Megvan a bizonyíték: nem Őszöd volt a Gyurcsány-korszak legnagyobb botránya – Válasz Online
 

Megvan a bizonyíték: nem Őszöd volt a Gyurcsány-korszak legnagyobb botránya

Bódis András
| 2019.04.17. | Nagytotál

Az elmúlt napokban, hetekben két iromány is előkerült, amely igazolja: a Bajnai-kormány legnagyobb kihívása nem a „gazdaság rendbetétele”, hanem a nyugati szövetségi rendszerünk újjáépítése lehetett. Az egyik dokumentum az úgynevezett kémügy vádirati tényállása, a másik pedig egy könyv a 2009–2010-es válságkezelésről. Ami biztos: Gyurcsány Ferenc idején EU-s szakembereknek álcázott moszkvai titkosszolgákat engedtek be a magyar nemzetbiztonság központi objektumába (és erről az amerikai társszervek is értesültek), továbbá orosz érdekkörbe tolták a legstratégiaibb hazai vállalat, a Mol egy részét. Az is tény, hogy az „őszödi miniszterelnök” a mai utódjánál is csöpögősebb kapcsolatot ápolt Vlagyimir Putyinnal.

hirdetes

Ez a cikk nem született volna meg, ha azt érzékeljük, hogy a magyar nyilvánosság és a politikai elit bármiféle érdemi következtetést le akar vonni az úgynevezett kémügy – titkosítás alól nemrég feloldott – irataiból. Ám sem az ellenzék, sem a kormánypárt nem rugózik visszatérően a témán. Előbbi nyilván azért, mert a múlt felhánytorgatása újra kijjebb rekesztené a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíciót a bimbódzó összefogásból. A Fidesz környéke pedig alighanem azért hallgat, mert a történet érinti Oroszországot, illetve a mai hatalom által (is) kiemelt partnerként kezelt Vlagyimir Putyint. (A Hír TV fő véleményműsorának hétfői adásában Oroszországot egyenesen „természetes szövetségesünknek” nevezték.)

A kémsztori ugyanakkor egyértelműen komolyabb botrány, mint például az őszödi beszéd volt. A közélet „normális” működéséhez még hozzátartozhat, hogy egy-egy politikus szenvedélyesen locsog, véleményt változtat, nem fejti ki az igazság minden részletét, satöbbi.

Arra vonatkozó bizonyítékot viszont, hogy egy ország megnyitja a titkosszolgálatának kapuit egy idegen állam nemzetbiztonsági szerve előtt, mindeddig nem láthatott a nagyérdemű.

Az LMP-s Ungár Péter azért egyetlen Facebook-poszttal „tisztelgett” az új fejlemények előtt; mint írta, „szomorú, hogy például az olyan szavakat, mint a hazaárulás, elkoptattunk az évek során, és amikor használni kéne, már nincs valódi súlya”. Egyúttal felkérte a DK-t, hogy a továbbiakban ne hiteltelenítse az orosz befolyás elleni ellenzéki küzdelmet.

Részlet a vádirati tényállásból (forrás: ugyeszseg.hu)

Gyurcsány Ferenc viszont azzal nyugtatta magát és közösségét, hogy a kémes eset valójában csak ügyetlenkedés volt, de bizalmas adatok szerinte nem kerültek orosz kézbe. Egykori titokminisztere, Szilvásy György pedig úgy védekezett, hogy a most nyilvánosságra került vádirati összefoglalót az ügyészség véleményének nevezte, „melyben állítások szerepelnek, de nem tények”. Hozzátette továbbá: mivel őt ebben a témában a bíróság jogerősen felmentette, nála van az igazság.

Csakhogy a Heti Válaszban már bő nyolc éve, a kémtörténet szilánkjainak összeillesztgetésekor megjósoltuk: az ügyben folyó büntetőeljárás eredménye nem lesz releváns, hiszen a nyomozás során kizárólag felbujtót, pártolót és közreműködőt találtak, elkövetőket, azaz kémeket nem. Márpedig olyan bűncselekmény nincs, hogy ismeretlenek által végrehajtott potenciális kémkedés. Mindazonáltal – mint később látni fogjuk – a sztorit nem az ügyészség kreálta, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) kényszerű belső vizsgálata tárta fel, ám ezek után Szilvásy mégsem tett büntetőjogi felelősségvonásra irányuló intézkedést.

