Két lecke a szomszédok méregdrága rezsicsökkentéséről
Hogyan terelte a romániai rezsicsökkentés az Orbán-kormányt Putyin felé? Hogyan lehetséges, hogy a horvát állam 41 euróért veszi, majd 11 euróért eladja azt a gázt, ami végül 105 eurójába kerül Zágráb városának? A rövidlátó szabályozás ott is gondot okoz, ahol van bőven gáz a föld mélyén.
Sok folyóméter elemzés jelent már meg arról, hogy a magyar rezsicsökkentés hogyan vezetett pazarláshoz, és hogyan borította meg 2022-ben a költségvetést. Szó sincs azonban arról, hogy hungarikum volna az energiapiac rövidlátó szabályozása.
Európában kevés ország képes jórészt saját kitermelésű földgázzal ellátni magát, de kettő közülük épp a szomszédunkban van. Horvátország az igényei kétharmadát, Románia pedig akár 90 százalékát – és mint látni fogjuk, potenciálisan ennél is sokkal többet – képes kitermelni. Ám a lehetőség egyik országban sem bevételt hoz ezen a nyáron, hanem nagyon sok pénzt visz el. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy rezsicsökkentés érdekében addig szabályozták a piacot, hogy most az adófizetők pénze ég a honi gáz helyett.
Első lecke: a horvát gázbotrány
Tavaly szeptember közepén a horvát kormány arra jutott, hogy a helyzet tarthatatlan. Az EU-ban a gáz elképesztően drága volt, 217 eurót kellett fizetni egy MWh-ért, és ez az egekbe emelte az áram árát is. A vállalkozások és a lakosság terhei elviselhetetlennek tűntek.
A horvátok szerencséjükre a szükségleteik jó kétharmadát megtermelik maguknak, így a zágrábi kormány bátran belenyúlt a piaci rendszerbe, és kötelezte a kitermelőt, hogy a horvát földből felhozott gáz teljes mennyiségét adja el az államnak, 41 euró/MWh áron. Ha a kitermelőnek előre lekötött szerződése volt, azt fel kellett mondania, kötbért fizetnie akár, az állam nem segített, csak vitte a gázt fix áron.
Az állam által olcsó gázzal kiszolgált erőműveket pedig kötelezték, hogy az áramot is nyomott áron adják tovább. Így megoldva látta a kormány a rezsicsökkentést, hiszen saját gázból saját energiapiacot alakított ki.
Ehhez a saját kezébe, és az egyik legnagyobb magyar vállalat kezébe is harapnia kellett a zágrábi döntéshozóknak, mert a horvátországi gázmezők kitermelője az INA, amelynek 51 százaléka a horvát államé, 49 százaléka pedig a Mol-é. A horvát kormány azonban nem a (félig) saját vállalatának hasznát kereste, hanem a közérdeket, ami pedig az energiaárak féken tartását jelentette.
Ahogy teltek a napok, a földgáz európai ára egyre olcsóbb lett. December elejére már csak 80 euró volt a piaci ár, idén márciusban pedig volt olyan nap, amikor lement 40 euró alá, azaz előfordult, hogy a kötelezően átadott gázért a horvát állam többet fizetett, mintha a szabadpiacról vette volna.
A kormány azonban nem bízott abban, hogy vége az energiaválságnak, és további egy évvel, 2024. március végéig meghosszabbította a rendelet hatályát. A honi gázt továbbra is kötelező átadni az államnak, szabott áron. Annyit módosítottak, hogy az átvételi árat felemelték 47 euróra, bár a gáz ára akkor már hetedik hónapja csökkent.
A gáz piaci ára tovább esett. Júniusban már 26 és 41 euró volt a két szélső érték, vagyis az állam elkezdett masszívan ráfizetni a konstrukcióra. De történt ennél rosszabb is.
A gázt felvásárló állami vállalat ugyanis nem tudta hova tenni a gázt. A tárolók megteltek, és a vezetékeket fenntartó rendszerirányító – egy másik állami vállalat – jelezte, hogy nem bírják a csövek a nyomást. A napi felesleget ezért árverésen kellett értékesíteni. Az N1 horvát hírcsatorna július 5-én robbantotta a hírt: a nyár elején 11 euróért ment el az aukciókon a gáz. Két nappal később a Jutarnji List című lap pedig azt derítette ki: előfordult az is, hogy mindössze 1 eurócentért tudta az állam eladni a 47 euróért vett földgázt, annyira nem kellett senkinek. Az adatok nem hivatalosak, ezeket a sajtónak valakik kiszivárogtatták, ám a botrány nyomán annyit azóta hivatalosan is elismert az üzletben érintett egyik állami vállalat, hogy a fölösleget átlagosan 13,5 euróért tudták eladni júniusban.
