Utolsó vérig – Bayerné újabb titokzatos plazmaüzlete
Magyarország csúcsra járatta a plazmáztatást, hazánk világelső lett az egy főre jutó emberi vér exportálásából származó jövedelmezőség terén – derül ki a Marketing Research Bureau kutatásából. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy noha az emberi szervekért és szövetért Magyarországon nem lehet fizetni, az állam évek óta szemet huny afölött, hogy van centrum, amely már az első plazmaadásért egyhavi segélynek megfelelő összeget juttat. Ráadásul a plazmázók is csúcsra járatták magukat: az elmúlt napokig nem ellenőrizte senki, hogy betartják-e az évi 45 alkalmas korlátozást. Közben a Bayerné Matusovits Andrea által vezetett Országos Vérellátó Szolgálat megint ugyanannak a tulajdonosi körnek adta el az állami vérplazmát négy évre 19 milliárd forintért, amely a Bayerné titokban eladta a plazmát a multiknak című korábbi cikkünk főszereplője volt. A bíróság korábban kimondta, hogy ez versenyeztetés nélkül nem történhet meg. Versenynek viszont nem találtuk nyomát. Az OVSZ-től lapzártánkig nem érkezett válasz.
2024-ben az Amerikai Egyesült Államoknak 372 millió dollár nettó exporttöbblete keletkezett a vérkereskedelemben (vagyis ekkora volt az export és az import közötti különbség), ezzel megszerezte magának a világelsőséget. Mindez nem lepett meg senkit, ez a világ rendje, az USA plazmanagyhatalom. Az azonban már meglepőbb, hogy Magyarország 114 millió dollárral a második helyen végzett. Az Egyesült Államoknak 340 millió lakosa van, egy lakosra 1,1 dollár jut, Magyarországnak 9,5 millió, vagyis lakosonként 12 dollár többletet termeltünk, több mint tízszeresét az amerikai értéknek. (A véren ebben az esetben nem a teljes vért, hanem a plazmát és a belőle kinyert gyógyszer-alapanyagokat kell érteni.)
Ezt az elképesztő szintet úgy értük el, hogy 2010 és 2020 között lényegében minden évben 20 százalékkal nőtt a kinyert plazma mennyisége.
Mielőtt erre rátérnénk, fontos tisztázni, mi is az a vérplazma. A vér folyékony része, amely fehérjékből és fontos összetevőkből áll. A sárgás színű folyadék az alapanyaga az immunhiányos, a vérzékenységben szenvedő betegek életmentő gyógyszereinek, és ezt használják a súlyos égési sérülést szenvedők (és még számos betegség) gyógyításához. A zsákokba vagy palackokba gyűjtött folyadék legértékesebb összetevője az immunglobulin, amelynek ára az aranyéval vetekszik.
A vérpiacon kétféle plazmát értékesítenek:
- a kereskedelmi céllal gyűjtött plazmát (angolul: source plasma), illetve
- az önkéntes véradás értékes maradványából származót (etikus, recovered plasma).
A fizetős plazmacentrumokban nem a teljes vért veszik le, mint a véradásnál, mert nincs szükségük például a vörösvértestekre. Nekik a plazma kell, a plazmaadó a többi részt visszakapja, visszacsorgatják az ereibe.
A női véradók plazmáját és a férfiaknál a felesleget friss fagyasztott plazmaként (FFP) gyógyszergyáraknak értékesítik. Ez nem magyar jelenség, így van mindenütt a világban, a terápiák során megmaradt anyagot eladják, hogy a gyógyszergyárak életmentő szereket állítsanak elő belőlük. Korábbi komoly visszhangot (és perek sorozatát) kiváltó cikksorozatunkban azt jeleztük: nem tartjuk normálisnak, hogy ezt nyilvános verseny híján, a 2010-es évek végén egy érdekes konstrukcióval a lengyel és a cseh ár alatt tette meg a Bayerné dr. Matusovits Andrea által vezetett Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ).
A globális plazmapiac élére tehát ez a kétfajta plazma együtt repítette Magyarországot. Cikkünkben ezért kétfelé bontjuk annak megválaszolását, hogyan lettünk plazmanagyhatalom. Egy bizonyos: az állam furcsa, finoman fogalmazva a jogszabályokat sajátosan értelmező magatartásának kulcsszerepe van ebben.
