A láthatatlan COVID-krízis, amire nem lesz vakcina [HetiVálasz 46]
A járvány és a rendkívüli helyzet állandósulása nemcsak gazdasági és politikai, hanem lelki kríziseket is okoz, és erről beszélünk a legkevesebbet. A vírus március óta fejre állította a rendet Európában is, óriási változásokat okozva sok millió ember (magán)életében, ezek következményeire pedig nem lesz semmilyen vakcina. Hogyan maradjon talpon, aki úgy érzi, megborult körülötte a világ? Segítő szakember beszélgetőtársaink szerint a kulcs: a szabadság megtalálása. A Válasz Online hetente jelentkező podcastja, a HetiVálasz vendége ezúttal Kató-Bellavics Ágota és Kató Csaba.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Régóta szerettünk volna egy podcastadást, ami megszakítja kicsit a heti darálót, és úgy foglalkozik aktuális témával, hogy közben – fogalmazzunk úgy – lélekre megy. Március óta a COVID-helyzet miatt a modern történelmünkben nem látott változások következtek be az emberiség, azon belül is elsősorban a nyugati ember létmódjában, és ennek egyelőre alig feltárt lelki következményei vannak. Erről beszélgettünk Kató-Bellavics Ágota mentálhigiénés szakember-lelkigondozóval és Kató Csaba coach-diakónussal.
Néhány idézet a műsorból
Kató-Bellavics Ágota: „Akkor tudunk komfortosan létezni, ha vannak fix pontok az életünkben. A járványhelyzet pedig bizonytalanságokat okoz: van, ahol felőrli a fix pontokat. És a bizonytalanhoz nagyon nehéz kialakítani a hozzáállásunkat. Nagyon sokan, úgy látom, talajvesztettek lettek, mert nem tudják, hogy mihez viszonyítsák az életüket, a jövőképüket. Akinek nincs az életében stabil közösség, stabil kapcsolatok, erőforrások, annál sok szorongás, akár leépülés is következhet.”
Kató Csaba: „A rendkívüliség állandósulásával a járványhelyzet egyértelműsített valamit, ami a kultúránknak egy ideje már része volt. A gazdaság és a szervezetek világában legalábbis én régóta ezt látom: bizonytalan, beláthatatlan, tervezhetetlen környezetben élünk – a szervezetfejlesztésben ezt hosszú ideje tényként kezelik. Olyan világban élünk, amely annyira összetett és annyira gyorsan változik, hogy klasszikus eszközökkel már nem lehet egy szervezetet menedzselni. Ki mer ma 5 évre tervezni? A nagy kulcsszó ez lett: rugalmasság. Én úgy látom, hogy eddig is ebben éltünk, most pedig bekövetkezett valami, ami egyértelműsítette ezt. Az élet egyik legfontosabb kérdése az: ha nem így, akkor hogyan lehet másként? Ennek megválaszolásához nem szabad eltolnunk magunktól a felelősséget.”
Kató-Bellavics Ágota: „Eszembe jut Virginia Satir amerikai pszichológustól egy gondolat: az emberek rengeteget várhatnának az élettől, de nagyon sokan csak elviselik az életet. Ha csak túlélem, elszenvedem, akkor passzív vagyok. Ez az egyszerűbb út: valaki oldja meg helyettem. A járványhelyzet közepette is tudatosítani kell: nekem is van szabadságom, nekem is van felelősségem.”
Kató Csaba: „Egyfelől a járványhelyzet felerősíti az individualizálódást, az elszigetelődést, de felerősíti az igényt arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. És keressünk valamilyen módon közösséget – mert különben a túlélési esélyeink csökkennek.”
Kató-Bellavics Ágota: „Nagyon sokan úgy léteztek eddig, hogy egy külső rendszer működtette az életüket és az időkeretüket: iskola, munkahely, edzés stb. Nem is nagyon gondolkodtak azon, hogy ebből mi az ő részük. Most pedig, hogy sok dologra a járvány miatt nincs lehetőség, ki kell alakítani, hogy mi az ember ritmusa. Hogy ne az idő uraljon minket, hanem mi uraljuk az időt.”
