es pályázatokra, csak azokat saját zsebből, leginkább piacról felvett hitelekből finanszírozta. Ezeket át lehet menteni, és ha a keret megnyílik, akkor Brüsszellel kifizettetni. Mivel az Orbán-kormány úgy számolt, hogy előtte a keret már nem nyílik ki, ezért elkezdte ezeket a pályázatokat átpakolni olyan kohéziós programokba, ahonnan még jött a pénz. Úgyhogy idénre a 2000 milliárdos költésből papíron már csak 1300 lett. A Tisza az átcímkézett pályázatokat visszapakolná az RRF címke alá. Sőt, az átcímkézés iránya megfordulna, és már lezárt kohéziós programokat vinnének be ide. Ennek azért van értelme, mert a kohéziós pályázatok még négy évig mehetnek, van idő ott újakat kitalálni, de a helyreállítási alappal még az idén el kell számolni. Például az EU-s kohéziós pénzből vett új budapesti villamosokat át lehetne rakni RRF címke alá, és az így megcsappant kohéziós költés helyére ki lehet találni valami mást későbbre, például vasúti kocsik beszerzését a MÁV-nak. (A példa nem konkrét, csak illusztráció.)
Egy másik fontos trükk, hogy
a pénzt nem közvetlenül építkezésekre költik el, hanem létrehoznak pénzügyi eszközöket az építkezések finanszírozására.
Hogy maradjunk a síneknél, ez például azt jelentené, hogy nem új HÉV-szerelvényeket vesz az állam az RRF pénzből, hanem egy állami bank megalapítja a „HÉV-ért Fejlesztési Társaságot”, aminek az egyetlen feladata az lesz, hogy szép zöld új szerelvényeket vegyen, és ez az alap hívja le a pénzt. Ezt a megoldást tavaly nyáron az Európai Bizottság találta ki, még csak nem is Magyarország számára, hanem azoknak az országoknak, amelyek nagyon lemaradtak a saját beruházásaikkal, és panaszkodtak, hogy 2026 végéig beragad egy csomó pénzük.
Ezen a lehetőségen egyébként Orbánék is elgondolkoztak, az MFB számára akartak 4 milliárd euró támogatást egyben lehívni. De aztán elengedték, és a gigantikus átcímkézési tervüket hivatalosan be sem nyújtották a Bizottságnak. Úgy hallottuk, hogy a Brüsszelben mutogatott tervük annyira elnagyolt volt, hogy azzal szembesültek: esély sem lett volna az elfogadására.
A lapunknak nyilatkozó szakértők becsléseinek átlaga alapján arra jutottunk, hogy az RRF-keret jó kétharmada az idén még lehívható lehet, ez nagyságrendileg 6,5 milliárd euró. És ha az RRF kinyílik, akkor a kohéziós keretből befagyasztott bő 7 milliárd euró is hozzáférhető lesz a kormányzati ciklus hátralévő éveiben, mert a befagyasztások ördöglakatját úgy tervezték meg Brüsszelben, hogy az RRF feltételei között van az összes kohéziós feltétel is, csak még hozzácsaptak néhányat pluszban.
Jogkövetőnek kell csak lenni
Sokszor előjön a példa, hogy 2023 végén az új lengyel kormány milyen könnyen megkapta a befagyasztott pénzeit. Csakhogy a lengyel pénzek befagyasztásának jogi háttere sokkal egyszerűbb volt, ellenük nem indították el az úgynevezett feltételességi mechanizmust, ők csak egy horizontális feljogosító feltétellel álltak szemben. A bonyolult definíciók mögött teljesen más eljárások és elvárások állnak. A lényeg, hogy Donald Tusk kormányának elég volt egy bírák politikai felügyeletével megbízott szervezetet feloszlatnia, miközben
a magyar kormány előtt álló feladatok az alapítványi egyetemektől a közbeszerzésekig nagyon sok területet érintenek.
A fideszesek a kampányban azt állították, hogy azért fagyasztották be a brüsszeli pénzeket, mert a magyar kormány nem engedi, hogy az ukránoknak adják a magyarok pénzét. És ha a Tisza-kormány el is hozná az EU-s forrásokat, a végén több veszne a réven, mint amennyit nyerni lehet a vámon.
Ez hülyeség.
A magyar kormány idén vétózta meg az EU-nak szánt ukrán hitelt, míg a befagyasztásokat lehetővé tevő jogszabályt 2021 decemberében szavazta meg a Tanács. Akkor még nem is kezdődött el az oroszok nagy inváziója. A szankciót a burjánzó magyarországi korrupció miatt találták ki, és amiatt is érvényesítették. Ráadásul Orbán Viktor (a csehekkel és a szlovákokkal együtt) már tavaly decemberben kialkudta, hogy a hitel költségeibe a magyar kormánynak ne kelljen beszállnia. Magyar Péter hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy ehhez a kivételhez az ő kormánya is ragaszkodik majd. Azaz Magyarország a Tisza-kormány alatt sem fizet Ukrajnának. Ezt hallották Brüsszelben is, mégis meg lehetett másnap beszélni a magyar pénzek lehívásának ügyét a Bizottság elnökével. Korrupcióellenes intézkedéseket kellett csak Magyar Péternek megígérnie.
Magyar Péter annyit engedett Ukrajna ügyében, hogy közölte: tartja magát az EU-s joghoz. Azaz érvényesnek tekinti Orbán Viktor tavaly decemberi kötelezettségvállalását, miszerint ha a magyar államnak nem kell beszállnia a hitelbe, akkor
nem akadályozza meg, hogy a többi tagállam összeadjon két év alatt 90 milliárd eurót Ukrajnának.
Amikor idén Orbán megváltoztatta a véleményét, és mégis akadályozta a többieket, akkor a legtöbb EU-s vezető szerint megsértette az uniós jogot, és emiatt bírósági eljárást is kilátásba helyeztek ellene a választás utánra. Magyar szerint is jogsértést követetett el Orbán a megállapodás felrúgásával, úgyhogy az eredeti alkut tartja érvényesnek. Ebből az következik, hogy legkésőbb a Tisza-kormány megalakulása után mehet majd a hitel Ukrajnának, a többi tagállam garanciavállalásával.
Az érkező miniszterelnöknek tehát nem igazodnia kellett, csak az orosz érdek képviseletét adta fel, és a korrupció megfékezését ígérte meg.
Nyitókép: Magyar Péter és Ursula von der Leyen megbeszélést folytat Strasbourgban 2024. július 19-én (forrás: Facebook/Magyar Péter)
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
