„Gyurcsány mindent leuralna, s ez Orbánnak sincs ellenére” – mélyinterjú Márki-Zay Péterrel

·2022.06.03

„Unatkozik? Vegyen mosómedvét! Vagy alapítson pártot!” – foglalja össze Márki-Zay Péter, mi értelme új politikai formációt gründolnia, miközben egyáltalán nem tartja legyőzhetőnek a Fideszt: négy év múlva még kevésbé, mint idén. A választáson nagyot bukott ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjével azután ültünk le átbeszélni múltat és jövőt, hogy a Direkt36 nagy cikkben elemezte főként az ő felelősségét. Márki-Zay a hibáit elismeri, de hazugságnak nevezi, hogy akarnok mikromenedzserként lépett volna fel. Jakab Péternek hiába könyörgött, hogy kampányoljon vele, Gyurcsány Ferenc pedig szerinte előre beárazta a bukást. A DK most mindent le akar uralni, Orbánnak pedig ez nincs ellenére – mondja. Mélyinterjú.

Nézegeti már a porszívóügynöki állásokat?

– Sokak szerint ezt kellene tennem, mások szerint még az is tisztességesebb állás, mint politikusnak lenni. Lehet, hogy a porszívóügynökök meg is sértődnének, ha valaki afféle politikusi lét utáni lejtmenetként utalna a munkájukra.

Népes családját valahogy csak el kell majd tartani, ha polgármesteri mandátuma lejár. Hat vagy hét gyerek…

– Ja, a szolnoki beszédemre utal!

Arra.

– Visszahallgattam, és tényleg hatot mondtam hét helyett, magam sem tudom, hogyan. Fagyos idő volt még, sokadik kampánybeszédem volt aznap összefagyott szájjal… Talán ez volt az oka.

A lényeg nem is ez. Hanem a jövője. Eddigi harcostársa, Kész Zoltán szerint lopás, hogy nem adja vissza a támogatói pénzeket, miután nem sikerült a kormányváltó projekt. Esetleg ezek biztosítják majd a család jövőjét?

– Eddig sem loptam és ezután sem fogok lopni. Mindig el tudtam tartani ezt a nagy családot a munkámból, egyedül is. A jövőben is így lesz. Ráadásul azok a politikusok, akik korruptak, egyáltalán nem éheznek. Egyiknek sem kenyérre kell, egyik sem azért lop.

Mégis: nem kellene visszaadni a megmaradt pénzeket a nagyobb donoroknak?

– A névtelen támogatóknak nem is lehet, a nagyobb adományozókkal pedig beszéltem és nem kérték vissza a maradékot. Ki sem lehetne számolni pontosan, kinek, hogyan és mennyi jár vissza, ráadásul a kampányszámla nem nulláról indult: a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) már jóval korábban is gyűjtött a céljaira. De bármilyen meglepő: az MMM pénzügyeit nem én intézem. Ez egy demokratikus szervezet, lefektetett szabályokkal, a kampány során pedig az operatív csapat pénzügyesei felelősek a szabályszerűségért. A fontos döntéseket az elnökség hozza.

– Volt, hogy leszavazták önt az elnökségben?

– Persze! Másfél éve Kész Zoltánnal én is támogattam a párttá alakulást, de nem volt meg a többségünk, maradtunk civil szervezet. Vagy például három éve volt egy operatív igazgatónk, aki miatt Hadházy Ákos kilépett az elnökségünkből. Később már én is Ákossal értettem egyet, de az elnökség többsége csak az önkormányzati választások után jutott erre az álláspontra és csak akkor választottunk mást erre a feladatra. Ez minden, csak nem diktatúra…

A Direkt36 elemző cikkéből pedig az derül ki, hogy nem viselte el, ha nem az volt, amit ön akart. Egészen a plakátszín szintjéig akart irányítani mindent a kampányban.

