Ebben a háborúban is van az a pénz, amiért az ellenségek együttműködnek
Az ukránok és az oroszok közös üzlete látja el az Osztrák–Magyar Monarchia egykori területét olajjal és földgázzal. Úgy tűnt, hogy ennek jövőre vége lehet, de a legutóbbi híresztelések alapján mehet tovább minden, csak kicsit át kell alakítani a konstrukciót.
Elkeseredett háborút vív egymással több mint két éve Ukrajna és Oroszország, százezrek haltak már bele, milliók kényszerültek menekülni, teljes városokat romboltak le. Ebben a helyzetben nehéz arra gondolni, hogy ukrán és orosz állami cégek közös üzleteket visznek, és együtt keresnek rengeteg pénzt. Mégis ez a helyzet, és a legfrissebb híresztelések alapján ebben nem lesz változás jövőre sem. Az orosz–ukrán közös üzletek a közép-európai országok keresletén alapulnak,
tulajdonképpen az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai biztosítják a mai napig, hogy az orosz olaj és földgáz továbbra is jelen lehessen az EU-ban.
Ehhez a kereskedelemhez pedig az ukrán állam adja bérbe a csővezetékeket. Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Csehország a legfontosabb vevők, és az olaj esetében a Barátság, a földgáz esetében pedig a Testvériség az a vezeték, amelyet az ukránok egyre magasabb áron, de továbbra is rendelkezésre bocsátanak. Ez nem csak passzív engedékenységet jelent, nem arról van szó, hogy az ukránok tétlenül szemlélik az orosz áru átfolyását a területükön, és beszedik a vezetékek használatáért járó bérleti díjat. Az üzlet fenntartásához aktív szerepet kell vállalniuk a vezetékek karbantartásával, a határokon a mérőállomások működtetésével, sok esetben az orosz szakemberekkel közösen kell hitelesíteniük az értékeket. Ebben a háborúban is igaz, hogy az emberéletnél csak a pénz drágább. A nyereség lehetősége felülírhatja a gyilkos ellenségeskedést is.
A Barátság olaja
Orosz vezetékes olajat már csak Csehország, Magyarország és Szlovákia vásárol Oroszországtól. Idén februárban
- Magyarországra körülbelül 225 millió euró (88 milliárd forint),
- Szlovákiába körülbelül 195 millió euró (77 milliárd forint),
- Csehországba körülbelül 115 millió euró (45 milliárd forint) értékben
érkezett orosz nyersolaj a Barátság vezeték déli ágán keresztül.
A magyarországi és a szlovákiai vásárlás esetében is a Mol volt a vevő, a magyar multi mindkét ország olajfinomítójának a tulajdonosa is. A cseh kormány korábban azt ígérte, hogy idén már nem vesz orosz olajat, de végül egy évvel elhalasztották a leválást, technikai problémákra hivatkozva. Jövőre állítólag már csak olasz kikötőből származó, Ausztrián át vezetéken szállított olajat vesznek.
Az olajkereskedelem, úgy tűnik, szó szerint tovább folyik jövőre is Szlovákia és Magyarország, azaz a Mol irányába, egyelőre sem az EU, sem pedig Ukrajna nem jelezte, hogy akadályoznák a mostani menetet. Az ukrán együttműködést részben az is garantálja, hogy a Mol finomítóiban előállított dízel egy részét közvetítő kereskedőkön keresztül Ukrajnában adják el.
Az ukránok tavaly három alkalommal is felemelték az olajvezeték használati díját, arra hivatkozva, hogy az oroszok folyamatosan rombolják az elektromos hálózatot, és extra költséget jelent az áramellátás biztosítása a vezetékek működtetéséhez. A tranzitdíj 2023 áprilisa óta így a duplájára emelkedett, de a Mol-nak még mindig megéri innen vásárolni orosz olajat, mint a horvát tengerpart felől, erről itt írtunk részletesen.
Ugyanakkor a Mol igyekszik egyre kevesebb orosz olajat használni a finomítóiban, ezt sürgeti az EU-s szankciós szabályzata, hiszen 2022 decembere óta az Unióból kitiltották az orosz nyersolajat. A vezetékes szállítás ugyan kivételt képez, de azzal a megkötéssel, hogy ez csak ideiglenesen érvényes, és „az Európai Tanács a lehető leghamarabb vissza fog térni a csővezetéken szállított nyersolajra vonatkozó ideiglenes kivétel kérdésére”. A kivétel egyelőre érvényben van, de ott az elvi fenyegetés, hogy az EU-s országok vezetői bezárják ezt a kiskaput. Mivel a szlovák és a magyar kormány vétóval fenyeget minden ilyen kísérletet, már az is felmerült egyes tagállamokban, hogy büntetővámot kellene kivetni az orosz vezetékes olajra, mert, szemben a szankciós döntésekkel, ehhez minősített többség is elég volna.
