Nem lettünk AURópa – Románia megmenekült, de…
A szélsőjobb közvetlen fenyegetése elmúlt Romániában az elnökválasztással, de a fenyegetést kiváltó okok nem. Az ugyancsak rendszerkritikus Nicușor Dan meggyőző eredményét együtt ünnepli az európai mainstream és az erdélyi magyarság, amely ismét a kisebbik rosszat volt kénytelen választani. A mozgósító kampányba belerondító Orbán Viktor-féle tihanyi beszéd urnazárásig tabu volt az RMDSZ-nél, tudatosan. De miért? Mi lesz most a magyarsággal és Romániával? Az okokat Kolozsváron kerestük a sorsdöntő választás hétvégéjén. Helyszíni riport.
Elered az eső, de a diákok, tanárok és szülők türelmesen megvárják a felhőátvonulást. Sebtében előásott ágyneműt használnak, hogy gyorsan felitassák a vizet. Mégsem lehet, hogy a frakkban és fehér ruhában ácsingózó végzősök ne lejthessék el a keringőt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium 13. Maturandusz Szalagavató Udvari Bálján! Náluk két héttel érettségi előtt tartják az ilyesmit. Kampánycsend van, ám az igazgatóhelyettes a zuhéban a jelenlévők – különösen az amúgy első szavazó végzősök – lelkére köti: „Politikával tudunk harcolni, az égiekkel nem. Engedjék el a [programcsúszás miatti] dühöt, holnapra marad elég belőle!” Holnapra, azaz május 18-ra. A rendszerváltás utáni Románia történelmének talán legfontosabb választására. Lecseng a két keringő, a maturanduszok Csajkovszkijra lejtenek ráadást szüleikkel.
A bálba teljesen véletlenül, helyszínellenőrzés miatt vetődtünk: itt adta le a szavazatát vasárnap az RMDSZ elnöke. Apropó, Kelemen Hunor! A választás másnapján azt írta, volt mit megbeszélnie Orbán Viktorral: „Az elmúlt napok történései okot adtak arra, hogy személyesen is tisztázzuk az elnökválasztás kapcsán megfogalmazott álláspontokat. Orbán Viktorral egyetértettünk abban: örvendetes, hogy az RMDSZ kérése nyomán közösségünk nagy számban és egységesen szavazott, megakadályozva, hogy Romániának magyarellenes elnöke legyen.” E szerint tehát Orbán Viktor örül, hogy nem George Simion győzött. Akivel pedig május 9-én Tihanyban még „teljesen egyetértett”. Most pedig Simion liberális ellenfelének volt kénytelen gratulálni. Sűrű napok után jutottunk el idáig.
⁕
„700 ezer plusz, akkor ez sima.” A felszabadult mondat vasárnap este 11 óra körül, a megismételt romániai elnökválasztás második fordulójának urnazárása után hangzott el a kolozsvári magyar fiatalok törzshelyén, a Planetáriumban. A szavazatok 80 százalékos feldolgozottságánál. Akkor már látszott: a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezetője, George Simion csak a matematikában reménykedhet, ha meg akarja fordítani az állást. Nem fordította meg. Ellenfele, az első forduló után még 20 százalékos hátrányból induló
Nicușor Dan bukaresti főpolgármester a várakozásokat felülmúlva 54-46-ra győzött.
Európa örül, Oroszország a vesztes óvodás hangnemében kommunikál. Néhány érdekes adat:
- a részvétel 64,7 százalékos volt, szemben az első fordulós 53 százalékkal;
- az elnökválasztásokon általában passzív magyar többségű megyékben jól sikerült a mozgósítás, Hargita és Kovászna 5-8 százalékkal maradt el az országos átlagtól;
- Nicușor Danra Hargitában 90,8 százalék szavazott, Kovásznában 84,4 százalék (a dobogón őket Kolozs megye követte, 70,2 százalékkal), a székelyföldi városok közül a rekorder a Hargita megyei Szentegyháza volt, 6300 fős lakosságának 97,3 (!) százaléka választotta Dant;
- a külföldön leadott szavazatok Magyarországon érkeztek a legnagyobb arányban – 92,1 százalék – Danra; ő a Moldovában leadott 157 ezer szavazat 88 százalékát kapta;
- George Simion Romániában a legnagyobb arányban (61,5 százalék) a déli Gorj (Hegyi-Zsil) megyében győzött, illetve tarolt a nyugat-európai diaszpórában, leginkább Németországban, 68,3 százalékkal.