– Ez hazugság. Még a saját Facebook-posztjaim szövegébe sem szóltam bele…

Nem akart beleszólni abba, milyenek legyenek a plakátok, hogyan tördeljék a kampánykiadványt?

– Amikor azt láttam, hogy olvashatatlanul kicsi betűkkel készülnek plakátok és szórólapok, rossz tördeléssel kiadványok, akkor valóban szóltam – marketinges vagyok, ehhez értek, ezek pedig amatőr hibák voltak.

Akkor mi hazugság?

– Az, hogy akarnokként mikromenedzselni akartam a kampányt – erre időm sem lett volna.

Makacs vagyok, piszkosul makacs, de demokrata.

Mutassanak még egy szervezetet, ahol annyi kritika érheti a vezetőt, mint engem az MMM elnökeként! A DK-sok mondták nekem a kampányban: ha náluk valaki így beszélne az elnökükről, ahogy egyesek az én kampánycsapatomban rólam, már régen kihajították volna az illetőt.

Sokan, köztük Ruff Bálint és Tóth Péter politikai tanácsadók, a jobbikos Szabó Gábor és Jakab Péter is arról számoltak be, hogy arrogánsan, agresszíven kommunikált velük, ezért nem tudtak együttműködni. Ezt elismeri?

– 2020 decemberében volt az a bizonyos találkozó Jakab Péterrel, de addigra a Jobbikban már eldöntötték: mégsem mögém állnak be az előválasztáson. Ezért valójában nincs jelentősége, milyen volt a stílusom, vagy hogy milyen rámenősen érveltem az euró bevezetése mellett. Nem volt hatása ugyanis a döntésükre. Jakab Péter valóban megsértődött, amikor később a DK-val való összeborulásukat kritizáltam – ezt utólag is stratégiai hibának tartom. A Jobbik 2018-as szavazóit nem tudtuk megtartani az ellenzéki összefogásban. Az ok számomra egyértelmű: a Jobbik túlságosan összegyurcsányozódott.

Még az MMM-es Lukácsi Katalin is rossz vezetőnek nevezte. Ez sem gondolkodtatja el?

– Elfogadom a kritikát, nem vitatom a hibáimat sem. Ugyanakkor tessék csak belegondolni: 2017 decemberében egy budapesti szállodában döbbentem rá, hogyan lehetne Orbán Viktort leváltani. Matt 9 lépésben – ezzel a címmel meg is írtam később. Az ellenzéki MTI-t leszámítva ez a stratégia 2022. április 2-ára meg is valósult…

Április 3-át inkább ne is vegyük a szánkra?

– Csúnya nap volt, nagyot buktunk – a jelen gondolatmenet erejéig maradjunk április 2-ánál: akkorra, négy év alatt szinte tökéletesen megvalósult egy, a kiötlés pillanatában semmilyen politikai háttérrel, anyagi vagy párttámogatással, ismertséggel nem rendelkező magánember terve, országos politikai stratégiája. Benne két polgármesteri győzelemmel, egy mozgalomszervezéssel, összellenzéki összefogással, előválasztással, húszezer szavazatszámlálóval, százezres március 15-i megemlékezéssel, amelyen a lengyel konzervatív Donald Tusk is beszédet mondott Orbán ellen. Ha annyira rossz vezető lennék, ez aligha jött volna össze.

Azért amikor olyan harcostárs, mint Kész Zoltán, szintén ön ellen fordul, az mégiscsak ezt mutatja, nem?

