„Ennél bármi jobb” – Fidesz-tagságtól a tanártüntetésekig vezetett Solymoss Miklós útja
Szerencsésebb helyeken hírértéke sem lenne, hogy iskolaigazgatókkal egyeztet a köznevelésért is felelős miniszter. Pintér Sándor ma délelőtt esedékes találkozójának a tanárkirúgások és a tanügy miatt tüntetők kormányoldali legyurcsányistázása után azonban nagyon is van. Hogy utóbbi állítás mennyire hamis, arra remek példa az engedetlenség miatt kirúgással fenyegetett Solymoss Miklósé. Az Eötvös József Gimnázium tanárát a Gyurcsány-érában azonosító nélküli rohamosztagosok teperték le ártatlanul, ült a Gyorskocsi utcában is. „Engem minden arra predesztinálna, hogy a kormány környékén sertepertéljek ma. A piaristákhoz jártam, szeretem a focit, sőt 2006 és 2010 között még Fidesz-tag is voltam. Azóta sem változtam, ami az értékrendemet illeti: jobbközép konzervatív vagyok, erős nemzeti szabadelvű beütéssel. Ez a hatalom meg most már egyiknek sem tekinthető.” Interjú.
– Az Eötvösből érkezett ide?
– Igen. És oda is megyek vissza innen.
– Szóval még tanár. Mit tippel, amikor ez az interjú megjelenik, az lesz még?
– Most azt tippelem, igen.
– Mert szépen leállt az engedetlenkedéssel?
– Az Eötvösben egy picit valóban fékezünk most, hogy beérjenek minket mások is. Legtöbben sztrájkra tértek át – habár múlt héten volt egy engedetlen napom, azóta én is.
– Pontosan mi is a különbség az engedetlenség és a sztrájk között?
– Ha az ember engedetlen, akkor nem tart órát. Akár egész nap nem tanít, vagy csak egy órára áll ki – csináltam már egyiket is, másikat is. Az is létező műfaj, hogy lukasórában engedetlenkedünk.
– Fából vaskarika?
– Az. Annyiban van értelme, hogy az engedetlenség zavarja a hatalmat, de a gyerekek így semennyire sem sínylik meg a tiltakozásunkat.
– Mégis milyen nyomásgyakorlás ez így? Nem tartani meg amúgy sem létező órát…
– Ez inkább csak beintés. Fricska. Bejelentést ugyanis teszünk az engedetlenségről. Még az órák előtt kell, reggel, háromnegyed nyolckor, úgyhogy aki engedetlen, még korábban is kell beérnie az iskolába, mint a nem engedetlenkedő kollégáknak.
– Szóval az engedetlenség sem úgy néz ki, hogy otthon marad büdös pizsamázni, tévé előtt kekszet majszolni?
– Nagyon nem. Engedetlenül is bent vagyunk az iskolában.
– Akkor még egyszer: mi különbözteti meg azt a sztrájktól?
– Akkor még egyszer: az, hogy a hatalmat kifejezetten ez a forma zavarja. Erről adott ki közleményt a belügy, ezért rúgtak ki tanárokat és ezért kaptam figyelmeztetéseket én is.
– Ősszel még azt mondta, akkor hagyja abba az engedetlenséget, ha visszaveszik a Kölcsey tanárait. Nemhogy ez nem történt meg: december 6-án újabbakat rúgtak ki. Fékezés helyett nem padlógáz lenne most indokolt?
– De. A diákok szerint is, ezért nekik is el kellett magyaráznom, miért tartom meg az óráikat. Azért, mert ha folytatjuk tovább az engedetlenséget, ahogy a kirúgások utáni két napban egyébként megtettük, két lehetőség van. Egy: kirúgnak. Aztán három év pereskedés után nyerek és visszatérhetek tanítani. Kettő: engedik, nem csinálnak semmit, mi meg főhetünk a saját levünkben. Eltelik még egy hét, hogy nem tartunk órát. Aztán még egy hónap. Aztán júniusig az iskolaév. A diákok nem okosodnak, mi meg nem látjuk el a feladatunkat.
