Itt a friss Tiborcz-mérleg: a százmilliárdosok ligájába igazolt a kormányfő veje

Bódis András
| 2022.03.29. | sztori

Elképesztő vagyonfelhalmozási hajrát bonyolít a választások előtti utolsó hetekben Tiborcz István. A 2013-ig Simicska Lajos árnyékában, majd átláthatatlan cégek rejtekében működő vállalkozó bő négy éve építi önálló üzleti karakterét és a BDPST-márkát. Nemrég még eseményszámba ment, hogy megvett egy-egy régi házat, szállodának való ingatlant, a minap viszont már bankpiaci szereplővé avanzsált a NER-elitet és Gattyán Györgyöt kiszolgáló Gránit bekebelezésével – frissen szerzett alapkezelője pedig 460 milliárd (!) forintnyi befektetést menedzsel. Ez persze nem mind az ő vagyona, de az biztos, hogy a százmilliárdosok ligájába tartozik. Magánérdekeltségei mostanra 77 milliárdra rúgó adósságállományt görgetnek, Tiborcz mégis szüntelenül megy előre (nem hátra) – mintha tudná, hogy kiapadhatatlan „malacperselyek” segítik majd a hitelei törlesztését.

A mostani Ukrajna-ellenes agresszió hatására sok-sok ország tesz arról, hogy Vlagyimir Putyin kedvenc oligarchái ne élvezhessék a jachtos-magánrepülős csillogást. Noha a magyar politikai vezetéssel lényegében egy tulajdonosi körbe tartozó „nemzeti nagytőkéseket” nem fenyegetik hasonló nemzetközi szankciók, azért az ő életük sem csak játék és mese. A szomszédban zajló háború ugyanis bizonyította: létezik olyan helyzet, amelyben hirtelen relativizálódik a „sérthetetlen” kaszt magántulajdonának szentsége. Ezért is érthetetlen, hogy az Orbán Viktor lányával házastársi vagyonközösségben „működő”, tehát a miniszterelnökhöz a lehető legközelebb álló Tiborcz István miért írat újabb és újabb ingatlanokat, szállodaprojekteket, bankot és alapkezelőt a saját, illetve cége, a BDPST Group nevére. Pláne, hogy a nagybevásárlások forrásának eredetéről nem beszél transzparensen a kormányfő veje (értsd: minden üzleti titok) – így az újságírók is vállalati mérlegekből, cégbírósági feljegyzésekből, tulajdoni lapok alrovataiból, a hitelbiztosítéki nyilvántartásból próbálják megérteni a „matekot”, ám a számokból valahogy nemigen lehet kiolvasni a valóságot.

Konkrétan: ahogy az alábbi gyűjtésünkből és táblázatunkból látható, Tiborcz saját érdekeltségeit már 76,8 milliárd forintnyi banki adósság terheli – a nem az ő vagy a BDPST nevén lévő, de hozzá mégis nagyon-nagyon közel álló cégek kölcsöneit pedig 55,56 milliárdra kalkuláltuk az általunk elérhető dokumentumok alapján.

Ez mindösszesen bő 132 milliárd forintnyi visszafizetendő hitelt jelent, melynek háromnegyedét a Mészáros Lőrinc formálódó bankholdingját alkotó MKB–Takarék–Budapest Bank-trió biztosította. A maradékot pedig a Tiborcz István által most megvett Gránit Bank, valamint az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank.

A felcsúti érdekkörtől, a családtól és a kormányzattól független finanszírozóknak tehát esélyük sincs a „kölcsönök hercegénél”, utóbbi pedig úgy vásárol, mintha nem lenne holnap – vagy legalábbis mintha nem lenne brutálisan eladósodva. Bár a Gránit és a Diófa Alapkezelő nyilván alkalmas a „pénztermelésre”, a Tiborcz-féle futó óriásfejlesztések (Hotel Dorothea és Adria-palota a pesti belvárosban, más hazai és külföldi szállodafelújítások és egy svábhegyi szabadidős komplexum kialakítása) viszont emésztik a forrásokat, ráadásul az üzletember nagyságrendekkel több érdekeltséget vesz, mint amennyit a likviditása érdekében elad. A számokból nemigen következhet más, csak az, hogy a Mészáros-kitettség Tiborcz számára édes terhet jelent, és valahol kell lennie valakinek, aki valamikor ezt az egész lufit stabilizálja. A legrosszabb esetben bedőlnek szépen a hitelek, és minden a közpénzekkel „megtámasztott” kolléga bankjára száll (azaz marad körön belül).