– Nem. Nem mondom, hogy jólesik, de olyan nagyon meg sem lep. Kész Zoli a brüsszeli gépen mutatott nekem egy kimutatást, hogy hogyan költsünk el egy általuk kínált szolgáltatásra nyolcszázmillió forintot. Nemet mondtam. Most komolyan: ha én agresszíven viselkedek, ha nem lehet velem beszélni, ha mindenkinél pocsékabb vezető vagyok, akkor ugyan miért kampányolt még ezután is fél évet mellettem? Ruff Bálintnak és Tóth Péternek még én könyörögtem az előválasztási kampányban, hogy jöjjenek, segítsenek. Akkor nem jöttek. Amikor aztán megnyertem azt a menetet és találkoztam velük, akkor is nagy örömmel vettem volna a segítségüket. Azt a felvetésüket, hogy a pártokkal forduljak szembe, kerüljem meg vagy hagyjam ki őket – ezt butaságnak tartottam valóban. Egy előválasztási küzdelem után nem letámadni kell a pártokat, hanem konszolidálni a helyzetet, hiszen a győzelem együtt lehetséges csak.

„Csúnya nap volt, nagyot buktunk.” Márki-Zay Péter beszédet mond a az Egységben Magyarországért eredményváró rendezvényén, a Városligeti Műjégpályán az országgyűlési választás napján, 2022. április 3-án (fotó: MTI/Illyés Tibor)

Nem úgy tűnt, hogy konszolidálni akar. Tavaly karácsonykor nyilvánosan, tévéstúdióban árulózta a pártok egyes tagjait. A saját vezetettjeit!

– Azzal a megszólalással nem szétvertem a kampányt, hanem amennyire lehetett, összetartottam.

Azzal, hogy akik részt vettek benne, azokat árulózta?

– Azzal.

Mégis hogyan?

– Úgy, hogy először is: bizonyos pártok befolyásos emberei tényleg árulók. Azzal tudtam őket valamelyest kordában tartani, hogy meglebegtettem ezt, a megnevezésük nélkül. Minthogy gyakran a leghangosabb ellenzékiekről van szó, számukra az egyetlen veszély az volt, hogy megnevezem őket és elkötelezett szavazóik előtt is kiderül, hogy ők valójában szándékosan tartják hatalomban Orbánt. Ezért mondtam ilyeneket – hogy ne akadályozzák a kampányt, vagy még inkább legalább a minimális szinten részt vegyenek benne.

Kik voltak árulók?

– Itt többnyire nem arról van szó, hogy Orbán diktálná nekik, mit tegyenek. Lehet vitatkozni tehát azon, jó szó-e ez rájuk, de én azokra is neheztelek, akik nem akarják leváltani a rendszert, csak úgy tesznek, mintha.

Ki volt ilyen?

– Gyurcsány Ferenc például már az elején beárazta a bukást. Nem számított arra, hogy nyerhet az ellenzék. Ennek megfelelően politizált. Mások is vannak, akik úgy tesznek, mintha le akarnák váltani Orbánt, pedig nem, abszolút nem.

A Jobbik egyik vezetője is elismerte nekem: az előválasztási kampányban végig abból kiindulva politizáltak, hogy a Fidesz úgysem verhető meg – igaz, ők az előválasztás végétől láthatóan már hittek a győzelem lehetőségében. Jakab Péternek ugyanakkor később is hiába könyörögtünk, hogy kampányoljunk együtt, nem volt rá hajlandó. Sokan nem is a változás reményéért, csak a parlamenti helyekért, a megszerezhető erőforrásokért vannak a politikában. Ahhoz például, hogy a Fidesz 12 év után is gyurcsányozással nyerjen, nem árt neki, ha tényleg ott van Gyurcsány Ferenc. Hogy ezt a hatást csökkentsük, sikerült elérnem, hogy Gyurcsány neve ne legyen ott a szavazólapon látható helyen, a lista tetején. Kérésemre belement abba is, hogy soha közös rendezvényen ne szerepeljünk, kettőnkről közös fotó ne készülhessen. Azt, hogy egyáltalán ne kampányoljon, nem kértem tőle, kéréseimet tehát betartotta, köszönet érte.

Akkor tanácsadói önt még nem értesítették arról, hogy létezik az úgynevezett Photoshop?

