Történelmi lehetőség: a Collegium Budapest feltámasztása a Karmelitában
A bedöntésének fő felelőse által gründolt helyszínen, a Karmelitában születhetne újjá – támadhatna fel halottaiból – az egykor neves intézmény, a Collegium Budapest (Institute for Advanced Study). Szathmáry Eörs evolúcióbiológus Zsuppán András kollégánk múlt heti, vonatkozó cikke után teszi meg konkrét javaslatát az Orbán-időszak miniszterelnöki rezidenciájának hasznosítására. A két javaslat akár kombinálható is, de ha nem így lesz, a Collegium Budapest akkor is megérdemel egy megkésett nekrológot.
A Collegium Budapest fennállása alatt (1992-2011) hosszú ideig – az utolsó pár év agóniájától eltekintve – a hazai intellektuális élet egyik gyöngyszeme volt a Mátyás-templommal szemben, Szentháromság utca 2. alatt. Rangos külföldi és hazai vendégek, szárnyaikat bontogató fiatal ösztöndíjasok, megannyi élvonalbeli (olykor Nobel-díjas) külföldi előadó emelte magas rangra. Magam a természettudományokért felelős állandó munkatárs (permanent fellow) voltam 17 éven keresztül. Ezalatt épült ki vezetésemmel a világ egyik számottevő elméleti biológiai programja, melyet a résztvevő kutatók máig emlegetnek. (Még 2017-ben is előfordult, hogy neves kutatók jelezték: szívesen jönnének a Collegium Budapestbe egy szemeszterre. Bátran – mondtam –, ha időgépet tudnak szerkeszteni…). Ma az épület az MNB tulajdona, jelentősége szinte láthatatlanra csökkent.
Egy hosszú és fájdalmas történet csattanójaként kiderült, hogy az új kormánynak esze ágában sincs a Collegium Budapest fenntartásához hozzájárulni. Ennek fő oka vélhetőleg az volt, hogy számukra túl sok volt a társadalomtudományok területén dolgozó „balliberális” elem. Ahelyett, hogy új, arányosabb reprezentációra tettek volna javaslatot, a bezárás mellet döntöttek. Ma már érthető, hogy miért: ők nyilván kizárólagos jobboldali túlsúlyt tartottak volna kívánatosnak, ezt viszont a kuratórium többi tagja nem fogadta volna el. Karcosabban mondva: ha nem volt lehetséges a Collegium Budapest MCC-esítése, akkor pusztuljon, minden merituma ellenére. Így is történt. Utólag úgy tűnik, mindez a CEU elüldözésének a főpróbája is volt egyben.
A nemrég megjelent Osiris-kötetben (Merre tovább? – Magyarország helyzete és kilátásái) bővebben írtam az ilyen intézetek jelentőségéről. Itt most csak néhány mozzanatot emelek ki.
Magyarország tudományos és felsőoktatási ökoszisztémája az elmúlt évtizedben tartós szerkezeti és reputációs kihívásokkal szembesült. A kutatóintézeti struktúra állami kontroll alá rendezése, a Közép‑európai Egyetem Bécsbe távozása, valamint az uniós mobilitási és kutatási programokhoz való hozzáférés időleges korlátozása olyan környezetet alakított ki, amelyben a kiválóság és az autonómia látható garanciái felértékelődnek. Ebben a kontextusban különösen indokolt egy felsőfokú tanulmányi intézet – Institute for Advanced Study (IAS) – újraalapítása, illetve hosszabb távon egy, a hazai adottságokra épülő IAS‑hálózat létrehozása.
Az IAS‑típusú intézetek nem oktatási feladatokat látnak el, hanem az elmélyült, interdiszciplináris kutatás számára biztosítanak időt, teret és intézményi védelmet.
Nemzetközi tapasztalatok (Princeton IAS, Wissenschaftskolleg zu Berlin) azt mutatják, hogy a tanítási és adminisztratív terhektől mentes rezidenciák aránytalanul nagy intellektuális hozadékkal járnak. Az IAS Magyarországon kettős választ adna a jelenlegi kihívásokra. Rövid távon „biztonságos öblöt” kínálna a kutatóknak: olyan intézményi teret, ahol a kíváncsiság vezérelte, világszínvonalú munka nem ütközik napi politikai logikákba vagy adminisztratív gátakba. Hosszabb távon a hazai felsőoktatás és kutatás egyik iránytűjeként működhetne: referenciát adna az érdemelvű kiválasztásra, az átlátható irányításra és a nemzetközi beágyazottságra. A koncepció célja nem a meglévő intézmények kiváltása, hanem egy olyan kiválósági csomópont létrehozása, amely az egyetemekkel és kutatóhálózatokkal szinergiában működik.
Mivel az ilyen intézetekben kísérleti munka nem folyik, ezért a működtetésük költsége – a teljesítményükhöz képest – szinte olcsónak mondható. A fentiek alapján erősen javasolható a Collegium Budapest feltámasztása. A „brand” még ma is jól cseng a tájékozott nemzetközi térben. Javaslatom szerint ennek ideális helyszíne lenne a Karmelita épülete. Úgy van benne bőven elegendő hely, hogy a földszint nyílttá válhat számos egyéb, vonzó funkcióra, miközben
az emeleten elkülönülten, zavartalanul folyhat a magas szintű szellemi tevékenység.
Nagyobb terei megnyílnának a rangos előadó vendégek nyilvános előadásaira. A nemzetközi intellektuális szféra elképesztő mértékben méltányolna egy ilyen, egyszerre szimbolikus és praktikus lépést, és tevékenyen hozzájárulna egy csodálatos intézmény feltámasztásához.
E javaslat sikere esetén újra hatna a Nemezis: az intézmény bedöntésének fő felelőse által gründolt helyszínen születne újjá – támadna fel halottaiból – az egykor neves intézmény.
Nyitókép: Balaton József / MTVA Nemzeti Archívum
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