×××

A teljes tisztánlátáshoz tekerjük vissza a naptárt bő 13 évvel! 2006 márciusában járunk; az akkori választási kampány csúcspontjaként az orosz elnök a magyar kormányfő otthonában ebédel. Aztán megjelenik egy bejegyzés Gyurcsány Ferenc – ma már elérhetetlen – blogjában, amely az Alapítvány a Modern Baloldalért (Amőba) portálján futott. Idézzük: „Munka után sztorizgattunk Putyin elnökkel – mint ahogy ezt teszik mások is –, történeteket mesélve ismerősökről és ismeretlenekről, közel- és régmúltról. A kívülről szigorúnak és keménynek tűnő elnök sok mosollyal, helyenként nevetéssel kísért történetei minket is jól elszórakoztattak. Dolgoztunk is, persze: az illetékes minisztereket a következő hetekben elküldöm Moszkvába, hogy folytassák a tárgyalásokat a gázvezetékről és a logisztikai központ építéséről. Mikor lekísértem és elbúcsúztam tőle, a kézfogást követően gyorsan megölelt, úgy, ahogy ezt az európai politikusok többségével tesszük, hiszen velük évente négyszer, ötször találkozunk. De Putyin elnöknek ez volt az első ilyen gesztusa. Jólesett.”

S hogy mi történt ezután? Néhány fontos pillanat dióhéjban:

Aztán 2009. március 21-én a magyar kolléga lemondott a miniszterelnöki pozícióról, 28-án pedig az MSZP-elnöki székét is hátrahagyta. Ezen a ponton az OMV sürgősséggel eladta az időközben 21,2 százaléknyira hízott Mol-csomagját az orosz hadsereg fő üzemanyag-szállítójának, a Szurgutnyeftyegaznak. Azaz nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrák cég az oroszok kijárójaként működött – Gyurcsány távozása után azonban Moszkva egyértelmű helyzetet teremtett.

×××

Mielőtt a 2007-es kémügyet – ígéretünkhöz híven – a nyilvánossá vált ügyészségi iratok alapján is rekonstruálnánk, ide kívánkozik még valami. A 168 Óra című hetilap gárdája a múlt héten mutatta be a Gyurcsány-érát követő Bajnai-időszakról szóló Frontsebészet című könyvét. Az összeállításból kiolvasható egyik legfontosabb következtetés pedig éppen az, hogy

a 2009–2010-es kormány legnagyobb kihívása nem feltétlenül a „gazdaság rendbetétele”, hanem – a fenti eseménysor következtében drámaian megroppant – nyugati szövetségi rendszerünk újjáépítése lehetett.

A szerzők a kötetben azt írják: Bajnai „úgy látta, a bizonytalan és törékeny globális szituációban, a kiszolgáltatottabbá váló Magyarországon még élénkebbé váltak a színfalak mögötti akciók, a titkosszolgálati befolyásszerzési kísérletek, az állami szuverenitás aláásására tett – elsősorban orosz – kísérletek, ezért tartotta kiemelten fontosnak, hogy a hazai szolgálatok körüli rendezetlen ügyek nyugvópontra jussanak”.

×××

És akkor okulásképpen, immár minden releváns információ birtokában, nézzük a teljes kémtörténetet hat pontban:

1. Az ügyészségi vádirat szerint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter, Szilvásy György a parlamentben megbeszélést tartott Galambos Lajossal, a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójával, valamint az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat helyettes vezetőjével, aki ebben az időszakban, kormányzati körökben jól ismert személy volt, és korábban többször járt Magyarországon. A konzultáción szóba került, hogy az NBH állományától információk szivárognak ki illetéktelen személyekhez – illetve az akkor ellenzéki Fideszhez. (Akadt egy konkrét, nyilvános botrányba fulladt ügy is, ami úgymond bizonyította, hogy „ereszt a rendszer”: a Mucuska-gate. A történet főszereplője egy romániai magyar hölgy, Szatmári Ildikó volt, aki állítólag a bukaresti titkosszolgálatnak dolgozva került bizalmas viszonyba a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány több tagjával.) Az FSZB-illetékes felajánlotta Galamboséknak, hogy az orosz szolgálatokhoz tartozó szakemberek segítenek – poligráfiás vizsgálattal – a kiszivárogtató felkutatásában. Szilvásy tudhatta, hogy az NBH-állomány idegen szervezet általi poligráfiás vizsgálata információszerző (hírszerző) tevékenységet jelent, vagyis az orosz vendégek Magyarország ellen felhasználható információ birtokába juthatnak. Az ügyészség szerint mégis élt a felajánlással; arra utasította Galambost, működjön együtt az Orosz Föderáció megbízottaival. A Kaposvári Törvényszék katonai tanácsának jogerős felmentő ítéletében viszont az szerepel, hogy nem volt bizonyítható a fent említett parlamenti találkozó ténye. Szilvásy pedig a minap azt mondta az Indexnek: nem igaz, hogy bármilyen egyeztetésen vagy találkozón utasítást adott volna hazugságvizsgálat elvégzésére.

Szilvásy György

2. Egy biztos:

Galambos Lajos az NBH-ban osztályvezetőként dolgozó pszichológust arra utasította, állítson össze kérdéssorokat, majd a poligráfiás vizsgálat során működjön együtt az általa konspirációs céllal bolgár (tehát EU-szövetséges) szakemberként megjelölt, de valójában az FSZB-hez tartozó, hús-vér orosz személyekkel.