– Semmi kétségem nem volt afelől, hogy a fideszes művészek meg fogják alkotni a Márki-Zay–Gyurcsány-képet, de úgy voltam vele: ha a valóságban ilyen kép nincs, mégiscsak nehezebb lesz összegyurcsányozniuk. 2021 októberében éppen azért nyertem én az előválasztást, mert akkor még nem voltam összegyurcsányozva. Ezért lépett vissza végül Karácsony Gergely is a javamra: a mérésekből az látszott akkor, hogy Orbán ellen ő is, Dobrev Klára is veszítene, én viszont nyernék.

A tárgyalt időpillanatban az ellenzék 43-38-ra vezetett a mérésekben. Ön nemhogy nem nyert, ezt is sikerült történelmi mélypontra tornázni a vezetésével.

– Persze, hiszen azok a mérések még az összegyurcsányozásom előtt készültek. Tévedtem abban, hogy engem nem tudnak majd összegyurcsányozni. Négy óriásplakátkampány, a sokmilliárdos TV-, rádió-, print- és közösségimédia-kampány megtette hatását – fél év alatt ez az előnyöm elolvadt. Kiderült, hogy bárki összegyurcsányozható.

Akkor mégiscsak jobb döntés lett volna olyan jelöltet választani, aki már eleve össze van gyurcsányozva, de legalább abstart van kampánycsapata és képes összefogni a hadakat?

– Erről a választók döntöttek. Egyrészt. Másrészt Dobrev Klára mellé az előválasztási kampányban csupán Gyurcsány Ferenc állt oda. Engem viszont a Momentum, az MSZP, Karácsony Gergely, minden korábbi miniszterelnök-jelölt, számos kisebb párt, valamint a civilek is támogattak. Mitől lett volna tehát Dobrev Klára integratívabb személy nálam? Az ő jelöltségével talán megmaradtak volna a Jobbik-szavazók a táboron belül? Kötve hiszem. Még a budai körzeteket is elbukta volna az ellenzék – azok éppen azért lettek meg, mert nem Dobrev Klára volt a jelölt – és ezt személyes képességeinek elismerése mellett mondom. Egyébként az egész országban, minden körzetben rosszabbul szerepelt az ellenzék, mint ha összeadjuk a négy évvel korábbi szavazataikat. A Fidesz pedig 106-ból 102 körzetben jobban szerepelt, mint 2018-ban. Melyik is volt az a négy körzet, ahol rontott a kormánypárt?

Hajnal Miklós és Orosz Anna budai körzetei, meg Tordai Bencéé… Melyik a negyedik?

– Itt ülnek éppen. Hódmezővásárhely.

De itt Lázár János nyert, nem ön!

– Igen, de szavazatokban és százalékban is kevesebbet szerzett, mint négy éve. Márpedig ilyen körzet csupán négy volt a 106-ból. A rendkívül aktívan kampányoló győztes ellenzéki Jámbor András körzetében például a Fidesz jobban szerepelt, mint négy éve, az ellenzék meg korábbi önmagához képest 8 százalékkal rosszabbul. Nálam a Fidesz gyengült önmagához képest és az ellenzék csak 5 százalékkal szerepelt rosszabbul, mint 2018-ban.

Mit akar ezzel mondani?

– Csak azt, hogy nem látom mitől lett volna jobb egy olyan jelölt, akinek a pártja az egyéni körzetekben is rendre a közös lista alatt teljesített. Meg azt, hogy nem látszik, hogy ez a jelölt vagy az a jelölt sokat számított volna.

„Azért nyertem én az előválasztást, mert akkor még nem voltam összegyurcsányozva.” Márki-Zay Péter az előválasztás megnyerése után a budapesti Anker közben 2021. október 17-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Vagy a receptjük volt rossz és ön jó vezető volt, vagy jó volt a recept, de ön elbaltázta.

