Több mint 400 fényképből álló válogatás jelent meg a Fortepanon az egyik legnagyobb magyar fizikus, Eötvös Loránd hagyatékából. A tudós kultúrpolitikusról eddig csak kevesen tudták, hogy a boldog békeidők korának egyik legjelentősebb amatőr fényképésze volt, aki térhatású sztereofényképeken örökítette meg rajongva szeretett alpesi hegyeit, a nagyvárossá fejlődő Budapestet és a környező falvakat. Még saját fizikai kísérleteit is. És mindenekelőtt egy olyan család mindennapjait, amely mindvégig az óriási hegycsúcsok bűvöletében élt.

A Magyar Nemzeti Galéria biedermeier kiállítása csendes művészettörténeti forradalom: visszahozza a biedermeier művészet évtizedek óta alig használt fogalmát, és azt is megmutatja, mennyire szerethető és fontos ez a korszak, amikor Magyarországon megszületik a modern értelemben vett művészeti élet, és a festészet kiemelt témájává válik a családi élet, az otthon és a szabadidő. A szinte ismeretlen Balassa Ferenc nagyszerű önarcképe vagy Barabás Miklós évtizedes lappangás után előkerült Zöldfa-cégére önmagában is megérdemli a múzeumlátogatást.

A szlogenek szintjén a dolgozó nép üdülőhelyének, a valóságban viszont inkább valutagyárnak tekintette az állami gazdaságpolitika a Kádár-korban a Balatont. Rehák Géza könyvéből kiderül, hogyan lett olyan a Balaton, amilyennek ma ismerjük. Recenzió.