3. Galambos a poligráfos akció helyszínén rejtett hang- és képfelvevő berendezést helyeztetett el, hogy egy közeli irodában figyelemmel lehessen kísérni a vizsgálat menetét. Az FSZB-sek épületbe való belépését a főigazgató utasítására nem dokumentálták – kísérésüket az NBH partnereként azonosított Püski László végezte. Utóbbi, vagyis a Zömök Biztonságtechnikai Kft. exvezetője annak idején a kijevi Repülőmérnöki Egyetemen végzett, felesége is a volt Szovjetunióból származik, és a cégben társtulajdonos Varga Rezsőné szintén orosz anyanyelvű. Ennél is fontosabb, hogy Galambos Lajos fia korábban ugyancsak a Zömök-hálózat alkalmazásában állt. (Korábbi kutakodásunk szerint az FSZB-különítmény a ferihegyi kisgépes terminálon keresztül érkezett az országba; a feltűnésmentes jövetelt az NBH repülőtéri kirendeltsége biztosította – szoros együttműködésben a légikikötő védelmi rendszereit is üzemeltető Zömök Kft.-vel. A behatolást segítő magánvállalkozás anno Gyurcsány Ferenc anyósának környezetében, az Apró család kvázi társvállalkozásaként alakult. Az 1990-es évek közepén az a – Zömök becenéven emlegetett – Gyimesi György indította el a bizniszt, aki az ántivilágban a Belügyminisztérium III/II-es csoportfőnökségénél osztályvezetőtársa és barátja volt ifjabb Apró Antalnak.)

4. A poligráfos vizsgálatok úgy zajlottak, hogy az egyik „bolgárorosz” szakember a gépi hátteret kezelte, a másik pedig a hang- és képfelvevő végpontjának kijelölt helyiségben tartózkodott két tolmáccsal együtt. Ez a kinti irodában lévő FSZB-s kérdésekkel, utasításokkal határozta meg a vizsgálat menetét; ennek során a kötődési faktorok, a félelmek, a megbízhatóság, a kompromittálás, a labilitási faktorok, a külföldi kapcsolatok és a presszionáló tényezők feltárására összpontosítottak. Ugyanakkor a felmentő bírósági ítélet szerint az NBH pszichológusa és a tolmácsok próbáltak ügyelni arra, hogy személyhez kötődő érzékeny információk ne jussanak az FSZB-sek tudomására. És állítólag az sem bizonyosodott be, hogy a poligráffal vizsgált személyeket megkísérelték volna beszervezni, illetve veszélybe kerültek volna az NBH vagy Magyarország nemzeti vagy nemzetközi érdekei.

Továbbra sem lehet kizárni azonban, hogy – mint a Heti Válaszban annak idején megírtuk – a poligráfozás csak afféle fedősztori volt; a valóságban akár technikai támadás is érhette orosz részről az NBH-t.

5. Az NBH élén a Galambost követő Laborc Sándor a hivatal pszichológusától tudta meg, hogy elődje FSZB-seket engedett be a nemzetbiztonság központi objektumába. Az új főigazgató belső vizsgálatot indított, majd feljegyzést készített Szilvásy György számára. Ebben jelezte a titokminiszternek: „A körülményekből, illetve a jelentésben foglaltakból eredően megalapozott potenciális kockázati helyzet alakult ki azoknál a személyeknél, akik a rendszerben maradtak, ezért hatékony védelmi intézkedést kell foganatosítanunk. (…) A szakmai álláspontom az, hogy a véletlenség vagy tudatlanság kizárt, ugyanakkor a célzat nem ismert.” Mindezek ellenére büntetőjogi felelősségvonásra irányuló intézkedést sem Szilvásy, sem Laborc nem tett.

Galambos Lajos

6. Laborc Sándor ezt követően egy társszolgálattól olyan információt kapott, hogy az FSZB Magyarországra vonatkozó információk birtokába jutott egy beszervezett forrásból – aki „magas beosztású, a nemzetbiztonság területén tevékenykedő személy”. A főigazgató a belső vizsgálat megállapításait összegző jelentésre rávezette, hogy Galambos tevékenysége, fecsegése súlyos károkat okozott az NBH-nak, illetve a magyar-amerikai viszonyt is megmérgezte. Elszigetelése fontos feladat! Hogy milyen kapcsolat alakult ki közte és az oroszok között (támadólagos hírszerzési potenciálunk hiányában) nem azonosítható, de tragikus. Mindezek után Galambost sikerült annyira „elszigetelni”, hogy a kémügy bírósági szakaszában Szilvásyékkal együtt őt is felmentették.

×××

Frissítés: cikkünk megjelenése után nem sokkal Gyurcsány Ferenc levelet küldött szerkesztőségünknek, melyet teljes terjedelmében közöltünk egy rövid szerzői kommentár kíséretében.

Nyitókép: Gyurcsány Ferenc Vlagyimir Putyin társaságában az oroszországi Saranskban, 2007 júliusában (AFP / Maxim Marmur)

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Kérjük, álljon mellénk ön is, és kövesse a Válasz Online-t Facebookon!