Kik a halál vámszedői? – válasz Orbán Viktornak
Minden fel lesz jegyezve – mondta a magyar miniszterelnök néhány hónapja. Jelentjük, indokolatlan a jövő idő. Ugyanis minden fel van jegyezve, hamarosan kész a bizonyítékgyűjtemény, jön nyomtatott magazinunk, a Válasz Offline következő száma. Ennek egyik írása pontos válasz az Orbán Viktor szombati évértékelőjén elhangzott vámszedőzésre – ezért most közreadjuk.
„A halál vámszedői” – 2026-os évértékelőjén Orbán Viktor így írta körül azokat a globális vállalatokat, amelyek szerinte keresnek az ukrajnai vérontáson. Nyilvánvalóan azért emlegette ebben a körben például a Shellt, mert a Tisza Párthoz igazolt Kapitány István korábban a holland–angol olajmultinál volt csúcsmenedzser. És hát úgy gondolta, üt rajta egyet. Csakhogy néhány hónappal korábban a magyar kormány még hosszú távú földgázvásárlási szerződést írt alá az energiaipari konszernnel. Ráadásul azzal a – Szijjártó Péter külügyminiszter által fogalmazott – körítéssel, hogy „kapcsolatunk a Shell-lel mindig is a bizalomra, a kölcsönös tiszteletre, az innovációra és a fenntartható növekedés iránti hosszú távú elkötelezettségre épült; nagyra értékeljük e megbízható partnerséget az energiaellátás biztonságát érintő rendkívüli kihívásokkal teli körülmények között”.
Tehát egészen nyilvánvaló, hogy a Shell kizárólag
azért lett hirtelen „a halál vámszedője”, mert Kapitány István korábban ott mert dolgozni.
Illő lett volna azonban szerényebben hozzáállni a haláltémához. Tényleg léteznek ugyanis olyan cégek, amelyek bizonyítottan „vámot” szedtek például a sokak halálához vezető covid-járványon – csak azokat a NER szívcsakrájában érdemes keresni.
A Válasz szerkesztősége a pandémia közben és után is igyekezett ellenőrizni, hogy tartották-e a mértéket azok a „fürkészek és portyázók”, akik Orbán Viktor buzdítására kínai lélegeztetőgépekkel, egyéb orvosi eszközökkel álltak a megrendelő külügyi tárca, azaz Szijjártó Péterék rendelkezésére. Több ilyen társaság is akadt, ám ami az eredményességet illeti, egy érdekcsoport messze kiemelkedett a többi közül. Véletlenül éppen az, amelyik egy-két mozdulattal beköthető mind a kormányfőhöz, mind a külgazdasági és külügyminiszterhez.
I. 23 milliárd 240 millió forintnyi osztalék
Nézzük, milyen tényekre alapozzuk a fenti állítást! Nos, a NER központi „járványcégeként” azonosított Fourcardinal Tanácsadó Kft.-ből – a 2020–2021-es időszak 93 milliárd forintos covid-árbevétele után – 18,24 milliárdos osztalékot vettek ki a tulajdonosok. Tehát a rajtuk átfolyó temérdek pénz ötödét hazavitték. Egységnyi idő alatt ekkora összegre szert tenni – ezt még a Mészáros Lőrinc-univerzumban is megsüvegelnék. Mértéktartásról tehát szó sincs. Pláne, hogy ugyanez az érdekcsoport áll a Sinopharm-vakcinabeszerzés mögött; az érintettek 55 milliárd forintos forgalom mellett 5 milliárdnyi osztalékjövedelmet termeltek a kínai oltások behozatalán és terítésén.
Tehát a lélegeztetős és oltóanyagos üzletek mindösszesen 23 milliárdot és 240 milliót jelentettek a haszonélvezők számára – akikről pontosan nem tudhatjuk, kicsodák, mert strómanok és magántőkealapok mögé bújtak. Alább azért igyekszünk a lehető legközelebb jutni hozzájuk.
A főbb szerepekben:
– Rahói Zsuzsanna bizalmasai – ő a miniszterelnök nemzetközi főtanácsadója, aki Orbán Ráhel és Tiborcz István magántárgyalásain is „fusizott” (a 2026-os választási év előtt pedig részt vett a Konnektivitás Digitális Polgári Kör megalapításában);
– Szeverényi Márk Mihály, a Szijjártó Péter helyetteseként ismertté vált Szabó László sógora;
– Kőszegi Gábor Árpád, a jelenlegi egészségügyi államtitkár, Takács Péter sógora.
II. Tízszeres-ötvenszeres áron
Mielőtt végigvesszük a történetet, le kell szögeznünk: arra nyilvánvalóan van mentség, hogy Magyarország túlrendelte magát lélegeztetőgépekből. Nehéz lett volna a világ egészét érintő covid-katasztrófa láttán azt mondani, nincs szükség azonnali eszközbeszerzésre. Ugyanakkor az is faktum, hogy a NER járványcégeként bemutatott Fourcardinal Tanácsadó Kft.-től nem a legelső ideges pillanatokban vásárolt a külügyi tárca kínai lélegeztetőgépeket és más eszközöket, hanem egy hónappal azután, hogy Orbán Viktor 2020 márciusában riadót fújt. Szijjártó Péter tárcája átlagban 17 millió forintot fizetett egy lélegeztetőért a Fourcardinalnak, miközben a gyártó weboldalán ezer és ötezer dollár közötti áron kínálták az efféle termékeket. Vagyis: tized-ötvened áron.
