Exkluzív fotók bizonyítják: tényleg tönkretették a veszprémi székesegyházat
Titokban készült fényképeken mutatjuk be a felújítás alatt álló veszprémi székesegyház belsejét, ahol nyomtalanul eltüntették a korábbi gazdag, festett díszítést. A Válasz Online tavaly nyáron foglalkozott először azzal, hogy az érsekség minimalista stílusúvá alakíttatná át a Gizella királyné által alapított templomot. A terv ellen nemcsak a hívek egy része tiltakozott, hanem az egyházmegye előző érseke, Márfi Gyula is szót emelt lapunknak adott interjújában. A magyar sajtóban most először közölt fotóinkon látszik, hogyan szegényítették el több milliárd forint közpénzből a kiemelt jelentőségű műemléket – mindezt ráadásul a kulturális fővárosi év alkalmából.
A székesegyház ügye messze túlmutat Veszprémen. A templom a koronázási paláston is szerepel: az első magyar királynőt úgy ábrázolják rajta, hogy szimbolikusan kezében tartja az általa alapított Szent Mihály-székesegyházat. Az egyik legfontosabb magyar templom tehát, amelynek sorsával legutóbb tavaly nyáron foglalkoztunk, kiderült ugyanis, hogy belső értékei veszélybe kerültek.
A templomot többször átépítették, legutóbb azt követően, hogy a 19. században boltozata megrepedt, és a barokk mennyezeti freskókat nem lehetett megmenteni. 1910-ben ezért a főhajót neoromán, a szentélyt neogótikus stílusban állították helyre. Gazdagon díszített, historizáló enteriőrje ekkor született, de végül alig több mint száz évig maradhatott fenn. A székesegyházat most az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat kísérőprojektjeként a veszprémi Várhegy többi épületével együtt újítják fel. A helyreállításokat az érsekségnek nyújtott bőkezű állami támogatásból fedezik.
Februárban egy televíziós interjú közben feltűnt látványtervből véletlenül derült ki, hogy az érsekség a korábbi korszak díszítőelemeit szinte teljesen eltávolítaná a templomból. A templomok puritán, minimalista jellegű átépítésének első példája hazánkban Pannonhalma volt (habár ott a festett díszítés megmaradt), a divatot több helyen is követtek, bár talán sehol nem annyira radikálisan, mint Veszprémben.
Vagyis miközben a Magyar Állami Operaházban milliárdokért állították helyre eredeti állapotában a Szirmai Antal által készített falfestményeket, veszprémi alkotásait – szintén közpénzből – fehérre mázoltatják. Az érsekség főépítésze, Vörös Tamás ezt részben a falfestés rossz állapotával, sófertőzöttségével indokolta, részben pedig azzal, hogy az 1974-78-as felújítás során Szirmai munkájának nagy részét átfestették, és az eredeti felületek erősen sérültek a ma látható réteg alatt.
A tervekről a Szent Mihály Védegylet nevű katolikus egyesület konferenciát szervezett, majd több mint 3000 aláírást gyűjtött össze a székesegyház védelmében. Miután nem sikerült eredményt elérniük, Udvardy György érsek elmozdítását kérték Ferenc pápától. Veszprémben a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a templom belső átalakítása ellen felszólaló emeritus érseket, Márfi Gyulát utódja levélben szólította fel a város elhagyására. Az előző érsek lapunknak adott interjújában azt mondta, valóban nem ért egyet az átalakítással, mivel a mértékadó szakemberek értékesnek tartják a belső tér meglévő elemeit, és az egyházban illene figyelembe venni a legfőbb parancs, a szeretet követelményét is: a templomi tárgyakat nem dobjuk ki, ha a hívek áhítata és szeretete övezi őket.
Intése falra hányt borsónak bizonyult: az egyetlen változás az eredeti látványtervekhez képest a decemberben bemutatott utolsó változatban az lett, hogy az érsekség ugyan kitartott a festett üvegablakok eltávolítása mellett, de a helyükre a sima fehér üveg helyett új üvegfestményeket rendelt.
A magyar sajtóban először olvasóink láthatják a titokban készült felvételeket, amelyeken bemutatjuk, hogyan néz ki a felújítás alatt álló épület.
A korábbi templombelsőből eltűntetett elemek:
1. Ornamentális és figurális falfestmények helyett fehér fal
Az érsekség arra hivatkozott, hogy a falak vizesednek, sóvirágosodnak, ezért nem lehet restaurálni a falfestményeket. Szirmai alkotásait pedig az 1970-es években Vörös Tamás, az érsekség főépítésze szerint „amatőr módon átfestették”, ezért nem lehet restaurálni őket.
