„Kollaboráns? Én? Ugyan már!” – Ujhelyi István omló kártyavárról és Navracsics igazáról

·2022.07.12

Ez most éppen sakk, de a sakk-matt felé haladunk – magyarázza Ujhelyi István Brüsszel és a magyar miniszterelnök kapcsolatát. Az MSZP-s európai parlamenti képviselő szerint az EU történetében először végigmehet az atombombaként is emlegetett 7-es cikkelyes eljárás, s ha így lesz, Orbán Viktor szavazati jogának, vele együtt pedig európai zsarolási potenciáljának is vége. A szocialista politikus ettől még a modern kori Magyarország egyik legjelentősebb politikai figurájának tartja a miniszterelnököt, a hazai ellenzéket pedig nem gondolja erősnek. Saját pártját sem. Utóbbi vezetésére bejelentkezett, majd visszakozott, ám a Válasz Online kérdésére nyitva hagyta a lehetőséget. Horn Gyula, kakukk és delfin, csuklóztatott katások… Interjú.

„Fel vörösök, proletárok!” – Ujhelyi István és Nyakó István éneklik ezt bele a balatonszemesi éjszakába szombaton. Előző éjjel is mozgalmi nótázás volt a program, akkor a rendőröket is rájuk hívták, mert vagy harmincan zengték, jó hangosan. Köztük sok fiatal. A szocialisták ifjúsági táborában járunk, ahova egy kerekasztalba kaptunk meghívást – ugyan, mondjuk már el, újságírói szemmel milyennek látszik az ellenzék. Meglepő tapasztalat: MSZP-s fiatalok ma is léteznek, s nem is csak félig viccből énekelt mozgalmi dalok előadására képesek. Megtöltik a nagytermet, aktívak, kérdeznek és véleményeznek. Van köztük, aki közli, hogy pártjuk évtizedenként követett el hatalmas hibát: ’94-ben nem kellett volna behívni az SZDSZ-t a koalícióba, 2004-ben nem lett volna szabad a határontúliak állampolgársága ellen kampányolni, 2014-ben pedig nem lett volna szabad beengedni a DK-t az összefogásba. A régen KISZ-táborként funkcionáló épületegyüttes ma a fővárosé, részleteiben azonban ma is a 80-as éveket idézi: balosokhoz nem is illene a wellness-tábor. Hátrányos helyzetű családok üdülnek épp itt és keverednek a fiatal szocialistákkal. Meg most velünk. S ha már itt járunk, leültetjük Ujhelyit egy interjúra.

×××

Horn Gyula? Most komolyan?

Mi a kérdés?

Ő a címerállata a 2022-es MSZP-ben önnek, aki elvileg a megújulás embere?

Nem tudok mit csinálni, én miatta léptem be az MSZP-be. Tizenhét évesen a nagyapám kezembe adta a Cölöpöket. Elolvastam és azt mondtam, én ezzel az emberrel szeretnék találkozni.

Horn a Cölöpökben sem, később sem bánta meg ’56-os pufajkásságát – ezt mondjuk Ungváry Krisztián írta le nemrég. Ez sem zavarja?

Szeretek Ungváryt olvasni, de számomra ’56 történelem volt már gyerekkoromban is.

Azért azt elismeri, hogy Horn ’56-ban a rossz oldalon állt?

Persze, de engem nem ez izgatott a rendszerváltás kamasz fiataljaként. Az volt izgalmas, hogy nem csupán visszatekint, de előre is lát. Az is Horn Gyula volt nem sokkal később, aki elvitte az országot az Európai Unió küszöbére.

Ezért jár neki a sétány?

Az Európai Parlamentben két magyar politikusról van elnevezve épület vagy terem: Antall Józsefről és Horn Gyuláról. Tehát nem csak én gondolom így, hanem még az az európai, nyugati civilizációs kör is, akik sokáig a vasfüggöny túloldaláról néztek az állampárt egyik vezető politikusára, Horn Gyulára.

Aki ügyesen aratta le a határnyitás PR-babérjait, de azt azért Németh Miklós tárgyalta le Gorbacsovval jóval korábban…

Valóban érdemtelen, hogy a többieket sosem emlegetjük, de tény: Horn maradt a szimbólum. Én meg ’94-ben lelkesen kampányoltam Botka László mellett, és elvittük Szeged választókörzetét: Horn Gyula politikai vezetése alatt rengeteg fiatal volt. Ezért is mondom, hogy mozgalmat és pártot azokra a cölöpökre érdemes építeni.