Hosszútávon csak a diákok és mi veszíthetünk, ha nem tanítunk. Szeretünk ugyanis tanítani. Azért vagyunk tanárok. A hatalom közben mindkét esetben röhög a markába.
– Jó, hogy említi a júniust! A héten részleges megállapodás született az EU-pénzekről, addigra lehet, hogy nem is lesz már okuk engedetlenkedni!
– Jól hangzik, csak sajnos nem hiszem el, hogy a magyar állam brüsszeli pénzekre szorul éppen a tanárbérek rendezéséhez. Továbbá az ígéret is arról szólt, hogy ha megjönnek a pénzek, akkor lehet 20 százalékos béremelés. Ami infláció alatti. A tavaly év eleji követeléseinkhez képest is mínusz öt százalék reálbéren lennénk úgy. Mi azt szeretnénk, hogy a kormányzat tartsa magát ahhoz, amit 2013-ban kitalált: hogy a minimálbérhez kötik a bértáblát.
– Amit aztán 2014-ben el is töröltek.
– A választások után rögtön. Holott ha azóta érvényben lenne, egyes számítások szerint a pedagógusbér majdnem duplája lenne a mainak. Bérügyben tehát nem valamiféle gyurcsányista terveket akarunk átvinni: azt akarjuk csupán, hogy az Orbán-kormány tartsa magát saját vállalásához. Ahhoz, amelyet egyszer már önszántából törvénybe foglalt. De hangsúlyozom: kilenc pontról van szó, messze nem csak bérkövetelésről.
– Sejtettük, amikor a Facebook-oldalára pillantottunk. A hatalom működéséről osztott meg filmrészletet, Az ötödik pecsétből, amikor Latinovits elmagyarázza, hogyan kell igába hajtani az átlagembert. Nem túlozza el kicsit a párhuzamot?
– Nem illik tökéletesen az aktuális helyzetre, nyilván nem vagyunk ott, ahol a nyilas korszakban. Az én orromat valóban nem törte be senki.
– Most legalábbis! Itt kell feltennünk a klasszikus kérdést: „Miért, Gyurcsány alatt jobb volt?”
– Az oktatás ügye ezer sebből vérzett akkor is, már előtte is, de alapvető szabadságjogainkat akkor azért kevésbé fenyegette veszély.
– Micsoda? Gyurcsány alatt önön is rohamrendőrök lépdeltek, most meg nem lépdelnek!
– Távol álljon tőlem, hogy megvédjem a Gyurcsány-korszakot. Rajtam talán ezért is nehezebb fogást találni. Engem minden arra predesztinálna, hogy a kormány környékén sertepertéljek ma. Jobbközép, katolikus családból jövök, a piaristákhoz jártam, szeretem a focit, Aranycsapat-rajongó vagyok, sőt 2006 és 2010 között még Fidesz-tag is voltam. Én azóta sem változtam, ami az értékrendemet, nézeteimet illeti. Jobbközép konzervatív vagyok, erős nemzeti szabadelvű beütéssel. Ez a hatalom meg most már egyiknek sem tekinthető.
– A háttér, természetes közege miatt ment tüntetni 2006. október 23-án is?
– Egyrészt ahogy ma is, akkor is zavart az igazságtalanság. De amúgy igen. Barátaim voltak kint a Ferenciek terén, telefonon tartottam velük a kapcsolatot, mert éppen egy iskolai kirándulásról tartottam hazafele a Magas-Tátrából. Így csak este 11-re értem ki a térre. Egyébként akkor ismerkedtem meg a feleségemmel.
– Aznap este?
– Korábban egy palacsintázáson már láttam, aztán egymás mellé sodródtunk az egyik tüntetésen, beszélgetni kezdtünk, de október 23-ára beszéltük meg, hogy arra már együtt megyünk.