Amilyen sima Dan-győzelem lett a vége, annyira voltak idegesek az erdélyi magyarok a megelőző napokban.
„Túlélésben feketeövesek vagyunk”
„Azok körében, akik felelősen gondolkodtak, elég nagy volt a pánik. Azok, akik közösségeket vezetnek – elég széles a látókörük –, érezték és tudták, hogy sorsdöntő választás volt a vasárnapi” – mondja kérdésünkre az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Kolumbán Vilmos József úgy véli, minden, amit a magyar és a román közösség az elmúlt évtizedekben elért, megkérdőjeleződött volna, ha nem úgy dől el a választás, ahogy kellett volna. Simion kampányüzenetei, mondja, semmi jóval nem kecsegtettek, nem tudták, győzelme esetén mennyi valósult volna meg belőlük: „Nem tudom, mit mondtam volna a győzelme esetén annak, aki megkérdezi: »Püspök úr, mitévők legyünk?« Azon kívül, hogy »eddig is kibírtuk«.”
Az erdélyi történelmi magyar felekezetek püspökeinek május 9-i közös nyilatkozata („támogassák azt az államelnökjelöltet, aki figyelembe veszi minden állampolgár – így a mi közösségünk – jogait”) Kolumbán szerint erős üzenet volt az erdélyi magyarság felé, hogy az egyházak ugyanazt mondják: „Mindenki, aki a normalitás talaján áll, megértette, mennyire fontos elmenni szavazni – és adott esetben a kisebbik rosszat választani. Magyar jelölt ugyanis a második fordulóba soha nem jut be, az RMDSZ pedig a nagypártok kiszolgáltatottja; amit Románia 2007-es EU-csatlakozásáig elértek kisebbségi jogok terén, nagyjából az van ma is.” A püspök arról is beszélt: az, ahová az ország jutott, a politikai elit csődje, az állandó politikai válság pedig ezután is garantált, mert kevés az esélye, hogy erős felhatalmazással bíró kormány alakuljon. Magyar szempontból pedig kár a hurráoptimizmus: „Bárki nyeri a választást, nekünk soha nem volt jó, mert mindig azt kellett lesni, kivel és mennyire lehet együtt élni. Miközben, akár politikai, akár gazdasági krízis van, előbb-utóbb előkerül a magyar kártya. Túlélésben feketeövesek vagyunk.”
„Túlélésben feketeövesek vagyunk”
„Azok körében, akik felelősen gondolkodtak, elég nagy volt a pánik. Azok, akik közösségeket vezetnek – elég széles a látókörük –, érezték és tudták, hogy sorsdöntő választás volt a vasárnapi” – mondja kérdésünkre az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Kolumbán Vilmos József úgy véli, minden, amit a magyar és a román közösség az elmúlt évtizedekben elért, megkérdőjeleződött volna, ha nem úgy dől el a választás, ahogy kellett volna. Simion kampányüzenetei, mondja, semmi jóval nem kecsegtettek, nem tudták, győzelme esetén mennyi valósult volna meg belőlük: „Nem tudom, mit mondtam volna a győzelme esetén annak, aki megkérdezi: »Püspök úr, mitévők legyünk?« Azon kívül, hogy »eddig is kibírtuk«.”