Baloldali pártot egy olyan emberre hivatkozva, aki brutális megszorításokat hozott a nép nyakára – lásd Bokros-csomag?

Amit, tegyük hozzá gyorsan, nagyon nem élvezett.

Nagyon köszönjük.

Miért, mit kellett volna tennie? Ott voltak a liberálisok a koalícióban, örültek, hogy tankönyvi megoldásokat alkalmazhatnak. Horn meg nagyon nem örült ennek. Az MSZP-ben is borzalmas volt a hangulat a megszorítások miatt. Csakhogy más megoldás nem látszott.

Orbán például a multikat sanyargatta első körben. Nem ez a balos politika véletlenül?

– Már bocsánat, de 1995-ben hol voltak itt multik? Teljesen más helyzet volt. Horn pedig tényleg nem szerette, amit meg kellett csinálnia akkor.

Sokaknak ő ma is ’56-ot, a Bokros-csomagot meg Bős–Nagymarost jelenti. Ezek szerint a szintén megosztó Orbán Viktornak is jár majd sétány meg szobor? Ő ráadásul pufajkás sem volt.

Ha harminc év múlva úgy látja az akkori Magyarország, hogy Orbán Viktor sétány kell valahol, biztos, hogy nem én leszek, aki tiltakozik. Tény, hogy a modern kori Magyarország egyik legjelentősebb politikai figurája.

Ami önnek azért pech: küszöb alatt a pártja, veszélyben az EP-képviselői helye két év múlva. Politikusi léte, ha úgy tetszik.

Az én politikusi létem nem függ a politikai státusztól. Akkor is politikus leszek, ha nem jutok ki. Egyszerűen ebben élek.

Nem lenne sokkal korrektebb a családja irányába, ha elfogadna valamilyen piaci, turisztikai vezetői állásajánlatot? Három éve is azt nyilatkozta már nekünk, hogy keresik ilyenekkel.

Valamiért csak megválasztottak másodjára is az év európai parlamenti képviselőjének a több mint 700 fős EP-ben. Egyedüli magyar vagyok, aki ezt a címet kétszer is megkapta. Bejelentett főtanácsadói tisztségem van emellett Európa egyik legjelentősebb turizmusképzési intézményében, ez nekem a másik lábam, anyagilag nem vagyok teljesen kiszolgáltatva a politikának. Ez az első lépcsője annak, hogy egyébként függetlenül tudjak gondolkodni a jövőről, és bátran álljak bele bármilyen, akár párton belüli, akár Magyarországot érintő konfliktusba, például a rendszerrel szemben.

Nem is állt bele a párton belüli konfliktusba! Bejelentkezett elnöknek, aztán jött azzal nemrég, hogy bocs, mégse.

Ha nem tudom azt a jelentős, radikális újjászületési programot végrehajtani, amelyet képviselek, akkor nincs miért pártelnöknek lennem. Csak azért legyek az, hogy listavezető legyek az EP-választásokon? Ezért önmagában nem éri meg. Azért érte volna meg, hogy 15-20 évre azoknak a srácoknak és lányoknak, akik itt vannak, ebben az ifjúsági táborban – hogy nekik legyen politikai otthonuk.

Szóval akkor mégse legyen nekik? Hiszen nem indul az elnöki posztért.

Miután bebizonyosodott, hogy a párton belüli status quo megváltoztatása túl sok párton belüli erős embernek sértené az érdekét, legitim elképzeléseit, tényleg úgy döntöttem: nem fogom szétverni belülről a saját pártomat.

Mi volt a legitim érv?

Az, hogy küszöb körüli pártként most nem kockáztathatunk ekkorát. Hogy akkor a következő választásra azt is elveszítjük, ami még van. Én meg azt állítom, hogyha nem csinál magával valamit a ma ismert MSZP, csak picit jobban, de ugyanazt, amit eddig, akkor ugyanúgy nem lesz meg az 5 százalék feletti társadalmi támogatottság. Tehát

érdemes lenne kockáztatni és újjászervezni az egész közösséget. De kisebbségben maradtam a vezetőségen belül, nem tartanak csapatjátékosnak, kockázatosnak ítélnek.