– Gyurcsány Ferencnek köszönheti a feleségét?
– Abszolút. Gondolkodtunk is, hogy elhívjuk az esküvőre.
– Reméljük, a gyerek Feri lett.
– Lányok… És átoperáltatáson sem gondolkodunk. Viccet félretéve: tényleg akkor jöttünk össze, amikor a történtek után a feljelentést írtuk.
– Feljelentést?
– Igen. Mindarról, amit aznap éjjel tapasztaltunk. Mentünk már hazafelé a tüntetésről, amikor elfogtak bennünket a rohamrendőrök. Ahogy mindenkit a környéken. Láttam, ahogy egy lány táskáját a Dunába dobták, a fogát kitörték, mi a földön feküdtünk megbilincselve, úgy fújtak le gázspray-vel. A rabomobilban együtt ültünk egy fiúval, akinek a helyszínen az elfogás után próbálták eltörni a lábát az azonosító nélküli rohamrendőrök. Bevittek, két napot töltöttem a Gyorskocsi utcában… Azzal vádoltak, hogy délutántól kezdve ismeretlen srácokkal hármasban dobáltuk a rendőröket. Hatóság elleni csoportos erőszakkal tehát, ami 2-től 8 évig tartó szabadságvesztést jelent.
– Megijedt?
– Nem, tekintve hogy elég sok tanúm volt rá: az országban sem voltam aznap délután. Hamar föl is mentettek bűncselekmény hiányában.
– Az átéltek miatt lépett be a Fideszbe?
– Már előtte beléptem. A 2006-os választási vereségük után közvetlenül. Mégpedig azért, mert láttam, mennyire nem őszinte a Fidesz kommunikációja. Megy a hülye taktikázás, a plebejusnak mondott politika – gondoltam, hátha mozdíthatok ezen belülről majd. Hogy mondjuk azt, amit gondolunk – ilyen irányba. A helyi Fidelitasba jártam le, de a tevékenységük arra korlátozódott, hogy ha plakátolni kellett egy képviselőjelöltnek, akkor lehetett menni ingyen dolgozni. 2008-ban be is fejeztem ott a működésem. Egyetlen napig sem voltam úgy tagja a Fidesznek, hogy a párt hatalmon volt: 2010-ben feloszlatták az újbudai szervezetet, az újjá alakítottba pedig nem léptem már be. De akkor még oda szavaztam.
– Mikor bánta meg, ha megbánta?
– Hamar. 2010 őszén, az alkotmánymódosítások, a magánnyugdíjpénztár-sztori után már egyértelmű volt, hogy mindent le akarnak uralni.
– Természetes közege mit szólt korai csalódásához?
– Szép lassan egyre többen fordultak el a Fidesztől ebből a jobbközép körből. Ez a választási adatokon is látszik: meg kell nézni, hogy szavazott legutóbb Buda. A Fidesznek az égvilágon semmi köze nincs a konzervatív politikához – ebben a körben ezt sokan látják már. Persze vannak ma is, akik a védhetetlent is védenék, de érvelni emellett már ők sem képesek. Legfeljebb azzal jönnek, hogy ha nem ez, akkor Gyurcsány meg Dobrev… Meg hogy tudok-e jobbat.
– Tud jobbat?
– Ennél? Ennél csak jobbat tudok. A történet attól vált ennyire tragikussá, hogy a hatalmon lévők úgy érezhetik, leválthatatlanok. Azaz a demokrácia lényege veszett el. Azért mondom, hogy bármi jobb ennél, mert mást, ha rossz, legalább le lehet cserélni. Annál minden jobb, amikor a hatalom önnön leválthatatlanságának tudatában minden gátlástól megszabadul.
– Amikor a belügyi helyettes államtitkár szerint önök felvennék a tanári fizut is, de bejárni nem akarnak, hogy különórákat tartva tollasodjanak még jobban… Ilyesmire gondol?