Az állam vesztesége májusban és júniusban összesen 10,5 millió euró lehetett a horvát sajtónak nyilatkozó szakértők szerint, és a lapértesülések nyomán a horvát ügyészség nyomozni kezdett, nem történt-e hűtlen kezelés. A kormány politikusai jelezték, ők csak rezsicsökkentést akartak.
Az N1 értesülése szerint az utóbbi hónapokban a PPD nevű cég keresett a legtöbbet a gáz felvásárlásán. (A PPD-ről alig egy hónapja írtuk meg, hogy a magyar gázpiac manipulálásáért félmilliárdos forintos büntetést kapott, és bemutattuk azt is, hogy miért tekintik sokan orosz érdekeket szolgáló vállalatnak.) Az üzlet kisebb nyertesei között lehetett a német E.on és a magyar kötődésű MET is, azaz minden komolyabb, a horvát piacon jelen lévő energiakereskedő kiszedett valamennyit idén nyáron az államkasszából. (A PPD kiadott egy közleményt, amelyben erősen túlzónak nevezte az N1 állítását, miszerint ők vették volna meg a fölöslegessé vált gáz közel kétharmadát júniusban.)
További csavar a történetben, hogy az Index.hr kiderítette: a PPD az átlagosan 11 euróért vett gázt egy 2022-es, fix áras szerződés alapján 105 euróért adta tovább a zágrábi önkormányzat gázerőművének. A horvát kormány már jelezte, hogy az önkormányzati cég a csőd szélén tántorog, és fontolgatják a kimentését. Vagyis újabb közpénzek mehetnek el a félrement rezsicsökkentés finanszírozására.
Tavaly szeptemberben valóban progresszív ötletnek tűnhetett kiszakítani Horvátországot az európai gázpiacból, és létrehozni egy saját termelésre épülő, olcsó energiaszigetet. Ám ahogy a piac fél éven belül korrigált, az állam nem követte a folyamatot, és ezzel súlyos veszteséget szenved el.
Második lecke: a romániai Neptun Deep
2018 februárjában Orbán Viktor miniszterelnök teljesen komolyan beszélt arról, hogy közel az idő, amikor Magyarország nem lesz kiszolgáltatva a Gazpromnak: „(…) pillanatokon belül eljutunk oda, hogy aláírjuk azt a megállapodást, ami a következő 15 évre több mint négymilliárd köbméter gáz behozatalát teszi lehetővé Romániából Magyarország számára. A gázösszeköttetés magyar részét megépítettük, a román most épül, ez azt jelenti, hogy 2021-22-től új helyzetben leszünk, úgyhogy bejelenthetem kellő szerénységgel, de boldogan, hogy az orosz gázmonopólium korszaka Magyarországon véget ér.”
Ehhez képest 2021 őszén az állami MVM, Szijjártó Péter jelenlétében, 15 éves szerződést kötött a Gazprommal, évi 4,5 milliárd köbméter gáz beszerzéséről. Fél évvel később kitört az ukrajnai háború, és többek között e szerződésre hivatkozva tart fenn a magyar kormány azóta is különlegesen jó kapcsolatot Moszkvával. De ez a történet még csak nem is magyar szempontból a legbizarrabb.
Orbán Viktor öt éve abban bízott, hogy a Romániához tartozó, Fekete-tenger mélyén feltárt, Neptun Deepnek nevezett mezőn hamarosan megkezdődik a gázkitermelés. Akkor már évek óta mentek a kutatófúrások, és megállapították, hogy van ott elég gáz. Sőt, a felhozni tervezett gáz nagy részét magyar cégek előre le is foglalták, mint potenciális vevők, részben az állami MVM, részben pedig a MET.
A mező fele-fele részben az osztrák ÖMV és az amerikai Exxon Mobile tulajdonában volt, az utóbbi hozta volna a tengeri fúrótornyokat. Mivel Románia saját kitermelésből már addigra is képes volt az igényeinek 90 százalékát biztosítani, nyilvánvaló volt, hogy a Neptun gázát főként Magyarországon adnák el, hiszen abba az irányba nagyjából már készen voltak ehhez a vezetékek is, és az 1995-ös magyar–orosz hosszútávú gázszerződés éppen akkoriban járt le.
