Orbán, Le Pen: a két fő oroszbaráton bukik a „lázadók internacionáléja”?

·2022.02.04

Marine Le Pen kampányát korábban orosz forrásból támogatták, most a szerepet átveszi Magyarország: a francia Nemzeti Tömörülés közel négymilliárd forintnyi hitelt kap egy meg nem nevezett magyar banktól. Le Pen szombati nagygyűlését videóban köszönti majd Orbán Viktor, és Oroszországgal kapcsolatban is hasonló álláspontot képviselnek. A moszkvai politikával kapcsolatos megértést azonban nem osztja minden lehetséges partner, ez az egyik oka annak, hogy a jobboldali erők múlt hétvégi madridi csúcsán nem jött létre az Európai Néppárttól jobbra álló pártszövetség. Elemzés.

Hétvégén még egymás vállát lapogatják, kedden homlokegyenest mást képviselnek – mi az? A politikai találós kérdésre a válasz: a lengyel-magyar bajtársi közösség. Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök vasárnap a konzervatív és jobboldali radikális pártok madridi konferenciáján még együtt szerepeltek. Hogy aztán kedden Varsóból Kijevbe, Budapestről pedig Moszkvába vezessen az út. Morawiecki lőszert, drónokat és humanitárius segítséget ígért az orosz invázió által fenyegetett Ukrajnának, keleti szomszédjával és Nagy-Britanniával hamarosan védelmi megállapodást is aláírnak. Eközben magyar kollégája Moszkvában Vlagyimir Putyinnal tárgyalt energiáról és a budapesti vasúti körgyűrűről. Majd végigasszisztálta, ahogy az orosz elnök a közös sajtótájékoztató végén tízperces tirádában szidta a NATO-t, felsorolva, mely közép-európai országoknak nem lett volna szabad belépni a katonai szövetségbe 1997 után. (Emlékeztetőül: Magyarország egy népszavazást követően 1999-ben lett a NATO tagja.)

Persze a magyar és a lengyel kormány számos egyéb politikai pozíciója (például az uniós források jogállamisági feltételekhez kötésének ellenzése) valóban közös.

Ám a lengyel PiS és a Fidesz Oroszország kérdésében egymástól gyökeresen eltérő álláspontja jól jelzi, milyen nehéz az Európai Néppárttól jobbra álló európai pártszövetség létrehozása – merthogy a hétvégén Madridban éppen ennek előkészítése zajlott.

Ha az egymáshoz ideológiai szempontból közel álló pártok ilyen alapvető kérdésben ennyire mást gondolnak, ne csodálkozzunk, ha a „lázadók internacionáléja” még nem jött létre. A csodálatos európai forradalom helyett egyelőre csak egy politikai koordinációs irodával büszkélkedhetnek a hegyek – hónapok vajúdása után. Ez a madridi csúcs mérlege. Pedig a történet nem így indult. Majd’ egy évvel ezelőtt hagyta el a Fidesz az Európai Néppártot, magyar kormányzati megmondóemberek pedig akkor valósággal virultak az örömtől. A langyibangyi jobbközép után végre telivér harcosokkal szövetkezhet a magyar kormánypárt, így tehát nem csökken, éppenséggel nő a magyar mozgástér – szólt az érvelés.

A Válasz Online óvatosabb volt. Nemcsak arról írtunk, miért nem fogják más pártok követni a Fideszt (egyesek ugyanis tömeges kilépést vizionáltak a Néppártból.) Azt is számba vettük, miért szinte megoldhatatlan egy platformra hozni az autonomista belgiumi Flamand Érdeket és az identitását részben a szeparatista katalánok elleni küzdelemre építő spanyol Voxot. Meg az oroszoktól rettegő és a német szélsőjobbtól történelmi okok miatt irtózó lengyel PiS-t az Ukrajnát jó érzékkel éppen Varsóban orosz érdekszférának nevező francia Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésével és a szintén oroszbarát német AfD-vel. De említhetünk magyar példát is. Egy kulturálisan egységes magyar nemzetben gondolkodó számára legalábbis kényelmetlen lehetne a határontúli magyarokat segítő európai polgári kezdeményezés, a Minority Safe Pack Initiative ellen szavazó AfD és Le Pen-párt társasága.