Ezzel együtt reális, hogy 2025-ben szlovák és magyar viszonylatban marad az orosz vezetékes szállítás, és ehhez az ukránok jó pénzért továbbra is asszisztálnak majd.
A Testvériség gáza
A gáz esetében már bonyolultabb a helyzet. A 2019-es év utolsó előtti napján állapodott meg az orosz Gazprom és az ukrán vezetékes cég a következő öt évre a tranzitról. A megállapodást az akkori francia és német kormány közvetítésével hozták össze, és az egyezkedés közben történt Zelenszkij és Putyin elnökök mindezidáig egyetlen személyes találkozója, Párizsban. Akkoriban már épült az Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat is, amelyekkel a Gazprom teljesen ki tudta volna kerülni Ukrajnát, hogy a gázát az EU-ba vigye, de Párizs és Berlin fontosnak tartotta, hogy valamennyi gáz továbbra is keresztül menjen Ukrajnán, hogy a két ország kölcsönös függése egymástól korlátozza egy új háború lehetőségét. Mint láttuk, a gázmegállapodás kevés volt a béke fenntartására, de közben a tranzit sem állt le, hiába dúl a háború. Ehhez hozzájárult az is, hogy valaki – nyugati lapértesülések szerint a legvalószínűbb, hogy egy ukrán alakulat – 2022 szeptemberében felrobbantotta az Északi Áramlatot, így a legfontosabb elkerülő út megszűnt létezni.
Tavaly majdnem 15 milliárd köbméter orosz gáz ment Ukrajnán keresztül az EU-ba. Ez ahhoz képest nagyon kevés, hogy a 2019-es megállapodás alapján legalább 40 milliárdnak kellett volna átmennie, de még mindig elég sok ahhoz, hogy az ukrán állam körülbelül 800 millió dollárt (290 milliárd forintot) keressen az üzleten, míg a Gazprom bevétele 6 milliárd dollár (2200 milliárd forint) körül lehetett az Ukrajna területén keresztül eladott gázból.
A tranzitról szóló szerződés azonban idén szilveszterkor lejár, és az ukrán kormány számos alkalommal elmondta már az idén, hogy semmiképpen sem akarják meghosszabbítani, még csak tárgyalni sem hajlandóak róla az oroszokkal. Ukrajna saját fogyasztásra 2014 óta nem vesz a Gazpromtól gázt, vagyis a tranzit leállítása elvben a helyi ellátást nem érintené, legfeljebb a közép-európai vevőknek lehetne ezzel problémájuk.
Már csak mifelénk veszik
A 2022-ben kezdődött orosz invázió óta a Gazprom legtöbb európai vevője leállt az orosz gáz vásárlásával, többek között a legnagyobb ügyfeleknek számító német energiakereskedők is. A háború előtt az EU-ban megvásárolt gáz közel fele volt orosz import, 2023-ra ez 14 százalékra mérséklődött (a vezetékes beszerzés hatalmasat esett, az orosz LNG vásárlása viszont némi növekedést mutatott). Az Európai Bizottság számítása szerint a háború előtti helyzethez képest 71 százalékkal csökkent az orosz gáz mennyisége az EU piacán.
A háború kitörésekor senki sem számított arra, hogy ilyen gyorsan pótolni lehet az orosz gázt Európában, és a Bizottság most azt javasolja, hogy 2027-re egyáltalán ne vegyenek EU-s cégek orosz gázt. Csakhogy erre vonatkozóan semmilyen kötelező előírás sincs, az orosz gázra semmilyen szankció sem vonatkozik. Az orosz gáz érkezésének a legfőbb akadálya az útvonalak szűkössége lehet: az Északi Áramlatot felrobbantották, a Lengyelországon átmenő Jamal vezetéket a varsói kormány állította le, az ukrán tranzitot elvben a kijevi kormány tervezi leállítani, és a 2021 ősze óta Magyarországra is szállító Török Áramlat kapacitása nagyon kicsi a fentiek kiváltásához.
Orosz vezetékes gázt jelentős mennyiségben már csak három EU-s tagállam vásárol: Ausztria, Szlovákia és Magyarország. Kisebb mennyiséget vett még tavaly Csehország, Horvátország és Olaszország is.