Az állami plazma értékesítése – egy magáncég mindent visz
Néhány éve különös dolog történt. Az Országos Vérellátó Szolgálat folyamatosan eredménytelennek minősítette az önkéntes véradóktól gyűjtött, de a gyógyításban fel nem használt friss fagyasztott plazma (FFP) értékesítésére kiírt pályázatot. Akkor az Octapharma nevű multi maga mellé vett egy magyar céget, és így már sikerült nyerniük. A cég a Vascular Plazma Kft. nevű magyar vállalkozás, amelynek tulajdonosi köre azóta sorozatosan nyeri az OVSZ közbeszerzéseit.
2019 nyarán lejárt a plazmaszerződés, de annak ellenére sem hirdettek új tendert, hogy a jogszabály versenyeztetést ír elő. Az OVSZ számára kötelező megjelentetni az 5 millió forintnál nagyobb értékű szerződéskötések tényét, így derült ki, hogy három évre, 2022 nyaráig megint a Vascular–Octapharma kettőssel szerződtek. Pontosabban ekkor már nem a Vascular Plazma Kft.-vel, hanem a Vascular Venture-rel, mert közben Vascularék a kereskedelmi plazmagyűjtő hálózatukat cégestől eladták a japán Takeda gyógyszeripari óriásnak. Viszont megkapták azt a lehetőséget az OVSZ-től, hogy az állami plazma értékesítési jogát továbbadhatták a Vascular Venture-nek. Mindez nem akármilyen bizalmi kapcsolatot feltételez az OVSZ és a cég között, de később ennek még látjuk más jeleit is.
Az OVSZ nem adta ki lapunk kérésére a szerződést, csak akkor kaphattuk meg, amikor az adatvédelmi hatóság erre kötelezte őket. Kiderült, hogy az eredeti verdiktet ugyan piaci verseny után kötötték meg, az újat viszont nem, és a közölt ár a világpiaci alatti. Így írhattuk meg, hogy Bayerné titokban adta el a vérplazmát a multiknak. Cikkünk után Bayer Zsolt – az ismert fideszes publicista, aki a békemenetek első sorában vonul a feleségével – börtönnel fenyegette meg tényfeltáró újságírónkat: „És jobb helyeken ezért ezeket a gazembereket börtönbe zárják. Világos?” Bayerné Matusovits Andrea főigazgató pedig rágalmazásért feljelentést tett.
A büntetőpert jogerősen megnyertük. A bíróság szerint a cikk tényállításai „alkalmasak lehetnek a sértett becsületének csorbítására”, de „nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul”.
A „439/2015. (XII. 28.) kormányrendelet a pályáztatás eredményeként létrejött szerződés meghosszabbítására expressis verbis nem biztosított lehetőséget”. Vagyis arra, hogy három évre pályáztatás nélkül jusson a vevő a vérplazmához. Igazolni tudtuk a titokban szó használatának jogosságát, az OVSZ ugyanis nem tüntette fel a jogszabályoknak megfelelő módon az ügyletet a saját honlapján, magát a szerződést pedig csak az adatvédelmi hatóság határozatára adta ki lapunknak, jóval a cikk megjelenése után.
Az ítélet szerint Bayerné dr. Matusovits Andrea közszereplőnek minősül, a cikk a közérdeket szolgálja, kijelentéseinek ténybeli alapja van, „a vádlott újságíróként betartotta a szakmai szabályokat és jóhiszeműnek minősíthető”.
Bayerné a per során azt is kifogásolta, hogy írásunkban Bayernének tituláltuk, ám a bíróság megállapította, hogy jogszerűen tehettük. Hiszen: ez a neve.
Mindezt azért idéztük ilyen hosszan, mert 2022 júniusában lejárt a lapunk által kifogásolt plazmaszerződés, de azóta is hiába kerestük az újat az OVSZ honlapján. 2024 őszén viszont a Vascular Venture Kft. nyerte el az állami vérplazma értékesítésének jogát (hivatalosan: a teljes vérből előállított friss fagyasztott plazma (FFP) transzfúziós célra nem szükséges mennyiségének továbbfeldolgozás céljából történő értékesítése) – immáron egyedül.
Kialakult tehát egy új modell. Már nem az OVSZ szerződik valamelyik multinacionális gyógyszergyárral, hanem egy magyar szereplő köt üzletet az OVSZ-szel és a multival, „lefölözve” a plazmaüzletet. Hiszen mi értelme lenne ugyanannyiért továbbértékesíteni az anyagot, amennyiért vásárolta?
