Mi a közös a magyar Borászok Borászában és a német bébiétel-királyban? – Szekszárdon ért össze a Heimann- és a Hipp-történet
Több száz éve íródó magyar és német családi történetek értek össze egy valószerűtlen szekszárdi kiállításon. Egy nappal azután, hogy kollégái a Borászok Borászának választották, Heimann Zoltán a bébiétel-gyárosként ismert Claus Hipp absztrakt tájképeit állította ki birtokán. Elsőre nehéz megtalálni az összekötő kapcsot a – nem mellesleg a Válasz Online kékfrankosát is elkészítő – szekszárdi borbirtok és a 85 éves, korábban Habsburg Ottóval barátkozó bajor festő-üzletember között. Aztán mégis megtaláljuk – többek között olyan polgári értékekben, mint a művészet szeretete és a teremtett világ iránti tisztelet.
A Hipp és a Heimann család története hosszú évtizedeken keresztül meglehetősen távoli vágányokon futott. Az egyik több mint százesztendős múltra visszatekintő, sikeres német családi vállalkozás, az európai bébiételpiac egyik vezető márkája, a biogazdálkodás úttörője. A másik egy tízgenerációs szekszárdi sváb borászcsalád, amelynek történetét megroppantja a szocializmus, a rendszerváltás után szinte a nulláról kell újra életet lehelni az örökségbe, hogy mára sikeres családi pincészetet építsenek fel. A két pálya most összeért, de ami talán még meglepőbb: talán már a 18. században sem haladt messze egymástól.
A délnyugat-német svábok a török kiűzése után telepedtek be a hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc alatt elnéptelenedett magyar vidékekre, így Szekszárd környékére is a mai Baden-Württemberg területéről. Mint azt Nikolaus Hipp elmondásából megtudjuk, a sváb telepesek toborzásában a császári-királyi udvar megbízásából egyik felmenője is részt vett. A család Magyarországon, a már korábban is részben németajkú Hanságban, Mosonmagyaróvár környékén volt őshonos, innen menesztették őket Dél-Németországba telepeseket gyűjteni, ahol aztán ott ragadtak. A Heimann család pedig az egyik 18. századi telepítési hullám során érkezett Szekszárdra – a családi krónikák szerint 1758-ban.
Sváb paraszt-polgári kultúra
Szekszárd már a sváb betelepülés előtt is kékszőlő- és vörösbortermő vidék volt, annak technológiáját még a török időkben a szerbek honosították meg itt – amivel a németek ehhez hozzájárultak, az a szorgalmuk, a precízségük, a tisztaságuk és a rendszeretetük volt. Részvételükkel komoly paraszt-polgári kultúra alakult itt ki, széles látókörű, önálló, a közéletben, a közművelődésben tevékeny, olvasó- és színjátszóköröket szervező családokkal.
Mindeközben a Hipp família tisztes városi polgárcsaláddá vált Dél-Németországban. A 19. száad második felében élt Joseph Hipp a Münchentől északra fekvő bajor kisvárosban, Pfaffehofenben cukrászdát és gyertyaöntő üzemet vezetett. Amikor 1899-ben felesége ikreket hozott a világra, és gondjai akadtak a kicsik szoptatásával, Josephnek az a mentő ötlete támadt, hogy az elégtelen mennyiségű anyatejet saját kétszersültlisztjével keveri össze, hogy laktatóbbá váljon. Az ikrek megmaradtak és szépen fejlődtek, csak úgy, mint az őket követő öt gyermek, és a Hipp-féle kétszersültliszt az 1970-es évekig fogalom volt a német piacon. Az egyik fiú, Georg közben az ötvenes években úgy döntött, hogy amerikai mintára elkezd kész bébiételeket gyártani, előbb konzervben, majd üvegben. Így született meg a máig népszerű HiPP márka. Georg fia, Claus 1968-ban vette át a cégvezetést két fivérével.
Magyarországon hasonló sikertörténetről álmodni sem lehetett. Az államszocializmus nemcsak nagy múltú családi vállalkozásokat nullázott le, de a szekszárdi paraszt-polgári kultúrát is. A városra erőszakos iparosítást kényszerítettek, a kertvárosokat, pincesorokat lebontották, helyükre lakótelepeket emeltek.
A virágzó családi borászatok háztáji szőlőként, hobbipinceként menekültek meg. Még így is alkalmasak voltak rá, hogy átmentsék a hagyományt. Ilyen közegben nőtt fel Heimann Zoltán. Miközben apja a tsz-ben dolgozott, ő nagyapjának segített a hordókat csapra verni, vele gyakorolta a hébér használatát. Aztán közgazdász lett belőle, megismerkedett szintén közgazdász feleségével, Ágnessel. A szocializmus utolsó éveiben külkereskedelmi területen dolgozott, a rendszerváltás után először a Béres Rt.-nél, majd a bábolnai állami gazdaságnál, végül egy banknál volt topmenedzser, mielőtt 2009-ben visszatért szülővárosába és főállású borász lett.
A rendszerváltáskor apjától átvett fél hektárból azóta mára 25 hektár lett, és Szekszárd egyik emblematikus pincészete, amelynek vezetésében már fia, a borászatot Németországban, Olaszországban és Ausztráliában tanuló ifjabb Heimann Zoltán is főszerepet vállal, és amelynek bordói házasításai, kadarkái és kékfrankosai már messze földön is hódítanak.
