„El tetszett téveszteni a házszámot!” – válasz az Erdő Péter bíborosnak írt nyílt levélre

·2019.10.21

Vitaindítót közölt a Válasz Online náhány órája, amelyben Bajzáth Gabriella Erdő Péter bíborosnak írt nyílt levele is megtalálható volt. A vidaindítás olyan jól sikerült, hogy már meg is érkezett az első reakció: Gulyás Balázs szerint a szerző hibázik, amikor kormánypárti politikusok helyett egyházi vezetőket vesz célba a politika és a kereszténység ütközése esetén. A publicista szerint igenis lehetséges valódi kereszténydemokrata politika, 2019-ben is.

Ifj. Surján Lászlóné Bajzáth Gabriella megjelentetett egy nyílt levelet a Válasz Online-on, amelyre muszáj válaszolnom. Muszáj, hiszen a téma évek óta vesszőparipám. És muszáj, mert ahelyett, hogy örülhetnék, amiért mások is felismerték, amit hosszú évek óta hangoztatok, tudniillik, hogy a Fidesz és kapcsolt része, a cinikusan kereszténydemokratának nevezett Néppárt már egyáltalán nem konzervatív, nem jobboldali, és különösen nem keresztény, azon kell bosszankodnom, hogy az eredeti cikk szerzője nem a Fidesznek és KDNP-nek címezi politikai pamfletjét, a fókuszt ehelyett a farizeus, tényleges bűnöket elkövető kormánypártokról Erdő Péter bíboros, prímás felé fordítja. Aki ráadásul nem is illetékes. Még az egyházon belül sem. Ha a szerző mindenképpen ragaszkodik eredeti, szerintem téves koncepciójához, és egyházi vezetőnek akarta címezni írását, akkor azt Veres Andrásnak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének, győri püspöknek kellett volna címeznie – nem a bíborosnak.

Kereszténység és politika: „Ne hallgassunk tovább!” – vitaindító egy levél nyomán | Válasz Online

A mögöttünk hagyott választási kampány mérföldkőnek számít az úgynevezett keresztény középosztály és a politika viszonyában. Ennek jele volt már az is, hogy nyílt levél írására ragadtattuk magunkat, amikor a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke meggyőződésünk szerint keresztény emberhez méltatlan módon nyilatkozott meg a Borkai-ügyben.

Bajzáth cikke igen csalárd eszközökkel dolgozik, és éppen a többek között általam is, a Fidesz képmutató mivoltának bemutatása érdekében indított hadjáratot kérdőjelezi meg. Hiszen azt sugallja: a politika szükségszerűen nem becsületes, nem lehet a politikán számon kérni keresztényi elveket, így felesleges is.

A borkaizáson felháborodott keresztények jogos dühét a cikk a keresztény vezetők ellen igyekszik fordítani, amikor nem a borkaizást kéri számon, hanem a borkaizástól való elhatárolódást.

A szerző állítása, hogy a politika már csak ilyen, nem tudunk ellene tenni, piszkáljuk inkább az egyházi vezetőket. Pedig a politika bűneit nagyon is a politikusainkon kell számon kérnünk (persze egy választópolgári önvizsgálat sem volna minden haszon nélküli), ők azok, akik mindent megrontottak. Bajzáth cikke arra is alkalmas, hogy egy későbbi, valódi keresztény-konzervatív politikai alternatívát bagatellizáljon. „Mit akarnak már megint ezek a kereszténydemokráciával, hát nem megmondtuk, hogy az nem egyeztethető össze a politika világával?” A kereszténydemokrácia még 2019-ben is, nagyon is összeegyeztethető volna a politikával, egyszerűen csak komolyan kellene gondolni. Nem vizet prédikálni és bort vedelni. Nem csupán szövegelni róla, hanem megélni.

A vitakultúra része, hogy ha kérdést teszünk fel valakinek, akkor nem írjuk le előre az általunk elvárt választ. Bajzáth Gabriellának a levelét nem a bíborosnak, hanem sokkal inkább a miniszterelnöknek, de különösen a KDNP képviselőinek kellett volna címeznie. Miért kellene a katolikus egyházat lehúzni abba a mocsokba, amelyet a Fidesz–KDNP teremtett? Az egyháznak nem feladata dagonyázni a politika szennyében.

 

Nyitókép: Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes (b) és Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti képviselője az Országgyûlés plenáris ülésén 2019. október 21-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Ha fontosnak tartja a Válasz Online munkáját, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: vélemény