Sajátos időutazásban lehetett részünk, mert a tendernek most sem találtuk nyomát. Sem az európai, sem a magyar felületeken. Szemben a megelőző üzletekkel, most már azt sem tudjuk, mennyi volt a tételes ár, mert nem a friss fagyasztott vérplazma liter- vagy kilogrammárát adták meg a szokásos módon euróban vagy forintban, csak azt tették közzé, hogy 2024.10.28. és 2028.10.28. között 19 398 360 000 forint értékben szerződnek, vagyis négy esztendőre évenként 4,8 milliárd forintért.
Mivel a mennyiséget nem tudjuk, ez a nesze semmi, fogd meg jól esete; nem tudjuk egybevetni a világpiaci árral. Az összeget legfeljebb a 2017 előtti gyakorlathoz tudjuk hasonlítani, amikor a korábbi állami tulajdonú gödöllői gyár, a HUMAN BioPlazma Kft. olasz tulajdonosának értékesítették még nyomottabb áron a plazmát, az üzem pedig magyar vérből készült gyógyszerrel látta el a hazai betegeket. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) 2015-ben kimutatta, hogy baj van az OVSZ plazmaértékesítésével. A teljes egészében nyilvánosságra nem hozott és – azóta elérhetetlenné vált – jelentés szerint a vérellátónak emiatt „2008 és 2012 között 10,5 milliárd forint bevételkiesése keletkezett”. Tehát átlagosan 2,1 milliárd forint évente. Hogy most, amikor 4,8 milliárd forint érkezik bevételként, van-e ilyen kiesés, s ha igen, mennyi – azt nem tudjuk.
Tudjuk viszont, hogy a plazmapiac hírlapja, az International Blood/Plasma News (IBPN) 2019 áprilisi számában azt írja: Európában a 24 órán belül fagyasztott, teljes szűrésen átesett plazma átlagosan 113 euróba kerül literenként. Az OVSZ korábbi kifogásolt szerződésében 78 euróért adta el a Vascular–Octopharmának. 2025-ben az IBPN Európára átlagosan 147 euró/liter árat adott meg; noha a kelet-európai árak általában alacsonyabbak, nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: a magyar államnak is többet kellett kapnia a plazmáért, mint korábban.
A Válasz Online igyekezett az aktuális adatokat az OVSZ-től is megtudni. Lapzártánkig nem küldték meg az árat és a szerződést, valamint azt sem, milyen módon választották ki a szerződéses partnert. (Ha ez megtörténik, frissítjük cikkünket.) Viszont
a Vascular Venture Kft. mára az OVSZ és a magyar egészségügy egyik legnagyobb üzleti partnerévé vált.
A cégcsoport tulajdonosainak résztulajdonuk van a fővárosi Uzsoki Kórház szívkatéteres laborját üzemeltető, 2015-ben alapított Uzsoki Cardiovascular Center Kft.-ben, a szavazati joguk mértéke meghaladja az 50 százalékot.
2024-ben az Mfor szúrta ki az európai közbeszerzési értesítőben, hogy a véradók nyugat-nílusi láz nevű betegségre való szűréséhez is tőlük rendeltek tesztkészleteket. Az egzotikus szúnyogfajok által terjesztett betegségekben hazánk is érintett, ezért fontos, hogy a véradóknál szűrni tudják a fertőzöttséget. A megállapodás tartalmazta két darab automata használatbavételi jogának és folyamatos működőképességének biztosítását is mindösszesen 280 millió forint értékben 2024 és 2025 júniusa között. Csakhogy nem ez a teljes összeg.
Még ugyanabban az évben 1 milliárd 428 millió forintra szerződtek a Vascular Venture-rel ugyancsak véradók (donorok) vérmintáinak egyedi (ID) szűrő vizsgálatára alkalmas WNV (nyugat-nílusi vírus) nukleinsav amplifikációs (NAT) rendszerű tesztkészletek beszerzésére és 4 darab automata használatbavételi jogának biztosítására 2024 és 2025 novembere között.
Vagyis az állam két automata használatbavételi jogának biztosítására egyenként 140 millió forintot fizetett egy adásvételi szerződés keretében, majd még négynél egyenként 357 millió forintért tette meg ugyanezt. 2025 végén hasonló tartalommal szerződtek 1 milliárd 681 millió forintra.