Demokrácia?

Mi van vele?

Az ugye olyan, hogy a tagság, a küldöttek döntenek arról, ki legyen az elnökük. Az olyan, hogy az indulás a posztért, a verseny természetes. Szóval miért nem bízza a tagságra a döntést?

Nézzék, ha a párt kiírta volna mostanra a tisztújítást, indultam volna. Csakhogy október végére írták ki. Ahhoz az sok idő, hogy egymás ellen kampányoljunk, egymást gyaluljuk addig. Ez így ártana a közösségnek, ezért döntöttem úgy, hogy hátrébb húzódom. Mármint ami a pozíciót illeti. A munkából ugyanúgy kiveszem a részem: az Esély-köröket szervezem, most is itt vagyunk ugye egy nyári táborban, ahol fiatalok hallgatnak előadásokat, vendégeink vannak a Szikra Mozgalomtól az MMM-ig, éppen újjáéled az MSZP ifjúsági szervezete, a Societas… A mozgalmi építkezésből tehát kiveszem a részem, pontosan úgy, mint amikor még aspiráltam az elnöki posztra.

A bejelentkezése nem volt hivatalos, ugye?

Hivatalosan csak ősszel lehet jelentkezni.

Tehát a visszavonulása sem lehet hivatalos.

Logikus.

Ha ősszel úgy dönt, jól ment a mozgalomépítés és mégis elindul, annak van jogi akadálya?

Nincs jogi akadálya, hogy elinduljak elnöknek ősszel. A párt alapszabályában semmi nincs, ami kizárná ezt. Ami a többit illeti: igaz, hogy ami akár ebben a táborban is zajlik, bizakodásra ad okot. Meglátjuk.

Ujhelyi István a balatonszemesi Szociáldemokrata Ifjúsági Akadémia résztvevőivel

Nagy ellenfelét, Molnár Zsoltot szokás azzal vádolni, hogy lefeküdt a Fidesznek. Közben ön az, aki Szijjártó Péternek segített összebútorozni a kínaiakkal, aki Pintér Sándornál járt múlt héten egyeztetni… Mindenki Fidesz-ember önöknél?

Egyikünk sem az. Nagyon sok mindenben nem értünk egyet Zsolttal, egészen más a politikai habitusunk, stílusunk, de az elmúlt hetek szkandere után tegnap itt ültünk együtt a pódiumon ketten. Mindketten patrióta, nemzeti baloldalban gondolkodunk – de nem a Fidesz miatt. Kellenek ügyek, amelyek nemzeti minimumként a politikán belül közmegegyezést bírnak. Arról nem én tehetek, hogy a másik oldal erre nem nyitott.

Nyitott. Pintér Sándor is fogadta önt.

Lássuk az eredményét! Tartottam én közös sajtótájékoztatót tavaly nyáron Gulyás Gergellyel is egy nagyon fontos problémával kapcsolatban: hogy főként a Covid-járvány miatt szörnyű mentális állapotban vannak a gyermekeink. Hatgyermekes apaként van rálátásom a korosztályra. Letettünk egy anyagot az asztalra, megvolt a sajtótájékoztató is – aztán nem történt semmi. A kormány csak elbábozza, hogy érdekli a probléma, amely egyébként nemzeti katasztrófához vezethet, ha kezeletlen marad. Ha ezt jelzem a kormánynak, ha keresem velük a kapcsolatot fontos ügyekben, attól én kollaboráns vagyok? Ugyan már!

Mondjuk tényleg az egyetlen hatásgyakorlási lehetőség a közéletre, ha az Orbán-kormányt győzi meg. Leváltani nem képesek úgysem.

Megpróbáltuk külön, aztán koordinált összefogással, megpróbáltuk teljes összefogással, mindig ugyanaz a vége. Én ezért most úgy vagyok vele, hogy mi lenne, ha nem a következő választásra koncentrálnánk, hanem megpróbálnánk visszaépíteni valahogy a baloldal társadalmi bázisát. Nem akkora az persze, mint a ’90-es években volt, de ha csak feleakkora és minden településen van egy telefonszám, amit bármikor fel tudok hívni, már több az esélyünk.

Esély – jól marketingeli. De mire?