Közülük elvben csak Magyarországot nem érinti közvetlenül az ukrán tranzit leállása, mert az MVM által a Gazpromtól vásárolt évi 4,5 milliárd köbmétert déli beszállítással, török–bolgár–szerb–magyar útvonalon is megvásárolhatjuk. A többiek viszont az orosz gázt – Ausztria évi 6 milliárd köbmétert, Szlovákia 6,5 milliárdot – Ukrajnán keresztül veszik, és a tranzit januári leállása igen nehéz helyzetbe hozhatná ezeket az országokat. Még annak ellenére is, hogy az energetikai vállalataik igyekeznek megnyugtatni a lakosságot, hogy lesz elég gáz. Azt mondják, hogy hoznak LNG-t Németországból, Lengyelországból, vezetékes gázt Norvégiából, valamennyi orosz gáz pedig talán Magyarország felől is juthat majd nekik.
Csakhogy ezek a megoldások drágák lennének. Például azért, mert a német kormány minden MWh, az országból kimenő gázra 1,86 euró adót vetett ki, ami szokatlanul magasnak számít, a tavalyi európai átlagos gázár mintegy 8 százalékát tette ki. Ausztria, Csehország, Szlovákia és Magyarország kormányai közös levélben tiltakoztak a sarc ellen az Európai Bizottságnál idén februárban. Ettől még Berlin aligha ijed meg, ahogy a horvát kormányt sem érdekelte különösebben, hogy a magyarok Brüsszelben tiltakoztak az Adria olajvezeték drágulása miatt. Minden ország kihasználja a lehetőséget, hogy keressen az orosz forrás pótlásán. A közép-európai diplomaták azzal érvelnek Brüsszelben, hogy az ilyen nyerészkedések miatt nem mondhatnak le az orosz energiáról.
A tengerpart nélküli közép-európai országok igyekeznek elintézni, hogy az ukrán tranzit ne álljon le jövőre se. Robert Fico szlovák kormányfő és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter egymás után tárgyaltak Ungváron idén januárban, és az RBK ukrán lap értesülése szerint mindketten felvetették, hogy jó lenne, ha Ukrajna nem zárkózna el az orosz gáz tranzitjától. Hazatérve Fico ki is írta a Facebookra, hogy a probléma lényegében megoldódott, lesz tranzit. Az ukrán kormány gyorsan közölte, hogy ez nem igaz, és biztos, hogy nem hosszabbítják meg a szerződést a Gazprommal. Ennek ellenére az osztrák állami energiakereskedő, az OMV vezetője februárban arról beszélt, hogy jövőre is vennék az orosz gázt. Egész Európában az OMV-nek van a leghosszabb szerződése a Gazprommal, csak 2040-ben jár le, és eddig az összes EU-s tagállam közül Ausztria tette a legkevesebbet azért, hogy az orosz gázt más forrásúra cserélje. Ugyanakkor összességében Magyarország fizeti a legtöbbet orosz energiahordozókért, mert ide az olaj és a gáz nagy része is orosz eladóktól érkezik.
Hogy miért ennyire optimista Fico és az OMV is az orosz gáz ukrajnai tranzitját illetően, amikor az ukrán kormány hetente nyilatkozik arról, hogy biztosan nem hosszabbítják meg a Gazprommal kötött tranzitszerződést?
Azért, mert tudhatják azt, amiről Balogh József energetikai szakértő elsőként számolt be a magyar sajtóban: a háttérben már mennek a tárgyalások egy új szállítási konstrukcióról. Ukrán lapok is írtak azóta erről. A terv lényege, hogy az európai vásárlók már az orosz–ukrán határon megvennék a Gazprom gázát, és így az már egy EU-s cég árujaként menne végig nyugat felé Ukrajnán. Az ukránok ezt a megoldást már egyáltalán nem zárják ki, információink szerint már csak a tranzitdíj lehet kérdés, hogy mennyit számítanának fel az európai vevőknek a vezetékek bérbe adásáért. Az biztos, hogy többet kérnének, mint eddig az oroszoktól kértek, ami egyébként 970 forint/1000 köbméter/100 kilométer.