A nyílt tenderen a nyertes a Vascular Venture Kft. volt, és kemény csatában legyőzte a Vascular Diagnostic Kft-t. Utóbbi tulajdonosa a Vascular Holding. A nevek hasonlósága nem véletlen, az egymással kemény versenyben álló vállalkozások tulajdonosa dr. Kolossváry Kornél Szilárd és családja, valamint dr. Faber-Szabó Ferenc és családja. A vesztesé és a nyertesé is. Az állam szempontjából olyan volt az árverseny, mintha valaki szkanderezni hívná ki saját magát.
hirdetés
A pandémia alatt a Vascular Venture Kft. már elnyert egy másik gigatendert is az OVSZ-nél, akkor PCR-teszteket szállítottak. Az Átlátszó túrta ki, hogy az OVSZ még a pandémia idején egymillió PCR-tesztet vett, darabonként nettó 16 280, összesen nettó 16,28 (bruttó 17,1) milliárd forintért. A sajtó elsősorban azért támadta a döntést, mert végül rengeteg teszt lejárt, és ki kellett dobni. Érdemes azonban figyelni a beszerzési árra is. Az állam akkoriban bruttó 19 500 forintos hatósági árat szabott meg a magánklinikáknak a PCR-vizsgálatokért, és ez már az orvosi munkadíjat is tartalmazta. A magánegészségügyi szereplők mégis érdekeltnek érezték magukat a vizsgálatok elvégzésében, holott nem egymilliós tételben vették a teszteket, mint a vérellátó.
A Vascular Venture Kft. 2018-ban még a 103. legnagyobb árbevételű magyar egészségügyi cég volt, de 2021-ben már a 20. helyre ugrott előre. Azóta többnyire a 40-50. helyen található a Medicina Évkönyv szerint. Hozzá kell tenni, hogy nem pusztán az OVSZ rendel tőlük: számos állami kórház pályázatát nyerik el, de ott elsősorban kardiológiai eszközök szállításával bízzák meg őket.
Hogy pontosan mekkorára nőtt a cégcsoport, azt nemcsak a szövevényes cégháló miatt nehéz átlátni, de azért is, mert – mint a Nem vagy a NER része, ha nem kezelsz magántőkealapot című cikkünkben megírtuk – a Bayerné-ügyben ismertté vált érdekcsoport (Faber-Szabó Ferenc, Kolossváry Kornél) 2022-ben magántőkealap-kezelőt is alapított: a nevükkel korábban összeforrt Sycamore Capital Partners Magántőkealap-kezelő Zrt. a Sycamore Buyout Fund I. magántőkealapot irányítja.
Az elmúlt években tehát a kereskedelmi plazmázás megerősödött, az állami üzlet részleteit viszont továbbra is homály fedi.
A kereskedelmi plazmázás kirobbanó teljesítményének fő okai:
1. Modellváltás
Magyarországon hosszú ideig nem lehetett pénzért plazmát gyűjteni. A plazmázók a szomszédos Ausztriába utaztak, ahol ez az üzlet már évtizedek óta virul. Azután megnyíltak az első hazai központok, és jelentős összeget adtak minden alkalomért. Az elmúlt években a centrumok egymásra licitáltak, egyre többet kínálva. Hogyan lehetséges ez, amikor a magyar jogszabályok szerint emberi szervért, szövetért nem lehet pénzt adni, és a vér folyékony szövet? Az állami hatóságok évek óta szemet hunynak efölött, pedig
van központ, amely az első négy plazmaadásért 97 800 forintot fizet, vagyis alkalmanként majdnem annyit, mint a szociális segély havi összege (28 ezer forint).
Többféle módszer létezik. Például azt mondják, nem a plazmáért fizetnek, hanem azért, hogy a plazmát adók, miután megcsapolták őket, kitöltetnek egy kérdőívet. Persze hiába menne bárki töltögetni plazmaadás nélkül, az úgy nem működik. Máskor vásárlási utalványt ajándékoznak, de hallani olyat is, hogy kettébontják a levett plazmamennyiséget, és az egyik feléért a cégháló egyik cége ad költségtérítést, a másik feléért pedig a másik. Pedig egy tűszúrás történik és egy plazmazsákba folyik a sárga anyag, nincs itt semmi duplázás. Csak papíron.
A magyar állam jó tíz éve észlelte, hogy a pénzes plazmázásnak van egy káros következménye: elmaradoznak a véradók. Akkor megszabták a költségtérítés mértékének felső határát (ami írott malaszt maradt), és a plazmázók számára előírtak évi egy kötelező véradást. Utóbbit forrásaink szerint valamennyi szereplő be is tartja, így a kórházak zavartalanul tudnak működni, a pénz pedig vastag sugárban ömlik a plazmáztató cégekhez, és csordogál több tízezer segíteni vágyó vagy erre anyagilag rászoruló donor zsebébe.