Arra, hogy amikor a társadalom rádöbben, milyen rendszerben él, akkor mi ott legyünk. Ez tehát hosszútávú építkezés: nem én és nem ezzel fogom a rendszert romba dönteni.

Nem ön? Orbán Viktor szerint éppen a baloldali EP-képviselők tehetnek arról, hogy Magyarországot bünteti az EU.

Először is: az európai jobboldal által vezetett intézményekről beszélünk. A parlamentet és a bizottságot és az európai konzervatívok vezetik. Én meg nem győzöm minden ipari kamerába belemondani, hogy jöjjenek az EU-pénzek haza. Az illetékes kormánytagokat informálisan is fölhívtam azzal, hogyan oldható ez meg.

Hogyan?

Az Európai Ügyészséghez való csatlakozással. Merthogy lefutottam a köreimet Brüsszelben ugyanúgy, mint Navracsics Tibor.

Olyan befeszülés van, hogy ha valaki nem ad egy kapaszkodót, akkor ebből nem lesz megállapodás, és nemzeti katasztrófa lesz a vége.

Navracsicsnak van igaza, hogy ugyanis nem a gyermekvédelminek nevezett törvény miatt nem jön a pénz, vagy őt cáfoló kormányának?  

Egyértelműen Navracsicsnak van igaza. Semmi köze ennek a homofóbtörvényhez. Ahogy a migránsoknak, Sorosnak is pont nulla köze van hozzá. Az Európai Bizottság követeléssorában a magyar korrupciót és a jogállamisági problémákat érintő pontok vannak, amelyeken ha változtatunk, jönnek a pénzek. Ilyen egyszerű. A következő költségvetésbe 2000 milliárd forintot számolt be a kormány az EU-tól. Ha nincs megállapodás, nem fog jönni.

Amivel ön ellenzékiként még jól is járna politikailag!

Ennyi erővel annak is örülnöm kellene, hogy én, aki euróban kapom a fizetésemet, sokkal többet kapok most érte forintban az Orbán-kormány rossz politikájának köszönhetően. Nem tudok örülni neki. Nem tudom és nem is akarom fallal körbevenni a házamat, nem akarok brazil állapotokat itthon. Akkor az én jól képzett, nyelveket beszélő és jó családban felnövekedett gyerekeim egytől egyig elhagyják az országot, mint ahogy más százezrek is.

Az infláció azért nem csak Orbán sara.

Az viszont az övé, hogy nem tudja kezelni a helyzetet. Ebben a kérdésben egyébként viszonylag egyszerű a megoldás. Az EU az egyetlen védernyőnk. A forint azért zuhan többek között, mert a nemzetközi pénzpiacok látják, hogy Orbán csatározásai miatt ide nem jön forrás, úgyhogy jó nagy lett a kockázatunk.

Majd jön forrás. Orbánnak vétójoga van egy rakás kérdésben és nem fél használni.

Tizenkét év alatt egy dolgot megtanult, valóban: hogy ha a zsarolás útját járja, az mindig bejön. A végén mindig „becsicskult” az EU. Most nem. Orbán ezt most benézte.

Ujhelyi István beszédet mond az MSZP és a Párbeszéd Fáklyás felvonulás Európáért című rendezvényén a Fővám téren 2019. május 9-én (fotó: MTI/Mohai Balázs)

Tényleg? Ursula von der Leyen iderepült, mosolyogva fotózkodott a Karmelitában…

Ami után az Európai Parlament, még az európai jobboldal is azt mondta, hogyha ezt még egyszer megcsinálja, akkor bizalmatlansági indítvánnyal leváltják őt is, meg az egész Európai Bizottságot is. Most tényleg nincs kecmec. Ezt Navracsics Tibor is érzékeli, haza is hozta az információt a kormányának, akik aztán úgy kibabráltak vele, ahogy ellenséggel sem szokás.

Kibabrált a kormány Navracsics Tiborral?

Persze. Odaküldik tárgyalni, majd beterjesztenek egy politikai határozati javaslatot az EU reformjáról a magyar parlamentnek, amelyben az van, hogy szűnjön meg az Európai Parlament. Amit képviselőként Navracsicsnak is meg kellene szavaznia, ugye. De úgy meg mégis hogyan tárgyaljon?

