Van remény! A későbbi hullámok egyre enyhébbek lesznek a biológus szerint
Az egy éve tartó intézkedések nélkül már akár a százezredik halottunkat is eltemettük volna, a megmentett életekre pedig gondolnunk kell a mostani, legsúlyosabb harmadik hullám közepette is – írja a Válasz Online-nak küldött kommentárjában Müller Viktor elméleti biológus. Az ELTE TTK dékánhelyettese szerint bár a Covid szezonális fertőzésként velünk maradhat, már a következő hullám is szelídebb lesz a mostaninál. Már ha nem bízzuk a természetre az immunizálást, és beoltatjuk magunkat.
A felfelé kúszó halálozási számok, a járvány egymásba érő hullámai és a folyamatosan felbukkanó újabb és újabb vírusvariánsok hírei mellett nehéz megőrizni a reményt. Ránk nehezedik a karantén, nem látjuk még a végét, és az értelmét sem látja mindenki, hiszen így is milyen sokan meghaltak már.
Ne feledkezzünk el az érem másik oldaláról. Az elvesztett életek mellett gondoljunk a megmentett életekre is. A koronavírus alapváltozatának akadálytalanul terjedő járványa az óvatosabb becslések szerint is a népesség 0,5-1 százalékát elpusztítaná. A harmadik hullámért felelős „brit” variáns ennél is magasabb halálozással jár. Nem túlzás azt gondolni, hogy védekezés nélkül a járvány már 70-80 ezer áldozatot szedett volna Magyarországon, de talán már a százezredik áldozatot is temetnénk. Az intézkedések nélküli halálozás túlnyomó részét egyelőre sikerült elkerülni. A megszorítások, a szabályokat betartó emberek, és mindenki, aki a szabályokon túl a mindennapi döntéseivel tett azért, hogy lassítsa a fertőzés terjedését – életeket mentett.
Sajnos ez azt is jelenti, hogy sok még a vesztenivalónk: a járvány még nem tombolta ki magát, a népesség jelentős része továbbra sem védett. Muszáj folytatnunk a védekezést.
Meddig kell folytatnunk, most már örökké így fogunk élni? – kérdezik sokan. Nem jó hír, hogy a vírus némely új variánsa hatékonyabb terjedőképességet szerezve indított új járványhullámokat a világ több részén, más mutánsoknak az alapváltozat ellen kialakuló immunválasz hatása alól sikerült – legalább részben – kibújniuk. Mégis van – tudományos tényekre alapozott – remény arra, hogy a járvány későbbi hullámai már kisebb halálozással fognak járni. Ahogy a nátha és az influenza évről évre visszatérnek az őszi-téli időszakban, az új koronavírus is örökre velünk maradhat szezonális kórokozóként. De a fertőzések és az oltások nyomán kialakuló immunitás – ha a(z újbóli) fertőződés ellen nem is tud életre szóló védettséget biztosítani – a súlyos betegségtől bizonyosan meg tud majd védeni minket. A vírus evolúciója folyamatosan „gyártja” az újabb variánsokat, de az immunrendszerünk is folyamatosan tanul: idővel megtanulja a vírus közös, nem változó vonásait felismerni, és
ha a variánsok bizonyos vonásaikban különböznek is, ez az általános védettség arra elegendő lesz, hogy a fertőzések lefolyását lényegesen megszelídítse.
Amikor a visszatérő influenzajárványokat hozzuk fel (lehangoló) példaként, ne arra figyeljünk, hogy ez a vírus néhány évente meg tud betegíteni minket, hanem arra, hogy a túlnyomó többségünket nem öli meg. A huszadik század elején az izolált bennszülött közösségekbe először eljutó influenza egyes területeken a lakosság 20 százalékát is elpusztította, míg Európa nagy részén, ahol az influenza már akkor is visszatérő vendég volt, még a legsúlyosabb ismert influenzajárvány, a spanyolnátha halálozása is 1 százalék alatt maradt. A szezonális influenza halálozása ennek is töredéke. Vagyis az influenza esetében – és ez általános alapelvnek tekinthető – a korábbi változatok elleni, ismételt fertőzésekkel megerősített immunitás jelentős védettséget biztosít egy új törzs megbetegítő képessége ellen is.
Talán az új koronavírus ellen sem vagyunk teljesen védtelenek, hiszen a „szokványos” náthák egy részét is koronavírusok okozzák – ezek azonban jóval távolabb állnak az új koronavírustól, mint amekkora különbség az influenza különböző (akár pandémiás) törzsei között megfigyelhető. Így az a legvalószínűbb, hogy az immunrendszerünk szinte a nulláról kezdte az ismerkedést az új kórokozóval: az első változatával való találkozás rövidebb távú és szűk védettséget, a többszörös (többféle változattal való) találkozás minden várakozás szerint hosszabb életű és tágabb védettséget fog adni. Arra, hogy ez viszonylag gyorsan bekövetkezhet, reményt ad, hogy a vírus „dél-afrikai” variánsának fertőzése egy friss tanulmány szerint az alapváltozat és a „brazil” változat ellen is védettséget biztosít.
A folyamatot pedig nem kell a „természetre” bíznunk: az védőoltásokkal jelentősen gyorsítható. A jelenleg terjedő „brit” variáns ellen a védőoltások első generációja jó védelmet nyújt, mivel ez a változat az immunválasz szemszögéből nézve szerencsére az alapváltozathoz nagyon hasonló. Jó esetben az első beoltottság a következő járványhullám idejére és vírusváltozatára vonatkozóan is elegendő védettséget biztosít majd a súlyos betegség ellen, a védettség megerősítését pedig ebben az esetben az enyhe tünetes fertőzések biztosítják majd (újraoltani pedig csak a gyengébb immunrendszerű, veszélyeztetettebb csoportokat kell). Rosszabb esetben még egy-két körben érkezhetnek olyan variánsok, amelyek ellen új immunizálás kell – de a világszerte felpörgetett oltóanyaggyártás meg fog tudni birkózni ezzel a problémával, ha kell, akkor az új variánsok ellen frissített vakcinákkal.
Szinte biztos, hogy a járvány jelenlegi hulláma a legsúlyosabb, a későbbi hullámok egyre enyhébbek lesznek. A vírus evolúciója még tartogathat egy-két meglepetést, de a legrosszabb esetben is csak elodázhatja, megállítani nem tudja a javulást.
Érdemes volt, és továbbra is érdemes áldozatot is hozva kímélni az életeket – akit a mostani hullámon sikerül átmentenünk, már jó eséllyel nem a koronavírus áldozata lesz. És persze ceterum censeo: aki még nem tette, regisztráljon az oltásra. Ne bízzuk a „természetre” az immunizálást: az orvostudomány sokkal kíméletesebb eszközökkel dolgozik.
Nyitókép: AFP/Tiziana Fabi
