Különös közösség életébe nyertünk bepillantást a hétvégén. Országos találkozót rendeztek az alkoholista családban felnőtt gyerekek traumafeldolgozó csoportjai, amelyekbe olyan felépülők járnak, akik már megkóstolták a józanságot, mégsem működnek a családi kapcsolataik. Ha abból indulunk ki, hogy ma kétmillió alkoholista él Magyarországon és szinte mindnek van családja, az ország elég nagy hányada lehet érintett a kérdésben.

Turáni átok nincs, de sürgősen kezdeni kell valamit évszázadok óta vonszolt traumáinkkal, azok ugyanis vastagon benne vannak az európai statisztikákat döntögető öngyilkossági és alkoholfogyasztási mutatóinkban – röviden így szól Németh Endre epikusan hosszú esszéjének következtetése. Populációgenetikai modelleken dolgozó matematikus vendégszerzőnk szerint Magyarországon a lényegi törésvonal nem Kelet és Nyugat, hanem Észak és Dél között húzódik.

A májbetegséges halálozásban hazánk produkálja az egyik legrosszabb számot az EU-ban, a fogyasztásmérés pedig olyan kulcstényezőket nem érzékel, mint a házi pálinkafőzés. Rendet teszünk a vitában, hogy mennyire piás Magyarország.

Gyerekek ezrei élnek alkoholbeteg szülőkkel, a diszfunkcionális családok pedig szabályosan újratermelik a traumákat. Ebből kilépni csak rendszerszintű változással lehet – mondja a Válasz Online-nak Hoffmann Kata. Az addiktológust a Máltai Szeretetszolgálattal közös könyve, a mások mellett Kovács András Péter és Karafiáth Orsolya történetei miatt ismertté vált Láthatatlan árvák sikere nyomán kerestük meg.