Ám 2018 decemberében a román parlament úgy döntött, hogy a rezsicsökkentés fontosabb. Legalábbis a rezsicsökkentésre hivatkozva törvényben kötelezték a termelőket, hogy a romániai mezők gázát első körben 68 lej/MWh áron ajánlják fel az államnak. A gáz piaci ára akkoriban Romániában 90 lej körül volt. Továbbá az energetikai cégekre egy új különadót is kivetettek.
Az Exxon erre leállította a projektet, mert úgy számoltak, hogy ilyen körülmények között nem éri meg elkezdeni a kitermelést.
A már üzemelő romániai lelőhelyeken is elhalasztották a beruházásokat, emiatt csökkent a termelés, úgyhogy az orosz import mennyisége néhány hónap alatt 55 százalékkal növekedett, és a gáz ára 124 lejre ment fel. Mit reagált erre a román törvényhozás? 2019 májusában még 5 százalékkal csökkentette a hazai termelésű gáz kötelező eladási árát. Erre még inkább elment a cégek kedve a gáz felszínre hozásától.
Egy román gázipari szakember így kommentálta annak idején a történteket: „Amikor megmutatta nekünk a kormány a törvénytervezetet, már akkor az volt az első reakcióm, hogy Úristen, eladtok minket az oroszoknak. Szélesre nyitották az ajtót az orosz gáz előtt.” (Arról suttogtak Budapesten, Bukarestben és Washingtonban is a szakértők annak idején: az oroszok számos képviselőt lefizettek a román szocialista pártból, hogy megszavazzák a törvényt.)
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Houstonban lobbizott az Exxon központjában 2019 májusában, hogy ne halogassák a termelést, és azzal fenyegette az amerikaiakat, hogy ha nem jön gáz Romániából, akkor le fog szerződni az oroszokkal, 15 vagy akár 20 évre. A magyar probléma nem hatotta meg a texasi céget, és előbb kiürítették a bukaresti irodájukat, majd árulni kezdték a mezőben lévő tulajdonrészüket.
2020 decemberében megbukott a szocialista kormány Romániában, és az új kabinet 2021 novemberében bejelentette, hogy megveszi az Exxon részét, 1,06 milliárd dollárért. Mivel a román állam csak részletekben tudott fizetni, ezért már akkor tudható volt, hogy csak 2022 közepére lesznek birtokon belül, vagyis a kitermelés lehetősége még tovább csúszott.
A román parlament tavaly májusban módosította a kitermelőket paralizáló törvényt is, és fix átvételi ár helyett azt írták elő, hogy a gázkitermelés hasznának mindenkori 60 százaléka az államot, 40 százaléka pedig a termelő vállalatokat illeti.
Végül idén júniusban született meg a döntés, hogy tényleg megkezdik a Neptun Deep mezőn a kitermelést, a román állam és az ÖMV közösen megy neki a munkának. Ehhez azonban még 4 milliárd euró befektetésre lesz szükség, és legkorábban csak 2027-ben jöhet a felszínre kereskedelmi mennyiségben gáz. A román politika és sajtó most ünnepel, hogy a 2030-as évekre Románia lesz az EU legnagyobb gáztermelője, és a várható bevételek az ország GDP-jének 0,5 százalékát is kitehetik majd.
Csakhogy ha nem nyúlnak bele 2018 végén rezsicsökkentésre hivatkozva a piaci folyamatokba, akkor a bevételek már érkeznének, és talán a magyar kormány sem kötelezi el magát az orosz érdekeltségű Török Áramlat gázvezeték balkáni ágának megépítése, illetve a 2036 végéig hatályos orosz gázszerződés mellett. Továbbá nem kellett volna 1 milliárd dollárt elkölteni közpénzből a mező megvásárlására, illetve még ennél is többet a szükséges befektetésekre.
Magyar szempontból pedig az a legfontosabb következménye az öt évvel ezelőtti román szabályozásnak, hogy az Orbán-kormány az orosz gáz, és így közvetetten az orosz hatalmi érdekek mellett tette le a garast. Úgy tűnt, hogy valódi esély kínálkozott a Gazprom-függés kiváltására, de a lehetőséget a román parlament – valószínűleg orosz pénz hatására – elvette. A mostani háborús helyzetben ennek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Nyitókép: munkás a romániai Vadu gázfeldolgozó üzemében 2022. június 28-án (fotó: AFP/Andrei Pungovschi)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