Azért közben azt is mondta már a magyar kormány, hogy enged négy pontban Brüsszelnek.

És hogy reagált erre a forint?

Még tovább gyengült.

Pontosan. Ahogy én tudom, hogy ez csak púder a Fidesz morcos és agresszív vonásain, úgy ezt mindenki más is tudja. A Bizottság is. Ez nekik már nem elég. Az Európai Ügyészségbe való belépés talán elég lenne, de abba meg ugye nem megy bele Orbán. Az a rendszere lényegét érintené: amit ő itthon nemzeti tőkésosztálynak hív, azt adná ki az európai nyomozóknak.

Mivel az EU-nak sem érdeke, hogy összeomoljon Magyarország, majd elfogadnak valami magyar ügyészségi megoldást, amellyel a Bizottság kifoghatja a szelet az EP vitorlájából…

Pontosan ez volt Ursula von der Leyen forgatókönyve. És ez az, ami miatt a saját széke is veszélybe került. Új idők járnak. Ma már sem a francia, sem a német, sem a többi adófizető nem nézi el, hogy Orbán köre gazdagodjon a pénzén. Márpedig ezeket az európai politikusokat ugyanezek az adófizetők választják meg. Tehát ők sem nézik már el.

Dehogynem. Orbán Viktor biztosan nem fogja megszavazni, hogy szüntessék meg a vétójogot. Az tehát ütőkártya marad a kezében.  

Nem. A lengyelekre, szlovénokra már nem számíthat. Az EU történetében először mehet tehát végig az atombombának is nevezett 7-es cikkelyes eljárás. Márpedig ha azt végigviszi a Tanács és elmarasztalják Magyarországot, az azt jelenti, hogy Orbán elveszíti a szavazati jogát. Éppen ezért fog egyébként végigmenni az eljárás most. Kivételesen tehát hatalmas öngólt rúgott a miniszterelnök, amikor megint zsarolt, legutóbb a globális minimumadó miatt. Két következménye lett ennek: egyrészt tényleg el akarják venni a szavazati jogát most már. Másrészt meg azt mondták, a konkrét ügyeket addig is megcsináljuk – nélküled. Az amerikaiak meg egy, a Kádár-rendszer óta meglévő adómegállapodást mondtak fel Magyarországgal a vétónk miatt. Elképesztően erős nyelvezet ez a politika világában.

Orbánnak nem jön rosszul itthon. A nagyok támadják a kicsi, szuverén Magyarországot…

Meg én, meg Soros, meg az átműtött óvodások, persze… Lehet, hogy ez működik a bázisnál, igen. Mégis. Szerdán megjelenik az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentése, amire a szeptemberben, októberben élesedő jogállamisági büntetés alapul, ahol hivatalosan is befagyasztják a forrásainkat. Eközben a Tanács jelezte: a cseh soros elnökség alatt napirendre tűzik a 7-es cikkelyes eljárást.

Ez már most is sakk, de a lépéseket elnézve sakk-matt felé haladunk. Egyelőre nem is látom a megoldást.

Orbán esetleg megpróbálhatná elmagyarázni a bázisának, hogy mégis jön az Európai Ügyészség, meg a jogállami normák, de ez tényleg szembemenne mindennel, amit nyíltan képviselt eddig. A másik fél hajthatatlanságát pedig jól mutatja, hogy a globális minimumadós orbáni vétóra nem a szokásos módon reagáltak: üljünk le, Viktor, beszéljük át, mit kérsz cserébe… Hanem bejelentették, hogy van jogi megoldás Magyarország nélkül is, megcsinálják úgy, az úgynevezett megerősített együttműködés keretében. 26 tagország, szemben velünk.

Miért olyan rossz ez így? Mindenki szabad, nem kell magára erőltetnie semmit….

Hogy miért rossz? Nekünk? Hát azért, mert Magyarország 6-7 százalékos kamattal tud a piacról hitelhez jutni. A kormány meg vígan adósítja el az unokáinkat is – decemberben is fölvették az 1300 milliárdot. Tudják, mennyi az európai közös hitelfelvételnek köszönhetően ennek a bizonyos most befagyott pénznek a kamata?

Mennyi?

