Az ‘56 utáni magyar emigráció leghangosabb botrányának ásott a mélyére Hajnal Géza a napokon belül megjelenő, Tollas Tibor lejáratásának története című munkájában, amely egyszerre szöveggyűjtemény az ügyben fellelhető levelezések, ügynöki jelentések és újságcikkek szövegeiből, és korrajz, amelyben kirajzolódik előttünk a szabad világba menekültek életét lassan, de biztosan beszövő államvédelmi pókháló. Nem is annyira a váci börtönből szabadult, disszidens költő, Tollas személye e történetben a legfontosabb, sokkal inkább az a manipulációs hadművelet, amellyel a hazai szerveknek sikerül az ellene irányított karaktergyilkossággal a teljes emigrációs közösséget szétzilálni.

Itthon ismert színész és színigazgató volt, a Vidnyánszky Attila-féle Magyar Teátrumi Társaság alelnöke sok éven át, még korábban az orbánista nagyvállalkozó Széles Gábor veje – ezt a hónapot viszont már Brüsszelben kezdte „boldog pályaelhagyóként”. Nagyinterjú putyinistává koszolt választókról, minden hagyományt kiradírozó Vidnyánszkyról, a Nemzetiben hányó bérközönségről, lopásról és buta ellenzékiekről.