Az üzlet nemcsak a bevétel miatt lehet fontos az ukránoknak, hanem azért is, mert annak ellenére, hogy tíz éve nem vesz Ukrajna orosz gázt, technikailag orosz gázzal fűtenek az ország jelentős részében. Ez úgy történik, hogy az ukránok a nyugat felé menő orosz tranzit egy részét elcserélik nyugat-európai gázra. Ezt úgy nevezik a piacon, hogy „virtual reverse”. Vagyis az ukrán kereskedő papíron gázt vesz egy EU-s kereskedőtől, de azt fizikailag nem szállítja haza, hanem a Gazprom gázát használja el helyette, amit valamelyik EU-s kereskedő már megvásárolt magának, és a cégek a nap végén a mennyiségek és a fűtőértékek alapján elszámolnak egymással. Ez a cserebere egyáltalán nem szokatlan a gáziparban, információink szerint a magyar állami MVM is úgy vesz horvátországi LNG-t, hogy valójában a horvát PPD használja fel a tenger felől érkező gázt, és cserébe vezetéken (valószínűleg orosz) forrású gázt hoz be más irányból Magyarországra.
Az ukránok tehát saját ellátásuk miatt is érdekeltek lennének az orosz tranzit fenntartásában, ráadásul ezek a csereügyletek a bértárolásra is kiterjednek. Ukrajna ugyanis Európa legnagyobb tárolókapacitásával rendelkezik, és ebből igyekszik egyre nagyobb üzletet csinálni. Gáztárolót nem lehet mesterségesen építeni, tekintve hogy geológiai adottság, hogy egy országban van-e földgáz tárolására lehetőség, és Ukrajnában sok ilyen van, míg mondjuk Szerbiában egyáltalán nincs. A háború miatt az ukrán nehézipar leállt, sokkal kevesebb gáz kell az ukránoknak, mint amennyit 2022 előtt használtak, és így rengeteg szabad tárolókapacitásuk maradt, amit igyekeznek európai cégeknek bérbe adni. Ám sok esetben itt sem az történik, hogy egy nyugati kereskedő szó szerint elviszi a gázát Ukrajnába, ott tárolja, aztán ha kell neki, akkor hazaviszi. Ehelyett vesz gázt valahol az EU-ban, azt elcseréli orosz tranzitból megállított, már Ukrajnában lévő gázra, és az érintett kereskedők elszámolnak egymással. Ennek az üzleti konstrukciónak is sokat ártana, ha az orosz tranzitnak vége lenne.
Ráadásul az oroszok is nyitottak a tranzit fenntartására, Putyin elnök februárban azt mondta a 2025-től felmerülő konstrukcióról, hogy „ha az európaiak így akarják megvenni a gázt, [mármint az orosz-ukrán határon – szerk.] akkor vegyék meg így”. Az oroszok rengeteg pénzt veszítenek azzal, hogy az EU-s vevőik jórésze elfordult tőlük. A kínai piac kiszolgálására épülő Szibéria Ereje 2 vezeték csak 2030 körül lesz kész, ahogy új LNG-terminálok befejezésére is még várniuk kell, azaz jóval kevesebb gázt tudnak most eladni, mint 2022 előtt. Az ukrán tranzit leállása tovább növelné az orosz veszteséget, ráadásul a még megmaradt közép-európai piacaikat is elveszthetik, ha új beszállítókkal kötnek szerződést az eddig hűséges, utolsó vásárlóik is.
Van azonban egy körülmény, amely az ukrán és orosz nyitottság meg a közép-európai érdekek ellenére is veszélyeztethetik az üzletet.
Az, hogy az oroszok a háború kitörése óta először tűz alá vették Ukrajna egyik legnagyobb gáztárolóját. A Bilcse-Volicko-Uherszke létesítményt több tucat rakétával és drónnal támadták március 24-re virradóra, kárt okozva a tároló felszíni eszközeiben. Az ukránok igyekeztek megnyugtatni a nyugati kereskedőket, hogy a mélyen a föld alatt tárolt gáz nem volt veszélyben, de az orosz támadás nyomán mégis sokan bizonytalanodhattak el, hogy tényleg jó ötlet-e ukrajnai tárolásra építeni a gázkereskedelmet. Ha az oroszok rendszeressé teszik, hogy a gázipari infrastruktúrát is lövik, akkor elmaradhatnak a 2025-re tervezett alkuk.
Úgyhogy elsősorban Pozsonyban és Bécsben, másodsorban Budapesten és Prágában is nagyon figyelnek az energetikai illetékesek, mi történik a háborúban. Ha kútba esik az ukrán tranzit fenntartásának hónapok óta kimunkált terve, akkor nagyon gyorsan viszonylag sok gázt kell lefoglalniuk, főként német LNG terminálokon.
Nyitókép: egy munkás olajvezeték-karbantartást végez a tatárföldi Tatnyefty egyik létesítményében 2023. június 4-én (fotó: Anadolu Agency/Alekszandr Manzjuk)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