– Bevallom, én annak a beszédnek az értelmezésével már a nyelvtan szintjén elakadtam, de ha ilyesmire utalt a helyettes államtitkár, nem beszélt teljesen hülyeséget. Bár nem a gimnáziumi tanítás helyett, hanem amellett, de valóban szinte mindenki dolgozik mást is, hogy meg tudjon élni. Én is. Magánórákat tartok, csoportos felkészítőket is tanfolyamokon.
– Ha mégis kirúgják, anyagilag nem rázza meg tehát?
– Még jobban is jönnék ki valószínűleg. A biológiatanításra nagy az igény – az orvosi egyetemekre nagyon magas a pontszám. Aki be akar kerülni, legtöbbször tanfolyamra megy vagy magántanárhoz. A közoktatás sok helyen már alkalmatlan arra, hogy felkészítse őket. Rengeteg iskolában nincs is elegendő szaktanár. A biológia és a kémia tipikusan ilyen területek.
– Mit tegyen a középosztály, amely nem engedheti meg magának, hogy minden tárgyból tanárt fogadjon minden gyereke mellé?
– Mondjuk: álljon ki értünk, támogassa a törekvéseinket. Mi éppen azt szeretnénk, hogy a közoktatás képes legyen betölteni a feladatát.
– Mióta nem képes?
– Fokozatosan inflálódott el a fizetés, vesztette el vonzerejét ez a pálya, közben meg nyugdíjba ment egy tanárnemzedék. Az Eötvösből most elbocsátott kollegina volt például nálunk az egyetlen harminc alatti teljes állású tanár. Őt sikerült most kirúgniuk.
– Az AKG felajánlott termet, állást a kirúgottaknak. Nem járna jobban, ha tovább engedetlenkedne és kirúgatná magát?
– Rendes tőlük, köszönjük is, de én itt szeretnék tanítani. Állami keretek közt.
– Miért?
– Húsz éve megállás nélkül osztályfőnök vagyok, most kezdő osztályom van. Egyrészt ezért. Másrészt meg: nem akarok anyagi szempontból összeválogatott társaságot tanítani.
– Inkább okos kölköket, mint gazdagokéit?
– Igen. Az alapítványi iskolákban a szülők gyakran úgy érzik, megmondhatják, mi hogyan legyen, mert sokat fizettek. Nekem ez nem hiányzik.
– És a vidéki kollégák támogatása nem hiányzik? A kormány csak fővárosi tanárokat rúgott ki…
– Igaz, de ebben van már változás. A múlt heti ülősztrájkokban nagyszámú vidéki iskola is részt vett, sőt, sok egyházi iskola is. Mielőtt azonban győzelmi jelentésre ragadtatnám magam, el kell ismerjem: még nálunk is kisebbségben vagyunk mi, akik részt veszünk az engedetlenségben, sztrájkban.
– Arány?
– Egyharmad-kétharmad.
– Még a tanártársak többsége sem ért egyet a követeléseikkel?
– Olyan csak elvétve akad, aki ne értene egyet. Inkább személyes sorsok vannak a csendben tűrés hátterében. Van, aki ősszel még engedetlen volt, most viszont megváltozott az élethelyzete, nem engedhet meg magának egyetlen fizetetlen napot sem. Más a hiteljogosultságát veszítené el, azért nem tud, nem akar beleállni. A diákok kiállása országszerte viszont nagyon jó jel.
– Erre mondta ön egy tüntetésen, hogy ez a hatalom ezt a nemzedéket örökre elvesztette. Nem mindegy? Fiatal kevés van, idős meg sok.
– Ez tényleg gond. Az idősebbeket nagyon nehéz kibillenteni a meggyőződésből, amelyben évtizedek óta élnek. Még a legközelebbi rokonaimat is. Többmillió idősebb embernek automatikusan az ugrik be, hogy van a baloldal, ami rossz, és a jobboldal, ami jó. Pont. Még a közvetlen rokonaiktól sem képesek befogadni az utóbbi kijelentést árnyaló információkat.