Egy valószínűtlen találkozás
Ez az út ért most el csúcsára azzal, hogy Heimann Zoltán elnyerte a 2023-as Borászok Borásza címet. Ez az elismerés azért emelkedik ki a többi közül, mert a szakma választja ki saját soraiból. Az ötven legjobb magyar borász listáját az előző évek győztesei állítják össze, aztán ez az ötvenes klub dönt az öt döntősről, végül a győztesről. A díjat olyan borászegyéniségek nyerték meg 2007-es megalapítása óta, mint Szepsy István, Berecz Stéphanie, Bussay László, Jásdi István vagy Áts Károly – de Szekszárdra idén először került az elismerés. „A szakmai közösség ezzel a szavazással a családi birtokméretre, a minőség iránti elköteleződésre, a bioszőlőtermesztés felé való nyitásra, a gasztronómia és a kultúra támogatására és a leszegett fejjel végzett munkára mondott igent” – mondja a díjazott.
A szavazás másnapján Heimann Zoltán már otthon volt Szekszárdon, a festői Iván-völgyben Claus Hippel koccintott. De hogy jött össze ez a valószínűtlen találkozás? A közvetlen kapocs a művészet. A ma 85 éves, a cégvezetést immár fiának, Stefannak átadó Claus Hipp ugyanis amellett, hogy eurómilliárdos üzletember, egyben festőművész is. A lírikus absztrakt festészet művelője, akinek munkáit 50 éves pályafutása alatt Németországban és külföldön egyaránt, Abu-Dzabi-tól New York-ig kiállították, köztük Egerben, Esztergomban, Pécsett és Győrött is.
Heimann Zoltán mindeközben – mint egykor paraszt-polgár felmenői – küldetésének tekinti a kultúra támogatását: pincészete borkóstoló terében két havonta kiállításoknak ad teret. A tárlatokon Skonda Mária és Völgyi Miklós kortárs magyar gyűjteményének munkái szoktak szerepelni – korábban Bukta Imre, Aknay János, Radák Eszter, Dr. Máriás művei is láthatók voltak, a nyáron pedig Somogyi Győző alkotásait állítják ki.
A német Claus Hipp kakukktojás – ő úgy került a képbe, hogy Heimann Zoltán tavaly szerepelt a bajor közmédia, a Bayerischer Rundfunk magyarországi svábokról forgatott riportjában, és az anyagot készítő Birgit Muth összekötötte a két vállalkozót.
Hipp számára nem volt ismeretlen Magyarország. Családjában generációkon keresztül élénken élt a magyar eredet tudata, ráadásul atyai jóbarátja volt Habsburg Ottó, aki mindig ajánlotta neki, hogy menjen Magyarországra. Megfogadta a tanácsot: 1995-ben Hanságligeten leányvállalatot alapított, így több más közép-európai országhoz hasonlóan hazánkban is gyártanak HiPP bébiételt, sőt tiszteletbeli konzuli megbízást is kapott, így magyar útlevelét is büszkén mutogatta Szekszárdon.
Polgári értékek: művészet és természet
A Hipp családban generációk óta hagyomány, hogy az üzlet mellett a művészetet is művelik, a festés mellett ő maga oboázott is. A cégvezetés persze az első, de azért vannak átfedések. „A festéshez mindig új ötletek, gondolatok kellenek, és ez az üzleti életben is hasznos – mondja a Válasznak. – Az üzleti életben állandóan értékesítenem kell, és természetesen annak is örülök, ha valaki megveszi egy képemet – de azért itt nem ez az elsődleges szempont.”
Van még egy kapocs, ami összeköti a két családot. Ez pedig a természet iránti tisztelet. Stílszerű, hogy – amint a tárlatot megnyitó volt berlini nagykövetünk, Prőhle Gergely rámutatott – a kiállítás megnyitója április 22-én, a Föld napján volt. A Hipp ugyanis az 1950-es években az egyik első vállalkozás volt, amely biogazdálkodással kezdett foglalkozni. Árral szemben úsztak, de a márka védjegye azóta is az ökológiai zöldség- és gyümölcstermesztés, fenntartható állattartás és halászat, amelyből minden alapanyaguk származik. Noha képei absztraktak, a teremtett világ iránti tisztelet tükröződik rajtuk is: voltaképpen tájképeket fest, színekre és formákra dekonstrukálva a természetet.
Hippékhez képest kis fáziskéséssel, de ezen az úton járnak Heimannék is: hosszú évek óta nem használnak gyomirtót, átálltak az organikus szőlőművelésre, és 2020-ban elindították a birtok hivatalos biominősítésének folyamatát is. Szeretnék minél kevesebb technológiai beavatkozással elkészíteni a borokat, és a szőlőre úgy tekintenek, mint a helyi ökoszisztéma részére. „Hiszünk benne, hogy a biológiai és kulturális sokszínűség eredendően gazdagít” – mondja a Borászok Borásza.
Izgalmas magyar és német családi történetek értek tehát össze ezen a különleges kiállításon. Ott ráadásul, ahonnan mindkét történet elindult évszázadokkal ezelőtt. Szekszárdon.
Claus Hipp kiállítása júniusig tekinthető meg Szekszárdon, a Heimann Családi Birtokon.
Nyitókép: Claus Hipp és Heimann Zoltán a kiállításmegnyitón (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