Tiborcz István újdonsült bátorsága azért is szembeötlő, mert korábban kifejezetten szégyenlősnek tűnt az üzletben. 2015-ben például deklaráltan azért szállt ki az uniós finanszírozású közvilágítási pályázatokon taroló – egy ideig Simicska Lajossal közös – Elios Innovatív Zrt.-ből, illetőleg a keszthelyi Balaton-parton érdekelt Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft.-ből, hogy ne lehessen közpénzfelhasználáson kapni. Később körülbelül ugyanezzel a körítéssel adta el a tőzsdei Appeninn Holding Nyrt.-ben lévő részesedését is (de persze végül nem került messze tőle ez az egység sem). Közben pedig a miniszterelnök keleti barátaival (Adnan Polattal és a néhai Ghaith Pharaonnal) bizniszelő BDPST-ben sem volt hajlandó felfedni a tulajdonosi mivoltát – csak a Heti Válaszban megjelent cikkeink hatására jött ki a fényre 2017-ben. Ma már viszont büszke nagyvállalkozó, banktulajdonos és alapkezelő, a NER-elit egyik prominense, akinek nem fáj, ha a kormányzat nemzetgazdasági szempontból kiemeltté minősíti a beruházásait. Nézzük tehát, mit vett magához hivatalosan is Tiborcz az elmúlt bő négy esztendőben, s különösen az utóbbi hónapokban! (A lajsrom után pedig a hiteltáblázatot ajánljuk szíves böngészésre.)

1. Gránit Bank. Tiborcz István a napokban jutott többlépcsős tranzakciósorozat keretében a pénzintézet 43 százalékához a TiberisDigital Kft.-n keresztül, de a szavazati joga ennél elsöprőbb lesz – egy stratégiai kérdésekre szóló vétójogot biztosító különleges részvényt pedig a Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Kockázati Tőkealap kapott. Utóbbiról sokan úgy tartják, a magyar állam leágazása, de valójában már nem: kezelője ugyanis a Széchenyi Alapok Zrt., melynek tulajdonosa a Rudolf Kalman Óbudai Egyetemért Alapítvány. Ez pedig nem más, mint a KEKVÁ-k, vagyis az államból kihasított fideszes vagyonkezelő szervek egyike (melyet Varga Mihály vezet). A korábbi Gránit-főtulajdonos, Hegedűs Éva anno MKB-hitelből vette a részvényei zömét – ez a tartozás tehát most Tiborczra szállt, aki további 4 milliárd forintot is szerzett Mészáros Lőrinc bankjától, így a miniszterelnök veje ezen az ágon összesen 13,86 milliárddal tartozik a felcsúti potentátnak. A Gránit egyébként évek óta a NER-elit egyik finanszírozási központja – innen jutott mannához Garancsi István kaszinós érdekeltsége, Habony Árpád baráti köre, ez a bank fogadta a pénzintézeti csőd elől menekülő Matolcsy-fiú cégeit, a Fidesszel is szövetséges szocialista exkincstárnok, Puch László társaságait, továbbá a Sberbank-zárásból gyorsan ocsúdó elitmilliárdosokat. Bónusz: a hazai felvilág luxustársasházában, az Elysiummá alakított rózsadombi volt SZOT-szállóban tömegesen vásárolt fel lakásokat Gattyán György vállalatcsoportja – ezeket, mint megírtuk, ugyancsak a Gránit jelzálogjoga terheli. A pénzintézet egyébként régi stratégiai szövetségese a Megoldás Mozgalom listavezetőjének: az általa birtokolt Kodolányi János Egyetem tavaly együttműködési megállapodást is kötött a bankkal.

2. Diófa Alapkezelő. Tiborcz nemrég ezt az intézményt is megvette a Gránit Bank mellé.

A Diófa alapjaiban 360 milliárd forintnyi vagyon „nyugszik”, de a cég által menedzselt befektetések összértéke meghaladja a 460 milliárdot.