– Az nem jutott még eszükbe, hogy amit megpróbáltunk, annak a műfaja: mission impossible – lehetetlen küldetés? Millió hibát vétettem a szerepléseimben, persze, de a recept jó volt – csak már nem hatásos arra a betegségre, amelyben az ország szenved. Olyan ez, mint amikor ajtók során keresztül kell kijutnod egy épületből, ahol minden ajtó zárva van. Kitalálod, hogy szerzel egy pajszert. Remek recept. Ki is nyitod vele az ajtókat sorban – aztán az utolsó ajtó már nem fából, hanem páncélból van. Lehetetlen pajszerral kinyitni. Ennyi történt. Volt egy térképünk, végigmentünk rajta – de a végén nem volt kijárat…

Szóval nem az ön hibája.

– De, természetesen. Hányadszor is szerzett most kétharmadot a Fidesz?

Negyedszer.

– Az előző három alkalommal is én voltam a jelölt?

Nem.

– Köszönöm.

Csakhogy a Fidesz most szerezte a legnagyobb kétharmadot!

– Ami gyönyörűen illeszkedik a trendbe: ebben a választási rendszerben mindig négy-öt százalékkal jobban szerepel a Fidesz, mint a megelőző választáson. 44-49-53 százalék. Ez tehát tendencia. S hogy mi az oka? Részben az, hogy Orbán minden ciklusban megszüntetett vagy elfoglalt valamit a nyilvánosság tereiből: bezáratta a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet, átvette a Hír TV-t, ahogy az Indexet is… Kampányra pedig mindig egyre többet költöttek, újabb és újabb technikákkal – CÖF-plakátokkal, Facebook-profilokkal, Megafonnal…

Ha így, akkor ideje elnézést kérni Gyurcsány Ferenctől, nemde?

– Miért is?

Ön április 3-án este ugyanazt a következtetést vonta le, amit ő az ön állítása szerint már tavaly: hogy a Fidesszel szemben nem lehet nyerni. Tehát neki volt igaza, ő építette helyes alapállásra a stratégiáját.

– Ennyiben igaza volt, igen. Mondjuk nem is tett meg mindent azért, hogy nyerjünk. Ahogy Jakab Péter sem. Ezek a pártok a hatpárti kampánystáb legfontosabb üzeneteit sem voltak képesek megosztani a saját felületeiken, a saját politikusaik felületein. Ami azért nonszensz. Pedig megígérték, amikor elengedtem a hetedik frakciót.

Nem járt volna jobban, ha leszedik önt kampány közben és valaki más vezetésével veszít az ellenzék? Most a pártok által kitúrt, nagy visszatérő civilként alapíthatna pártot, nem „politikai hullaként”.

– Az előválasztás győzteseként én nem futhattam el – de a pártok bármikor leszedhettek volna. Bármikor. Csakhogy miért is tették volna azok, akik amúgy sem láttak esélyt a győzelemre? Gyurcsány meg is mondta nekem négyszemközt: nem teszik meg nekem azt a szívességet, hogy leszedjenek. Már csak azért sem lett volna ennek értelme egyébként, mert a szóbeszéddel ellentétben, ami az én akarnok mikromenedzserkedésemről kerekedett, valójában a hatpárti csapat közösen határozta meg az irányt. A stratégiát, az üzeneteket, a háborúra való reakciót: ezeket mind egy csapat dolgozta ki, nem én. Én jártam az országot és kampányoltam.

Nem ön találta ki a fő üzeneteket? A háborúra való reakciót sem a mellényzsebéből húzta elő?

– Dehogy! Hogy mi Európában és a NATO-ban bízunk, hogy Putyin a gonosztevő, ez teljesen közös álláspont volt, nem az én magánszámom.

Kunhalmi Ágnes mintha mondogatta volna, hogy erről le kellene jönni.

– Ő volt az egyetlen, aki már néhány héttel a bukás előtt is mondta, hogy a putyinozás nem működik. Gyurcsány közben olyanokat posztolt, hogy „pocsék ember leszel vagy meghalsz”… Szóval nem, ezt tényleg nem lehet kizárólag az én nyakamba varrni. Nem én szerveztem a Wesley Clarkkal való beszélgetést sem, a tervezett Zelenszkij-videóhívást sem… Azzal már nem is értettem egyet a kampány végén.