Az erdélyi történelmi magyar felekezetek püspökeinek május 9-i közös nyilatkozata („támogassák azt az államelnökjelöltet, aki figyelembe veszi minden állampolgár – így a mi közösségünk – jogait”) Kolumbán szerint erős üzenet volt az erdélyi magyarság felé, hogy az egyházak ugyanazt mondják: „Mindenki, aki a normalitás talaján áll, megértette, mennyire fontos elmenni szavazni – és adott esetben a kisebbik rosszat választani. Magyar jelölt ugyanis a második fordulóba soha nem jut be, az RMDSZ pedig a nagypártok kiszolgáltatottja; amit Románia 2007-es EU-csatlakozásáig elértek kisebbségi jogok terén, nagyjából az van ma is.” A püspök arról is beszélt: az, ahová az ország jutott, a politikai elit csődje, az állandó politikai válság pedig ezután is garantált, mert kevés az esélye, hogy erős felhatalmazással bíró kormány alakuljon. Magyar szempontból pedig kár a hurráoptimizmus: „Bárki nyeri a választást, nekünk soha nem volt jó, mert mindig azt kellett lesni, kivel és mennyire lehet együtt élni. Miközben, akár politikai, akár gazdasági krízis van, előbb-utóbb előkerül a magyar kártya. Túlélésben feketeövesek vagyunk.”
A tihanyi ekhó
Nem csak az egyházak aggódtak. Csoma Botond RMDSZ-szóvivő a választás előtti napon azt mondta lapunknak, olyan baráti társaságokban is félelmet tapasztalt, ahol eddig ilyesmi nem volt. Csoma, aki egyúttal a párt képviselőházi frakcióvezetője, nem a levegőbe beszélt, hisz közelről ismeri Simiont: felvétel van róla, ahogy találkozásuk egyszer majdnem tettlegességig fajult a bukaresti parlament folyosóján. „Minden, amit mond: marketing. A hatalmat akarja, nincs meggyőződése. Jól játssza a szerepeit: állítólagos kereszténysége és szuverenizmusa megfér a Vasgárda és nacionálkommunizmus örökségéből összegyúrt világképében. De a frusztrációt jól használja ki” – jellemzi az ellenfelet.
Feltűnő volt azonban az a visszafogottság, amellyel Csoma a Simion elleni kampányukba a tihanyi beszédével belerondító Orbán Viktor gesztusát jellemezte. Többszöri nekifutásra is csak addig jutottunk, hogy a miniszterelnök Simiont támogató mondatát nem lehet egy lapon említeni a szélsőjobbos jelölt politikai genezisével:
„Az átlag székely bácsi az úzvölgyi sírrongálásra emlékszik, nem Tihanyra.”
Civil hang
Mivel a politikusoktól nem kaptunk egyenes mondatokat, megkérdeztük az egyik legnépszerűbb erdélyi magyar podcast, a Miközöd házigazdáját, Kiss Annát, mit gondol a tihanyi beszédről: „Nem örültem neki, de nekem mélyebbre ment, amikor Csoma Botond azt mondta, nem lát ellentmondást Orbán szavaiban.” Kiss szerint aki Erdélyben úgy gondolja, hogy Orbán Viktor az isten, az nem látja, mi történik Magyarországon: „Nem véletlenül vásárolták fel az erdélyi sajtót, amiben nem azt mondják meg, miről írjanak, hanem azt, hogy miről ne. A független médiumokat csak egy szűk réteg olvassa, egyébként az M1 meg a Duna TV megy.”
Az erdélyi Orbán-mánia másik okát Kiss Anna abban látja, hogy a kisebbségi lét kiszolgáltatottsággal jár, és mivel folyamatosan ellenségek voltak, az erdélyi magyarság sosem érezte, hogy van fölötte olyan politikai akarat, amely az ő jólétükért küzd. Meg persze olyan román politikusok sem voltak, akik partnernek tekintették volna a magyarságot. „Tihany ettől még kognitív disszonanciát okozott, mert az erdélyi magyarok vezetője nem Kelemen Hunor. Hanem Orbán Viktor” – mondja a választás előtt két nappal hivatalosan is bemutatkozott Egyenlőbb Erdélyért Mozgalomban is szerepet vállaló Kiss Anna.