A Diófa kezeli a SZOT–Elysium-házban lévő, különböző pénzügyi alapok mögé „dugott” Gattyán-hajlékokat, valamint több exkluzív óriásingatlant: például a budai MOM Parkkal szemközti – az alábbi képen is látható – Alkotás Pointot, az Infopark és a Váci úti irodafolyosó egyes épületeit, az Üllői úti Shopmark plazát, az ország Zone nevű bevásárlóparkjait, illetve egyéb logisztikai létesítményeket. Mindez tehát nem közvetlenül Tiborczé, de immár az ő Diófája dönt a sorsukról, és az általa itt kezelt alapokban akár neki is lehet részesedése. Pláne, hogy két – tulajdonosrejtegetésre „szakosított” – magántőkealap is tartozik a portfolióba: a Nivala és a Főnix. Előbbi egy állami turisztikai milliárdokat is emésztgető hévízi ötcsillagos szálloda felhúzásában érdekelt, utóbbi pedig Garancsi Istvánnal párban építkezik a Városliget szélén (a Dürer Befektetési Kft. nevű közös cég égisze alatt) egy nemzetgazdasági szempontból kiemeltté nyilvánított projekten. Ugyancsak a Főnix résztulajdona az a Prestige SL Asset Holding Zrt., amely Szlovéniában tervezett privatizálni egy teljes idegenforgalmi láncot, de sikertelenül. A Diófa Alapkezelő befektetési jegyeit egyébként jelenleg a Mészáros-féle bankholding Takarék-csoportja és MKB-ja forgalmazza.

3. BDPST Group. Tiborcz István saját, zöldmezős vállalkozása is sorra gyűjti az értékesebbnél értékesebb ingatlanokat; legutóbb egy Mészáros Lőrinctől származó mátraházai „lifestyle” szálló és két ausztriai síhotel pottyant bele a kiskosárba. Továbbá egy belpesti, Dorottya utcai szálloda – kőhajításnyi távolságra a leendő, szintén általa fejlesztett, nemzetgazdaságilag kiemelt Dorothea-óriáshoteltől. Valamint a Szabadság térre tekintő volt Iberostar-szálló, amely az ugyancsak hozzá tartozó Adria-palotától van néhány lépésnyire. És ha már Tiborcz átmenetileg úgyis Marbellára költözött családjával, a spanyolországi Costa del Solon is lett hirtelen egy négycsillagos intézménye. Persze csak a többi meglévő mellé, amelyek között turai kastélyszállót, Andrássy úti butikhotelt, Tokaj-hegyaljai kúriát, svábhegyi szabadidős komplexumot, illetve budai vári és zöldmáli lakóérdekeltségeket is találhatunk.

+1: Tiborcz Istvánhoz nagyon közeli naperőművek, hulladék-gazdálkodók. Sok olyan nagyvállalkozó vagy „nagymenő” akad az országban, akiket a sajtó gyakran köt Tiborcz Istvánhoz. Ilyen például bizalmas ügyvédje, Hamar Endre, Czéh-Tóth Márk pécsi szállodás, Paár Attila éptőipari gigász, a hozzá hasonló súlyú Balázs Attila, a náluk kisebb ász Szeivolt István, az Equilor-főnök Szécsényi Bálint, valamint a fent említett szlovéniai kalandozáshoz csatlakozó Komonczi Zsolt. Ám ők alighanem akkor is lennének valakik, ha nem ismernék a kormányfő vejét. Akad viszont három strómangyanús, általunk korábban már „körberajzolt” alak, akiket aligha jegyezhetnénk a „sztártőzsdén” a Tiborcz-kapcsolat nélkül: bizonyos Dicső Lászlóról, Sájer Gáborról és Figura Ferencről van szó. Ahogy már megírtuk, ez a csapat közösen kezdett naperőmű-beruházásokba Szabolcs-Szatmár-Beregben, majd egyikük-másikuk feltűnt Veszprém, Békés, Baranya, Vas és Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések szolárparkjai körül, és nem mellékesen: a kormányfő török barátjától, Adnan Polattól átvett energetikai létesítményeknél is. E napelemes projektek végső haszonhúzója – több cégátrendezés után – egyre inkább a Central European Opportunity Magántőkealap (CEOM). Ezt az egységet pedig az Equilor Alapkezelő Zrt. menedzseli, amely társaság persze egy fedél alatt üzemel a BDPST Grouppal a Pasaréti úton – a fent már említett Szécsényi Bálint vezetésével. Ugyanennek a CEOM-nak nemrég lett egy hulladékgazdálkodás-fókuszú érdekeltsége is: a korábban inkább csak Békéscsaba környékén aktív, de nemrég a neves debreceni Éltex Kft.-t is benyelő Global Refuse Holding Zrt.

Banki terhek Tiborcz István saját érdekeltségein

Banki terhek a Tiborcz Istvánhoz nagyon közeli cégeken

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>