– Ha nagyon dönteni kell, azért mégis inkább Orbán Viktor, mint a gyerekem?
– Valahogy így. Féltenek, aggódnak, de azért alapvetően úgy gondolják, hogy Orbán Viktornak igaza van. Ezt kapják abból a médiából is, amely hozzájuk elér.
– Tényleg hiába kerestünk önnel interjút a közmédiában.
– Nem volt, természetesen. 2006-ban egyébként még igen: akkor, az októberi atrocitások után a Kossuth Rádió elég terjedelmes beszélgetést adott le hármunkkal. A helyzet persze akkor sem volt rózsás: tudomásom szerint az interjút készítő újságírót két héttel később lapátra tették az interjúra hivatkozva.
– Akkor miért is mondja, hogy több szabadságjog van most veszélyben, mint 2006-ban?
– Például a tanszabadság miatt. Akkor nem volt, most pedig meg van szabva, hogy mit csinálhatsz, mit taníthatsz órán.
– És azt csinálja, azt tanítja?
– Dehogy. Senki nem ellenőrzi ezt. A tankerületi vezetőkről a kirúgásokig azt sem tudtuk, kicsodák: egyszer sem jöttek be az iskolákba érdeklődni bármiről. De engem nem a saját sorsom zavar: nem különösebben érdekel, hogy az alaptanterv szerint mit kellene éppen csinálnom. Megvan a módszerem, az eredmény pedig magáért beszél az érettségin. Csakhogy ezt sokan nem merik meglépni. Ha egyszer az a szabály, hát használják az előírt tankönyvet…
– Ön másikat használ?
– Én nem használok tankönyvet.
– Saját jegyzeteit küldi el a diákoknak?
– Nem. Órán tanítok, ott megbeszélünk mindent, a diákok jegyzetelnek, abból tanulnak aztán. Így folyamatosan figyelnek. Érdeklődnek. Remek és okos kérdéseket tesznek fel.
– Tehát nem a Fidesz előírásai miatt vetette el a könyveket.
– Nem, ezt mindig így csináltam. Ideológiailag az új rendszer amúgy is a magyarra és a törire van kitalálva, azokkal a könyvekkel van gond ilyen szempontból. A bioszkönyvekkel leginkább az a baj, hogy az órai időhiány miatt a megértés nélküli biflázásnak ágyaznak meg. Holott a lényeg az, hogy tornáztassuk az agyunkat. Nálam például nincsenek nagyon gyakorlatias példák. Nem azt magyarázom, hogy mi hogyan működik a fürdőszobában.
– Hanem?
– Genetikai problémákat veszünk át mondjuk. Most például, kilencedikben, a papucsállatkák ivaros folyamataiba megyünk bele iszonyú mélyen. Felesleges időtöltésnek tűnhet a kívülálló számára, de cseppet sem az. Ha megértjük, az hogyan történik, megértjük az egész ivaros szaporodás lényegét. Hogy miért csinálják az élőlények ezt a genetikai hazardírozást…
– Mert jó, nem?
– Pont nem azért! Nagyon nem azért. Fordítva: éppen az igényel evolúciós magyarázatot, miért alakult úgy, hogy élvezetes. De ez hosszú történet.
– Az öné is az lesz? Jövőre mondjuk kinövi magát ellenzéki szereplővé?
– A gond itthon valóban általánosabb, egyáltalán nem csak a tanügyet érinti, de az országos politikai szerepvállalás engem pillanatnyilag nem foglalkoztat. Én csak tanítani szeretnék – a rendőrminiszter fenyegetései, tankerületi emberek vegzálásai nélkül, emberhez, tanárhoz méltó körülmények között.
Nyitókép: Andrónyi Tamás / Válasz Online
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