Mert?

– Mert a vásárhelyi piacon folyamatosan kaptam már én is, hogy jaj, nem szeretnék, ha elvinnénk katonának a gyerekeket Ukrajnába meghalni. Nem a mi butaságunk volt az oka a kialakult helyzetnek, hanem a Fidesz gonoszsága, azt azért tegyük hozzá most is.

A Gulyás Mártonnál háborúügyben elmondottakat sem bánja?

– De. Mondjuk, ha visszanézik az egészet, látják, hogy nem mondtam mást, mint ami a közös álláspontunk volt: ha a NATO katonai segítséget ad Ukrajnának, azt mi is támogatjuk. Arról egyáltalán nem beszéltem, hogy magyar katonákat küldenénk oda: ilyen terv ötletszinten sem volt senkiben.

Aztán egy visszakérdezésre „nem” helyett azt mondta, hogy „igen”.

– Valóban. Hiba volt. Hiba volt bármi olyat mondani, amit ki lehetett forgatni. Ezt vállalom. Azt viszont továbbra is cáfolom, hogy ezen ment el a választás.

Az összegyurcsányozódáson ment el? A háború nem is számított?

– Dehogynem! Az összegyurcsányozásom sikere meghozta a győzelmet a Fidesznek, a háború kommunikációs kezelése pedig a kétharmadot. Csakhogy ezek ellen a hazugságkampányok ellen nem sokat tehettünk. Egy másik példával könnyű ezt megvilágítani. A katonák mellett ugyanilyen hangsúlyt kapott Orbánék kampányában, hogy elhitessék: elzárnánk a gázcsapokat. Soha ilyet nem mondtam. Négyszer kérdezett meg erről naponta a Fidesz-sajtó, mindahányszor elmondtam, hogy nem támogatjuk ezeket a szankciókat, az ország energiabiztonsága számunkra is kiemelten fontos. Ennek ellenére terjeszteni kezdték a hazugságot, és működött így is. Sms-eket láttam az általam egyébként normálisnak tartott Varga Mihály nevével aláírva, hogy „A Gyurcsány és Márki-Zay vezette baloldal követeli a gázcsapok elzárását”. Nem volt tehát szükségük hibára, rosszul megfogalmazott félmondatra sem, hogy minden csatornán terjesszék a hazugságaikat. Amelyeket elképesztő hatékonysággal terítettek.

„A putyinozás nem működik.” Márki-Zay Péter beszédet mond a budapesti orosz nagykövetség előtt 2022. február 24-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Amikor közölte, hogy önök egyszerre képviselik a kommunistákat és a fasisztákat – akkor azért lefagyott a kampánycsapat is. Az pedig nem a Fideszen múlt.

– Nyelvbotlás volt. Több fórumon elmondtam már jól azt a mondatot. Úgy szólt a gondolat, hogy Orbán egyetlen személyben volt már 40 év alatt minden, a kommunistától a fasisztáig, miközben nálunk viszont a pártok külön-külön képviselik saját értékeiket a szociáldemokráciától, liberalizmustól a konzervativizmusig, nem váltogatva, tehát sokkal hitelesebb ez a konstrukció. Azon a balatoni fórumon viszont kimaradt a mondat közepe, összecsúszott a két gondolat. Hibáztam. Nem papírból olvastam a szövegeimet, mint Orbán, aki még azt is olvassa, hogy Szijjártó Péter lesz a külügyminiszter.

Nem is bakizik. És van négy kétharmada.

– Így kell csinálni, igen. Régen ő is hadart és csapongott, de leszoktatták róla húsz éve.

Ötvenévesen akar még fejlődni ebben?