Prokopp Mária, az ELTE Széchenyi-díjas művészettörténész professor emeritája lapunknak korábban azt mondta: a felújítás nem csúfította el a templomot, a rekonstrukció során tiszteletben tartották a korábbi teológiai programot és az ókeresztény elemekre építő díszítéseket. Szavait alátámasztja, hogy amikor 2010-ben konferenciával ünnepelték a felújítás századik évfordulóját, a jelenlévő művészettörténészek, restaurátorok közül senki sem jelezte, hogy jóvátehetetlen kár érte volna a bazilikát.
A templom egyik fő dísze az úgynevezett diadalív volt, vagyis a szentélyt a főhajóból elválasztó falfelület. A múlt idő indokolt, mert Szirmai Antal festményeit immár fehér réteg borítja.
Az érsekség szerint ez egy védőréteg, amit egy későbbi felújítás során el lehet távolítani, és helyre lehet állítani a figurális ábrázolást. A változtatás technikai értelemben tehát nem végleges, a mi életünk azonban valószínűleg túl véges lesz ahhoz, hogy a Szirmai-szekkókat újra megcsodáljuk. A Szent Mihály-székesegyházat ugyanis nem freskók (tehát vizes falfelületre felvitt alkotások), hanem sokkal sérülékenyebb szekkók (száraz falra festett képek) díszítették. Szirmai különleges Krisztus-ábrázolásáról a rákent fehér réteg eltávolítása rendkívüli szakmai kihívást jelent majd a jövő restaurátorainak.
Az északi és déli mellékhajókról készült fotókon látszik, hogy a falfestményeket már ott is fehérre mázolták.
2. A főoltár eltávolítása
Az 1910-es újraszentelésre elkészült, a műemléki értékleltár szerint is megtartandó értéket képviselő neogótikus oltárt kivésték és eltávolították a helyéről. Nem átmenetileg üres a szentély, ez a tervek szerinti végső állapot.
Az északi mellékhajóban levő Szent György-oltár felépítménye mögött szintén fehér a fal, de az oltárt – és a másik mellékhajóban levő barokk párját – nem mozdították el.
3. A padló eredeti kőburkolatának fehérre cserélése
A műemléki értékleltár által megtartandónak vélt fehér és vörös márványburkolat sincs már a templomban, helyére az első látványterveken már látható fehér minimál stílushoz illeszkedő padló kerül.
4. Üvegablakok részbeni eltávolítása
Az állványzat miatt nehezen kivehető, hogy az érsekség terveinek megfelelően a főhajóból elvitték-e már a festett üvegablakokat, köztük a sárkányölő Szent Mihályt ábrázolót. A külső védőablak még biztosan a helyén van. A mellékhajóban még láthatóak az Árkayné Sztehlo Lilitől az egyházüldözés idején és személyesen a vértelen mártírnak nevezett (száműzetésben meghalt) akkori veszprémi püspök, Badalik Bertalan által megrendelt műalkotások. De már nem sokáig.
A templomfelújításnak ez az egyik legfontosabb logikai ellentmondása. A historizáló belső teret modern fehérre cserélik, közben pedig historizálónak mondott ablakokat rendelnek a 20. század kiemelkedő üvegművésze, Árkayné Sztehlo Lili alkotásai helyére. A cserét azzal indokolják, hogy a templomot eredetileg Waltherr Gida üvegművész díszítette neogótikus stílusú ablakokkal, de ezek a második világháborúban elpusztultak, még fénykép is alig-alig maradt fenn róluk. Helyettük készültek a 20. század legnagyobb üvegművészének tartott Sztehlo Lili ablakai, amelyekről most azt mondják: nem illenek a historizáló belső térhez. Csakhogy ezt a historizáló enteriőrt éppen most semmisítik meg az ablakcserével párhuzamosan.
Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges ezt megtenni egy műemlékkel? Az engedélyeket lapunk hiába kérte a megyei kormányhivataltól, Gubicza Katalin, a Szent Mihály Védegylet egyik alapítója viszont betekintést kapott az építési engedély értelmezéséhez nélkülözhetetlen értéktárba. Jegyzetei szerint abban a padozat, az oltár és a festett üvegablakok is megőrzendő, el nem távolítandó tételként szerepelnek.
Az értéktárt rangos művészettörténész készítette, az egész engedélyezési folyamatot viszont furcsa titkolózás kíséri, a közpénzből fizetett szakértő szerzői jogaira hivatkozva például az irat nem másolható le, a felújítás főbb szereplőivel pedig titoktartási szerződést írattak alá.
Filemon Norbert, az érsekség sajtófőnöke a civil szervezettel azt közölte, hogy az értéktárhoz egy kiegészítés is tartozik, és abban a szakértő már lehetőséget látott az említett elemek eltávolítására, ez a kiegészítés alapozhatja meg a mostani munkálatok jogszerűségét.
Nyitókép: fotók a veszprémi székesegyház fehérre festett belső teréről (forrás: Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