És akkor az egók harcáról még nem is beszéltünk: a potenciális szövetségesek egy része egy kanál vízben is megfojtaná egymást. A jelenleg Mario Draghi többpárti technokrata kormányában ülő, korábban többször putyinos pólóban pózoló Matteo Salvini nem szíveli az ellenzéki Giorgia Melonit, az Olasz Fivérek elnökét. Ők most élethalál-harcot vívnak az olasz jobboldal vezetéséért. A PiS meg nem szívesen adná fel a mostani ECR-frakció vezető pozícióját egy nagyobb egység másodhegedűsi szerepéért. Elméletben persze logikus, hogy az Európai Parlament két radikális jobboldali, illetve konzervatív frakciója az Identitás és Demokrácia (ID; idetartozik többek között Le Penék pártja, a német AfD, az osztrák FPÖ és Salvini Legája) 67, illetve a lengyel PiS által dominált Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) 64 képviselője egy csoportba tömörüljön. Merthogy a Fidesz jelenleg frakción kívüli 13 képviselőjével kiegészülve a csapat 144 képviselővel a parlament második legnagyobb frakciója lenne a Néppárt után – holtversenyben a jelenleg szintén 144 képviselős szociáldemokratákkal. (Amennyiben a Néppártban maradt KDNP-s képviselő kiválna és csatlakozna a csak a tervekben létező frakcióhoz, még a baloldalt is megelőznék az új jobboldaliak. Így hát a magyar kereszténydemokraták immár nem csak a magyar, de az európai politika irányát is befolyásolnák.)

Egy nagy európai pártcsalád elhagyása ugyanis politikai elmagányosodással jár együtt, viszont egy új szövetség hatalmat és befolyást jelentene az Európai Parlamentben.

Az az ország ugyanis, amelynek pártjai nincsenek ott a nagyok asztalánál, képtelen érdekeit érvényesíteni az unió társjogalkotó szervében. Pontosan ez történt az Európai Parlament minapi tisztújításán: Magyarország 2009 óta először alelnöki pozíció nélkül marad. Az elmúlt két és fél évben két magyar alelnök is volt; DK-s Dobrev Klára nem indult újra, a fideszes Járóka Lívia (aki az előző tisztújításkor még néppárti színekben versenyzett) viszont függetlenként ismét ringbe szállt. Kínos eredménnyel: a legkevesebb szavazatot kapta a 18 alelnökjelölt közül, a második fordulóra vissza is lépett. Ugyanez a visszaesés következett be a jogalkotási munka kulcshelyszínének számító bizottságokban. Míg az előző két és fél évben öt magyar alelnöki pozíció (négy fideszes és egy szocialista) volt, mára csak a szocialista Ujhelyi István első alelnöki posztja maradt meg. Nagy frakció támogatása híján a fideszes politikusok kipörögtek a rendszerből.

Járóka Lívia fideszes EP-képviselő az EP strasbourgi ülésére érkezik 2019. július 17-én (fotó: AFP/Frederick Florin)

Ez a pozícióvesztés magyarázza, miért dolgozik ilyen erővel a magyar miniszterelnök az új pártcsalád létrehozásán. Az elmúlt háromnegyed évben a bilaterális találkozók mellett legalább négy nagyobb állomása volt a „lázadók internacionáléja” létrehozásának. Rögtön az Európai Néppárttal való szakítás után, tavaly április elsején Orbán Salvinivel és Morawieckivel Budapesten tárgyalt az együttműködés módozatairól. Július 2-án összesen tizenhat európai párt írta alá az Európa jövőjéről szóló nyilatkozatot: ebben tiltakoznak az EU-t föderális irányba átalakítani akaró szándékok ellen, a közös platformot a családpolitika és a nemzeti szuverenitás kínálta. A szöveget tizenhat párt jegyezte, a decemberi varsói és a mostani madridi csúcson viszont csak tíz párt képviseltette magát. Sem Salvini, sem Meloni nem vett részt a találkozókon, ellenben olyan jelentéktelen alakulatok feszítenek a családi fotókon, mint a legutóbbi két parlamenti választáson már el sem indult román Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (ennek európai parlamenti képviselője is a posztkommunista PSD-től ült át hozzájuk). Meg a litvániai lengyel kisebbség pártja, illetve a bolgár IMRO, amely a tavaly novemberi parlamenti választáson mindössze egy százalékot szerzett. Ráadásul még egészen zavaros figurák is feltűnnek a kezdeményezés körül. Noha nem hívták meg, Madridban ott sompolygott a román nacionalista George Simion. Az AUR társelnöke a konferenciához kapcsolódóan találkozott és tárgyalt is a többi résztvevővel.

Az egykori fociultra és aktív oltásellenes politikus, aki alacsony homlokú kollégáit szervezte az Úz-völgyi osztrák-magyar katonatemető meggyalázásakor, kezdeményezné az RMDSZ betiltását is.

Sőt, Simion volt az is, aki korábban törvényen kívül akarta helyezni Székelyföldet – ugyanakkor példaértékűnek tekinti Orbán Viktor politikáját.

Miközben Varsóban és Madridban tíz-tíz párt képviseltette magát, az Európai Parlament ID frakciójában kilenc, míg az ECR-ben 18 nemzeti formáció van jelen. Figyelemreméltó, hogy a Csehországnak miniszterelnököt adó ODS, a jelenleg a harmadik legerősebb svéd erőnek számító Svéd Demokraták, vagy a szlovák koalíciós kormány részét alkotó SaS soha nem tűnik fel az összeröffenéseken. (Mindegyik az ECR tagpártja.)  Ugyanígy hiányzik az AfD, amelyet a legtöbben mérgező kapcsolatként tartanak számon. A velük való barátkozástól maradék CDU-s kapcsolatait féltheti a Fidesz is.

