„Kiderült, hogy Meseország Józsi bácsié is” – Zárug Péter Farkas kidurrant fideszes identitáslufikról [HetiVálasz 53]
Idén utoljára jelentkezik a Válasz Online heti podcastja, amely keretbe foglalja az évet, hiszen a januárban meginterjúvolt – és hamarosan új kötettel jelentkező – Zárug Péter Farkas politikai elemző a HetiVálasz vendége. Milyen évet zárt a magyar politika 2020-ban, és mire számíthatunk 2021-ben? A közvélemény-kutatási számokon kívül miben okozott kárt a Szájer-ügy? Fideszes kampányfőnökként mit mért el az ellenzékivé vált Miskolcon 2019-ben, egyetemi oktatóként pedig mit gondol a Mathias Corvinus Collegium államilag dotált nyomulásáról? Zárug Péter Farkast Stumpf András és Vörös Szabolcs kérdezi.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból
Hogy kerülhette volna el a Fidesz, hogy 2022-ben ne Orbán Viktorról tartsanak népszavazást?
„Ha a róla való népszavazássá válik a 2022-es választás, az a legveszélyesebb a Fidesznek. (…) Hogy a párt központi kampánycsapata ezt nem így látja, azt a választási törvény [közös ellenzéki listát kikényszerítő] módosítása mutatja meg. A »Fidesz, vagy nem Fidesz?« kérdésből való kibújásra – kampányszakemberként – helyesnek tartottam, hogy egy erős identitáspolitikával felütött folyamat indult be (…), alaposan és jól készítették elő, bevetettek segéderőket – Dúró Dóra –, csak a téma lecsúszott az ereszen, mert kiderült, hogy Meseország Józsi bácsié is. Ezzel a lufi kidurrant, miközben jó irány lett volna abból a szempontból, hogy a Fidesz megússza azt, hogy »Fidesz, vagy nem Fidesz?«.”
Hogy reagál a kormánypárt a kényszerű új helyzetre?
„Ha már így alakult [hogy Fidesz vs. ellenzék harc lesz 2022-ben], megnézték, hogy lesz ez a legjobb a kormánypártnak. Ebben viszont teljesen más az álláspontom, mint a központi kampánystábé. Azért más, mert [a 2019-es önkormányzati választásokkor] én megégettem magam Miskolcon azzal, amire most a hangsúlyt kezdik tenni: »Gyurcsány, vagy nem Gyurcsány?« (…) 2006-tól ez bevált sorminta volt, de nem számoltam azzal, hogy más egy pártszövetségen belüli hely, és azzal sem, hogy 2010 óta majdnem 1 millió új választópolgár jelent meg, 40-45 százalékuk biztosan el is megy szavazni, az ő körükben pedig már a 2019-es EP-választáson látszott a DK által befektetett kampánymunka. Nehéz a fiatalnak történelemórát tartani akkor, amikor tud chatelni Ferivel.”
Miskolci egyetemi oktatóként mit gondol a Mathias Corvinus Collegiumnak juttatott százmilliárdokról?
„A kormányzat el tudta fogadtatni azt az alapállást, hogy »minden, ami hozzánk jön, az minket erősít«. »Ha oligarcha, akkor oligarcha, de legalább a miénk.« »Úgy tűnik, nem volt etikus? Nem baj, nálunk marad.« Képes volt elfogadtatni azt, amit ha a túloldalon látna, akkor lámpavasra akarná húzni, és az utcán követelne elégtételt e kvázi-lopások ellen. Ez egy pszichés teljesítmény, amelyben a Fidesz képes volt feloldani bizonyos morális kérdéseket a saját anyagi gyarapodásával kapcsolatban, mert azt mondta, hogy mindez nem más, mint töltény és fegyver az ellenség megsemmisítésére; ha ezt nem vesszük magunkhoz, az ellenség biztos le fog győzni. (…) A 2 milliós szavazói bázist így ez nem érdekli, azt a szellemi holdudvart pedig, amely fanyalgott és kritizált, kinevezték árulónak vagy, mint jó harcostárs, megkapta a maga »jogos jussát«, és ilyen-olyan intézeteket vezet – de komoly helyeket, nem janicsár-intézeteket. (…) Már az egyetemi alapítványi rendszer bevezetésekor éreztem, hogy ez olyan, mintha az 1988-89-es spontán privatizáció lenne: nagyon rövid idő alatt, eseti módon dől el a közjószág magánjószággá válása.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