– Nincs ilyen tervem. Szórólapozástól a szemétszedésig, aláírásgyűjtéstől a tüntetésig bármit megteszek, ami rajtam múlik, hogy ez egy jobb ország legyen, de a miniszterelnökség nincs a terveim  között. Most sem volt szabad és demokratikus a választás, négy év múlva pláne nem lesz az.

Ezt belátta, aztán rögtön alapít is egy pártot. Logikus…

– Mert megígértem. Azért. Nem azért, mert úgy gondolom, hogy négy év múlva a választásokon majd le lehet győzni Orbánt. Nem lehet. Viszont az a sokezer ember, aki például civilként a mozgalomban dolgozik, megérdemli, hogy máskor ne érje hátrány arra hivatkozva, hogy még pártja sincsen. Ennyi.

Minden mindegy, tehát csinálhatunk akár pártot is?

– Így is nézhetjük. Unatkozik? Vegyen mosómedvét! Vagy alapítson pártot. Persze ez a jelenlegi pártoknak nem tetszik. A DK például mindent le akar uralni, el akarja foglalni a teljes ellenzéket – s ez Orbánnak sincs ellenére. Karácsony Gergő letámadása is ezt a célt szolgálja.

Karácsonyról még jó a véleménye?

– Maximálisan.

Ő azt mondta nekünk: nem biztos, hogy a választópolgárok rosszul döntöttek. Merthogy kormányzóképesség szempontjából gyatra volt az ellenzék.

– A Fidesz is rosszul kormányoz – de tény, hogy sikeresebben, mint a 2010 előtti kormányok. Románia már Orbán alatt hagyott el minket egy sor mutatóban, de Szlovákia vagy Lengyelország éppenséggel még a Gyurcsány-kormány alatt. Az oktatási eredményeink katasztrofálisak, de már 2005 óta romlanak folyamatosan – és akkor nem Orbán-kormány volt. Az egészségügy meg mindig katasztrofális volt. Az emberek ezt megszokták, s az alacsonyabb adót, a visszatérítéseket, a rezsicsökkentést, az árbefagyasztott termékeket, üzemanyagot látják főleg.

Szóval nem tudott volna jobban kormányozni Orbánnál?

– Dehogynem. Hosszútávú növekedési pályára lehetett volna állítani Magyarországot – a tudás, a program ehhez megvolt. Ha az a kérdés, meglett-e volna ehhez a politikai támogatás a pártok részéről… Na, akkor viszont Gergőnek igaza van. Hisztérikus rohamot kaptak egyesek az ellenzéki pártok soraiban már attól az ötlettől is, hogy a várólisták csökkentése érdekében tegyünk az állampolgárok számára ingyenessé – a TB által finanszírozottá – bizonyos magánegészségügyi ellátásokat – holott ilyen ma is van. Komplett pártok ellenezték ezeket a terveket.

Karácsony mondta azt is, hogy elitista volt a szövegük. Egészségügyi Minisztériumot hiányoltak ahelyett, hogy a falusi háziorvos hiányával kampányoltak volna, például.

– Biztos így van. Kunhalmi Ági és több másik ellenzéki pártvezető sokkal bátrabb, populista ígéreteket javasolt a közös programba. Tény, hogy én ellenálltam, de elég jó érvem volt: az előző három kétharmad sem azért jött össze, mert az MSZP nem ígért eleget. Eleget ígért. Most pedig októbertől áprilisig a GDP 8 százalékát szórta ki a Fidesz a kampányban. Mi ehhez képest néhány populista ígéret? Ezalatt az idő alatt ráadásul feloldották a Covid-lezárásokat, plusz irdatlan kampányt folytattak: 25 ezer óriásplakátot pakoltak ki. Mi tizedennyit tudtunk. Olyan adatbázisuk volt, amilyen számunkra elképzelhetetlen.

Hódmezővásárhelyen hogy nézett ez ki?