Így vagy úgy, de az orosz téma a legtöbb említett pártnál vízválasztó.

Az ODS vezette cseh kormány nemrég döntött arról, hogy lőszert szállít Ukrajnának, a Svéd Demokraták támogatják, hogy napirendre kerüljön az ország NATO-tagsága az orosz fenyegetés miatt.

De az orosz politikához való viszonyulás még a szövetkezésre hajlamosabbak számára is alapkérdés. Ezt jól jelzi a madridi zárónyilatkozattal kapcsolatos bohózat: a PiS oldalára olyan változatot töltöttek fel, amelyben szó szerint szerepel „Oroszország katonai akciójának” elítélése, míg a Vox változata „külső agresszióról” beszél, a francia Nemzeti Tömörülés oldalán szereplő teljes változat és a Miniszterelnöki Kabinetiroda által szerkesztett angol nyelvű blogon megjelent rövid összefoglaló az Európai Uniót fenyegető „külső és belső támadásokról” szól. Spanyol lapértesülések szerint Marine Le Pen kérte a Moszkva politikáját célzó rész törlését, de az nem lehetett ellenére a Vlagyimir Putyinhoz készülő magyar miniszterelnöknek sem.

Le Pen azzal magyarázta tiltakozását, hogy nem akarta az ukrajnai krízis megoldásán dolgozó Emmanuel Macron elnök mozgásterét szűkíteni. A valósághoz közelebbi magyarázat lehet, hogy Marine Le Pen feltűnően megértő a Kremllel. A francia politikus többször védelmébe vette Oroszország krími annexióját és ukrajnai politikáját. (Pedig az egyik potenciális szövetséges PiS vezető politikusa éppen lapunknak fejtette ki: a PiS olyan párttal biztosan nem tudna együttműködni, amely elfogadja Vlagyimir Putyin birodalmi törekvéseit, vagy nem tekinti Ukrajna részének a Krímet.)

Vlagyimir Putyin és Marine Le Pen megbeszélést folytat a moszkvai Kremlben 2017. március 24-én (fotó: MTI/EPA pool/Szputynik/Kreml/Mihael Klimentyev)

Azért ne csak ideológiai rajongásra gondoljunk: Le Pen pártja 2014-ben az orosz állami felsővezetéshez jó kapcsolatokkal rendelkező Első Cseh–Orosz Bank nevű pénzintézettől 12 millió euró kölcsönt kapott kampánycélokra. (A hitelt folyósító bank azóta csődbe ment, s a követelést az orosz hadsereg volt tábornokaiból álló vállalkozás vette át.) A politikust a 2017-es francia elnökválasztás előtt fogadta Vlagyimir Putyin, nyilvánvalóvá téve, hogy kinek szorít a voksoláson. Mivel egy azóta hozott francia törvény értelmében francia kampányra tilos hitelt felvenni EU-n kívüli banktól, ezért Oroszország helyett Magyarország ugrott be. Az RTL francia hírrádió szerint Le Penék 10,6 millió eurót (3,7 milliárd forint) kapnak egy meg nem nevezett magyar banktól: a nevet azért nem hozzák nyilvánosságra, mert állítólag titoktartási klauzulát írtak alá. A párt pénztárnoka korábban arra panaszkodott, hogy minden francia bankot megkerestek, de egyiktől sem kaptak választ.

Azt ugyanakkor a párt bennfentesei tagadták, hogy akár októberi budapesti látogatásán, akár a mostani madridi egyeztetésen Orbánnál járt volna közben a pénzért Le Pen. Mindenesetre érdekes, hogy a választás befolyásolására igen érzékeny magyar kormányzat ellenőrzése alatt álló bankszektorból, vélhetően állami résztulajdonú pénzintézetből finanszírozzák egy másik ország pártjának kampányát. (Az ugyanis felettébb valószínűtlennek tűnik, hogy pusztán üzleti tranzakcióról van szó, s egy magyar pénzintézet magától találná jó befektetésnek Le Pen finanszírozását.) A Nemzeti Tömörülés nemcsak pénzre, hanem egyéb támogatásra számíthat: Orbán Viktor videóüzenetben köszönti majd Le Pen szombati nagygyűlésének résztvevőit.

Ezzel nemcsak a még mindig a választás fő esélyesének számító Emmanuel Macron arcába vág kesztyűt, de a korábban partnernek számító jobbközép Republikánusokkal, Nicolas Sarkozy korábbi elnök pártjával is végleg megszakítja a kapcsolatot. A bajtársi viszony azonban odáig már nem terjed, hogy a franciák megtanulják helyesen leírni Orbán Viktor és a Fidesz nevét: a Nemzeti Tömörülés oldalán a madridi nyilatkozat aláírói között mindkettő hibásan szerepel.

Talán mire megszületik a nagy európai jobboldali összefogás, ez is menni fog.


Nyitókép: Orbán Viktor kormányfő és Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje Varsóban 2021. december 4-én (MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: Nagytotál