0,3 százalék. Tulajdonképpen ingyenhitel. Hát ezért nem mindegy. Közben elszállt a forint, a bizalom tehát csökkent, az ország még drágábban jut hitelhez. És akkor azokról az EU-pénzekről még nem is szóltunk, amelyek támogatásként érkeznének, vissza sem kellene őket fizetni. Brutális társadalmi, gazdasági krízisnek nézünk tehát elébe. Nem himi-humi válságocskának: kozmetikázhatatlan gazdasági krízisnek. Nem véletlenül szenvednek a kormányoldalon, hogy most van-e megszorítás, vagy nincs, hogy mit is kell most mondani. Kezd rájuk omlani a kártyavár.

Abban reménykedik, hogy nem húzzák ki ezt a ciklust?

Szerintem kihúzzák. Ha a politikájuk kudarc és összeomlás, akkor is vérprofi az orbáni hatalomgyakorlás: legyártotta azt a helyzetet, hogy sok kis ellenzéki párt egymással versenyez, egymásra figyel, egymástól akarja elvenni a szavazókat, s amíg ez van, addig borítékolható az orbáni többség. Sajnos a rendszer játékszabályai szerint vagyunk kénytelenek táncolni: gúzsba kötve. Ami engem foglalkoztat: ha egyszer, ki tudja, mikor, de megbukik a rendszer, arra készen lesz-e az ellenzék? Ma még messze nem áll készen.

„Most tényleg nincs kecmec” (fotó: Európai Parlament/Emilie Gomez)

A DK azért jobban áll mint önök. Fáj?

Ők szélesebb gyűjtőpárt akarnak lenni. Ott van náluk az egykori SZDSZ-esek egy része, volt szocik, és az azóta hozzájuk csatlakozó politikusok, választók. Ezzel nincs is baj. Azzal, hogy a Jobbikkal piszkos üzletet kötöttek az idei választásra, már van. Az fáj. Amiatt ugyanis nagyon sok MSZP-s támogatottságú, rendben lévő egyéni képviselő bukott el az előválasztáson. Olyanok, akik a rendes választáson győzhettek volna.

Például?

Például Orosházán a párton kívüli, vállaltan szocdem sebész főorvos. Az előválasztáson a pártkötődésűek szavaznak főleg, szóval a DK–Jobbik-paktum miatt ott vesztett Szelényi Zoltán. Pedig azt a körzetet megnyerhette volna áprilisban, merthogy jóval szélesebb a társadalmi presztízse, mint az ellenzéki pártok jelöltjeinek volt. De Ferit kritizáltam már sokat, most nem ismétlem magam inkább. A lényeg, hogy amiről én beszélek, amit ígérek, amit álmodok, az egy tisztán szociáldemokrata párt.

Mennyire lenne ez a szociáldemokrata irány nemzetközi szinten újbalos, identitáspolitikus?

Azt az irányt meghagynánk másoknak.

Szóval ha én azt mondom, kakukk vagyok, álljon ki a jogaimért, nem számíthatok önre?

Ön kakukk?

Kakukk – az mondjuk tényleg nem lennék. Inkább delfin. Harcol azért, hogy mivel így identifikálok, rám ettől fogva az állattörvények vonatkozzanak?

A politika fókuszába olyan társadalmi problémák kellenek, amelyek a hétköznapi életben tapinthatóan érintik azokat, akikért mi dolgozunk. A hétköznapi embernek márpedig nem a transzidentitás a problémája, még csak nem is az, hogy az óvodában átműtik-e a gyerekeket. Hiszen nem műtik át őket. Nagyon helyesen.

„Nagyon helyesen”? Transzfób!

Az európai liberálisoknál biztosan, de az európai baloldal egy részénél is konzervatívabb vagyok ebből a szempontból. Ettől még fontos, hogy kiálljunk minden hátrányos helyzetbe hozott társadalmi csoportért. Ha három embert számlál, akkor is, ha több milliót, akkor is. Mint most, a katások esetében, akiknek egy nyár alatt kell áttervezniük az életüket, akiket egyetlen pillanat alatt borzalmas helyzetbe hozott a kormány. Az ilyen arcpirító packázások ellen kell tudnunk erőt felmutatni. Ez a mi hitvallásunk, ez a mi dolgunk – és dologból egyre több lesz itt, amilyen kataklizma felé ez az ország most rohan.


Nyitókép: Európai Parlament/Geneviève Engel

Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: Interjú