– Két és fél évvel ezelőtt, amikor több szavazatot kaptam, mint most, 2200 fős adatbázisunk volt. Most nyolcezer fős. Közben azonban Lázár János csapata a komplett választói névjegyzéken ment végig akár többször is. Fizetett aktivistákkal, nem helyiekkel, hanem állítólag pestiekkel és erdélyiekkel, de házról házra mentek. Az idősek otthonában 150-en szavaztak le a Fideszre, csak ketten rám. A helyi szegregátum lakói, akiknek a felzárkóztatására rengeteget költött a város az irányításommal, simán leszavaztak Lázárra – utólag jutott csak el hozzám, mit terjesztettek a körükben.

Mit?

– Azt, hogy meg fogjuk emelni a lakbérüket a most felújított, hőszigetelt lakásaikra. A makói romáknál meg jobbikos fasiszta voltam. Testre szabott hazugságokkal járták az utcákat, mindenkiről tudták, mivel lehet elvinni az urnához. Egy vásárhelyi barátomhoz is becsöngettek – konkrétan a makói polgármester. Idejött kopogtatni. A haveromról tudták, hogy nem fideszes, az édesanyjáról is, úgyhogy csak a harmadik lakót keresték. Róla nem volt információjuk, hát rárepültek, hátha. Ennyire szisztematikusan végezték a munkát és mindenhol pont azt a hazugságot terjesztették, amiről tudták, hogy ott hatni fog. Elképesztő erőforrásokat használtak. Ezzel mi nem tudtuk felvenni a versenyt. Esélytelen volt a küzdelem.

Ha így látja, akkor miért is járul hozzá a demokrácia látszatához egy új párt alapításával?

– A Horthy-rendszerben egyetlen percig nem volt esélyük az ellenzéki pártoknak a győzelemre. Ettől még léteztek és politizáltak. Voltak tehát már ilyen korszakok. Én azonban az országos politizálásnál fontosabbnak tartom Hódmezővásárhelyet. A parlamentbe is ezért nem ültem be.

Pedig akkor két évvel tovább, 2026-ig lett volna állása.

– Csakhogy van itt vagy száz ember a városban, akiket szélnek eresztenének, ha én elhagynám a várost, és a Lázár János által utódomként emlegetett öt nő egyike megnyerne egy időközi polgármester-választást. Ezekért az emberekért pedig felelősséggel tartozom.

Akkor nem is az a terv, hogy a most alapítandó civilek pártja két év múlva az EP-választásokon szerez egy mandátumot önnek, hogy Brüsszelben folytathassa 2029-ig?

– Nem. Maradnom kell és indulni is fogok a 2024-es polgármester-választáson.

Túl jó esélyei nincsenek.

– Egyelőre talán nincsenek: az újabb Fidesz-kétharmad, valamint Lázár János miniszteri kinevezése megkavarta a viszonyokat helyben is.

Hogyan?

– Már eddig is voltak, akik inkább engedelmeskedtek neki, mint nekem. Tőle félnek, tőlem nem. Ugyanakkor: két és fél évre lehetetlen előre látni. Ki tudja, milyen lesz akkor a Fidesz népszerűsége? A gazdasági helyzet kezelése nem lesz leányálom, még Orbánnak sem. Előállhat tehát olyan helyzet a ciklus közepére, amelyben sokkal nagyobb eséllyel indulhatnak majd az ellenzékiek a polgármesterségért.

Csakhogy az összellenzéki párttámogatást sem tudja majd maga mögött – ez már most borítékolható.

– Ez is igaz. Könnyen előfordulhat, hogy lesz olyan baloldali párt is, amely indít majd ellenem jelöltet. A Fidesz segítségével a Mi Hazánkot is tovább erősítik majd. Szóval a helyzet nem könnyű, de ezt a küzdelmet a város és a vásárhelyiek érdekében nem adhatom fel – a tisztesség, a becsület kívánja így.  


Nyitóillusztráció: Kohut András

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: Interjú