2. Túlplazmázás
A hatóságok 2026 januárjáig nem tudták ellenőrizni, hogy egy plazmaadó évente hányszor fordul meg a központokban. A jogszabályok legfeljebb 45 alkalomban szabták meg a számukat, de csak idén januárban kezdett működni a Nemzeti Keresztdonációs és Donorkizárási Regiszter, amely képes összekötni a különböző központok adatbázisát, és a túlplazmázást kiszűrni. Vagyis eddig az ügyfelek (és persze a központok) kihasználhatták, hogy egy-egy plazmaközpontban 700-900 ezer forintos éves jövedelemre lehetett szert tenni, és a donorok a 45-ös keret elérése után egyszerűen átmentek egy másikba. Vagy párhuzamosan jártak ide is, oda is. Esetleg még amoda is.
A legtöbb nagyobb városban ezt könnyedén megtehették, Budapesten például több mint tíz központ működik, és nyolc olyan település van, ahol legalább két helyen lehet plazmát adni. Az önmagukat önként túlcsapoltatók kiszűrése azonban mindeddig nem történt meg, noha az évi 45-ös korlátozást nyilvánvalóan egészségvédelmi céllal vezették be. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy végül ezt az Országos Vérellátó Szolgálat idén meglépte, megakadályozva az önsorsrontásnak ezt a sajátos fajtáját, amikor évente akár száz liternél is több plazmát csapoltatnak le magukból emberek.
De miért csak most? Iparági forrásaink annak tudják be csigalassú fejlesztést, hogy ez egyetlen szereplőnek sem volt érdeke, főként nem a jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező hazai plazmacégeknek. Ők a profitot ugyanis nem a vérből készült gyógyszereken szerzik, hanem magán a plazmán érik el.
Az elmúlt évben azonban olyan dolgok történtek, amelyek korábban sosem: több plazmacentrum is szüneteltetni kénytelen a tevékenységét. Mivel egy-egy ilyen központ felszerelése százmilliós nagyságrendű összegbe kerül, fontos ok állhat e mögött. A plazmahálózat túltelítetté vált.
3. A plazmaállomások számának kiugró növekedése
2014 őszéig mindössze négy plazmagyűjtő állomás működött Magyarországon, 2020-ban 36-ot számoltunk össze, 2025 őszén pedig volt olyan pillanat, amikor 55 állomást összesítettünk. Jelenlegi kimutatásunkban 49 plazmaközpont szerepel. Vagyis nagyjából egy évtized alatt megtízszereződött a számuk. Tudunk olyan vidéki városról, ahol a megnyitás után az utcán állt a sor, az emberek ugyanis nem akarták elhinni, hogy egy tűszúrás és egy nagyjából egyórás „vérszűrésért” akár 20-30 ezer forintot is felmarkolhatnak. A plazmahálózat nemcsak földrajzi értelemben fedi le Magyarország térképét, de a társadalmat is lefedi. Az utóbbi években eljutott a nyomorban élők szintjére is, és biztos bevételi forrásuk lett.
Az állami plazmapiacon egyetlen nagy szereplő tud érvényesülni, a kereskedelmi plazmázásnak viszont vannak multinacionális és hazai szereplői is. Utóbbiak közül a nagyobbak jelentős lobbierőt képviselnek.
A folyamat elején zömmel olyan külföldi tulajdonú plazmagyűjtő állomások voltak jelen Magyarországon, amelyek a saját gyógyszergyártó anyacégük számára gyűjtöttek alapanyagot. A következő nagy csoportokat tudjuk megkülönböztetni:
1. Multinacionális gyógyszercégek, amelyek esetenként jó politikai bekötésű magyar cégektől vásárolják a hálózatukat
- 19 állomással ide tartozik a legnagyobb hazai hálózat, ezek egyelőre két szervezetnek tűnnek, de a Plazmaszolgálat és a Haema Plasma végső tulajdonosa is a Grifols nevű spanyol óriáscég;
- a holland Prothya az érdekes hátterű magyar Plasma Experttől vette meg a négy állomását;
- a BioLife a japán gyógyszeripari óriás, a Takeda hálózata, amely az állami vérplazmabizniszben elhíresült Vascular-csoporttól vásárolta meg a központjait, nemcsak plazmát lehet ugyanis eladni, hanem plazmaállomást is;
- CSL Plazma három kelet-magyarországi állomással szintén saját gyógyszergyárainak gyűjt.