A magyar társaságnak ráadásul nem hazáig, csak a pekingi vámraktárig kellett szállítania az eszközöket, így a Budapestre röptetés költsége sem gyengítette a profitkilátásokat. A mutyigyanút erősítette továbbá, hogy a Fourcardinal cégstruktúráját éppen a külüggyel kötött szerződés napján, 2020. április 20-án
szabták át úgy, hogy a majdani extraprofit a homályba terelődjön.
Tehát a „magyar életek megmentésénél” alighanem voltak fontosabb szempontok a covid-bizniszben.
A kormányzat és a Fourcardinal Kft. kapcsolata egyébként 2016-ban kezdődött. Ez a társaság működtette a Szijjártó-minisztérium alá rendelt Magyar Nemzeti Kereskedőház egyiptomi irodáját, azaz bejáratott állami partnerről volt szó. A 2014-ben alapított Fourcardinal első ügyvezetője Rahói Zsuzsanna alapítványának kurátora, Szegi Ildikó volt, a második cégirányító pedig az Orbán-főtanácsadó testvére lett – s közben tulajdonosként Szegi lánya vitte a kft.-t. Aztán a külügyi tárcával kötött lélegeztetős szerződéskor belépett a Fourcardinalba az aznap, 2020. április 20-án alapított SRF Silk Road Fund Holding Zrt. (de közben a régi arcok is maradtak a vállalatban).
Kik álltak az újonnan „bekacsintó” selyemútlobbisták mögött? A tulajdonosi láncban két ügyvéd neve tűnt fel, ám náluk érdemibb alak az SRF akkori vezérigazgatója, a gyógyszerkereskedőként jegyzett Szeverényi Márk. Utóbbinak a családtagjai fontosak igazán: testvére, Szeverényi Ivonn Ildikó korábban rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti stallumot kapott Szijjártó Péter kezdeményezésére. Az ő férje pedig nem más, mint Szabó László volt külügyminiszter-helyettes és amerikai nagykövet, később a kormánypárti sajtótermékek garmadáját kiadó Mediaworks elnök-vezérigazgatója. Az állam az orvos végzettségű Szabót 2021-ben beültette a Richter Gedeon Nyrt. igazgatóságába, majd pharmainnovációért felelős miniszteri biztossá nevezték ki, aztán – mint nemrég, a gödi akkumulátorgyáras botrány robbanásakor kiderült – a Samsung SDI főtanácsadójaként folytatta pályáját.
Nem állítjuk, hogy Szabó László aktívan hozzájárult sógora, Szeverényi Márk, illetve a Fourcardinal kínai lélegeztetőgépes sikeréhez, ám az biztos, hogy már a Richter előtt is sokat kalandozott az egészségiparban. 2010-ig az Eli Lilly and Company nevű amerikai gyógyszeripari társaságnál dolgozott – utolsó állomáshelyén, Kínában, az ottani leányvállalat elnökhelyettesi tisztségéig jutott –, majd az izraeli Teva Pharmaceutical Industries magyarországi cégét irányította. Innen „csábult el” Szijjártó Péter miniszterhelyettesének.
Az eddigiek alapján egyértelmű:
az Orbán Viktort főtanácsadóként segítő Rahói Zsuzsanna környezete, valamint Szabó László sógora ott volt a Fourcardinal–SRF-osztalékgyárban.
Rajtuk kívül még egyetlen azonosítható figura akadt a döntéshozók között: a cégvezetői titulussal ellátott Kőszegi Gábor, aki szintén a külügytől, a tárca korábbi kereskedőházától szerelt le (ahol Afrikáért és tartós élelmiszeripari termékekért felelős projektigazgató volt). Az ő testvére, Kőszegi Éva Boglárka a Fidelitas alelnökeként működött, amikor Szijjártó Péter vezette az ifjúsági szervezetet – de ennél lényegesebb, hogy a nő férje közszereplő: Takács Péter egészségügyi államtitkár.
Rezümé: a Fourcardinal-mutatványt a Rahói-kör és két híres ember sógora vitte végbe – a tényleges haszonhúzók azonban mindvégig ügyvédi takarásban tudtak maradni.
III. Alaptörvény-ellenes kasszafúrás
Ezzel még koránt sincs vége a sztorinak. Amikor a kormányzat elérhetővé tette a Sinopharm-vakcinák beszerzéséről szóló szerződést, kiderítettük – illetve fotókkal igazoltuk –, hogy a szuperdrága kínai oltásokat Magyarországra közvetítő Danubia Pharma Kft. is Szeverényi Márk holdudvarába tartozik. Tehát a lélegeztetésben és az oltakoztatásban egyaránt kulcsszerep hárult a Szabó-sógorra – igaz, a Danubia később beolvadt egy Syntonite Med nevű zrt.-be, amely a nagy osztalékkivétel idején két tulajdonosrejtegető magántőkealapban végződött.
Ahogy írtuk tehát, a Fourcardinal- és a Danubia-kasszákból kiemelt 23 milliárd 240 millió forintnyi „színtiszta” hasznot végül ismeretlen elkövetők tették zsebre (miután közel 150 milliárdos covid-ügyi közpénzbevételt realizáltak, és ezzel elvitték az összes ismert külügyminisztériumi, népegészségügyi központi forrás harmadát-negyedét).
Mindez felettébb különös, hiszen maga a Fidesz írta bele az Alaptörvénybe, hogy „a központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható”, továbbá: „a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával”.
Vagyis a kínai lélegeztetőgépek, orvosi eszközök és vakcinák dömpingszerű behozatalakor az Alaptörvényt biztosan nem sikerült betartani. Meg szinte semmit, ami az állam javát szolgálta volna.
Kik is hát „a halál vámszedői”?
Nyitókép: Orbán Viktor / Facebook
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