Civil hang
Mivel a politikusoktól nem kaptunk egyenes mondatokat, megkérdeztük az egyik legnépszerűbb erdélyi magyar podcast, a Miközöd házigazdáját, Kiss Annát, mit gondol a tihanyi beszédről: „Nem örültem neki, de nekem mélyebbre ment, amikor Csoma Botond azt mondta, nem lát ellentmondást Orbán szavaiban.” Kiss szerint aki Erdélyben úgy gondolja, hogy Orbán Viktor az isten, az nem látja, mi történik Magyarországon: „Nem véletlenül vásárolták fel az erdélyi sajtót, amiben nem azt mondják meg, miről írjanak, hanem azt, hogy miről ne. A független médiumokat csak egy szűk réteg olvassa, egyébként az M1 meg a Duna TV megy.
Az erdélyi Orbán-mánia másik okát Kiss Anna abban látja, hogy a kisebbségi lét kiszolgáltatottsággal jár, és mivel folyamatosan ellenségek voltak, az erdélyi magyarság sosem érezte, hogy van fölötte olyan politikai akarat, amely az ő jólétükért küzd. Meg persze olyan román politikusok sem voltak, akik partnernek tekintették volna a magyarságot. „Tihany ettől még kognitív disszonanciát okozott, mert az erdélyi magyarok vezetője nem Kelemen Hunor. Hanem Orbán Viktor” – mondja a választás előtt két nappal hivatalosan is bemutatkozott Egyenlőbb Erdélyért Mozgalomban is szerepet vállaló Kiss Anna.
A Tihany-titok nyitját végül az RMDSZ ügyvezető alelnökétől, Székely Istvántól tudtuk meg, miután a vasárnap esti urnazáráskor a Majális utcai pártszékházban Kelemen Hunor már visszafogott optimizmussal kommentálta a végeredményt végül százalékra pontosan eltaláló első exit-pollt: „Tihany rossz helyzetértékelés volt, nem árulás.
Egy éve az AUR-ellenességre épül a kampányunk, erre jön egy ilyen nyilatkozat! Jó és pontos reakció volt nem beszélnünk Orbánról. Ha tematizáltuk volna a kérdést, az Nicușor Dantól vitt volna el szavazatokat.”
Székely nem tagadja, nemigen ismerik a leendő államelnököt, Erdélyből a bukaresti várospolitikát követni életszerűtlenebb, mint Szentgotthárdról képben lenni Karácsony Gergely programjával. Dan eddigi egyetlen közvetlen gesztusa a magyar közösséghez írt nyílt levele volt három nappal a második forduló előtt, a lózungokkal tűzdelt szöveget fizetett hirdetésben hozta a sepsiszentgyörgyi Háromszék. „Mi nem Nicușor Danra szavaztunk, hanem Simion ellen. Dan pont annyira ismeretlen számunkra, mint elődje, Klaus Iohannis volt. Nincsenek nagy elvárásaink felé, hiszen a magyarok 90 százaléka most hallott róla először” – fogalmaz Székely István.
Politológust is kérdeztünk ugyanerről. Székely István Gergő, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa úgy fogalmazott lapunknak: „Fellélegezhetünk. Egyértelműbb eredmény született, mint vártuk még vasárnap este is. Elsüvített a fejünk mellett a golyó, csak egy néhány centivel távolabb. Vannak fenntartásaink, de Dan tiszta lappal indul. Meg kell előlegezni neki a bizalmat. Eddig nem foglalkozott különösebben a magyarokkal, elsősorban azért, mert számára ez eddig nem volt téma.
