Közös felelősségünk, hogy ne tévesszük szem elől az igazi célokat. Ehhez viszont – nem először és feltehetőleg nem is utoljára – vissza kell szereznünk a szavaink értelmét és súlyát. A nyelvünket. Addig csak dadogás van és látszat – utóbbiból pedig (bármennyire is szerették volna sokan) még sohasem kerekedett ki semmi lényeges.” Babiczky Tibor esszéje.

Ő volt az utolsó polgári magyar író (ahogy Esterházy az utolsó arisztokrata), kelletlen magabiztossággal látott és ítélt és írt, elegánsan, de sosem fölényeskedve – még megsemmisítő kritikái is mintha csak mellékes megjegyzések volnának. Babiczky Tibor írása.

Alig egy lépésre van tőlünk, hogy átlépjünk a virtuális-, avagy metavalóságba. Rendhagyó kormagyarázat Babiczky Tibor költőtől.