2. Magyar cégek NER-es kapcsolattal és/vagy jelentős állami támogatással
- A Plasma Expert Kft. tulajdonosának nyomát az arab világban végződő offshore-cégekben veszíthetjük el. A 24.hu találta meg, hogy csak 2022-ben 18 milliárd forint nyereség folyt Dubajba a magyarok vérplazmáján megkeresett pénzből. Néhány nyomot azért hagytak: a Plasma Expert alapítója, a Fertődi Építő és Szolgáltató Zrt. biatorbágyi fióktelepének a címe megegyezett a NER-es cégként elkönyvelt West Hungária Bau Kft. a székhelyével. A Plasma Expert ügyvezetője induláskor Hauberl Gergely volt, aki az Elios, Tiborcz István egykori cégének igazgatósági tagja lett.
A cég a tízes évek második felében kezdett intenzíven terjeszkedni, amikor a nagyobb településeket már lefedték a korábban indulók. A Plasma Expert ezért kisebb helyeket célzott meg, köztük többet Kelet-Magyarországon, így például Szolnokon és komoly visszhangot keltő módon Ózdon is nyitottak plazmagyűjtő helyet. A The Guardian riportban számolt be az ottani roma közösségről tudósítva azzal a címmel: Magyarország legszegényebb emberei vérplazmát adnak, hogy túléljenek.
Az első plazmaközpontok még elsősorban az egyetemistákat várták, ezért egyetemek közelében nyitottak meg, de a 2010-es évek végétől jelentős változás figyelhető meg. Egyre nagyobb arányban jelennek meg a plazmaadók között a hazai szegények. Úgy tudjuk, főként a magyar cégek innovácója volt, hogy a plazmáért jelentős összegeket kezdtek el fizetni, így a plazmázásban jószándék, a segíteni vágyás mellett egyre komolyabb szerepet kapott az anyagi szempont. Így jutottunk el odáig, hogy
a hazai mélyszegénységben élők is tömegesen adnak plazmát. A befektetők megindultak keletre és északra, kifejezetten a legszegényebb régiókat célozva meg. Egyre kisebb helyeken vállalkoztak, de alábecsülték a túlplazmázás kockázatát.
A vevők megkövetelik a magas minőséget; ha a központok ezt nem tudják tartani, mert a donorok például Ózdról Salgótarjánba utaztak, onnan meg Debrecenbe, más szolgáltatónál is plazmát adva, akkor a jól fizető nyugati vevő helyett az ukrán piacra tudják eladni a levett anyagot – jóval nyomottabb áron.
A plazmázás rendkívül jövedelmező, a Plasma Expert offshore útra lépésével a Magyarországon megtermelt profitot a legkedvezőbb adózási feltételek mellett tudják kivenni a cégekből, a valódi tulajdonosok nyomainak nagy részét is eltüntetve.
- A Plazmacentrum leghíresebb állomása a pesti Blaha Lujza téren működik. Még két központjuk van: egy a Nyugati pályaudvar mellett és egy Baján. Iparági forrásaink szerint a cégnek kulcsszerepe volt abban, hogyan lehet a plazmázást becsatornázni a donorok megélhetési forrásai közé. Mindezt jelentős állami segítséggel, ugyanis Varga Mihály akkori pénzügyminiszter 2021-ben 650 millió forint állami támogatást jelentett be a részükre.
A felsorolás nem teljes, néhány kisebb magyar cég is működtet egy-egy központot kormányzati hátszél nélkül.
Elsősorban tehát a kereskedelmi plazmagyűjtés révén lett Magyarország plazmanagyhatalom. Sok ország nem engedi, hogy donorok pénzt kapjanak, illetve nagyon szigorúan kezeli a költségtérítéseket. Magyarország mellett Németország, Ausztria és Csehország viszont igen, ezek adják az európai forrásplazma 55 százalékát. Hazánk jelentős „nyersanyag-beszállítója” a nyugati és a japán gyógyszergyártásnak, miközben az igazán jövedelmező üzletből, a plazmából történő gyártásból nem részesedik. Ezt a piacot – világszerte, és egyre inkább – az óriáscégek uralják. Magyarország 2024-ban a világ hatodik legnagyobb vérexportőre volt és második a nettó kivitelben, amely az export és az import különbségéből adódik. A plazmatörténetnek tehát korántsincs még vége.
A cikk Schermann Péter közreműködésével készült.
Nyitókép: egy donor vérplazmát ad az ország negyedik, győri plazmaferezis-központjában 2016. február 8-án (MTI/Krizsán Csaba)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