De hogyan lehetett képes ledolgozni az új elnök az első fordulóból hozott 20 százalékos hátrányát? Székely István Gergő szerint így:
- a második fordulót sikeresen tette AUR-ellenes népszavazássá;
- mivel a választásnak hatalmas geopolitikai jelentősége volt – lásd az orosz külügy nyilatkozatát –, saját magát sikeresen pozícionálta az európai irány letéteményeseként;
- Simion hibát hibára halmozott a két forduló között: centrista hangnemre váltott, aztán visszagorombult (ekkor autistázta le Dant), az ország helyett Európát járta, és bár fogadta őt Giorgia Meloni olasz kormányfő és Andrzej Duda lengyel elnök is, franciaországi útján egy tévéinterjúban bárdolatlan stílusával és tört franciájával csúfosan felsült;
- Nicușor Dan sem járta az országot – nem egy kimondott néptribun –, viszont majd’ minden médiaeseményt kihasznált, kampánya védjegye pedig a becsületes hangnem lett: elismerte, mihez nem ért, és nem akart többnek látszani, mint ami.
Ami pedig a magyar közösséghez való viszonyát illeti, a politológus úgy véli: „Az RMDSZ-en is fog múlni, el tud-e kezdeni hidat építeni, és meggyőzni az elnököt arról, hogy a magyar párt partner lehet az országépítésben.”
Bezzegrománia?
Építeni ugyanis: lesz mit. Románia nyakig áll a gazdasági válságban. A költségvetési hiány több mint 9 százalékos, az infláció két járvány utáni évben is 10 százalék fölé ment. A makrogazdasági adatok ugyan imponálók – lásd az itthoni bezzegromániázást –, de a fejlődés csak az ország nagyvárosait és azok vonzáskörzetét érintette igazán. Azok viszont hasítanak: Kolozsváron 5000 euró körül van egy belvárosi ingatlan átlag négyzetméterára, a városban néhány év alatt is elképesztő a változás. Ez viszont azt is eredményezte, hogy a társadalmi egyenlőtlenség extrém módon nőtt. Nem véletlen, hogy Simion legfőbb bázisa a deprimált vidéki területek lakossága, illetve a nyugati diaszpóra: a többezer eurót kereső kamionsofőrök, akiket zavar, hogy a romkocsmákból oktatják őket a kezdőtanár fizetéssel rendelkező értelmiségiek. Kulturális emancipálásuk kívül esett az elitkonszenzusba ragadó, egymással összeboltoló pártok politikáján, odadobva őket az AUR-nak.
Ezeken kellene úrrá lennie a pártoknak, de kérdés, hogy miután Simion első körös győzelme után a hárompárti kormánykoalíció felbomlott, képesek lesznek-e parlamenti többséget alakítani. Ha ugyanis a két hagyományos nagypárt (szociáldemokraták – PSD; nemzeti liberálisok – PNL), nem lesz partnere a Dan elnök által alapított – de azóta elhagyott – liberális USR-nek (és esetleg az RMDSZ-nek), kisebbségi kormányzás következik. Az egyenlet legnagyobb ismeretlene, a PSD cikkünk megjelenése után nem sokkal dönt arról, részt vesz-e a koalícióban…
⁕
Május 18. tehát fellélegzés volt, csodaszer azonban nem. Az elnökválasztás második fordulójában két pártkartellen kívüli jelölt csapott össze, ami jelzi: az embereknek elegük van, és büntetni akarnak. Büntetni elsősorban a járvány után megszaporodó gondjaik vélelmezett fő felelősét, a mainstream pártokat, a se aranjează (magyar fordításban talán: a mutyik) világát.
Hogy az össznemzeti dühöt az RMDSZ hogyan mozogja ki, a közeljövő dilemmája,
de a magyar párt a vasárnapi eredményekkel újra bizonyította: jól ismeri saját közösségét. Másképp nem Székelyföld lett volna a legnagyobb támasza Románia új elnökének, a szélsőjobb győzelmével pedig lehet, hogy valami más történt volna, mint amiről a vasárnapi urnazárás előtt a kolozsvári Farkas utcai református templom roppant főhajójában helyet foglaló negyven magyar hívő énekelt: „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, // Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, // Karmazsin színű bűneidből tisztulj, // Hogy ki ne pusztulj!”
⁕
Nyitókép: Nicușor Dan győzelmét ünneplik a kolozsvári Mátyás-szobor előtt 2025. május 18-án (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
hirdetés
